HU/SB 3.5: Vidura és Maitreya beszélgetései
3.5.1. vers: Śukadeva Gosvāmī így szólt: Vidura, a Kuru-dinasztia legkiválóbbja, aki tökéletességre tett szert az Úr odaadó szolgálatában, a mennyei Gangesz folyó forrásához [Haridvārához] érkezett, ahol a világ nagy bölcse, a kifürkészhetetlen tudású Maitreya ült. A nemes lelkű Vidura, aki a transzcendensben megállapodva elégedetté vált, tudakozódni kezdett tőle.
3.5.2. vers: Vidura így szólt: Ó, nagy bölcs! Ezen a világon a boldogság reményében mindenki gyümölcsöző tettekkel foglalkozik, ám sohasem fáradnak bele cselekedeteikbe, és szenvedésük sem enyhül. Ellenkezőleg, e tetteik csak egyre nagyobb gyötrelmet okoznak nekik. Ezért kérlek, mondd el nekünk, hogyan kell a valódi boldogságra törekedve élnünk!
3.5.3. vers: Ó, uram! Szerte a Földön nagy jótét lelkek vándorolnak az Istenség Legfelsőbb Személyisége nevében, hogy könyörületet mutassanak az elesett lelkek iránt, akik nem akarják alárendelni magukat az Úrnak.
3.5.4. vers: Ezért, ó, nagy bölcs, kérlek, taníts engem az Úr transzcendentális odaadó szolgálatáról, hogy Ő, aki mindenki szívében ott lakozik, örömmel adja át belülről az Abszolút Igazságról szóló, az ősi védikus elvek szerinti tudást, melyet csak azok kapnak meg, akik az odaadó szolgálat folyamata által tökéletesen megtisztultak!
3.5.5. vers: Ó, nagy bölcs! Kegyesen beszélj arról, hogyan jelenik meg inkarnációiban az Istenség Legfelsőbb Személyisége, aki a három világ független, vágy nélküli Ura és minden energia irányítója, s hogyan teremti meg a kozmikus mindenséget a fenntartásához szükséges, tökéletesen megalkotott szabályozó elvekkel együtt!
3.5.6. vers: [Az Úr] leheveredik saját szívén, amely az éter formájában terjed ki, s így az egész teremtést ebbe az űrbe helyezve számtalan élőlénnyé terjeszti ki magát, akik különféle fajokként nyilvánulnak meg. Saját létének fenntartásához semmilyen erőfeszítést nem kell tennie, mert Ő minden misztikus erő mestere és mindennek a tulajdonosa. Ez különbözteti Őt meg az élőlényektől.
3.5.7. vers: Beszélj nekem az Úr kedvező tulajdonságairól is, amikor a kétszer születettek, a tehenek és a félistenek áldására különféle inkarnációiban megjelenik! Elménk sohasem elégszik meg teljesen, pedig szünet nélkül transzcendentális tetteiről hallunk.
3.5.8. vers: A királyok Legfelsőbb Királya bolygókat hozott létre és lakhelyeket, ahol az élőlények a természet kötőerőinek és saját tetteiknek megfelelően kapnak helyet, s megteremtette királyaikat és uralkodóikat is.
3.5.9. vers: Ó, brāhmaṇák gyöngye! Kérlek, beszélj arról is, hogyan teremtette Nārāyaṇa, az univerzum teremtője, az önellátó Úr a különféle élőlények természetét, cselekedeteit, formáit, vonásait és neveit!
3.5.10. vers: Ó, Uram! Már többször hallottam az emberi társadalom magasabb és alacsonyabb rendű rétegeiről Vyāsadevától. Elegem lett ezekből a világi témákból és a belőlük származó boldogságból. Nem Kṛṣṇa kedvteléseinek nektárjáról szóltak, s így nem tettek elégedetté.
3.5.11. vers: Ki lehet elégedett az emberi társadalomban, ha nem hall eleget az Úrról, akinek lótuszlába a zarándokhelyek összessége, s akit a legnagyobb bölcsek és bhakták imádnak? Az ilyen történetek képesek arra, hogy fülünkbe hatolva elvágják a családi ragaszkodás köteleit.
3.5.12. vers: Barátod, a nagy bölcs, Kṛṣṇa-dvaipāyana Vyāsa már írt az Úr transzcendentális tulajdonságairól nagy művében, a Mahābhāratában. A cél azonban az, hogy az emberek figyelmét a világi témák iránti erős ragaszkodásukon keresztül a kṛṣṇa-kathāra [a Bhagavad-gītāra] tereljük.
3.5.13. vers: Aki vágyik arra, hogy állandóan kṛṣṇa-kathāt halljon, azt e kṛṣṇa-kathā egyre közömbösebbé teszi minden más iránt. A bhakta, aki elérte a transzcendentális gyönyört, örökké az Úr Kṛṣṇa lótuszlábára emlékezik, s ez azonnal véget vet minden gyötrelmének.
3.5.14. vers: Ó, bölcs! A sajnálatra méltóak sajnálják azokat, akik bűnös cselekedeteik következtében elzárkóznak a Transzcendens témáitól, s akik így nem ismerik a Mahābhārata [a Bhagavad-gītā] célját. Én is szánom őket, mert látom, hogyan rabolja el életüket az örök idő, miközben csak azzal törődnek, hogy filozófiai spekulációikat és az élet végső céljáról szóló elméleteiket hirdessék, és hogy számtalan szertartást elvégezzenek.
3.5.15. vers: Ó, Maitreya! Ó, szenvedők barátja! Csakis a Legfelsőbb Úr dicsősége hozhat áldást a világon minden emberre. Ezért, mint ahogy a méhek gyűjtenek mézet a virágokból, kegyesen beszélj nekünk minden téma lényegéről – az Úr kedvteléseiről!
3.5.16. vers: Légy kegyes, és mesélj a legfelsőbb irányító, az Istenség Személyisége emberfeletti, transzcendentális cselekedeteiről! Az Istenség Személyisége olyan inkarnációkban jelent meg, akik minden energiával rendelkeztek ahhoz, hogy létrehozzák és fenntartsák a kozmikus teremtést.
3.5.17. vers: Śukadeva Gosvāmī így szólt: A nagy bölcs, Maitreya Muni mélységes tisztelettel köszöntötte Vidurát, majd kérésére beszélni kezdett, minden ember legnagyobb áldására.
3.5.18. vers: Śrī Maitreya így szólt: Ó, Vidura, minden dicsőséget neked! A legnagyobb jóságról kérdeztél, s így kegyeddel áldottad meg a világot és engem, hiszen elméd mindig a Transzcendensről szóló gondolatokba mélyed.
3.5.19. vers: Ó, Vidura! Egyáltalán nem csoda, hogy a legcsekélyebb eltérés nélkül elfogadtad az Urat, hisz Vyāsadeva magjából születtél.
3.5.20. vers: Tudom, hogy Māṇḍavya Muni átkának köszönhetően vagy most Vidura, s hogy korábban Yamarāja király voltál, aki az élőlények ura a haláluk után. Satyavatī fiának, Vyāsadevának a fiaként fivérének ágyasától születtél.
3.5.21. vers: Jómagad egyike vagy az Istenség Legfelsőbb Személyisége örök társainak, akinek kedvéért az Úr utasításokkal látott el, amikor visszaindult hajlékára.
3.5.22. vers: Ezért beszélek neked azokról a kedvtelésekről, melyek által az Istenség Személyisége kiterjeszti transzcendentális energiáját a kozmikus világ teremtése, fenntartása és elpusztítása érdekében, ahogy ezek egymás után bekövetkeznek.
3.5.23. vers: Az Istenség Személyisége, minden élőlény Ura egyetlenként létezett a teremtés előtt. Egyedül az Ő akaratából vált lehetővé a teremtés, s az Ő akaratából merül minden újra Bele. Ezt a Legfelsőbb Önvalót különféle nevek jellemzik.
3.5.24. vers: Az Úr, minden dolog vitathatatlan tulajdonosa volt az egyetlen szemlélő. A kozmikus megnyilvánulás akkor nem létezett, ezért tökéletlennek érezte magát teljes és elkülönült szerves részei nélkül. Az anyagi energia szunnyadt, míg a belső energia megnyilvánult állapotban jelen volt.
3.5.25. vers: Az Úr, aki lát, a külső energia pedig, ami látható, egyaránt okként és okozatként is működik a kozmikus megnyilvánuláson belül. Ó, végtelenül szerencsés Vidura! Ezt a külső energiát māyānak vagy illúziónak nevezik, és csakis az ő közreműködésével valósulhat meg a teljes anyagi megnyilvánulás.
3.5.26. vers: A Legfelsőbb Élőlény transzcendentális puruṣa-inkarnációjának, az Úr teljes kiterjedésének formájában megtermékenyíti a három kötőerőből álló anyagi természetet, így az örök idő hatására megjelennek az élőlények.
3.5.27. vers: Ezek után az örök idő kölcsönhatásai következtében megnyilvánult az anyag legfőbb összessége, amelyet mahat-tattvának neveznek. Ebbe a mahat-tattvába a tiszta jóság – a Legfelsőbb Úr – saját testéből elvetette az egyetemes teremtés magvait
3.5.28. vers: Ezek után a mahat-tattva számtalan különféle formává differenciálódott, a leendő élőlények forrásává. A mahat-tattva főképpen a tudatlanság kötőerejében van, s létrehozza a hamis egót. Az Istenség Személyiségének teljes kiterjedése ez, a teremtés összetevőinek és azok érési idejének teljes tudatával.
3.5.29. vers: A mahat-tattva, vagy a nagy okozati igazság, átalakul a hamis egóvá, amely három fázisban nyilvánul meg: okként, okozatként és cselekvőként. E működések mindegyike az elme síkján megy végbe, s alapját az anyagi elemek, a durva érzékek és az elmebeli spekuláció alkotják. A hamis ego jelen van a három kötőerőben: a jóság, szenvedély és a tudatlanság kötőerejében.
3.5.30. vers: A hamis ego elmévé alakul át a jóság kötőerejével fennálló kölcsönhatás következtében. A félistenek, akik a látható világot irányítják, mindannyian ugyanennek az elvnek, a hamis ego és a jóság kötőereje kölcsönhatásának a termékei.
3.5.31. vers: Az érzékek kétségtelenül a szenvedély kötőerejének termékei a hamis egóban, ezért a filozófiai elmélkedésből származó tudás és a gyümölcsöző cselekedetek legfőképpen a szenvedély kötőerejének termékei.
3.5.32. vers: Az éter a hang terméke, a hang pedig az egoista tudatlanság átalakulásával jön létre. Más szóval az éter jelképesen a Legfelsőbb Lelket képviseli.
3.5.33. vers: Ezek után az Istenség Személyisége rápillantott az éterre, amely részlegesen keveredett az örök idővel és a külső energiával, s így kialakult a tapintás érzése, amelyből létrejött a levegő az éterben.
3.5.34. vers: Ezek után a rendkívül hatalmas levegő az éterrel kölcsönhatásba lépve létrehozta az érzékekkel felfogható formát, a forma érzékelése pedig elektromossággá alakult, a fénnyé, amellyel a világot látjuk.
3.5.35. vers: Amikor az elektromosság feltöltötte a levegőt, és a Legfelsőbb rápillantott, az örök idő és a külső energia keveredésével létrejött a víz és az íz.
3.5.36. vers: Ezek után az Istenség Legfelsőbb Személyisége rápillantott a vízre, amely az elektromosságból jött létre, s ez az örök idővel és a külső energiával keveredve földdé alakult, melyet elsődlegesen az illat jellemez.
3.5.37. vers: Ó, nemes lelkű! Minden fizikai elem – az étertől kezdve egészen a földig – összes alsóbbrendű és felsőbbrendű tulajdonsága a végső érintésnek, az Istenség Legfelsőbb Személyisége pillantásának köszönhető.
3.5.38. vers: Az említett fizikai elemek irányító istenségei az Úr Viṣṇu felhatalmazott kiterjedései. Az örök idő és a külső energia hatására testesülnek meg, s az Úr szerves részei. Mivel az univerzum irányításában számtalan kötelesség hárult rájuk, amelyeket képtelenek voltak végrehajtani, csodálatos imákkal fordultak az Úrhoz.
3.5.39. vers: A félistenek így szóltak: Ó, Urunk! Lótuszlábad a meghódolt lelkeknek olyan, mint egy ernyő, mely megvédi őket az anyagi lét valamennyi gyötrelmétől. E menedék alatt minden bölcs megszabadul az anyagi szenvedésektől. Tiszteletteljes hódolatunkat ajánljuk hát lótuszlábadnak!
3.5.40. vers: Ó, Atyánk! Ó, Urunk! Ó, Istenség Személyisége! Az élőlények az anyagi világban sohasem lehetnek boldogok, mert örökké a háromféle gyötrelem sújtja őket. Lótuszlábad árnyékánál találnak hát menedéket, amely tudással teli, s mi is annak menedékét keressük.
3.5.41. vers: Az Úr lótuszlába nyújt menedéket minden zarándokhelynek. A kiváló, tiszta elméjű bölcsek, akiket a Védák szárnyai röpítenek, örökké lótuszhoz hasonlatos arcod fészkét keresik. Néhányuk minden lépésnél meghódol lótuszlábadnál, amikor a legkiválóbb folyónál [a Gangesznél] keres menedéket, amely minden bűn visszahatásától megszabadíthatja az embert.
3.5.42. vers: Az embert már attól, hogy lelkesedéssel és odaadással hall lótuszlábadról, s a szívében rajta meditál, egyszerre a tudás fénye árasztja el, s az elkülönülés eredményeképpen megbékél. Ezért lótuszlábad szentélyénél kell menedéket találnunk.
3.5.43. vers: Ó, Urunk! Inkarnációkként jelensz meg, hogy megteremtsd, fenntartsd és megsemmisítsd a kozmikus megnyilvánulást, ezért mindannyian lótuszlábadnál kérünk menedéket, mert az örökké emlékezteti Rád, s bátorsággal tölti el bhaktáidat.
3.5.44. vers: Ó, Urunk! Akiket az ideiglenes test és a rokonok iránti fölösleges lelkesedés béklyója köt meg, s akiket az „enyém” és az „én” gondolatai láncolnak le, nem láthatják lótuszlábadat, holott az ő testükben is jelen van. Mi azonban hadd keressünk menedéket lótuszlábadnál!
3.5.45. vers: Ó, hatalmas Legfelsőbb Úr! Akik sértéseket követnek el, s belső látásukra a külső, anyagi cselekedetek túlságosan nagy hatással vannak, nem láthatják lótuszlábad, míg tiszta bhaktáid, akiknek egyetlen céljuk, hogy kedvteléseidből transzcendentális élvezetet merítsenek, láthatják.
3.5.46. vers: Ó, Urunk! Akik komoly igyekezetük következtében eljutnak a megvilágosodott odaadó szolgálat szintjére, azok megértik a lemondás és tudás teljes értelmét, s a lelki világ Vaikuṇṭhalokájára jutnak, csupán amiatt, hogy a Rólad szóló történetek nektárját isszák.
3.5.47. vers: Mások, akik a transzcendentális önmegvalósítás következtében megbékéltek, s erejük és tudásuk révén legyőzték a természet kötőerőit, szintén Beléd hatolnak, de rájuk rengeteg szenvedés vár, míg a bhakta csupán odaadó szolgálatot végez, s így nem érez ilyen fájdalmat.
3.5.48. vers: Ó, Eredeti Személy, ezért egyedül a Tiéd vagyunk! Noha a Te teremtményeid vagyunk, egymás után születtünk a természet három kötőerejének hatása alatt, ezért tetteink különállóak. A teremtés után így nem tudtunk összehangoltan cselekedni, hogy transzcendentális örömet szerezzünk Neked.
3.5.49. vers: Ó, megszületetlen! Kérlek, világosíts fel bennünket, hogyan ajánlhatunk fel Néked minden élvezhető gabonát és más terményeket, hogy mi és minden élőlény a világon zavartalanul fenntarthassuk létünket, s könnyedén beszerezhessük mindazt, ami az élethez szükséges, Neked és magunknak egyaránt!
3.5.50. vers: Te vagy személyesen minden félisten és a különböző szinteken álló rendek eredeti létrehozója, mégis a legidősebb vagy, s változatlan. Ó, Urunk! Nincs eredeted és nincs semmi Nálad felsőbbrendű. Megtermékenyítetted a külső energiát az élőlények összességének magjával, Te mégis megszületetlen vagy.
3.5.51. vers: Ó, Legfelsőbb Önvaló! Kérlek, kegyesen taníts meg arra bennünket, akik kezdetben a mahat-tattvából, a totális kozmikus energiából jöttünk létre, hogy hogyan cselekedjünk! Kegyesen adj nekünk tökéletes tudást és erőt, hogy végezni tudjuk szolgálatodat a későbbi teremtés különféle szakaszaiban!