HU/SB 5.6: Az Úr Rsabhadeva cselekedetei

Revision as of 10:39, 4 September 2020 by TattvaDarsana (talk | contribs) (Srimad-Bhagavatam Compile Form edit)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)
Śrīmad-Bhāgavatam - Ötödik Ének - HATODIK FEJEZET: Az Úr Ṛṣabhadeva cselekedetei


5.6.1. vers: Parīkṣit király így kérdezte Śukadeva Gosvāmīt: Drága Uram! Akiknek a szíve teljesen tiszta, azok a bhakti-yoga gyakorlásával tudásra tettek szert, és a gyümölcsöző tettekhez való ragaszkodásuk már teljesen porrá égett. Az ilyen emberekben automatikusan felébrednek a misztikus képességek is, és ezek nem okoznak gondot számukra. Miért tagadta hát meg őket Ṛṣabhadeva?

5.6.2. vers: Śrīla Śukadeva Gosvāmī válaszolt: Királyom, helyesen szóltál! Ahogyan azonban a ravasz vadász nem bízik a rabul ejtett állatokban, mert azok elfuthatnak, úgy a lelki élet fejlett síkján álló emberek sem bíznak az elmében, sőt mindig éberen figyelik annak működését.

5.6.3. vers: Minden tanult tudósnak ez a véleménye: Az elme természete nagyon nyughatatlan, ezért senki se barátkozzon vele! Ha bízunk benne, bármikor becsaphat minket. Még az Úr Śivát is megzavarta, amikor meglátta az Úr Kṛṣṇa Mohinī formáját, és Saubhari Muni is leesett a yoga tökéletességének fejlett szintjéről.

5.6.4. vers: A hűtlen asszonyt nagyon könnyen elcsábítják szeretői, akik néha még meg is ölik a férjét. Ha a yogī esélyt ad az elméjének, és nem tartja kordában, az elme utat fog engedni az ellenségnek, vagyis a kéjnek, a dühnek és a mohóságnak, akik kétségtelenül el fogják pusztítani.

5.6.5. vers: A kéj, a düh, a büszkeség, a mohóság, a siránkozás, az illúzió és a félelem alapvető oka az elme. Mindezek együtt alkotják a gyümölcsöző tettekhez fűző köteleket. Hol az a bölcs ember, aki megbízna az elmében?

5.6.6. vers: Az Úr Ṛṣabhadeva volt az univerzumban minden király és uralkodó vezére, ám egy avadhūta ruháját magára öltve és avadhūtaként beszélve úgy viselkedett, mintha őrült lenne, akit az anyag kötelékei láncolnak le. Isteni fenségét senki sem ismerhette föl. Azért tett így, hogy megtanítsa a yogīknak, hogyan kell az embernek elhagynia a testét. Ennek ellenére azonban megőrizte eredeti helyzetét az Úr Vāsudeva, Kṛṣṇa teljes kiterjedéseként. Így végezte be kedvteléseit, amelyeket az Úr Ṛṣabhadevaként hajtott végre az anyagi világban. Ha valaki az Úr Ṛṣabhadeva nyomdokait követve képes feladni a finom testet, sohasem kell többé újabb anyagi testet elfogadnia.

5.6.7. vers: Az Úr Ṛṣabhadevának valójában nem volt anyagi teste, ám yoga-māyā hatására testét anyaginak tekintette, ezért aztán amiatt, hogy egy közönséges földi halandó szerepét játszotta, megvált a testi azonosítás felfogásától. Ezt az elvet követve vándorútra indult a világba. Útja során eljutott a dél-indiai Karṇāṭa tartományba, majd áthaladt Koṅkán, Veṅkán és Kuṭakán is. Nem tervezte, hogy erre vándorol, ám amikor Kuṭakācala közelébe ért, egy erdőben köveket vett a szájába, s mint egy őrült, mezítelenül, zilált hajjal járta az erdőt.

5.6.8. vers: Amint így vándorolt, egyszer vad erdőtűz ütött ki körülötte, melyet a szélfújta bambuszok súrlódása okozott. A tűz az egész Kuṭakācala melletti erdőt felemésztette, az Úr Ṛṣabhadeva testével együtt.

5.6.9. vers: Śukadeva Gosvāmī tovább beszélt Parīkṣit Mahārājához: Kedves királyom! Koṅka, Veṅka és Kuṭaka királya, akit Arhatnak hívtak, hallott Ṛṣabhadeva cselekedeteiről, s az Ő elveit utánozva új vallási rendszert vezetett be. A Kali-yugát, a bűnös cselekedetek korát kihasználva a tévúton járó Arhat király feladta a védikus elveket, amelyek mentesek a kockázattól, és új vallásos rendszert talált ki, amely ellenkezik a Védákkal. Ez volt a jain-dharma kezdete. Ezt az ateista rendszert számos más álvallás követte.

5.6.10. vers: Azok, akik az emberiség alját képezik, a Legfelsőbb Úr illuzórikus energiájától megtévesztve feladják az eredeti varṇāśrama-dharmát és annak szabályait. Nem fürdenek meg naponta háromszor, és nem imádják az Urat. Mellőzve a tisztaságot és megtagadva a Legfelsőbb Urat, ostoba elveket fognak elfogadni. Amiatt, hogy nem fürdenek és nem mossák ki a szájukat rendszeresen, mindig tisztátalanok maradnak, és ki fogják tépni a hajukat. Egy kitalált vallást követve élik majd világukat. A Kali-kor emberei jobban hajlanak a vallástalan rendszerek felé, ezért természetes, hogy gúnyt űznek majd a védikus tekintélyekből, azok követőiből, a brāhmaṇákból, valamint az Istenség Legfelsőbb Személyiségéből és a bhaktákból.

5.6.11. vers: Az alacsony rendű emberek tudatlanságuk miatt olyan vallásos rendszert vezetnek majd be, ami eltér a védikus elvektől. Saját elméjük szüleményeit követve a lét legsötétebb régióiba zuhannak.

5.6.12. vers: Ebben a Kali-korban az emberekre leginkább a szenvedély és a tudatlanság kötőereje hat. Az Úr Ṛṣabhadeva alászállt, hogy kiszabadítsa őket māyā karmai közül.

5.6.13. vers: A bölcs tudósok így énekelnek az Úr Ṛṣabhadeva transzcendentális tulajdonságairól: „E Föld bolygón hét tenger, sok-sok sziget és szárazföld van, s közülük Bhārata-varṣa a legjámborabb. Bhārata-varṣa lakói örökké az Istenség Legfelsőbb Személyisége cselekedeteit magasztalják, melyeket az Úr Ṛṣabhadevaként és más inkarnációiban hajtott végre. Valamennyi tette nagy áldást jelent az emberiség számára.”

5.6.14. vers: „Ó, mit is mondhatnék Priyavrata dinasztiájáról, ami oly tiszta és oly híres? E dinasztiában szállt alá inkarnációként a Legfelsőbb Személy, az eredeti Istenség Személyisége, s tett eleget azoknak a vallásos elveknek, amelyek megszabadítják az embert a gyümölcsöző tettek következményeitől.”

5.6.15. vers: „Ki az a misztikus yogī, aki akár az elméjében is követni tudná az Úr Ṛṣabhadeva példáját? Az Úr Ṛṣabhadeva elutasított minden yoga-képességet, amire a yogīk vágyakoznak. Ki az a yogī, aki Hozzá lenne mérhető?”

5.6.16. vers: Śukadeva Gosvāmī folytatta: Az Úr Ṛṣabhadeva minden védikus tudás, az emberi lények, a félistenek, a tehenek és a brāhmaṇák Ura. Tiszta transzcendentális cselekedeteiről, amelyek megsemmisítik majd minden élőlény bűnös tetteit, már beszéltem. Kedvteléseinek leírása minden áldás forrása. Aki figyelmesen hallgatja vagy elmeséli e leírásokat az ācāryák nyomdokait követve, az biztosan eljut az Úr Vāsudeva, az Istenség Legfelsőbb Személyisége lótuszlábának tiszta odaadó szolgálatáig.

5.6.17. vers: A bhakták mindig az odaadó szolgálatban fürdenek, hogy megszabaduljanak az anyagi lét megannyi megpróbáltatásától. Ezáltal a legmagasabb rendű gyönyört élvezik, s maga a felszabadulás jön el hozzájuk személyesen, hogy szolgálja őket. Ők azonban nem fogadják el ezt a szolgálatot, még akkor sem, ha Maga az Istenség Legfelsőbb Személyisége kínálja fel nekik. A bhakták számára a felszabadulás [mukti] teljesen lényegtelen, mert az Úr transzcendentális szerető szolgálatát elérve szert tettek minden másra, amire vágyhattak, és felülemelkedtek minden anyagi vágyon.

5.6.18. vers: Śukadeva Gosvāmī folytatta: Kedves királyom! Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Mukunda a Pāṇḍava- és a Yadu-dinasztia minden tagjának fenntartója. Lelki tanítómestered, imádandó Istenséged, barátod és tetteid irányítója Ő, sőt néha hírvivőként vagy egyszerű szolgaként szolgálja családodat. Ez azt jelenti, hogy éppen úgy viselkedik, mint a közönséges szolgák. Akik azért cselekszenek, hogy elnyerjék az Úr kegyét, azok nagyon könnyen megkapják Tőle a felszabadulást, ám azt a lehetőséget, hogy valaki közvetlenül szolgálja Őt, nem adja olyan könnyen.

5.6.19. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, az Úr Ṛṣabhadeva teljesen tudatában volt valódi azonosságának, ezért elégedett volt önmagában, és nem vágyott semmilyen külső forrásból származó elégedettségre. Nem volt szüksége arra, hogy sikerre törekedjen, hiszen teljes volt Magában. Akik szükségtelenül testi felfogásban élnek és materialista légkört teremtenek, azok sohasem ismerik fel igazi érdeküket. Az Úr Ṛṣabhadeva indokolatlan kegyéből az önvaló valódi azonosságáról és az élet céljáról tanította az embereket. Tiszteletteljes hódolatunkat ajánljuk hát az Úrnak, aki az Úr Ṛṣabhadevaként jelent meg!