HU/SB 6.19: A Pumsavana rituális szertartás
6.19.1. vers: Parīkṣit Mahārāja így szólt: Kedves uram! Beszéltél nekem a puṁsavana fogadalomról. Szeretnék erről részletesen hallani, mert látom, hogy e fogadalom betartásával az ember elégedetté teheti a Legfelsőbb Urat, Viṣṇut.
6.19.2-3. vers: Śukadeva Gosvāmī így szólt: Agrahāyaṇa [november-december] hónapban a telő hold két hetének első napján a nő férje utasításait követve, a lemondásra fogadalmat téve kezdje el ezt a szabályokhoz kötött odaadó szolgálatot, mert ezzel minden vágya teljesül majd. Mielőtt az Úr Viṣṇu imádatához látna, hallgassa meg a Marutok születésének történetét. A képzett brāhmaṇák utasítására reggel mosson fogat, fürödjön meg, öltsön fehér ruhát és ékszerezze fel magát, majd reggeli előtt imádja az Úr Viṣṇut és Lakṣmīt.
6.19.4. vers: [Ezután a következőképpen imádkozzon az Úrhoz:] Kedves Uram, Te minden fenséggel teljes mértékben rendelkezel, de én nem javakért könyörgöm Hozzád. Csupán tiszteletteljes hódolatomat ajánlom Neked! A szerencse istennőjének férje és mestere vagy, Lakṣmīdevīé, akinek minden fenség a birtokában van. Te vagy ezért minden misztikus yoga mestere, s én csupán hódolatomat ajánlom Neked!
6.19.5. vers: Ó, Uram! Indokolatlanul kegyes vagy, s minden gazdagsággal, minden hatalommal, minden dicsőséggel, minden erővel és minden transzcendentális tulajdonsággal rendelkezel, ezért Te vagy az Istenség Legfelsőbb Személyisége, mindenki mestere.
6.19.6. vers: [Miután a bhakta hosszan felajánlotta hódolatát az Úr Viṣṇunak, ajánlja tiszteletteljes hódolatát Lakṣmī anyának, a szerencse istennőjének is, és a következőképpen imádkozzon hozzá:] Ó, Úr Viṣṇu felesége, ó, Úr Viṣṇu belső energiája! Olyan vagy, mint Maga az Úr Viṣṇu, hiszen rendelkezel valamennyi tulajdonságával és kincsével. Ó, szerencse istennője, kérlek, légy kegyes hozzám! Ó, egész világ anyja, tiszteletteljes hódolatomat ajánlom neked!
6.19.7. vers: „Ó, Uram, Viṣṇu, aki teljes mértékben rendelkezel a hat fenséggel, Te vagy a legkiválóbb az élvezők közül, s Te vagy a leghatalmasabb! Ó, Lakṣmī anya férje, tiszteletteljes hódolatomat ajánlom Neked, akit számtalan társad, például Viśvaksena kísér. Felajánlok Neked mindent, ami az imádatodhoz szükséges.” Az embernek mindennap nagy figyelemmel el kell mondania ezt a mantrát, miközben az Úr Viṣṇut imádja az imádat kellékeivel, például vízzel, hogy megmossa lábát, kezét és száját, és hogy fürdőt vegyen. Imádata során különféle ajándékokat kell felajánlania Neki, például ruhákat, szentelt zsinórt, ékszereket, illatokat, virágokat, füstölőket és lámpásokat.
6.19.8. vers: Śukadeva Gosvāmī így folytatta: Miután az említett kellékekkel imádta az Urat, a szent tűzbe tizenkétszer tisztított vajat ajánlva mondja el a következő mantrát: oṁ namo bhagavate mahā-puruṣāya mahāvibhūti-pataye svāhā.
6.19.9. vers: Ha valaki arra vágyik, hogy minden kincsre szert tegyen, akkor az a kötelessége, hogy naponta imádja az Úr Viṣṇut feleségével, Lakṣmīval együtt. Imádja Őt nagy odaadással az említett folyamat szerint. Az Úr Viṣṇu és a szerencse istennője együtt rendkívül hatalmasak. Ők adnak meg minden áldást, és Ők minden szerencse forrásai. Mindenkinek kötelessége tehát imádni Őket, Lakṣmī-Nārāyaṇát.
6.19.10. vers: Ajánlja az ember hódolatát az Úrnak az odaadástól alázatos elmével. Miközben botként a földre borulva daṇḍavatjait ajánlja, zengje tízszer a fenti mantrát, majd mondja el a következő imát:
6.19.11. vers: Ó, Uram, Viṣṇu és Lakṣmī anya, szerencse istennője, Ti vagytok az egész teremtés tulajdonosai, sőt Ti vagytok a teremtés oka! Lakṣmī anyát rendkívül nehéz megérteni, mert olyan hatalommal rendelkezik, amelynek hatását nagyon nehéz legyőzni. Az anyagi világban a külső energia képviseli őt, valójában azonban ő örökre az Úr belső energiája.
6.19.12. vers: Uram, Te vagy az energia mestere, s ezért Te vagy a Legfelsőbb Személy. Te vagy a megszemélyesült áldozat [yajña] is. Lakṣmī, a lelki cselekedetek megtestesülése a Neked végzett imádat eredeti formája, míg Te minden áldozat élvezője vagy.
6.19.13. vers: Lakṣmī anya, aki itt van, minden lelki tulajdonság tárháza, míg Te vagy az, aki megnyilvánítja és élvezi e tulajdonságokat. Valójában Te vagy mindennek az élvezője. Valamennyi élőlény Felsőlelkeként létezel, míg a szerencse istennője testük, érzékük és elméjük formája. Neki szintén van szent neve és formája, de Te vagy minden ilyen név és forma támasza és megnyilvánulásának oka.
6.19.14. vers: Mindketten a három világ legfelsőbb uralkodói és jótevői vagytok. Ezért, Uram, ó, Uttamaśloka, bárcsak kegyedből teljesülnének vágyaim!
6.19.15. vers: Śrī Śukadeva Gosvāmī így folytatta: Így kell tehát az embernek az említett folyamatnak megfelelően imáit ajánlva az Úr Viṣṇut imádnia — akit Śrīnivāsának is neveznek —, Lakṣmī anyával, a szerencse istennőjével együtt. Miután eltávolította mindazt, ami az imádathoz kellett, ajánljon fel nekik vizet, hogy megmoshassák kezüket és szájukat, majd imádja újra őket.
6.19.16. vers: Ezután odaadással és alázatosan ajánljon imákat az Úrnak és Lakṣmī anyának. Szagolja meg a felajánlott étel maradékait, majd újra imádja az Urat és Lakṣmījīt.
6.19.17. vers: A feleség tekintse férjét a Legfelsőbb Személy képviselőjének, s tiszta odaadással prasādát ajánlva neki imádja őt. A férj, aki teljesen elégedett a feleségével, hajtsa végre családi kötelességeit.
6.19.18. vers: A férj és a feleség közül elegendő csupán az egyiknek végeznie ezt az odaadó szolgálatot, mert jó kapcsolatuk miatt mindketten élvezni fogják az eredményét. Ha tehát a feleség nem tudja követni ezt a folyamatot, a férjnek nagy gonddal meg kell ezt tennie, s a hűséges feleség így szintén részesül majd az eredményből.
6.19.19-20. vers: Fogadja el az ember ezt a viṣṇu-vratát, ami egy odaadó szolgálatban tett fogadalom, s ne térjen el tőle, hogy valami más tettet végezzen. A prasāda maradékát, virágfüzéreket és ékszereket felajánlva imádja naponta a brāhmaṇákat, és imádja azokat az asszonyokat is, akik békésen élnek férjükkel és gyermekeikkel. A feleségnek mindennap nagy odaadással kell követnie az Úr Viṣṇu imádatának szabályozó elveit. Az Úr Viṣṇut aztán le kell fektetniük, majd el kell fogyasztaniuk a prasādát. A férj és a feleség így megtisztul, s minden vágyuk teljesül.
6.19.21. vers: A hűséges feleségnek egy teljes évig kell folytatnia ezt az odaadó szolgálatot. Egy év eltelte után aztán Kārttika hónapban [október-novemberben], telihold napján böjtölnie kell.
6.19.22. vers: Másnap reggel mosakodjon meg, majd miután a megszokott módon imádta az Úr Kṛṣṇát, úgy főzzön, mintha ünnepre főzne a Gṛhya-sūtrák utasításai szerint. Készítsen édesrizst tisztított vajjal, s a férj ezzel az étellel helyezzen a tűzbe tizenkétszer felajánlásokat.
6.19.23. vers: Ezután tegye elégedetté a brāhmaṇákat. Amikor az elégedett brāhmaṇák az áldásaikat adják, fejével őszintén ajánlja fel tiszteletteljes hódolatát, és engedélyükkel fogyassza el a prasādát.
6.19.24. vers: A férj evés előtt először ültesse le kényelmesen az ācāryát, majd rokonaival és barátaival együtt uralkodjon a beszédén, és kínálja meg prasādával a gurut. Ezután a feleség fogyassza el a tisztított vajjal főzött édes rizs felajánlás maradékait. A maradékok elfogyasztása eredményeképpen művelt, odaadó fia születik majd, s rendkívüli szerencse éri.
6.19.25. vers: Ha valaki a śāstrák leírásai alapján betartja ezt a fogadalmat, illetve elvégzi ezt a rituális szertartást, akkor az Úr még ebben az életében minden áldást megad neki, amire csak vágyik. Arra a feleségre, aki végrehajtja ezt a rituális szertartást, kétségtelenül szerencse, gazdagság, fiúgyermekek, hosszú életű férj, hírnév és jó otthon vár.
6.19.26-28. vers: Ha egy hajadon leány követi ezt a vratát, nagyon jó férje lesz. Ha egy avīrā nő — akinek nincs férje vagy fia — elvégzi ezt a rituális szertartást, a lelki világba emelkedhet. Azt a nőt, akinek gyermekei születésük után meghaltak, hosszú életű gyermekkel áldja meg a sors, és nagy szerencse éri, mert vagyonra tesz szert. Ha egy nő szerencsétlen, szerencse vár rá, ha pedig csúf, megszépül. E vrata követésével a beteg ember megszabadulhat betegségétől, és teste újra egészséges lesz, mellyel képes lesz dolgozni. Ha valaki elmondja ezt az elbeszélést, miközben a pitāknak és a félisteneknek áldoz — különösen a śrāddha szertartás során —, a félistenek és Pitṛloka lakói rendkívül elégedettek lesznek vele, és minden vágyát teljesítik. Aki elvégzi ezt a rituális szertartást, az nagy örömet okoz az Úr Viṣṇunak és feleségének, Lakṣmī anyának, a szerencse istennőjének. Ó, Parīkṣit király! Elmondtam hát mindent arról, hogyan végezte el Diti ezt a szertartást, s hogyan áldotta meg a sors jó gyermekekkel — a Marutokkal —, valamint boldog élettel. Igyekeztem mindezt a lehető legrészletesebben elmagyarázni neked.