HU/SB 6.11: Vrtrasura transzcendentális tulajdonságai

Revision as of 10:41, 8 September 2020 by TattvaDarsana (talk | contribs) (Srimad-Bhagavatam Compile Form edit)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)
Śrīmad-Bhāgavatam - Hatodik Ének - TIZENEGYEDIK FEJEZET: Vṛtrāsura transzcendentális tulajdonságai


6.11.1. vers: Śrī Śukadeva Gosvāmī így szólt: Ó, király! Vṛtrāsura, a démonok vezére a vallás elveiről tanította parancsnokait, ám azok gyáván csak menekülni akartak a csatatérről, s annyira megzavarta őket a félelem, hogy nem hallgattak a szavára.

6.11.2-3. vers: Ó, Parīkṣit király! A félistenek az idő kínálta kedvező lehetőséget kihasználva hátba támadták a démonok seregét. Üldözőbe vették katonáikat, és a szélrózsa minden irányába kergették őket, mintha hadseregüknek nem is lett volna vezére. Vṛtrāsura, a legkiválóbb asura, akit Indraśatrunak, Indra ellenségének neveztek, katonái szánalmas helyzete láttán nagyon elkeseredett. Képtelen volt elviselni ezt a kudarcot, s megállt, hogy dühös szavaival szidalmazni kezdje a félisteneket.

6.11.4. vers: Ó, félistenek, ezek a démon-katonák hiábavalóan születtek, sőt úgy jöttek ki anyjuk testéből, akár az ürülék! Mi haszna hátulról megölni egy ilyen ellenfelet, amikor az rettegve fut? Aki hősnek tartja magát, nem öl meg olyan ellenséget, aki félti az életét. Az ilyen ölés sohasem lehet dicsőséges, és senkit sem emel a mennyei bolygókra.

6.11.5. vers: Ó, jelentéktelen félistenek! Ha valóban bíztok hősiességetekben, ha valóban türelmesek vagytok a szívetek mélyén, s ha nem vágytok az érzékkielégítésre, csak álljatok elém egy pillanatra!

6.11.6. vers: Śukadeva Gosvāmī így szólt: Vṛtrāsura, a dühös és hatalmas hős kemény és erős testével halálra rémítette a félisteneket. Amikor mennydörgő hangján felüvöltött, szinte minden élőlény elájult.

6.11.7. vers: Amikor a félistenek meghallották Vṛtrāsura mennydörgő, oroszlánüvöltéshez hasonlatos kiáltását, eszméletüket vesztve zuhantak a földre, mintha villám csapott volna beléjük.

6.11.8. vers: Amikor a félistenek félelmükben behunyták a szemüket, Vṛtrāsura megragadta háromágú szigonyát, s hatalmas erejével a földet is megremegtetve úgy taposta el őket a csatatéren, ahogyan a megvadult elefánt tiporja le az üreges bambuszokat az erdőben.

6.11.9. vers: Indra, a mennyek királya Vṛtrāsura harciassága láttán elvesztette a türelmét, s megdobta Vṛtrāsurát hatalmas buzogányainak egyikével, melyeket nagyon nehéz kivédeni. Vṛtrāsura azonban bal kezével könnyedén elkapta a felé repülő fegyvert.

6.11.10. vers: Ó, Parīkṣit király! A hatalmas Vṛtrāsura, Indra király ellensége a csatatéren mennydörgő hangját hallatva a buzogánnyal dühösen lesújtott Indra elefántjának fejére. Hőstettéért mindkét oldal harcosai magasztalni kezdték.

6.11.11. vers: Amikor Vṛtrāsura buzogánya lecsapott Airāvata elefántra, akár egy villám a hegytetőre, az elefánt nagy fájdalmak közepette és betört szájából vért köpve tizenhárom métert repült hátrafelé, s rettentő kínjában Indrával a hátán a földre zuhant.

6.11.12. vers: Amikor a nagy lélek, Vṛtrāsura látta, hogy Indra elefántja kimerült és megsebesült, s hogy Indrát mennyire elszomorította, hogy elefántját bántották, a vallásos elveket követve úgy határozott, hogy nem sújt le újra rá a buzogánnyal. Indra kihasználta az alkalmat, s nektárkészítő kezével megérintette elefántját, akinek ettől minden fájdalma elmúlt, s minden sebe begyógyult. Ekkor az elefánt és Indra némán felálltak.

6.11.13. vers: Ó, király! Amikor Vṛtrāsura, a nagy hős látta, hogy Indra, esküdt ellensége, bátyja gyilkosa harci vágyban égve ott áll előtte egy villámmal a kezében, eszébe jutott, milyen könyörtelenül ölte meg bátyját. Bűnös tettére gondolva a bánat és a felejtés szinte az eszét vette, s gúnyos kacajjal így szólt:

6.11.14. vers: Śrī Vṛtrāsura így szólt: Ő, aki megölt egy brāhmaṇát, aki megölte lelki tanítómesterét, s aki bátyámat is megölte, áll most nagy szerencsémre ellenségként előttem. Ó, gyalázatos! Amikor háromágú szigonyommal átdöföm kőszíved, nem leszek többé adósa fivéremnek!

6.11.15. vers: Csupán azért, hogy a mennyei bolygókon élhess, megölted bátyámat, egy önmegvalósított, bűntelen, igaz brāhmaṇát, akit főpapodnak jelöltél ki. A lelki tanítómestered volt, ám annak ellenére, hogy rábíztad áldozatod végrehajtását, később úgy vágtad le könyörtelenül a fejét, ahogyan egy állatot mészárolnak le.

6.11.16. vers: Indra, belőled minden szégyenérzet, kegyelem, dicsőség és szerencse hiányzik! Gyümölcsöző tetteid visszahatásai megfosztottak e jó tulajdonságoktól, ezért még az emberevők [a rākṣasák] is elítélnek. Most átdöföm tested háromágú szigonyommal, s miután nagy kínok közepette meghalsz, még a tűz sem árthat neked    —    csak a keselyűk lakmároznak majd testeden!

6.11.17. vers: Mily kegyetlen természettel születtél! Ha a többi félisten hatalmamat nem ismerve követ téged, s felemelt fegyverrel rám támad, fejüket e háromágú szigonnyal metszem majd le, s ezekkel a fejekkel fogok áldozatot bemutatni Bhairavának, a szellemek többi vezetőjének és seregeiknek!

6.11.18. vers: De ha ebben a csatában te fogod villámoddal levágni a fejemet és megölni katonáimat, akkor, ó, Indra, ó, nagy hős, boldogan fogom átadni testemet a többi élőlénynek [a sakáloknak és a keselyűknek]! Így nem kényszerülök többé elfogadni karmám visszahatásait, s abban a szerencsében lesz részem, hogy elnyerem az olyan kiváló bhakták lótuszlábának porát, mint amilyen Nārada Muni.

6.11.19. vers: Ó, félistenek királya, itt állok előtted én, az ellenséged! Miért nem csapsz hát le rám villámoddal? Buzogányoddal ugyan éppoly hiábavalóan támadtál rám, mint ahogy hiábavaló pénzt kérni egy fösvénytől, ám nem kell kételkedned: a villám, amit kezedben tartasz, nem lesz hatástalan.

6.11.20. vers: Ó, Indra, mennyek királya! A villámot, amelyet azért fogsz kezedben, hogy elpusztíts engem, az Úr Viṣṇu hősiessége és Dadhīci lemondásainak ereje itatja át. Azért jöttél, hogy megölj engem az Úr Viṣṇu utasítására, ezért nem kétséges, hogy el fogsz pusztítani villámoddal. Az Úr Viṣṇu a te oldaladon áll, s így biztos lehetsz benne, hogy győzelmet aratsz, hogy gazdagság vár rád, s hogy szert teszel majd minden jó tulajdonságra.

6.11.21. vers: Villámod ereje megszabadít majd az anyagi kötelékektől, s el fogom hagyni ezt a testet és az anyagi vágyak világát. Elmémet az Úr Saṅkarṣaṇa lótuszlábára rögzítem, s ahogyan az Úr Saṅkarṣaṇa mondta, olyan kiváló bölcsek lakhelyére jutok majd, mint Nārada Muni.

6.11.22. vers: Azokra, akik teljesen átadták magukat az Istenség Legfelsőbb Személyisége lótuszlábának, s mindig az Ő lótuszlábára gondolnak, az Úr úgy tekint, mint személyes segítőtársaira vagy szolgáira, s ekképp becsüli őket. Ezeket a szolgáit az Úr sohasem jutalmazza az anyagi világ felső, alsó és középső bolygórendszereinek fényűző gazdagságával. Ha valaki bárhol az univerzum e három régiójában anyagi gazdagságra tesz szert, kincsei miatt csak nő a mások iránti gyűlölete, aggodalma, az elméje nyugtalansága, a büszkesége, és egyre többet háborúskodik másokkal. Azért küzd, hogy gyarapítsa és megtartsa vagyonát, s ha elveszíti, nagyon boldogtalan.

6.11.23. vers: Urunk, az Istenség Legfelsőbb Személyisége megtiltja, hogy bhaktái haszontalanul a vallásra, az anyagi gyarapodásra és az érzékkielégítésre törekedjenek. Ó, Indra, ebből láthatjuk, mily kegyes az Úr! Ezt a kegyet csupán a tiszta bhakták nyerhetik el, nem pedig azok, akik anyagi nyereségre vágynak.

6.11.24. vers: Ó, Uram, ó, Istenség Legfelsőbb Személyisége! Lehetek-e újra szolgája örök szolgáidnak, akik egyedül lótuszlábadnál találnak oltalomra? Ó, életem Ura! Lehetek-e újra a szolgájuk, hogy elmém mindig transzcendentális tulajdonságaidra gondoljon, hogy szavaim mindig e tulajdonságokat dicsőítsék, s hogy testem mindig a Te szerető szolgálatodat végezze?

6.11.25. vers: Ó, Uram, minden lehetőség forrása! Nem szeretnék élvezettel teli életet élni sem Dhruvalokán, sem a mennyei bolygókon, sem azon a bolygón, ahol az Úr Brahmā lakik, s nem akarok a földi bolygók vagy az alsóbb bolygórendszerek legfőbb ura lenni. Nem akarom, hogy a misztikus yogaképességek mestere legyek, és felszabadulásra sem vágyom, ha el kell hagynom lótuszlábadat.

6.11.26. vers: Ó, lótuszszemű Úr! Ahogy a madárfiókák, amiknek még nem nőtt ki a szárnyuk, lesik, hogy anyjuk visszatérjen és megetesse őket, ahogy a megkötött kisborjak várják türelmetlenül a fejés idejét, hogy anyjuk tejét ihassák, vagy ahogy a bánatos feleség, akinek férje távol van, várja, hogy férje hazatérjen és minden szempontból elégedetté tegye őt, az én örök vágyam az, hogy közvetlenül szolgálhassalak Téged.

6.11.27. vers: Ó, Uram, mesterem! Gyümölcsöző tetteim következtében bolyongok itt az anyagi világban, ezért csak jámbor és megvilágosodott bhaktáid között keresek barátokat. Testemhez, feleségemhez, gyermekeimhez és otthonomhoz fűződő ragaszkodásom külső energiád bűvöletében tovább folytatódik, mégis azt kívánom, bár ne kötődnék hozzájuk! Elmém, tudatom és mindenem egyedül Hozzád ragaszkodjon, ó, Uram!