HU/SB 9.14: Urvasi elbűvöli Pururava királyt
9.14.1. vers: Śrīla Śukadeva Gosvāmī így szólt Parīkṣit Mahārājához: Ó, király! Eddig a napisten dinasztiájáról hallottál. Hallgasd meg most a holdisten nemzetségének végtelenül magasztos és megtisztító leírását! Olyan királyokról esik majd szó, mint Aila [Purūravā], akikről hallani dicsőséget jelent.
9.14.2. vers: Az Úr Viṣṇut [Garbhodakaśāyī Viṣṇut] Sahasra-śīrṣā Puruṣának is hívják. Köldökének tavából egy lótusz sarjadt, amelyen világra jött az Úr Brahmā. Atri, az Úr Brahmā fia ugyanolyan kiváló tulajdonságokkal rendelkezett, mint az apja.
9.14.3. vers: Atri örömkönnyeiből egy Soma nevű fiúgyermek, a hold született, aki hűsítő sugarakat szórt. Az Úr Brahmā őt jelölte ki, hogy legyen a brāhmaṇák, a gyógynövények és az égitestek irányítója.
9.14.4. vers: Soma, a holdisten, miután meghódította a három világot [a felső, a középső és az alsó bolygórendszereket], bemutatott egy Rājasūya-yajñának nevezett hatalmas áldozatot, és rettentő felfuvalkodottságában erőszakkal elrabolta Bṛhaspati feleségét, Tārāt.
9.14.5. vers: Noha Bṛhaspati, a félistenek lelki tanítómestere újra meg újra könyörgött Somához, Soma alaptalan büszkeségében nem adta neki vissza Tārāt. Ennek eredményeképpen háború tört ki a félistenek és a démonok között.
9.14.6. vers: Bṛhaspati és Śukra ellenségek voltak, ezért Śukra a holdisten oldalára állt, a démonok pedig csatlakoztak hozzá. Az Úr Śiva azonban lelki tanítómestere fia iránt érzett szeretete miatt Bṛhaspati pártját fogta, és vele tartott minden szellem és kobold is.
9.14.7. vers: Indra király különféle félistenek kíséretében Bṛhaspati oldalára állt. Hatalmas harc tört ki, amely a démonokat és a félisteneket egyaránt pusztította — s mindez csupán Tārā, Bṛhaspati felesége kedvéért.
9.14.8. vers: Amikor az Úr Brahmā Aṅgirātól mindent megtudott a történtekről, szigorúan megrótta a holdistent, Somát. Így aztán visszaadta Tārāt férjének, aki ekkor rájött, hogy felesége állapotos.
9.14.9. vers: Bṛhaspati így szólt: Ostoba asszony! Méhedet, melyet nekem kellett volna megtermékenyítenem, valaki más termékenyítette meg! Szüld meg azonnal a gyermeked! Azonnal szüld meg! Légy nyugodt, nem foglak porrá égetni, miután a gyermek a világra jött. Tudom, hogy bár szemérmetlen vagy, fiúgyermekre vágytál, ezért nem foglak megbüntetni.
9.14.10. vers: Śukadeva Gosvāmī folytatta: Bṛhaspati parancsára Tārā, aki nagyon restellte magát, azonnal világra hozta a gyermeket, egy nagyon szép, aranyszínű fiút. Bṛhaspati és a holdisten, Soma egyaránt vágytak a gyönyörű gyermekre.
9.14.11. vers: Bṛhaspati és a holdisten újra összecsaptak: „Ez az én gyermekem, nem a tiéd!” — kiabálták. A jelen lévő szentek és félistenek mind Tārāt faggatták, hogy kié is valójában az újszülött csecsemő, de Tārā, mivel szégyellte magát, nem tudott azonnal választ adni.
9.14.12. vers: A gyermek ekkor nagy haragra gerjedt, és azt követelte, hogy anyja azonnal mondja meg az igazat. Így szólt: „Szemérmetlen asszony! Mi haszna fölöslegesen restelkedned? Miért nem ismered be a hibádat? Azonnal mondd el nekem, hogyan léptél rossz útra!”
9.14.13. vers: Az Úr Brahmā ekkor Tārāt egy félreeső helyre vezette, s miután megnyugtatta, megkérdezte tőle, kié is a gyermek valójában. Tārā nagyon lassan így válaszolt: „Ez a fiú Soma, a holdisten fia.” A holdisten ekkor nyomban gondjaiba vette a gyermeket.
9.14.14. vers: Ó, Parīkṣit Mahārāja! Amikor az Úr Brahmā látta, hogy a gyermek rendkívül értelmes, a Budha nevet adta neki. A holdisten, a csillagok ura örömmámorban úszott a fiú miatt.
9.14.15-16. vers: Később aztán Budhának, Ilā méhéből egy Purūravā nevű fia született, akiről már beszéltem a Kilencedik Ének elején. Amikor egyszer az Úr Indra udvarában Nārada, Purūravā szépségéről, jellemvonásairól, nagylelkűségéről, viselkedéséről, vagyonáról és hatalmáról mesélt, Urvaśīban, a mennyei hölgyben vonzalom ébredt iránta. Megsebezte őt Kāmadeva nyila, ezért felkereste Purūravāt.
9.14.17-18. vers: Urvaśīt, a mennyek asszonyát Mitra és Varuṇa megátkozták, hogy emberi szokásokkal rendelkezzen. Ezért hát amikor Urvaśī megpillantotta Purūravāt, a legkiválóbb férfit, kinek szépsége Kāmadeváéra emlékeztetett, uralkodott magán, majd elé lépett. Amikor Purūravā király meglátta őt, szeme felragyogott a boldogság eksztázisában, és egész teste megborzongott. Nyájas, kedves szavakkal aztán így szólt hozzá:
9.14.19. vers: Purūravā király így szólt: Ó, leggyönyörűbb hölgy, légy üdvözölve! Kérlek, foglalj helyet, s mondd el, mit tehetek érted! Addig élvezheted az életet velem, ameddig csak kívánod. Hadd teljen életünk a testi szerelem boldogságába merülve!
9.14.20. vers: Urvaśī így válaszolt: Ó, délceg férfi! Hol az a nő, kinek elméje és szeme ne vonzódna hozzád? Ha egy nő a mellkasodon talál oltalomra, többé képtelen ellenállni annak, hogy együtt háljon veled.
9.14.21. vers: Kedves Purūravā királyom! Kérlek, nyújts védelmet e két báránynak, akik velem együtt estek le ide! Noha a mennyei bolygókról jöttem, te pedig a Földről származol, kétségtelen, hogy élvezetemre szolgál majd testi kapcsolatunk. Nincs ellenvetésem, hogy elfogadjalak, mint férjemet, hiszen minden tekintetben fölöttem állsz.
9.14.22. vers: Urvaśī így szólt: „Kedves hősöm! Csak ghīben [tisztított vajban] készült étel lesz az eledelem, s a nemi kapcsolatunk idejét kivéve sohasem akarlak ruhátlanul látni.” A nagylelkű Purūravā király elfogadta e feltételeket.
9.14.23. vers: Purūravā így válaszolt: Ó, gyönyörű hölgy! Szépséged csodálatos, és mozdulataid is elragadóak. Valójában az egész emberi társadalom számára vonzó vagy, ezért mivel saját akaratodból jöttél el a mennyei bolygókról, ki ne akarna a Földön egy olyan félistennőt szolgálni, mint te?
9.14.24. vers: Śukadeva Gosvāmī így folytatta: A legkiválóbb emberi lény, Purūravā szabadon élvezte Urvaśī társaságát, aki a nemi élet gyönyörét osztotta meg vele sok-sok olyan mennyei helyen, mint amilyen Caitraratha és Nandana-kānana, ahol a félistenek hódolnak az élet örömeinek.
9.14.25. vers: Urvaśī teste olyan illatos volt, akár egy lótusz sáfránya. Arcának és testének illatától felüdülve Purūravā hosszú napokon át végtelen örömmel élvezte társaságát.
9.14.26. vers: A mennyek királya, az Úr Indra nem látta Urvaśīt az udvarában, ezért így szólt: „Urvaśī nélkül e társaság nem látszik többé szépnek.” E gondolattal a fejében arra kérte a gandharvákat, hogy hozzák vissza Urvaśīt mennyei bolygójára.
9.14.27. vers: Így aztán a gandharvák eljöttek a Földre, és éjfélkor, amikor mindenre sötétség borult, megjelentek Purūravā házában, s ellopták a két bárányt, amit felesége, Urvaśī bízott a királyra.
9.14.28. vers: Urvaśī úgy bánt a két báránnyal, akár saját fiaival, ezért amikor a gandharvák elrabolták őket, Urvaśī meghallotta keserves bégetésüket, és szapulni kezdte férjét. „Megölnek egy méltatlan férj védelme alatt, aki egy gyáva eunuch, noha nagy hősnek tartja magát!” — mondta neki.
9.14.29. vers: „Amiatt, hogy rábíztam magam, a tolvajok most megfosztottak két fiamtól, a bárányoktól, s most végem van! A férjem rettegve fekszik le éjjel, akár egy nő, noha nappal olyan, mintha férfi lenne.”
9.14.30. vers: Purūravā, akit Urvaśī csípős szavai úgy értek, mint egy elefántot a hajcsár hegyes botja, nagy haragra gerjedt. Még csak fel sem öltözött kellőképpen, nyomban kardot ragadott, s úgy ruhátlanul kiment az éjszakába, hogy a gandharvák után eredjen, akik ellopták a bárányokat.
9.14.31. vers: A gandharvák elengedték a két bárányt, s olyan fényesen tündököltek, mint a villám, beragyogva Purūravā házát. Urvaśī ekkor látta, hogy a férje a bárányokkal a kezében visszatért, ám ruhátlan volt, s ezért Urvaśī elhagyta őt.
9.14.32. vers: Purūravā látta, hogy Urvaśī nem fekszik többé az ágyában, s nagyon elkeseredett. Olyan erősen vonzódott hozzá, hogy teljesen megzavarodott. Bánatában járni kezdte a Földet, akár egy tébolyodott.
9.14.33. vers: Egyszer Purūravā a világot járva Kurukṣetránál, a Sarasvatī partján megpillantotta Urvaśīt öt társával együtt. Örömtől ragyogó arccal, kedves szavakkal így szólt hozzá:
9.14.34. vers: Ó, drága hitvesem, ó, legkegyetlenebb! Kérlek, maradj, maradj itt! Tudom, hogy eddig még sohasem tettelek boldoggá, de ez nem ok arra, hogy elhagyj. Ez nem lenne szép tőled. Még ha úgy is határoztál, hogy szakítasz velem, váltsunk néhány szót!
9.14.35. vers: Ó, istennő! Most, hogy elutasítottál, gyönyörű testem itt helyben összeroskad, és mivel nem alkalmas arra, hogy gyönyört okozzon neked, rókák és keselyűk fogják felfalni.
9.14.36. vers: Urvaśī így szólt: Kedves királyom, te férfi vagy s hős! Ne légy türelmetlen, és ne mondj le az életedről! Légy józan, s ne hagyd, hogy az érzékek legyőzzenek, mint a rókák! Ne engedd, hogy a rókák felfaljanak, azaz ne kerülj az érzékeid irányítása alá! Értsd meg inkább, hogy a nő szíve olyan, mint a rókáé! Nem érdemes nőkkel barátságot kötni.
9.14.37. vers: A nők általában kegyetlenek és fortélyosak. A legkisebb sértést sem tűrik el. Saját boldogságukért bármilyen vallástalan dologra képesek, s így még attól sem riadnak vissza, hogy hűséges férjüket vagy fivérüket megöljék.
9.14.38. vers: A nőket nagyon könnyen megrontják a férfiak. A beszennyezett nők ezért elhagyják annak a férfinak a társaságát, aki a jókarójuk, és ostobákkal kötnek hamis barátságot. Valójában mindig újabb és újabb barátokat keresnek.
9.14.39. vers: Ó, kedves királyom! Minden év végén egyetlen éjszakát velem tölthetsz a férjemként, s így több gyermeked lesz majd, egyik a másik után.
9.14.40. vers: Purūravā rájött, hogy Urvaśī gyermeket vár, ezért visszatért palotájába. Az év végén ott Kurukṣetránál ismét elnyerte Urvaśī társaságát, aki ekkor már egy hős fiú anyja volt.
9.14.41. vers: Amikor Purūravā király az év végén újra elnyerte Urvaśīt, nagyon boldog volt, s egy éjszakán át élvezte társaságát a testi szerelemben. Később azonban az elválás gondolatára végtelen bánat töltötte el, ezért Urvaśī így szólt hozzá:
9.14.42. vers: Urvaśī így szólt: „Kedves királyom! Keress menedéket a gandharváknál, mert ők újra neked tudnak majd adni engem!” Urvaśī szavait megfogadva a király imáival elégedetté tette a gandharvákat, akik ezért egy leánnyal ajándékozták meg, Agnisthālīval, aki éppen olyan volt, mint Urvaśī. A király azt hitte, hogy Urvaśī az, és sétára indult vele az erdőben, de később ráébredt, hogy a leány nem Urvaśī, hanem Agnisthālī.
9.14.43. vers: Purūravā király ekkor otthagyta Agnisthālīt az erdőben. Hazatért, és egész éjjel Urvaśīn meditált. Meditációja közben elérkezett a Tretā korszak ideje, ezért a három Véda elvei — köztük a gyümölcsöző tettek beteljesülését szolgáló yajña-folyamat — megjelentek a szívében.
9.14.44-45. vers: Amikor a gyümölcsöző yajña-folyamat megnyilvánult a szívében, Purūravā király visszatért arra helyre, ahol Agnisthālīt hagyta. Ott látta, hogy egy śamī-fa méhéből egy aśvattha-fa nőtt ki. Letört egy darabot ebből a fából, és két araṇit készített belőle. Mivel arra a bolygóra kívánt eljutni, ahol Urvaśī élt, mantrákat zengett, s közben úgy meditált, hogy az alsó araṇi Urvaśī, a felső ő maga, a kettő közötti pedig a fia. Ily módon kezdett tüzet csiholni.
9.14.46. vers: Amikor Purūravā az araṇikat dörzsölte, fellobbant a tűz. Ezzel a tűzzel az ember elérhet minden sikert az anyagi élvezetben, megtisztulhat a magból való születésen, az avatáson és az áldozat végzésén keresztül, melyeket az a-u-m hangok együttese idéz elő. A tüzet így Purūravā király fiának tekintették.
9.14.47. vers: E tűzzel Purūravā — aki arra a bolygóra akart eljutni, ahol Urvaśī élt — bemutatott egy áldozatot, amellyel elégedetté tette az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, Harit, az áldozat eredményeinek élvezőjét. Így imádta az Urat, aki túl van az érzékek felfogóképességén, és aki valamennyi félisten tárháza.
9.14.48. vers: A Satya-yugában, az első korszakban minden védikus mantrát egyetlen mantra foglalt magában: a praṇava, valamennyi védikus mantra gyökere. Más szóval az Atharva-veda volt az egyetlen forrása minden védikus tudásnak. Az egyetlen imádandó Istenség az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Nārāyaṇa volt, és a félistenek imádatát nem javasolták. Egyetlen tűz volt csupán, és az emberi társadalomban az egyetlen életrend a haṁsa volt.
9.14.49. vers: Ó, Parīkṣit Mahārāja! A Tretā-yuga kezdetén Purūravā király egy karma-kāṇḍa áldozatba kezdett. Az áldozati tüzet a fiának tekintette, s így képes volt eljutni a Gandharvalokára, ahová vágyott.