HU/SB 8.19: Az Úr Vamanadeva adományt kér Bali Maharajától
8.19.1. vers: Śukadeva Gosvāmī folytatta: Amikor az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Vāmanadeva hallotta Bali Mahārāja kedves szavait, nagyon elégedett volt, hiszen Bali Mahārāja a vallásos elveknek megfelelően szólt. Az Úr dicsőíteni kezdte Bali Mahārāját.
8.19.2. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Ó, király! Kétségtelenül kiemelkedő személyiség vagy, hiszen jelenleg olyan brāhmaṇák a tanácsadóid, akik Bhṛgu leszármazottjai, eljövendő életedre pedig nagyatyád tanít, a békés és nagy tiszteletnek örvendő Prahlāda Mahārāja. Állításaid nagyon igazak, és tökéletes összhangban állnak a vallásos illemszabályokkal. Nem hazudtolják meg családod tetteit, s hírnevet hoznak neked.
8.19.3. vers: Tudom, hogy senki sem született mindeddig a családodban, aki kicsinyes vagy fösvény lett volna. Senki sem tagadta meg az adományt a brāhmaṇáktól, és az sem fordult elő, hogy valaki ne tartotta volna be szavát, amikor adományt ígért.
8.19.4. vers: Ó, Bali király! Családodban sohasem született olyan alantas gondolkodású király, aki megtagadta volna a brāhmaṇák kérését a szent helyeken, s ne adott volna adományt nekik, vagy visszautasította volna a kṣatriyák kihívását a csatatéren. Prahlāda Mahārāja jelenlétének köszönhetően azonban, aki olyan, mint a szépséges hold az égen, dinasztiád még ennél is dicsőségesebb.
8.19.5. vers: A te dinasztiádban született meg Hiraṇyākṣa, aki egyetlen buzogánnyal a kezében vándorolt a föld színén, egyedül, társak nélkül, hogy legyőzzön minden irányt, és nem találkozott olyan hőssel, aki versenyre kelhetett volna vele.
8.19.6. vers: Vadkan-inkarnációjában az Úr Viṣṇu kimentette a Földet a Garbhodaka-óceánból, s közben végzett Hiraṇyākṣával, aki hirtelen megjelent Előtte. Ádáz harcot vívtak, s az Úr nagy küzdelem árán végül megölte őt. Később, amikor az Úr visszagondolt Hiraṇyākṣa rendkívüli erejére, valóban győzedelmesnek érezte Magát.
8.19.7. vers: Amikor Hiraṇyakaśipu hírét vette, hogy öccsét megölték, éktelen haragjában Viṣṇunak, öccse gyilkosának a birodalmába indult, hogy végezzen Vele.
8.19.8. vers: Amikor az Úr Viṣṇu, a legkiválóbb misztikus, aki ismeri az idő múlását, látta, hogy Hiraṇyakaśipu úgy közeleg egy háromágú szigonnyal a kezében, mintha maga lenne a megszemélyesült halál, gondolkodni kezdett:
8.19.9. vers: Bárhová megyek, Hiraṇyakaśipu követni fog, éppúgy, ahogyan a halál jár az élőlények nyomában. Jobb lesz, ha belépek a szívébe, mert ott nem fog észrevenni — ő a felszínt látja csupán.
8.19.10. vers: Az Úr Vāmanadeva folytatta: Ó, démonok királya! Miután az Úr Viṣṇu erre az elhatározásra jutott, belépett ellensége, Hiraṇyakaśipu testébe, aki teljes erejéből futott Utána. Egy finom testben, amelyet Hiraṇyakaśipu nem érzékelhetett, nagy aggodalmak közepette Hiraṇyakaśipu lélegzetével az orrnyílásába hatolt.
8.19.11. vers: Amikor látta, hogy az Úr Viṣṇu lakhelyén senki sincs, Hiraṇyakaśipu mindenhol keresni kezdte Őt. Haragjában, hogy nem látta sehol, hangosan üvölteni kezdett, s az egész univerzumot felkutatta: a föld színét, a felsőbb bolygórendszereket, minden égtájat, barlangot és óceánt. Ám e nagy hős, Hiraṇyakaśipu sehol sem találta Viṣṇut.
8.19.12. vers: Sehol sem látta az Urat, ezért így szólt: „Felkutattam az egész univerzumot, de nem találtam meg az Úr Viṣṇut, aki megölte öcsémet. Bizonyára arra a helyre távozott, ahonnan senki sem tér vissza [azaz kétségkívül meghalt].”
8.19.13. vers: Hiraṇyakaśipu a halála pillanatáig dühös volt az Úr Viṣṇura. Más emberek, akik a testi életfelfogásban élnek, csupán a hamis ego és a tudatlanság rendkívül erős hatása következtében nem mondanak le a haragról.
8.19.14. vers: Apád, Virocana, Prahlāda Mahārāja fia nagyon kedvelte a brāhmaṇákat. Noha nagyon jól tudta, hogy a félistenek jöttek el hozzá brāhmaṇáknak öltözve, kérésükre odaadta nekik életének a hosszát.
8.19.15. vers: Te magad szintén betartottad azokat az elveket, melyeket a legkiválóbb családos brāhmaṇák, az ősatyáid és azok a nagy hősök követnek, akik nagyszerű tetteik miatt rendkívüli hírnévnek örvendenek.
8.19.16. vers: Ó, Daityák királya! Felségedtől, aki ilyen nemes családból származol, és aki nagylelkű vagy az adományozásban, csupán három lépés földet kérek, az Én lábammal kimérve.
8.19.17. vers: Ó, király, aki az egész univerzumot irányítod! Végtelenül nagylelkű vagy, és annyi földet adhatsz Nekem, amennyit csak kívánok, mégsem kérek tőled semmi olyat, amire nincs szükségem. Ha egy művelt brāhmaṇa csak annyi adományt fogad el másoktól, mint amennyire szüksége van, sohasem bonyolódik bűnös tettekbe.
8.19.18. vers: Bali Mahārāja így szólt: Ó, brāhmaṇa fia! Intelmeid épp olyan jók, mint a művelt és koros személyiségeké. Mindamellett mégis egy kisfiú vagy csupán, s nem vagy túlságosan okos, így aztán ami a saját érdekedet illeti, nem vagy igazán körültekintő.
8.19.19. vers: Adhatok Neked egy egész szigetet, hiszen én vagyok az univerzum három tartományának tulajdonosa. Azért jöttél, hogy adjak Neked valamit, s kedves szavaiddal örömet okoztál nekem, mégis csupán három lépés földet kérsz. Mindez azt mutatja, hogy nem vagy nagyon okos.
8.19.20. vers: Ó, kisfiú! Aki azért fordul hozzám, hogy kolduljon, annak sehol sem kell többé kérnie semmit. Ezért ha akarod, kívánhatsz tőlem annyi földet, amennyi csak elegendő lesz ahhoz, hogy fenntartsd Magad, szükségleteid szerint.
8.19.21. vers: Az Istenség Személyisége így szólt: Kedves királyom! Még ha mindent egybeveszünk, ami a három világban az érzékek elégedettségét szolgálja, az sem elégítheti ki azt az embert, akinek zabolátlanok az érzékei.
8.19.22. vers: Ha nem elégednék meg három lépés földdel, nem lennék elégedett még akkor sem, ha a kilenc varṣából álló hét sziget egyike az enyém lenne. Még ha lenne is egy szigetem, újabbak után sóvárognék.
8.19.23. vers: Azt hallottuk, hogy a nagy királyok, Pṛthu Mahārāja és Gaya Mahārāja annak ellenére, hogy övék volt mind a hét dvīpa, nem voltak elégedettek, és vágyaik sem szűntek meg.
8.19.24. vers: Érje be az ember azzal, amit a sors a karmája alapján megad neki, mert az elégedetlenség sohasem vezet boldogsághoz. Az az ember, aki nem önfegyelmezett, nem lesz boldog még akkor sem, ha elnyeri a három világot.
8.19.25. vers: Az anyagi lét következtében az ember örökké elégedetlen: kéjes vágyai beteljesületlenek maradnak, s kudarcot vall abban a törekvésében is, hogy mind több és több pénzt szerezzen. Ez az oka, hogy folytatnia kell anyagi létét, amelyben újra és újra a születés és a halál vár rá. Aki azonban megelégszik azzal, amit a sors ad számára, az alkalmas arra, hogy kiszabaduljon az anyagi létből.
8.19.26. vers: Azt a brāhmaṇát, aki elégedett azzal, amit a gondviseléstől kap, egyre inkább beragyogja a lelki erő, míg az elégedetlen brāhmaṇa lelki ereje csak csökken, ahogyan a tűz ereje lankad, amikor vizet öntünk rá.
8.19.27. vers: Ezért, ó, király, tőled, aki a legkiválóbb vagy az adományozók között, csupán három lépés földet kérek. Ezzel az ajándékkal nagy örömet okozol majd Nekem, mert a boldogság útja nem más, mint hogy tökéletesen elégedettek vagyunk, ha megkapjuk csupán azt, amire feltétlenül szükségünk van.
8.19.28. vers: Śukadeva Gosvāmī folytatta: E szavakat mondta az Istenség Legfelsőbb Személyisége Bali Mahārājának, aki elmosolyodott, s így szólt az Úrhoz: „Rendben van! Vedd el, amit akarsz!” S hogy megerősítse ígéretét, miszerint megadja Vāmanadevának a földet, amit kíván, felemelte vizes edényét.
8.19.29. vers: Śukrācārya, a legkiválóbb bölcs megértette, mi az Úr Viṣṇu szándéka, s ezért így szólt tanítványához, aki éppen fel akarta kínálni mindenét az Úr Vāmanadevának:
8.19.30. vers: „Ó, Virocana fia! — mondta Śukrācārya. — Ez a törpe brahmacārī Maga az elpusztíthatatlan Istenség Legfelsőbb Személyisége, Viṣṇu. Kaśyapa Munit apjának, Aditit pedig anyjának fogadta el, s megjelent, hogy teljesítse a félistenek vágyát.”
8.19.31. vers: Nem tudod, milyen veszedelembe sodortad magad azzal, hogy odaígérted Neki a földet! Nem hiszem, hogy ez az ígéret a hasznodra válik. Nagy bajt fog hozni a démonok fejére.
8.19.32. vers: Aki most csalárdul brahmacārīként jelent meg, valójában az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Hari. Azért jött ebben az alakban, hogy elvegye tőled minden földedet, vagyonodat, szépségedet, erődet, hírnevedet és műveltségedet, s miután elvett tőled mindent, Indrának, ellenségednek adja majd.
8.19.33. vers: Három lépés földet ígértél Neki adományba, de amikor odaadod Neki, elfoglalja majd a három világot. Ostoba vagy! Nem tudod, milyen nagy hibát követtél el. Miután mindent odaadsz az Úr Viṣṇunak, elveszted megélhetésed forrását. Hogyan tartod majd fenn magad?
8.19.34. vers: Vāmanadeva először egy lépéssel elfoglalja majd a három világot, a másodikkal az egész univerzumot, aztán pedig kiterjeszti kozmikus testét, hogy elfoglaljon mindent. Hová léphet harmadjára, mit ajánlsz majd fel Neki?
8.19.35. vers: Egészen biztos, hogy nem tudod majd teljesíteni ígéretedet, s úgy hiszem, emiatt a pokol lesz majd örök otthonod!
8.19.36. vers: A művelt bölcsek nem dicsőítik azt az adományozást, amellyel az ember saját létfenntartását veszélyezteti. Az adományozás, az áldozatok, a lemondások és a gyümölcsöző tettek végzése csak azok számára lehetséges, akik képesek arra, hogy megkeressék a kenyerüket. [Azok számára, akik nem tudják fenntartani magukat, mindez nem lehetséges.]
8.19.37. vers: Ezért annak, aki teljes tudással rendelkezik, összegyűjtött vagyonát öt részre kell osztania, s a vallás, a hírnév, a gazdagság, az érzékkielégítés és a családtagok eltartása érdekében kell felhasználnia. Az ilyen ember boldog mind ebben, mind a következő világban.
8.19.38. vers: De ha már egyszer ígéretet tettél, hogyan utasíthatnád vissza? — kérdezhetné valaki. Ó, legkiválóbb démon! Fogadd el tőlem a Bahvṛca-śruti bizonyítékát, amely szerint egy ígéret akkor hiteles, ha az oṁ szó előzi meg, s ha nincs előtte az oṁ, nem érdemel hitelt!
8.19.39. vers: A Védák kijelentik, hogy a test fájának valódi termése a jó gyümölcs és virág, ami terem rajta. Ha azonban a test fája nem létezik, lehetetlen, hogy valódi gyümölcsöt és virágot hozzon. Még ha a test a valótlanságon alapszik is, a test fájának segítsége nélkül nem teremhet valódi gyümölcsöt és virágot.
8.19.40. vers: Ha egy fát gyökerestől kitépünk, azonnal kidől, és száradni kezd. Éppen így ha valaki nem törődik a testtel, amit valótlannak tekintenek — más szóval ha a valótlant gyökerestől kitépi —, a test minden bizonnyal elszárad.
8.19.41. vers: Az „oṁ” szó kiejtése azt jelzi, hogy az ember megválik a keresetétől, más szóval ha kiejti ezt a szót, megszabadul a pénzhez való ragaszkodásától, mert elveszik tőle a pénzét. Nincstelennek lenni nem túlságosan örömteli dolog, mert ilyen körülmények között az ember nem tudja beteljesíteni vágyait. Úgy is mondhatnánk, hogy ha valaki kimondja az „oṁ” szót, koldusbotra jut. Nem jut el az önmegvalósításig, és nem lesz része érzékkielégítésben sem, különösen, ha egy szegény embernek vagy egy földönfutónak adományoz.
8.19.42. vers: Ezért hát az a legbiztonságosabb, ha az ember nemet mond. Hazudik ugyan, ám tökéletesen megvédi magát, együttérzést ébreszt másokban, valamint lehetővé teszi, hogy másoktól pénzt szerezzen saját maga számára. Ennek ellenére az, aki örökké azt hangoztatja, hogy semmije sincsen, elítélendő, hiszen egy halott test csupán, holott él, vagy meg kellene ölni, amíg még lélegzik.
8.19.43. vers: Amikor egy nőnek hízelgünk, hogy a hatalmunkba kerítsük, amikor tréfálkozunk, amikor esküvői szertartáson veszünk részt, amikor a kenyérkeresetünkről van szó, amikor az életünk veszélyben forog, amikor a teheneket és a brahminikus kultúrát védelmezzük, vagy amikor valakit épp az ellenség kezétől igyekszünk megmenteni, a hazugság sohasem elítélendő.