HU/SB 7.14: Az ideális családi élet

Śrīmad-Bhāgavatam - Hetedik Ének - TIZENNEGYEDIK FEJEZET: Az ideális családi élet

SB 7.13 - SB 7.15

Click here for English

---

7.14.1. vers: Yudhiṣṭhira Mahārāja így kérdezte Nārada Munit: Ó, uram, ó, nagy bölcs! Kérlek, magyarázd el, hogyan érhetnénk el könnyen a felszabadulást a Védák tanításai szerint mi is, akik otthon élünk, s nem ismerjük az élet célját!

7.14.2. vers: Nārada Muni válaszolt: Kedves királyom! Akik családfenntartóként otthon élnek, azoknak dolgozniuk kell, hogy a megélhetésük érdekében pénzt keressenek, és ahelyett, hogy munkájuk gyümölcseit ők maguk igyekeznének élvezni, fel kell azokat ajánlaniuk Kṛṣṇának, Vāsudevának. Azt, hogy miképpen tehetjük elégedetté Vāsudevát ebben az életben, az Úr kiváló bhaktáinak társaságában tökéletesen megérthetjük.

7.14.3-4. vers: A gṛhasthának újra és újra a szentek társaságát kell keresnie, és nagy tisztelettel a Legfelsőbb Úr és az Ő inkarnációi cselekedeteinek nektárját kell hallgatnia, melyekről a Śrīmad-Bhāgavatam és a többi Purāṇa ír. Lassanként így meg kell válnia attól a ragaszkodástól, ami a feleségéhez és a gyermekeihez fűzi, mintha csak álomból ébredne.

7.14.5. vers: Miközben azért dolgozik, hogy annyi pénzt megkeressen, amennyi elegendő ahhoz, hogy testét és lelkét együtt tartsa, a valóban bölcs embernek a családi ügyekhez nem ragaszkodva kell élnie az emberi társadalomban, annak ellenére, hogy kívülről úgy tűnik, ragaszkodik ezekhez a dolgokhoz.

7.14.6. vers: Az emberi társadalomban az okos embernek nagyon egyszerű tetteket kell a saját maga számára elterveznie. Ha barátai, gyermekei, szülei, fivérei vagy mások javasolnak neki valamit, a látszat kedvéért értsen egyet velük, s mondja azt nekik, hogy „igen, rendben van”, belül azonban eltökélten törekedjen arra, hogy ne kelljen egy olyan nehézségekkel teli életet élnie, amelynek során nem érheti el az élet célját.

7.14.7. vers: A természet ajándékait, melyeket az Istenség Legfelsőbb Személyisége teremtett, úgy kell felhasználnunk, hogy minden élőlény együtt tarthassa testét és lelkét. Az életszükségleteknek három fajtája van: amelyek az égből [az esőből] származnak, amelyek a földből [a bányákból, a tengerekből vagy a mezőből] jönnek létre, s amelyeket az atmoszférából [hirtelen és váratlanul] kapunk.

7.14.8. vers: Egy ember csak annyi vagyont tekinthet a tulajdonának, amennyi ahhoz szükséges, hogy testét és lelkét együtt tartsa. Aki ennél többre vágyik, azt tolvajnak kell tekintenünk, s megérdemli, hogy a természet törvényei megbüntessék.

7.14.9. vers: Az állatokkal    —    az őzekkel, a tevékkel, a szamarakkal, a majmokkal, az egerekkel, a kígyókkal, a madarakkal és a legyekkel    —    ugyanúgy kell bánnunk, mint saját fiainkkal. Milyen parányi különbség van valójában a gyermekek és ezen ártatlan állatok között!

7.14.10. vers: Még ha valaki nem brahmacārī, sannyāsī vagy vānaprastha, hanem családfenntartó, akkor se törekedjen nagyon komolyan a vallásosságra, az anyagi gyarapodásra vagy az érzékek kielégítésére. Az embernek a családos élet során is meg kell elégednie azzal, amire az Úr kegyéből az adott helynek és időnek megfelelően a legcsekélyebb erőfeszítéssel szert tehet, csupán teste és lelke együtt tartása érdekében. Senki ne végezzen ugra-karmát.

7.14.11. vers: A családos embernek gondoskodnia kell minden kutyáról, bűnös emberről és érinthetetlenről, köztük a caṇḍālákról [kutyaevőkről] is, hogy megkapják, amire szükségük van. Még a feleségét is, akihez nagyon bensőséges kapcsolat fűzi, ajánlja fel arra, hogy fogadja a vendégeket és a véletlen látogatókat.

7.14.12. vers: Az ember olyan komolyan gondolja, hogy a felesége a saját tulajdona, hogy képes miatta megölni magát vagy másokat, még saját szüleit, lelki tanítómesterét vagy tanítóját is. Éppen ezért aki le tud mondani erről a ragaszkodásról, ami a feleségéhez fűzi, az ezzel meghódítja az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, akit soha senki sem győzhet le.

7.14.13. vers: Kellő megfontolás után az embernek véget kell vetnie annak a ragaszkodásnak, amit a felesége teste iránt érez, hiszen ez a test végül apró rovarokká, ürülékké vagy hamuvá változik. Mi az értéke ennek a jelentéktelen testnek? Mennyivel hatalmasabb a Legfelsőbb Lény, aki mindent átható, mint az ég?

7.14.14. vers: A bölcs ember elégedjen meg azzal, hogy prasādát eszik [olyan ételt, melyet az Úrnak ajánlottak fel], valamint hogy elvégzi az ötféle yajñát [a pañca-sūnāt]. Így cselekedvén megválhat a testéhez fűződő ragaszkodásától, valamint az úgynevezett birtoklásérzettől a testével kapcsolatban. Amikor valaki képes erre, megingathatatlan mahātmā lesz.

7.14.15. vers: Imádja az ember mindennap a Legfelsőbb Lényt, aki mindenki szívében jelen van, s ezen az alapon imádja külön a félisteneket, a szenteket, a közönséges emberi lényeket és élőlényeket, az ősatyákat és saját magát is. Ily módon képes lesz imádni a Legfelsőbb Lényt mindenki szívének mélyén.

7.14.16. vers: Ha valaki vagyonnal és tudással rendelkezik, amelyek teljes mértékben az irányítása alatt állnak, valamint olyan dolgokkal, amelyekkel yajñát végezhet, azaz elégedetté teheti az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, mutasson be áldozatokat a tűzbe helyezett felajánlásokkal, a śāstrák útmutatásai szerint. Így imádja az Istenség Legfelsőbb Személyiségét.

7.14.17. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Śrī Kṛṣṇa az áldozati felajánlások élvezője. Ám annak ellenére, kedves királyom, hogy elfogyasztja a tűzbe helyezett felajánlásokat, mégis elégedettebb, ha a finom gabonából és tisztított vajból készült ételeket a képzett brāhmaṇák száján keresztül ajánlják fel Neki.

7.14.18. vers: Ezért, kedves királyom, ajánlj fel prasādát először a brāhmaṇáknak és a félisteneknek, és miután bőségesen megvendégelted őket, oszthatsz prasādát a többi élőlénynek is, amennyire a lehetőségeid engedik. Így képes leszel arra, hogy imádj minden élőlényt    —    más szóval a legfelsőbb élőlényt minden élőlényben.

7.14.19. vers: Annak a brāhmaṇának, aki kellőképpen gazdag, áldoznia kell az ősatyáknak Bhādra hónap második felében, a fogyó hold két hetében. Hasonlóképpen tegyen felajánlásokat az ősatyák rokonainak is az Āśvina hónapban végzett mahālayā szertartások során.

7.14.20-23. vers: A śrāddha szertartást Makara-saṅkrānti napján [azon a napon, amikor a Nap északnak indul] vagy Karkaṭa-saṅkrānti napján [azon a napon, amikor a Nap délnek indul] kell elvégezni. Ezt a szertartást Meṣa-saṅkrānti és Tulā-saṅkrānti napján, a Vyatīpāta nevű yogában, azon a napon, amikor három Hold-tithi összekapcsolódik, a hold- vagy a napfogyatkozás idején, a tizenkettedik holdnapon, valamint a Śravaṇa-nakṣatrában szintén el kell végeznünk. Végezzük el ezenkívül Akṣaya-tṛtīyā napján, Kārtika hónapban a telő hold két hetének kilencedik holdnapján, a téli és a hűvös évszak négy aṣṭakāján, a Māgha hónapban a telő hold két hetének hetedik holdnapján, a Maghā-nakṣatra és a telihold napjának kapcsolódásakor, s azokon a napokon, amikor a Hold teljesen teli vagy nem teljesen teli, valamint amikor ezek a napok összekapcsolódnak a nakṣatrákkal, amelyek alapján bizonyos hónapok a neveiket kapták. El kell végeznünk a śrāddha szertartást a tizenkettedik holdnapon is, amikor ez a nap az Anurādhā, Śravaṇa, Uttara-phalgunī, Uttarāṣāḍhā vagy Uttara-bhādrapadā nakṣatrák valamelyikével találkozik. Akkor is be kell mutatnunk ezt a szertartást, amikor a tizenegyedik holdnap az Uttara-phalgunīval, az Uttarāṣāḍhāval vagy az Uttara-bhādrapadāval esik egybe. Végül el kell végeznünk ezt a szertartást azokon a napokon is, amelyek kapcsolódnak saját születésünk csillagához [a janma-nakṣatrához] vagy a Śravaṇa-nakṣatrához.

7.14.24. vers: Az évszakoknak ezeket az időpontjait rendkívül kedvezőnek tekintik az emberiség számára. Ezekben az időpontokban kell végeznünk minden kedvező cselekedetet, mert általuk az emberi lény sikert ér el rövid élete alatt.

7.14.25. vers: Ha valaki az évszakok váltakozásának említett időpontjaiban megfürdik a Gangeszben vagy a Yamunāban, vagy valamely más szent helyen vesz fürdőt, mantrázik, tűzáldozatokat végez, eleget tesz fogadalmainak, vagy a Legfelsőbb Urat, a brāhmaṇákat, az ősatyákat, a félisteneket és az élőlényeket imádja, mindaz, amit adományba ad, örökre áldást hoz rá.

7.14.26. vers: Ó, Yudhiṣṭhira király! A saját magunk, feleségünk vagy gyermekeink rituális tisztító szertartásainak előírt idején, vagy a temetési szertartások alkalmával és a halálozási évforduló napján el kell végeznünk a fent említett kedvező szertartásokat, hogy gyümölcsöző cselekedeteink sikerrel járjanak.

7.14.27-28. vers: Nārada Muni folytatta: Felsorolom most azokat a helyeket, ahol megfelelően elvégezhetjük a vallásos szertartásokat. Az a hely, ahol egy vaiṣṇava él, minden kedvező tett végrehajtására kiváló. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége a támasza az egész kozmikus megnyilvánulásnak, valamennyi mozgó és mozdulatlan élőlényével együtt, és az a templom, ahol az Úr mūrtija áll, a legszentebb hely. Ezenkívül azok a helyek, ahol a bölcs brāhmaṇák a lemondáson, a tanuláson és a kegy gyakorlásán keresztül követik a védikus elveket, szintén nagyon kedvező és szent helyek.

7.14.29. vers: Azok a helyek, ahol az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa temploma áll, amelyben megfelelő módon imádják Őt, valamint azok a helyek, ahol a Purāṇákban, a kiegészítő védikus írásokban említett híres szent folyók folynak, valóban áldásosak. Bármilyen lelki tettet hajt végre e helyeken az ember, az rendkívül eredményes lesz.

7.14.30-33. vers: A szent tavakat, például Puṣkarát, azokat a helyeket, ahol szentek élnek, például Kurukṣetrát, Gayāt, Prayāgát, Pulahāśramát, Naimiṣāraṇyát, a Phālgu folyó partjait, Setubandhát, Prabhāsát, Dvārakāt, Vārāṇasīt, Mathurāt, Pampāt, Bindu-sarovarát, Badarikāśramát [Nārāyaṇāśramát], azokat a helyeket, amelyeken a Nandā folyó keresztülfolyik, azokat a helyeket, ahol az Úr Rāmacandra és Sītā anya oltalomra találtak, köztük Citrakūṭát, valamint a Mahendra és Malaya néven ismert dombvidéket a legjámborabb és legszentebb helyeknek kell tekintenünk. Akik a lelki élet fejlett síkjára akarnak emelkedni, azoknak el kell látogatniuk Indián kívül is azokra a helyekre, ahol a Kṛṣṇa-tudatú mozgalomnak központjai vannak, és ahol Rādhā-Kṛṣṇa mūrtikat imádnak, s imádniuk kell ezeket a helyeket. Aki fejlődni kíván a lelki életben, az látogasson el ezekbe a templomokba, s végezzen rituális szertartásokat. Ha így tesz, tettei ezerszer nagyobb áldást hoznak majd, mintha valahol máshol hajtotta volna végre őket.

7.14.34. vers: Ó, Föld királya! A kiváló, művelt bölcsek arra a döntésre jutottak, hogy egyedül az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa, akiben az univerzum minden mozgó és mozdulatlan lénye nyugszik, és akitől minden származik, méltó arra, hogy mindent Neki adjunk.

7.14.35. vers: Ó, Yudhiṣṭhira király! Rājasūya áldozati szertartásod idején jelen voltak a félistenek, sok nagy bölcs és szent, köztük az Úr Brahmā négy fia, s én magam is ott voltam. Amikor azonban felmerült a kérdés, hogy ki legyen az első, akit imádnunk kell, mindenki az Úr Kṛṣṇára, a Legfelsőbb Személyre szavazott.

7.14.36. vers: Az élőlényekkel teli univerzum olyan, mint egy fa, amelynek az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Acyuta [Kṛṣṇa] a gyökere. Az Úr Kṛṣṇa imádatával így minden élőlényt imádunk.

7.14.37. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége számtalan hajlékot megteremtett, például az emberi lények, a négylábúak, a madarak, a szentek és a félistenek testeit. A számtalan különféle testben az Úr Paramātmāként együtt él az élőlénnyel, s ezért puruṣāvatārának nevezik.

7.14.38. vers: Ó, Yudhiṣṭhira király! A minden testben jelen lévő Felsőlélek aszerint ad intelligenciát az egyéni léleknek, hogy milyen felfogóképességgel rendelkezik. A testben tehát a Felsőlélek az úr, és annak arányában tárja fel Magát az egyéni lélek előtt, hogy az mennyire fejlett a tudás, a lemondás, a vezeklés stb. terén.

7.14.39. vers: Kedves királyom! Amikor a nagy bölcsek és szentek a Tretā-yuga kezdetén látták, hogy a brāhmaṇák és vaiṣṇavák között a kapcsolatok kölcsönösen tiszteletlenné válnak, bevezették a templomi mūrti-imádatot, annak minden kellékével.

7.14.40. vers: Előfordul, hogy egy kezdő bhakta minden szükségeset felajánl az Úr imádata során, és valóban imádja az Urat mūrtiként, mivel azonban irigy az Úr Viṣṇu igaz bhaktáira, az Úr sohasem lesz elégedett odaadó szolgálatával.

7.14.41. vers: Kedves királyom! Az anyagi világban mindenki közül a képzett brāhmaṇát kell a legkiválóbbnak tekintenünk, mert az ilyen brāhmaṇa azzal, hogy lemondást végez, a Védákat tanulmányozza és mindig elégedett, az Istenség Legfelsőbb Személyisége képviselőjévé válik.

7.14.42. vers: Kedves Yudhiṣṭhira királyom! A brāhmaṇákat, különösen pedig azokat, akik az Úr dicsőségét prédikálják az egész világon, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, az egész teremtés szíve és lelke méltányolja és imádja. A brāhmaṇák prédikálásuk során megszentelik a három világot lótuszlábuk porával, és így még Kṛṣṇa számára is imádandóak.

SB 7.13 - SB 7.15