HU/SB 4.2: Daksa megátkozza az Úr Sivát
4.2.1. vers: Vidura így kérdezett: Miért volt Dakṣa, aki úgy szerette leányát, irigy az Úr Śivára, a legszelídebbre? Miért nem törődött leányával, Satīval?
4.2.2. vers: Az Úr Śiva, a világ lelki tanítómestere mentes a gyűlölködéstől. Mindig békés, elégedett önmagában, és ő a legkiválóbb félisten. Hogyan történhetett, hogy Dakṣa ellenségként tekintett egy ilyen áldást hozó személyiségre?
4.2.3. vers: Kedves Maitreyám! Az élettől megválni nagyon nehéz. Kérlek, kegyesen mondd el, hogyan tudott egy ilyen vej és egy ilyen após olyan ádáz vitába bocsátkozni, hogy a nagyszerű istennő, Satī, lemondjon az életről!
4.2.4. vers: A bölcs Maitreya így szólt: Egyszer rég az univerzum vezérei nagy áldozatot mutattak be, amelyen minden nagy bölcs, filozófus, félisten és tűzisten megjelent, követőivel együtt.
4.2.5. vers: Dakṣának, a prajāpatik vezérének teste olyan vakítóan ragyogott, akár a nap. Amikor az összegyűltek közé lépett, mindenkit elárasztott fényével, s jelenlétében valamennyien jelentéktelenné váltak.
4.2.6. vers: Teste sugárzása láttán a tűzistenek és a nagy tanácskozás többi résztvevője az Úr Brahmā és az Úr Śiva kivételével mindannyian felemelkedtek ülőhelyükről, hogy megadják neki a tiszteletet.
4.2.7. vers: A népes gyülekezet elnöke, az Úr Brahmā méltó fogadtatásban részesítette Dakṣát. Dakṣa tiszteletét ajánlotta az Úr Brahmānak, majd utasítására illendően leült.
4.2.8. vers: Mielőtt azonban elfoglalta volna helyét, vérig sértve azt vette észre, hogy az Úr Śiva ülve marad, és nem ajánlja neki tiszteletét. Dakṣát elöntötte a méreg. Szeme lángolt, s haragjában szavaival az Úr Śivára támadt.
4.2.9. vers: Ó, bölcsek, brāhmaṇák és tűzistenek, akik összegyűltetek e helyen! Figyeljetek rám, amint a nemes ember viselkedéséről beszélek nektek! Nem tudatlanságból és nem irigységből szólok hozzátok.
4.2.10. vers: Śiva véget vetett a hírnévnek, amely az univerzum irányítóit övezte, s beszennyezte a jó modor útját. Olyan szégyentelen, hogy még azt sem tudja, hogyan kell viselkednie!
4.2.11. vers: Elfogadta, hogy alacsonyabb rendű nálam, hiszen a tűz és a brāhmaṇák előtt házasságra lépett leányommal. Feleségül vette leányomat, aki Gāyatrīval áll egy szinten, s úgy tett, mintha becsületes lenne.
4.2.12. vers: Szeme olyan, mint a majomé, mégis elvette őzikeszemű leányomat. Ám nem állt fel, hogy fogadjon engem, s eszébe sem jutott, hogy illő lenne nyájas szavakkal köszöntenie!
4.2.13. vers: Nem vágytam arra, hogy leányomat neki adjam, aki megszegte az udvariasság minden szabályát. Mivel nem tartja be a szükséges szabályokat, tisztátalan, mégis arra kényszerültem, hogy neki adjam leányom kezét, s ez épp olyan, mint amikor valaki egy śūdrának tanítja a Védák üzenetét.
4.2.14-15. vers: Szennyes helyeken él, mint amilyen a krematórium, társai szellemek és démonok. Meztelenül jár, mint egy őrült, s néha nevetve, néha sírva a halottégető hamujával szórja be egész testét. Csak alkalomadtán fürdik, s testét koponyákból és csontokból készült füzér díszíti. Ezért csupán a nevében Śiva, azaz kedvező — valójában a legőrültebb teremtmény ő, aki mindenkire balszerencsét hoz. A mélyen a tudatlanság kötőerejébe merült élőlények ezért kedvelik őt, s ő a vezérük.
4.2.16. vers: Brahmā kérésére neki adtam erényes leányomat, pedig teljesen tisztátalan, és szívét undorító dolgok töltik meg.
4.2.17. vers: A bölcs Maitreya folytatta: Amikor Dakṣa látta, hogy az Úr Śiva úgy ül ott, mintha az ellensége lenne, megmosta kezét és száját, s a következő szavakkal megátkozta:
4.2.18. vers: A félisteneknek joguk van megosztozni az áldozati felajánlásokon, de az Úr Śiva, aki mindannyiuk között a leghitványabb, nem kaphat belőlük!
4.2.19. vers: Maitreya folytatta: Kedves Vidurám! Az áldozat résztvevői kérlelésének ellenére Dakṣa rettentő dühében megátkozta az Úr Śivát, majd elhagyta a gyülekezetet, s hazatért otthonába.
4.2.20. vers: Amikor az Úr Śiva egyik fő társa, Nandīśvara megértette, hogy Dakṣa megátkozta az Úr Śivát, rettentő haragra gerjedt. Szeme vérvörös lett, s kész volt megátkozni Dakṣát és a jelen lévő brāhmaṇákat, akik szótlanul tűrték, hogy Dakṣa durva szavaival átkot szórjon Śivára.
4.2.21. vers: Mindazok, akik Dakṣát vélték a legfontosabb személyiségnek, s irigységükben nem törődtek az Úr Śivával, ostobák, s mivel szemléletük a kettősségeken alapszik, elveszítik minden transzcendentális tudásukat.
4.2.22. vers: Az olyan családi élet, amikor a vallás gyakorlása nem több puszta követelőzésnél, s amikor az ember az anyagi boldogsághoz és így a Védák felületes magyarázataihoz vonzódik, megfosztja az embert minden értelmétől, és a gyümölcsöző cselekedetekhez láncolja, melyeket mindenek fölött állónak tekint.
4.2.23. vers: Dakṣa a testet tartja mindennek, ezért mivel megfeledkezett a viṣṇu-pādáról, azaz a viṣṇu-gatiról, és egyedül a nemi élet érdekli, hamarosan kecskearca lesz!
4.2.24. vers: Akik az anyagi műveltség és értelem útját járva olyan tompává váltak, mint az anyag, azok tudatlanul a gyümölcsöző tettekbe bonyolódnak. Ezek az emberek szándékosan megsértették az Úr Śivát. Maradjanak hát örökre az ismétlődő születés és halál körforgásában!
4.2.25. vers: Maradjanak örökre a gyümölcsöző tettek rabságában azok, akik a Védák csábító ígéreteinek virágos szavaihoz vonzódnak, s így eltompult elmével irigyek az Úr Śivára!
4.2.26. vers: Ezek a brāhmaṇák csak azért tanulnak, csak azért végeznek lemondásokat, és csak azért tesznek fogadalmakat, hogy testüket fenntartsák. Elveszítik majd minden képességüket arra, hogy különbséget tegyenek ehető és ehetetlen között, s házról házra járva csak azért koldulnak majd pénzt, hogy elégedetté tegyék a testüket!
4.2.27. vers: Amikor Nandīśvara megátkozta a kaszt-brāhmaṇákat, a bölcs Bhṛgu válaszként a brāhmaṇák visszaverhetetlen átkával sújtott le az Úr Śiva valamennyi hívére.
4.2.28. vers: Aki fogadalmat tesz arra, hogy örömet szerez az Úr Śivának, vagy hasonló elveket követ, abból kétségtelenül ateista válik, s megtagadja majd a transzcendentális írások utasításait!
4.2.29. vers: Akik az Úr Śiva imádatára tesznek fogadalmat, azok olyan ostobák, hogy hajukat hosszúra növesztve utánozzák őt. Miután beavatják őket az Úr Śiva imádatába, boron, húson és más hasonló dolgokon élnek nagy örömmel.
4.2.30. vers: Bhṛgu Muni folytatta: A Védákat és a brāhmaṇákat gyalázod, akik a védikus elveket követik, s ebből látszik, hogy az ateizmus tanainál kerestél menedéket.
4.2.31. vers: A Védák meghatározzák az emberi civilizáció kedvező fejlődésének örök szabályozó elveit, amelyeket a múltban az emberek szigorúan betartottak. Ezt Maga az Istenség Legfelsőbb Személyisége bizonyítja, akit Janārdanának, minden élőlény jóakarójának hívnak.
4.2.32. vers: Ti, akik Bhūtāpatit, az Úr Śivát követitek, kétségtelenül az ateizmus síkjára süllyedtek majd, mert gyalázzátok a Védák elveit, amelyek a legtisztább és legfelsőbb utat jelentik a szent életűek számára.
4.2.33. vers: A bölcs Maitreya így szólt: Az Úr Śiva végtelenül szomorúan nézte, hogy követői, valamint Dakṣa és Bhṛgu hívei kölcsönösen átkaikat szórják egymásra. Szótlanul, tanítványaival a nyomában elhagyta az áldozati arénát.
4.2.34. vers: A bölcs Maitreya így folytatta: Ó, Vidura! Az univerzum népének ősnemzői évezredeken keresztül mutatták be áldozataikat, mert az áldozat a Legfelsőbb Úr, Hari, az Istenség Személyisége imádatának legjobb módja.
4.2.35. vers: Kedves Vidurám, íjak és nyilak hordozója! A yajña végeztével az áldozatot bemutató félistenek mind megfürödtek a Gangesz és a Yamunā találkozásánál. Ezt a fürdőt avabhṛtha-snānának nevezik. Miután szívük így megtisztult, hazatértek otthonaikba.