HU/SB 2.10: A Bhagavatam minden kérdésre választ ad

Revision as of 12:17, 1 September 2020 by TattvaDarsana (talk | contribs) (Srimad-Bhagavatam Compile Form edit)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)
Śrīmad-Bhāgavatam - Második Ének - TIZEDIK FEJEZET: A Bhāgavatam minden kérdésre választ ad


2.10.1. vers: Śrī Śukadeva Gosvāmī így szólt: A Śrīmad-Bhāgavatam a következő tíz témával foglalkozik: az univerzum teremtése, a másodlagos teremtés, a bolygórendszerek, az Úr menedéke, a teremtő impulzus, a Manuk váltakozása, Isten tudománya, visszatérés Istenhez, a felszabadulás és a summum bonum.

2.10.2. vers: Hogy a summum bonum transzcendens természete elkülönüljön, a többi témát a védikus következtetésekre utalva, közvetlen magyarázatokkal vagy a kiváló bölcsek összegzése segítségével világítják meg.

2.10.3. vers: Az anyag tizenhat alkotórészének    —    az öt elemnek [tűz, víz, föld, levegő és ég], a hangnak, a formának, az íznek, az illatnak, az érintésnek, valamint a szemnek, a fülnek, az orrnak, a nyelvnek, a bőrnek és az elmének    —    az elsődleges teremtését sargának nevezik, az anyagi természet kötőerőinek későbbi kölcsönhatását pedig visargának.

2.10.4. vers: Az élőlények akkor vannak a számukra legmegfelelőbb helyzetben, ha engedelmeskednek az Úr törvényeinek, s így tökéletes lelki békében élhetnek az Istenség Legfelsőbb Személyiségének védelme alatt. A Manuk és törvényeik a helyes irányt mutatják meg az életben. A cselekedetre való ösztönzés a gyümölcsöző munka iránti vágyban nyilvánul meg.

2.10.5. vers: Isten tudománya az Istenség Személyiségének inkarnációit, azok különféle cselekedeteit, valamint az Úr nagy bhaktáinak tetteit írja le.

2.10.6. vers: Amikor az élőlény a feltételekhez kötöttség hajlamával együtt a misztikus álomban szendergő Mahā-Viṣṇuba merül, azt a kozmikus megnyilvánulás visszahúzódásának nevezik. A felszabadulás az élőlény állandó helyzete örök formájában, melyet akkor nyer el, amikor elhagyja a folyton változó durva és finom anyagi testeket.

2.10.7. vers: A legfelsőbb    —    akit a Legfelsőbb Lénynek vagy a Legfelsőbb Léleknek neveznek    —    az eredeti kútfeje a kozmikus megnyilvánulásnak, fenntartásának illetve megszűnésének. Ő a Legfelsőbb Forrás, az Abszolút Igazság.

2.10.8. vers: Az egyéni személyiséget, aki a különféle érzékekkel rendelkezik, adhyātmikának nevezik, az érzékek egyéni irányító istenségét pedig adhidaivikának. A szemmel látható megtestesülést adhibautika személynek hívják.

2.10.9. vers: A különféle élőlények három említett szintje kapcsolatban áll egymással    —    egyiket sem lehet megérteni a másik nélkül. A Legfelsőbb Lény azonban mindegyiküket látja, mert mindegyiküktől független, ezért Ő a legfelsőbb menedék.

2.10.10. vers: Miután elválasztotta egymástól az univerzumokat, az Úr gigantikus kozmikus formája    —    [Mahā-Viṣṇu], aki az okozati óceánból jött elő, ahol az első puruṣa-avatāra megjelent    —    azzal a vággyal, hogy a megteremtett transzcendentális vízre [a Garbhodakára] heverjen, behatolt minden különálló univerzumba.

2.10.11. vers: E Legfelsőbb nem személytelen, hanem minden kétséget kizáróan nara, azaz személy. A Legfelsőbb Narától származó transzcendentális vizet ezért nārának nevezik, s mivel az Úr ezen a vízen fekszik, neve Nārāyaṇa.

2.10.12. vers: Az embernek kétségtelenül tudnia kell, hogy minden anyagi összetevő, minden anyagi tett, idő és kötőerő, valamint az élőlények, akik arra születtek, hogy élvezzék mindezt, csak az Úr kegyéből léteznek, és amint Ő nem törődik többé velük, minden nem létezővé válik.

2.10.13. vers: Az Úr misztikus álmának ágyán heverve arra vágyott, hogy egyedül Önmagából megteremtse az élőlények fajait, ezért külső energiája segítségével létrehozta a mag arany színű szimbólumát.

2.10.14. vers: Halld most tőlem, hogyan oszlik az Úr egyetlen energiája a fent említett módon három részre: az irányító élőlényekre, az irányított élőlényekre és az anyagi testekre.

2.10.15. vers: A megnyilvánuló Mahā-Viṣṇu transzcendentális testén belül létező égből létrejön az érzéki energia, a mentális erő és a testi erő, valamint a teljes életerő forrása.

2.10.16. vers: Ahogyan a királyt is követik hívei, úgy az egységes energia működése idején minden élőlény cselekszik, s amikor ez az energia beszünteti tevékenységét, az élőlények érzékei nem működnek tovább.

2.10.17. vers: A virāṭ-puruṣa hatására az életerő létrehozta az éhséget és a szomjúságot, amikor pedig az Úr inni és enni vágyott, a száj kinyílt.

2.10.18. vers: Szájából létrejött a szájpadlás, azután pedig a nyelv. Ezek után megnyilvánultak a különféle ízek, hogy a nyelv megízlelhesse őket.

2.10.19. vers: Amikor a Legfelsőbb beszélni vágyott, szájából megnyilvánult a beszéd, majd a tűz irányító istensége. Amikor azonban a vízben feküdt, mindezek a tevékenységek szüneteltek.

2.10.20. vers: Ezek után, amikor a legfelsőbb puruṣa illatokra vágyott, létrejöttek az orrlyukak, a légzés, a szaglószerv részei és az illatok. Az illatot szállító levegő irányító istensége szintén megnyilvánult.

2.10.21. vers: Amikor a teremtést sötétség borította, az Úr arra vágyott, hogy lássa Magát s mindent, amit teremtett. Ekkor a szem, a fényt árasztó istenség    —    a Nap   —,    valamint a látás képessége és a látás tárgya mind megnyilvánultak.

2.10.22. vers: Amint a nagy bölcsekben kialakult a vágy a tudásra, megnyilvánultak a fülek, a hallóképesség, a hallás irányító istensége és a hallás tárgyai. A nagy bölcsek az Önvalóról akartak hallani.

2.10.23. vers: Amikor megszületett a vágy az anyag fizikai jellemzőinek, a lágyságnak, a keménységnek, a melegnek, a hidegnek, a könnyűségnek és a nehézségnek az érzékelésére, létrejött az érzékelés háttere, a bőr, a pórusok, a testszőrök és azok irányító istenségei (a fák). A bőrt belülről és kívülről egy levegőréteg fedi, amely a tapintásérzékelést teszi lehetővé.

2.10.24. vers: Aztán amikor a Legfelsőbb Személy arra vágyott, hogy különféle tetteket hajtson végre, megnyilvánult a két kéz, azok irányító ereje, Indra, a mennyek félistene, valamint a kezektől és ettől a félistentől függő cselekedetek.

2.10.25. vers: Ezek után mivel mozogni vágyott, megnyilvánultak a lábai, amelyekből létrejött az irányító istenség, Viṣṇu. Ő Maga felügyel arra, hogy az emberi lények minden fajtája buzgón végezze előírt kötelességét, mint áldozatot.

2.10.26. vers: Ezek után a szexuális örömért, az utódok nemzése érdekében s a mennyei nektár íze miatt az Úr megteremtette a nemi szerveket. Így jött létre a nemzőszerv és annak irányító istensége, Prajāpati. A szexuális öröm tárgya és az irányító istenség az Úr nemi szerveinek irányítása alatt áll.

2.10.27. vers: Ezek után, amikor az ételek maradékát akarta kiüríteni, létrejött a végbélnyílás, annak érzékszerve, az irányító istenséggel, Mitrával együtt. Az érzékszerv és a kiürített anyag az irányító istenség védelme alatt állnak.

2.10.28. vers: Aztán amikor az egyik testből a másikba akart menni, együttesen létrejött a köldök, az eltávozás levegője és a halál. A köldök a menedéke mindkettőnek, a halálnak és az elkülönítő erőnek egyaránt.

2.10.29. vers: Amikor megszületett Benne a vágy az ételre és az italra, megnyilvánult a has, megnyilvánultak a belek és az artériák. Fenntartásuk és anyagcseréjük forrásai a folyók és a tengerek.

2.10.30. vers: Amikor megszületett a vágy arra, hogy [az Úr] saját energiájának működéséről gondolkodjon, létrejött a szív (az elme trónja), az elme, a Hold, az eltökéltség és a vágy.

2.10.31. vers: A test hét eleme, vagyis a vékony réteg a bőrön, maga a bőr, a hús, a vér, a zsír, a velő és a csont mind földből, vízből és tűzből állnak, míg az életlevegőt az ég, a víz és a levegő hozzák létre.

2.10.32. vers: Az érzékszervek az anyagi természet kötőerőihez kapcsolódnak, az anyagi természet kötőerői pedig a hamis ego termékei. Az elme az anyagi tapasztalatoknak (a boldogságnak és a boldogtalanságnak) van alárendelve, az intelligencia pedig az elme elemző és megfontoló képessége.

2.10.33. vers: Ezek a durva anyagi formák    —    a bolygók stb., amelyekről már beszéltem neked    —    fedik az Istenség Személyiségének külső vonásait.

2.10.34. vers: Ám ezen [a durva megnyilvánuláson] túl van egy transzcendentális megnyilvánulás, ami finomabb a legfinomabb formánál. Nincsen kezdete, nincsen köztes állapota és nincsen vége; ezért túl van a kifejezhetőség vagy az elmebeli képességek határain, s különbözik minden anyagi felfogástól.

2.10.35. vers: Az Úr tiszta bhaktái, akik jól ismerik Őt, nem fogadják el egyetlen fenti formáját sem, amelyet most anyagi szemszögből tekintve leírtam neked.

2.10.36. vers: Ő, az Az Istenség Személyisége transzcendentális formában nyilvánul meg, amely transzcendentális nevének, tulajdonságainak, kedvteléseinek, környezetének és transzcendentális sokféleségének formája. Úgy tűnik, örökké cselekszik, ám egyetlen tett sincs hatással Rá.

2.10.37-40. vers: Ó, király, tudd meg tőlem, hogy minden élőlényt a Legfelsőbb Úr teremt meg múltban elkövetett tettei alapján! Brahmā és fiai (Dakṣa és a többiek), az emberiség ideiglenes vezetői, például Vaivasvata Manu, a félistenek (Indra, Candra, Varuṇa és mások), a nagy bölcsek, mint Bhṛgu, Vyāsa és Vasiṣṭha, a Pitṛloka és a Siddhaloka lakói, a cāraṇák, a gandharvák, a vidyādharák, az asurák, a yakṣák, a kinnarák és az angyalok, a kígyók, a majom formájú kimpuruṣák, az emberi lények, a Mātṛloka lakói, a démonok, a piśācák, a kísértetek, a holdkórosok és a gonosz szellemek, a jó és rossz csillagok, a lidércek, az erdei vadak, a madarak, a háziállatok, a csúszómászók, a hegyek, a mozgó és helyhez kötött élőlények, az embrióból, tojásból, izzadságból és magból született élőlények és mindenki más, akár a vízben, akár a földön, akár a levegőben él, boldogságban, boldogtalanságban vagy a kettő keverékében, mind a Legfelsőbb Úr teremtményei. Ő az, aki múltbeli tetteik alapján megteremti őket.

2.10.41. vers: Az anyagi természet különféle kötőerőinek    —    a jóság, a szenvedély és a sötétség kötőerejének    —    megfelelően különféle élőlények léteznek, akiket félisteneknek, emberi lényeknek és pokoli körülmények között élő lényeknek neveznek. Ó, király! Még egy bizonyos természeti kötőerő is három részre tagolódik a másik kettővel keveredve, így az élőlényre a többi kötőerő szintén hatással van, és átveszi az azokra jellemző szokásokat is.

2.10.42. vers: Miután megteremtette az univerzumot, Ő, az Istenség Személyisége az univerzum fenntartójaként különféle inkarnációkban jelenik meg, hogy jó útra térítse a feltételekhez kötött lelkeket, akik az emberek, a nem emberi lények és a félistenek között élnek.

2.10.43. vers: Ezek után a korszak végén az Úr a pusztító Rudra formájában a teljes teremtést megsemmisíti, ahogyan a szél fújja el a felhőket.

2.10.44. vers: Így írnak a nagy transzcendentalisták az Istenség Legfelsőbb Személyiségének tetteiről, de a tiszta bhakták megérdemlik, hogy túl ezeken az aspektusokon még dicsőbb dolgokat lássanak a transzcendensben.

2.10.45. vers: Az Úr nem közvetlenül végzi az anyagi világ teremtését és pusztítását. Amikor a Védák az Ő közvetlen beavatkozásáról írnak, csak azért teszik, hogy szembeszálljanak azzal a gondolattal, miszerint az anyagi természet a teremtő.

2.10.46. vers: A teremtés és megsemmisülés folyamata, amelyet röviden ismertettem, szabályszerűen következik be Brahmā egy napjának ideje alatt. Ugyanez a törvény érvényesül a mahat teremtésekor is, amelynek során az anyagi természet szétárad.

2.10.47. vers: Ó, király! Idővel elmagyarázom majd neked, hogyan mérik az időt durva és finom aspektusaiban, s elmondom mindegyik sajátságos jellemzőit. Most azonban hadd beszéljek a Pādma-kalpáról!

2.10.48. vers: Miután Śaunaka Ṛṣi végighallgatta, amit Sūta Gosvāmī a teremtésről elmondott, Viduráról kérdezte őt, mert Sūta Gosvāmī korábban már beszélt neki arról, hogyan távozott otthonából Vidura, elhagyva minden rokonát, akiktől oly nehezére esett megválni.

2.10.49-50. vers: Śaunaka Ṛṣi így szólt: Kérlek, mondd el nekünk, mi hangzott el Vidura és Maitreya között, akik transzcendentális kérdésekről beszélgettek! Miről kérdezett Vidura, s mit válaszolt Maitreya? Kérlek, beszélj arról is, miért mondott le Vidura minden kapcsolatról, amely rokonaihoz fűzte, s aztán miért tért újra haza! Arról is tudni szeretnénk, mit csinált zarándokútja során.

2.10.51. vers: Śrī Sūta Gosvāmī szólt: Elmondom most neked mindazt, amit a nagy bölcs válaszolt Parīkṣit király kérdéseire. Hallgasd figyelmesen!