HU/SB 6.7: Indra megsérti lelki tanítómesterét, Brhaspatit
6.7.1. vers: Parīkṣit Mahārāja így kérdezte Śukadeva Gosvāmīt: Ó, nagy bölcs! Miért tagadta meg a félistenek lelki tanítómestere, Bṛhaspati a félisteneket, akik a tanítványai voltak? Milyen sértést követtek el lelki tanítómesterük ellen? Kérlek, meséld el a történetet!
6.7.2-8. vers: Śukadeva Gosvāmī így szólt: Ó, király! A mennyek királyának, Indrának a három világ minden gazdagsága a kezében volt, s ez olyan büszkévé tette, hogy egyszer áthágta a védikus etikett törvényét. Trónját a Marutok, a Vasuk, a Rudrák, az Ādityák, a Ṛbhuk, a Viśvadevák, a Sādhyák, az Aśvinī-kumārák, valamint siddhák, cāraṇák, gandharvák és nagy szentek vették körül, a vidyādharákkal, az apsarākkal, a kinnarákkál, a patagákkal [madarakkal] és az uragákkal [kígyókkal] együtt. Mindannyian tiszteletüket ajánlották neki és szolgálták őt, az apsarāk és a gandharvák pedig táncoltak és énekeltek neki, dalukat édes hangú hangszereikkel kísérve. Indra feje fölé egy ragyogó, fehér ernyő borult, olyan, akár a telihold. A király mellett, a trón felét elfoglalva felesége, Śacīdevī ült. Indrát jakfaroklegyezőkkel legyezték, és mindennel ellátták, amit csak egy nagy király megkívánhat. Ekkor Bṛhaspati, a nagy bölcs jelent meg a gyülekezetben. Bṛhaspati, a legkiválóbb bölcs Indra és a félistenek lelki tanítómestere volt, akit félistenek és démonok egyaránt tiszteltek. Ám Indra annak ellenére, hogy lelki tanítómesterét pillantotta meg maga előtt, nem állt fel trónjáról, és sem ülőhellyel nem kínálta lelki tanítómesterét, sem tiszteletteljes fogadtatásban nem részesítette. Semmit sem tett, hogy kimutassa iránta tiszteletét.
6.7.9. vers: Bṛhaspati ismerte a jövőt. Amikor látta, hogy Indra megszegte az etikettet, megértette, hogy büszkévé tette őt az anyagi gazdagság. Megátkozhatta volna, mégsem tette. Inkább elhagyta a gyülekezetet, és szó nélkül hazatért.
6.7.10. vers: Indra, a mennyek királya azonnal megértette, hogy hibát követett el. Ráébredt, hogy tiszteletlenül viselkedett lelki tanítómesterével szemben, és ezért udvarának valamennyi tagja jelenlétében kárhoztatni kezdte magát.
6.7.11. vers: Ó, jaj! Mennyire bánom, amit ostobán, anyagi gazdagságomra büszkén tettem! Nem mutattam ki tiszteletemet lelki tanítómesterem iránt, amikor megjelent közöttünk, s így megsértettem őt.
6.7.12. vers: A félistenek királya vagyok, a félisteneké, akik a jóság kötőerejében élnek, mégis büszke lettem parányi gazdagságomra, s beszennyezett a hamis ego. Van-e valaki a világon, aki elfogadna ilyen gazdagságot, vállalva annak a veszélyét, hogy elbukik? Ó, jaj! Pokolba minden vagyonommal és gazdagságommal!
6.7.13. vers: Tudhatjuk, hogy nem ismeri a magasabb rendű vallásos elveket az, aki azt mondja, hogy annak, aki a király emelt trónján ül, nem kell felállnia, hogy tiszteletét ajánlja egy másik királynak vagy brāhmaṇának.
6.7.14. vers: Azok a vezetők, akik tudatlanságba süllyedtek, s félrevezetik az embereket, mert a pusztulás útjára terelik őket [ahogyan az előző vers leírta], valójában egy kőhajóra szállnak, akárcsak azok, akik vakon követik őket. Egy kőhajó nem marad fenn a víz színén, hanem utasaival együtt elmerül. Így süllyednek a pokolba azok is, akik félrevezetik az embereket, és követőik velük tartanak.
6.7.15. vers: Indra király így szólt: Nagyon őszintén és kétszínűség nélkül fogom fejemet Bṛhaspati, a félistenek lelki tanítómestere lótuszlábához hajtani. Ő a jóság kötőerejében van, ezért teljes tudással rendelkezik, és ő a legkiválóbb brāhmaṇa. Megérintem majd lótuszlábát, és felajánlom hódolatomat neki, hogy elégedetté tegyem.
6.7.16. vers: Miközben Indra, a félistenek királya ekképpen tűnődött és bánkódott társai körében, Bṛhaspati, a leghatalmasabb lelki tanítómester megértette elméjét. Láthatatlanná vált Indra számára, s elhagyta otthonát, hiszen nagyobb lelki hatalommal rendelkezett, mint Indra király.
6.7.17. vers: Noha Indra a többi félisten segítségével lázasan kutatott Bṛhaspati után, nem akadt a nyomára. Gondolkodóba esett: „Ó, jaj! Elégedetlenné tettem a lelki tanítómesteremet, s most vége minden jó szerencsémnek!” Indrát félistenek vették körül, elméje azonban képtelen volt megbékélni.
6.7.18. vers: Amikor a démonok megtudták, milyen szánalmas helyzetbe került Indra király, gurujuk, Śukrācārya utasítására felfegyverkeztek, és hadat üzentek a félisteneknek.
6.7.19. vers: A félistenek fejét, combját, karját és testük egyéb részeit a démonok hegyes nyilai sebesítették meg. Nem láttak más kiutat, mint hogy Indrával az élükön azonnal az Úr Brahmāhoz forduljanak oltalomért és jó tanácsért.
6.7.20. vers: Amikor a hatalmas Úr Brahmā megpillantotta a hozzá igyekvő félisteneket, akiknek testén a démonok nyilai súlyos sebeket ejtettek, indokolatlan, nagy kegyéből megnyugtatta őket, s a következő szavakkal szólt hozzájuk:
6.7.21. vers: Az Úr Brahmā így szólt: Ó, legkiválóbb félistenek! Az anyagi gazdagság egészen megőrjített benneteket, s így szerencsétlenségetekre nem részesítettétek illő fogadtatásban Bṛhaspatit, amikor megjelent köztetek. Bṛhaspati jól ismeri a Legfelsőbb Brahmant, és teljesen ura az érzékeinek, ezért ő a legkiválóbb brāhmaṇa. Megdöbbentő, hogy ilyen arcátlanul viselkedtetek vele!
6.7.22. vers: Azért győztek le benneteket a démonok, mert nem bántatok megfelelően Bṛhaspatival! Kedves félisteneim! Egyedül ez az oka, hogy fölébetek kerekedtek, noha dúsgazdagok vagytok, hiszen a démonok gyengék — többször megvertétek már őket a csatában.
6.7.23. vers: Ó, Indra! Ellenségeitek, a démonok nagyon gyengék voltak, mert tiszteletlenül bántak Śukrācāryával. Amióta azonban nagy odaadással imádják őt, újra erősek lettek. Śukrācārya iránti odaadásuk miatt hatalmuk olyannyira megnőtt, hogy könnyűszerrel elfoglalhatnák birodalmamat.
6.7.24. vers: Śukrācārya tanítványai, a démonok most ügyet sem vetnek a félistenekre, mert eltökélten követik Śukrācārya utasításait. Való igaz, hogy azok a királyok — és mások is —, akik megingathatatlanul hisznek a brāhmaṇák, a tehenek és az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa kegyében, s akik mindig imádják őket, mindig erősek maradnak.
6.7.25. vers: Ó, félistenek! Arra utasítalak titeket, hogy menjetek Viśvarūpához, Tvaṣṭā fiához, és fogadjátok el őt gurutokként! Ő egy tiszta és nagyon hatalmas brāhmaṇa, aki lemondásokat és vezekléseket végez. Ha imádatotokkal elégedetté teszitek, teljesíteni fogja vágyaitokat, feltéve, ha elnézitek neki, hogy szíve a démonok felé hajlik.
6.7.26. vers: Śrīla Śukadeva Gosvāmī folytatta: Kedves királyom! Az Úr Brahmā tanácsára aggodalmuktól megszabadulva a félistenek mind a bölcs Viśvarūpához, Tvaṣṭā fiához mentek. Megölelték, és így szóltak hozzá:
6.7.27. vers: A félistenek így szóltak: Szeretett Viśvarūpánk, a szerencse legyen veled! Mi, félistenek érkeztünk āśramádba vendégekként. Arra kérünk, próbáld teljesíteni vágyunkat, amennyire csak jelenleg tudod, hiszen mindannyian a szüleid lehetnénk.
6.7.28. vers: Ó, brāhmaṇa! Egy fiúnak még akkor is az a legfőbb kötelessége, hogy szolgálja a szüleit, ha neki magának fiai vannak, nem is beszélve arról, ha brahmacārī.
6.7.29-30. vers: Az ācārya, a lelki tanítómester, aki a teljes védikus tudásra tanít, és a szentelt zsinórral avatást ad, valamennyi Véda megtestesítője. Ehhez hasonlóan az apa az Úr Brahmānak, a fivér Indra királynak, az anya a Föld bolygónak, a nővér a kegynek a megtestesítője. A vendég a vallásos elveket személyesíti meg, a meghívott vendég Agni félistent, az élőlények pedig az Úr Viṣṇut, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét.
6.7.31. vers: Kedves fiunk! Nagy a bánatunk, mert ellenségeink fölénk kerekedtek. Arra kérünk, kegyesen tégy eleget vágyainknak, s lemondásaid erejével szabadíts meg minket szenvedésünktől! Légy kegyes, és hallgasd meg imáinkat!
6.7.32. vers: Mivel tökéletesen ismered a Legfelsőbb Brahmant, tökéletes brāhmaṇa s minden életrend lelki tanítómestere vagy. Elfogadunk lelki tanítómesterünkként és irányítónkként, hogy lemondásaid erejével könnyen legyőzhessük ellenségeinket, akik leigáztak bennünket.
6.7.33. vers: A félistenek folytatták: Ne félj attól, hogy megbírálnak, mert fiatalabb vagy nálunk! Ez a szabály a védikus mantrák esetében nem érvényes. Ha nem a védikus mantrák énekléséről van szó, a rangidősséget a kor határozza meg, de az ember még egy fiatalabb személynek is felajánlhatja tiszteletteljes hódolatát, ha az jól ért a védikus mantrák énekléséhez. Éppen ezért bár fiatalabb vagy nálunk, nem kell tétováznod, hogy a papunk légy-e.
6.7.34. vers: Śukadeva Gosvāmī folytatta: Amikor a félistenek felkérték a kiváló Viśvarūpát, hogy legyen a papjuk, Viśvarūpa, aki jártas volt a lemondások végzésében, nagyon elégedett volt velük. A következőképpen válaszolt nekik:
6.7.35. vers: Śrī Viśvarūpa így szólt: Ó, félistenek! Noha a papi méltóság elfogadását kedvezőtlennek tartják, mert azzal jár, hogy az ember elveszti mindazt a brahminikus erőt, amelyre addig szert tett, hogyan tagadhatná meg személyes kéréseteket egy olyan ember, mint én? Mindannyian az univerzum kiváló irányítói vagytok. Tanítványotok vagyok, és sokat kell tanulnom tőletek. Éppen ezért nem utasíthatlak vissza benneteket. Saját érdekemben bele kell egyeznem javaslatotokba.
6.7.36. vers: Ó, különféle bolygók kiváló irányítói! Az igaz brāhmaṇa, akinek nincs anyagi tulajdona, a śiloñchanát elfogadva él. Ez annyit jelent, hogy összeszedi a mezőn és a piacon a földre hullott gabonát. Így tartják fenn magukat és családjukat, s így hajtanak végre minden szükséges jámbor cselekedetet azok a családos brāhmaṇák, akik valóban követik a lemondás és vezeklés elveit. Az a brāhmaṇa, aki arra vágyik, hogy úgy találja meg a boldogságot, hogy papi hivatása révén vagyonra tegyen szert, kétségtelenül nagyon ostoba. Hogyan fogadhatnám én el ezt a papi rangot?
6.7.37. vers: Mindannyian feljebbvalóim vagytok, ezért noha a papi szerep vállalása néha elítélendő, még legszerényebb kéréseteket sem vagyok képes visszautasítani. Vállalom, hogy a papotok leszek. Életemet és vagyonomat a kezetekbe téve teljesítem kívánságotokat.
6.7.38. vers: Śrī Śukadeva Gosvāmī folytatta szavait: Ó, király! Miután a nagy Viśvarūpa ily módon ígéretet tett a félisteneknek, társaságukban nagy lelkesedéssel és figyelemmel végrehajtotta a szükséges papi teendőket.
6.7.39. vers: A félistenek ellenségeként ismert démonok gazdagságát Śukrācārya tehetsége és cselfogásai védelmezték. A nagy hatalmú Viśvarūpa azonban költött egy védelmező imát, a Nārāyaṇa-kavacát. Ezzel az okos mantrával elvette a démonok minden kincsét, és Mahendrának, a mennyek királyának ajándékozta.
6.7.40. vers: Viśvarūpa, aki rendkívül megértő volt, elmondta Indra királynak [Sahasrākṣának] azt a titkos mantrát, ami végül megvédte őt, s legyőzte a démonok haderejét.