HU/SB 5.19: Jambudvipa szigete

Śrīmad-Bhāgavatam - Ötödik Ének - TIZENKILENCEDIK FEJEZET: Jambūdvīpa szigete

SB 5.18 - SB 5.20

Click here for English

---

5.19.1. vers: Śrīla Śukadeva Gosvāmī így szólt: Kedves királyom! Kimpuruṣa-varṣában a nagy bhakta, Hanumān a földrész lakóival az Úr Rāmacandrát, Lakṣmaṇa bátyját és Sītādevī kedves férjét szolgálja mindig odaadóan.

5.19.2. vers: Egy seregnyi gandharva örökké az Úr Rāmacandra dicsőségét zengi, s énekük nagyon áldásos. Hanumānjī és Ārṣṭiṣeṇa, Kimpuruṣa-varṣa legfőbb személyisége szüntelenül ezeket az énekeket hallgatja teljes figyelemmel. Hanumān a következő mantrákat énekli:

5.19.3. vers: Ó, Uram, bár elégedetté tehetnélek a bīja-mantra, az oṁkāra éneklésével! Hadd ajánljam tiszteletteljes hódolatomat az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, aki a legkiválóbb az emelkedett személyiségek között. Te vagy az āryanok, a rendkívül fejlett emberek valamennyi jó tulajdonságának tárháza. Jellemed és viselkedésed mindig következetes, és mindig uralkodsz érzékeid és elméd fölött. Közönséges emberi lényként cselekedve példát mutatsz másoknak, s megtanítod nekik, hogyan viselkedjenek. Van egy olyan érintőkő, amivel meg lehet állapítani az arany minőségét, Te azonban az az érintőkő vagy, ami a jó tulajdonságokat bizonyítja. Téged imádnak azok a brāhmaṇák, akik a legkiválóbb bhakták, és Te, a Legfelsőbb Személy vagy a királyok királya, ezért tiszteletteljes hódolatomat ajánlom Neked!

5.19.4. vers: Az Urat, akinek tiszta formáját [a sac-cid-ānanda-vigrahát] nem szennyezik be az anyagi természet kötőerői, csak tiszta tudattal lehet észlelni. A Vedānta azt írja róla, Ő egyetlen és páratlan. Lelki energiája miatt az anyagi természet szennyeződése nem lehet Rá hatással, és mivel anyagi szemmel nem látható, transzcendentálisként ismerik. Nem hajt végre anyagi tetteket, és nem rendelkezik anyagi formával vagy névvel sem. Az Úr transzcendentális formáját csakis tiszta tudattal, Kṛṣṇa-tudattal lehet érzékelni. Hadd rögzítsem hát tudatomat örökre, megingathatatlanul az Úr Rāmacandra lótuszlábaira, és hadd ajánljam tiszteletteljes hódolatomat e transzcendentális lótuszlábaknak!

5.19.5. vers: A sors akaratából Rāvaṇát, a rākṣasák vezérét nem ölhette meg más, csak egy emberi lény, ezért az Úr Rāmacandra, az Istenség Legfelsőbb Személyisége emberi formában jelent meg. Az Úr Rāmacandra küldetése azonban nemcsak az volt, hogy elpusztítsa Rāvaṇát, hanem az is, hogy megtanítsa a halandó lényeknek, hogy a számtalan nyomorúság oka a nemi élet vagy a feleség körül összpontosuló anyagi boldogság. Ő az önellátó Istenség Legfelsőbb Személyisége, akinek semmi sem okozhat bánatot. Mi másért kellett volna olyan megpróbáltatásokon keresztülmennie, mint Sītā elrablása?

5.19.6. vers: Az Úr Śrī Rāmacandra az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Vāsudeva, ezért nem ragaszkodik semmihez sem ebben az anyagi világban. Ő minden önmegvalósított lélek legszeretettebb Felsőlelke és legjobb barátja, aki minden fenséggel teljes. Éppen ezért nem szenvedett felesége távollétében, de nem is mondott le róla és Lakṣmaṇáról, az öccséről. Teljesen lehetetlen volt, hogy elváljon bármelyiküktől is.

5.19.7. vers: A Legfelsőbb Úrral, Rāmacandrával nem lehet olyan anyagi tulajdonságok alapján barátságot kötni, mint amilyen például az előkelő származás, a testi szépség, az ékesszólás, a ragyogó intelligencia vagy a magasabb rendű faj vagy nemzet. E tulajdonságok közül egyik sem feltétele az Úr Śrī Rāmacandra barátságának. Máskülönben hogyan lenne lehetséges, hogy minket, az erdő primitív lakóit, akik nem származunk előkelő családokból, akiknek teste nem szép, és akik nem tudunk úgy beszélni, mint a nemesek, az Úr Rāmacandra mégis a barátainak tekint?

5.19.8. vers: Ezért legyen valaki félisten, démon, ember vagy nem ember, vadállat vagy madár, mindenkinek imádnia kell az Úr Rāmacandrát, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, aki emberi lényként jelenik meg ezen a Földön. Ahhoz, hogy imádjuk Őt, nincs szükség nagy lemondásokra vagy vezeklésekre, hiszen a legcsekélyebb szolgálatot is elfogadja, amit a bhakta felajánl. Ezzel elégedetté válik, és amint Ő elégedett, a bhakta sikert ér el. Az Úr Śrī Rāmacandra Ayodhyā minden bhaktáját visszavitte Istenhez [Vaikuṇṭhára].

5.19.9. vers: [Śukadeva Gosvāmī folytatta:] Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének dicsősége felfoghatatlan. Bhārata-varṣa földjén, Badarikāśramában Nara-Nārāyaṇa alakjában jelent meg, hogy kegyével áldja meg bhaktáit, amikor a vallásra, a tudásra, a lemondásra, a lelki erőre, az érzékek fegyelmezésére tanítja őket, és arra, hogyan szabaduljanak meg a hamis egótól. A lelki megvalósítások fejlett szintjén áll, és a korszak végéig lemondásokat végez. Ez az önmegvalósítás folyamata.

5.19.10. vers: Bhagavān Nārada könyvében, a Nārada Pañcarātrában szemléletesen leírta, hogyan kell úgy cselekednünk, hogy a tudáson és a misztikus yoga gyakorlásán keresztül elérjük az élet végső célját, az odaadást, és beszélt az Úr, az Istenség Legfelsőbb Személyisége dicsőségéről is. A nagy bölcs azért adta át e transzcendentális írás tanait Sāvarṇi Manunak, hogy megtanítsa, hogyan érhetik el az Úr odaadó szolgálatát Bhārata-varṣa azon lakói, akik szigorúan követik a varṇāśrama-dharma elveit. Így Nārada Muni Bhārata-varṣa népével együtt mindig Nara-Nārāyaṇát szolgálja, és a következő mantrákat énekli:

5.19.11. vers: Hadd ajánljam fel tiszteletteljes hódolatomat Nara-Nārāyaṇának, a legnagyobb szentnek, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének! Ő a legkiválóbb az önmaguk fölött uralkodók és az önmegvalósítást elértek között, mentes a hamis tekintélytől, és Ő az egyetlen kincse azoknak, akiknek semmijük sincs. Ő a paramahaṁsák, a legemelkedettebb emberi lények lelki tanítómestere és az önmegvalósított lelkek Ura. Hadd ajánljam újra és újra hódolatomat lótuszlábánál!

5.19.12. vers: Nārada, a leghatalmasabb szent és bölcs szintén Nara-Nārāyaṇát imádja a következő mantrával: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége e látható kozmikus megnyilvánulás teremtésének, fenntartásának és megsemmisítésének az Ura, mégis mentes a hamis tekintély érzésétől. Az ostobák úgy látják, hogy hozzánk hasonlóan anyagi testet öltött, Őt azonban a test gyötrelmei, az éhség, a szomjúság és a fáradtság nem befolyásolják. Noha Ő a szemtanú, aki mindent lát, érzékeit sohasem szennyezik be azok a tárgyak, amiket lát. Hadd ajánljam tiszteletteljes hódolatomat a világ lemondott, tiszta szemtanújának, a Legfelsőbb Léleknek, az Istenség Személyiségének!

5.19.13. vers: Ó, Uram, minden misztikus yoga mestere! Ez a magyarázata annak a yoga-folyamatnak, amiről az önmegvalósított Úr Brahmā [Hiraṇyagarbha] beszélt. A halál pillanatában a yogīk minden ragaszkodástól mentesen hagyják el anyagi testüket, pusztán azáltal, hogy elméjüket lótuszlábadra irányítják. Ez a yoga tökéletessége.

5.19.14. vers: A materialisták általában nagyon ragaszkodnak testük jelenlegi és jövőben várható kényelméhez. Örökké feleségükre, gyermekeikre és vagyonukra gondolnak, és félnek attól, hogy el kell hagyniuk ezt az ürülékkel és vizelettel teli testet. Ha azonban egy Kṛṣṇa-tudatos ember szintén retteg a test elhagyásától, mi haszna volt, hogy tanulmányozta a śāstrákat? Csupán az idejét vesztegette vele.

5.19.15. vers: Ezért ó, Uram, ó, Transzcendens, kegyesen segíts nekünk, és add meg az erőt, hogy végezhessük a bhakti-yogát, s így fegyelmezhessük és Rád irányíthassuk nyughatatlan elménket! Illuzórikus energiád mindannyiunkat megfertőzött, ezért nagyon ragaszkodunk ehhez a csupán ürülékkel és vizelettel teli testhez, és mindenhez, ami e testtel kapcsolatban áll. Az odaadó szolgálaton kívül nincs olyan út, amelyet követve az ember lemondhatna erről a ragaszkodásról. Kegyesen add hát meg nekünk ezt az áldást!

5.19.16. vers: Bhārata-varṣa földrészen Ilāvṛta-varṣához hasonlóan számtalan hegy és folyó van. Íme néhánynak a neve: Malaya, Maṅgala-prastha, Maināka, Trikūta, Ṛṣabha, Kūṭaka, Kollaka, Sahya, Devagiri, Ṛṣyamūka, Śrī-śaila, Veṅkata, Mahendra, Vāridhāra, Vindhya, Śuktimān, Ṛkṣagiri, Pāriyātra, Droṇa, Citrakūṭa, Govardhana, Raivataka, Kakubha, Nīla, Gokāmukha, Indrakīla és a Kāmagiri. Ezen a vidéken sok más hegy is található, melyeknek lankáin számos kisebb-nagyobb folyó folyik alá.

5.19.17-18. vers: Két folyót    —    a Brahmaputrát és a Śoṇát    —    nadának, fő folyónak hívnak. Rajtuk kívül a hasonlóan fontos, nagyobb folyók nevei a következők: Candravasā, Tāmraparṇī, Avaṭodā, Kṛtamālā, Vaihāyasī, Kāverī, Veṇī, Payasvinī, Śarkarāvartā, Tuṅgabhadrā, Kṛṣṇāveṇyā, Bhīmarathī, Godāvarī, Nirvindhyā, Payoṣṇī, Tāpī, Revā, Surasā, Narmadā, Carmaṇvatī, Mahānadī, Vedasmṛti, Ṛṣikulyā, Trisāmā, Kauśikī, Mandākinī, Yamunā, Sarasvatī, Dṛṣadvatī, Gomatī, Sarayū, Rodhasvatī, Saptavatī, Suṣomā, Śatadrū, Candrabhāgā, Marudvṛdhā, Vitastā, Asiknī és Viśvā. Bhārata-varṣa lakói mindig e folyókra emlékeznek, s így mindannyian megtisztultak. Néha e folyók neveit éneklik mint mantrákat, néha pedig elmennek, hogy megérintsék vizüket és megfürödjenek bennük. Bhārata-varṣa lakói így mind megtisztulnak.

5.19.19. vers: Azok az emberek, akik ezen a földön jöttek a világra, az anyagi természet kötőerői    —    a jóság [sattva-guṇa], a szenvedély [rajo-guṇa] és a tudatlanság [tamo-guṇa]    —    szerint csoportokat alkotnak. Vannak, akik kiemelkedő személyiségekként, vannak, akik közönséges lényekként és vannak, akik rendkívül visszataszító élőlényekként születnek meg, mert Bhārata-varṣában mindenki a múltbeli karmája szerint ölt testet. Ha egy hiteles lelki tanítómester meghatározza valakinek a helyzetét, és megfelelő képzésben részesül, hogy szolgálhassa az Úr Viṣṇut a négy társadalmi rend [brāhmaṇa, kṣatriya, vaiśya és śūdra] és a négy lelki felosztás [brahmacārī, gṛhastha, vānaprastha és sannyāsa] egyikében, élete tökéletessé válik.

5.19.20. vers: Sok-sok élet után, amikor jámbor cselekedeteinek gyümölcsei beérnek, az ember lehetőséget kap arra, hogy tiszta bhaktákkal társuljon, s ekkor képes lesz elvágni a tudatlanság kötelékének csomóját, ami a különféle gyümölcsöző tettek következtében leköti. A bhakták társaságának hatására egyre több odaadó szolgálatot végez az Úr Vāsudevának, aki transzcendentális, aki nem ragaszkodik az anyagi világhoz, aki az elme és a szavak fölött áll, és aki független minden mástól. Ez a bhakti-yoga, az Úr Vāsudevának végzett odaadó szolgálat a felszabadulás valódi útja.

5.19.21. vers: Mivel az emberi életforma olyan nagyszerű helyzet, ami lelki megvalósításra nyújt lehetőséget, a mennyekben a félistenek így beszélgetnek: Milyen csodálatos, hogy ezek az emberi lények Bhārata-varṣa földjén születhettek meg! Biztosan jámbor lemondásokat végeztek a múltban, vagy elégedetté tették az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Máskülönben hogyan végezhetnének oly sokféle odaadó szolgálatot? Mi, félistenek, csak vágyakozhatunk arra, hogy emberi formában szülessünk meg Bhārata-varṣában, és ott odaadó szolgálatot végezzünk, ám ezek az emberi lények már ott szolgálnak.

5.19.22. vers: A félistenek folytatták: Miután végrehajtottuk a védikus rituális szertartások bemutatásának nagyon nehéz feladatát, lemondásokat végeztünk, fogadalmakat tettünk és adományoztunk, elértük, hogy most a mennyei bolygók lakói lehetünk. De mi haszna mindennek? Itt csak az anyagi érzékkielégítésnek élünk, ezért nehezünkre esik emlékezni az Úr Nārāyaṇa lótuszlábaira, sőt, a tengernyi érzéki élvezet közepette szinte el is felejtettük.

5.19.23. vers: Sokkal jobb egy rövidke élet Bharata-varṣa földjén, mint a Brahmalokán élni millió és millió évig, mert ha valaki eljut a Brahmalokára, újra szenvednie kell az ismétlődő születéstől és haláltól. Noha Bhārata-varṣán, egy alsó bolygórendszerben az élet nagyon rövid, aki ott él, az felemelkedhet a teljes Kṛṣṇa-tudat síkjára, és még e rövid élet alatt is elérheti a legmagasabb rendű tökéletességet, ha teljesen átadja magát az Úr lótuszlábának. Ily módon eljuthat Vaikuṇṭhalokára, ahol nincs sem aggodalom, sem ismétlődő születés az anyagi testben.

5.19.24. vers: Az okos embert nem érdeklik azok a helyek még a legfelsőbb bolygórendszerben sem, ahol nem folyik a Legfelsőbb Úr cselekedeteiről szóló elbeszélések tiszta Gangesze, ahol nincsenek bhakták, akik a jámbor élet e folyójának partján szolgálatot végeznek, vagy ahol nem rendeznek saṅkīrtana-yajña ünnepeket az Úr örömére [különösen mivel az írások erre a korra a saṅkīrtana-yajñát javasolják].

5.19.25. vers: Bhārata-varṣa olyan megfelelő területet és körülményeket kínál az odaadó szolgálat végzéséhez, ami képes megszabadítani az embert a jñāna és a karma gyümölcseitől. Ha valaki Bhārata-varṣa földjén emberi testben születik meg, jól működő érzékekkel, melyekkel a saṅkīrtana-yajñát végezheti, ám a lehetőség ellenére nem kezd hozzá az odaadó szolgálathoz, minden bizonnyal olyan, mint az erdőben szabadon élő vadállatok és madarak, akik elővigyázatlanok, és akiket ezért a vadász újra megkötöz.

5.19.26. vers: Indiában [Bhārata-varṣában] sokan imádják a félisteneket, a Legfelsőbb Úr különféle megbízott hivatalnokait, például Indrát, Candrát és Sūryát. Mindannyiukat másképpen imádják. Az imádók a félisteneknek áldoznak, az egész, a Legfelsőbb Úr szerves részének tekintve őket, ezért az Istenség Legfelsőbb Személyisége elfogadja a felajánlásokat, és az imádókat fokozatosan az odaadó szolgálat valódi szintjére emeli azáltal, hogy teljesíti vágyaikat és kívánságaikat. Mivel az Úr teljes, megadja imádóinak azt az áldást, amire vágynak, még akkor is, ha csak transzcendentális testének egy részét imádják.

5.19.27. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége teljesíti a bhakta anyagi vágyait, ha a bhakta ilyen szándékkal fordul Hozzá, de nem ad olyan áldást neki, ami azt eredményezné, hogy még több áldást kérjen. Ám lótuszlábainál még akkor is örömmel nyújt menedéket a bhaktának, ha az nem vágyik rá, s ez a menedék teljesíti minden kívánságát. Ez a Legfelsőbb Személy különleges kegye.

5.19.28. vers: Kétségtelenül annak eredményeképpen élünk most a mennyei bolygókon, hogy rituális szertartásokat mutattunk be, jámbor tetteket és yajñákat hajtottunk végre, és tanulmányoztuk a Védákat. Életünk azonban egy napon véget fog itt érni. Imádkozunk, hogy ha marad valami jámbor tetteink eredményéből, újra Bhārata-varṣában születhessünk meg emberi lényként, és képesek legyünk az Úr lótuszlábára emlékezni. Az Úr olyan kegyes, hogy személyesen jön el Bhārata-varṣa földjére, hogy növelje népének áldott jó szerencséjét.

5.19.29-30. vers: Śrī Śukadeva Gosvāmī így szólt: Kedves királyom! Néhány művelt tudós véleménye szerint Jambūdvīpát nyolc kisebb sziget veszi körül. Amikor Sagara Mahārāja fiai elveszett lovukat keresték az egész világon, felásták a földet, s emiatt nyolc sziget jött létre egymás mellett. Ezeket a szigeteket Svarṇaprasthának, Candraśuklának, Āvartanának, Ramaṇakának, Mandarahariṇának, Pāñcajanyának, Siṁhalának és Laṅkának hívják.

5.19.31. vers: Kedves Parīkṣit királyom, ó, Bharata Mahārāja legkiválóbb leszármazottja! Úgy írtam le neked Bhārata-varṣa szigetét és a mellette elhelyezkedő szigeteket, ahogyan azt nekem tanították. Ezek a szigetek alkotják Jambūdvīpát.

SB 5.18 - SB 5.20