HU/SB 3.18: Az Úr Varaha és Hiranyaksa démon küzdelme

Revision as of 11:41, 2 September 2020 by TattvaDarsana (talk | contribs) (Srimad-Bhagavatam Compile Form edit)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)
Śrīmad-Bhāgavatam - Harmadik Ének - TIZENNYOLCADIK FEJEZET: Az Úr Varāha és Hiraṇyākṣa démon küzdelme


3.18.1. vers: Maitreya folytatta: A büszke és hencegő daitya nem sokat törődött Varuṇa szavaival. Ó, kedves Vidura! Nāradától megtudta, hogy hol van az Istenség Legfelsőbb Személyisége, és sietve az óceánba vetette magát.

3.18.2. vers: Ott aztán megpillantotta a Mindenható Istenség Személyisége vadkan-inkarnációját, aki a Földet agyarainak hegyén tartotta, s aki vöröslő szemével megfosztotta őt ragyogásától. A démon nevetett: „Ó, egy kétéltű vadállat!”

3.18.3. vers: A démon így szólt az Úrhoz: Ó, félistenek legjobbja, aki egy vadkan formáját öltötted fel, csak hallgass szavaimra! A Földet az univerzum teremtője a mi kezünkbe, az alsóbb régiók népének kezébe adta, s jelenlétemben sértetlenül nem viheted el!

3.18.4. vers: Te gazember! Ellenségeink tápláltak, hogy életünkre törj, és úgy öltél meg jó néhány démont, hogy láthatatlan maradtál. Ó, ostoba! Hatalmad csupán misztikus erő, így ma felvidítom rokonaimat, amikor megöllek!

3.18.5. vers: A démon így folytatta: Amikor meglendítem buzogányom, s Te szétzúzott koponyával, holtan zuhansz a földre, akkor    —    akárcsak a fák gyökerek nélkül    —    megszűnnek létezni a félistenek és a bölcsek is, akik felajánlásokat tesznek és áldozatokat mutatnak be Neked odaadó szolgálatuk során.

3.18.6. vers: Noha az Úrnak rosszul estek a démon goromba szavainak nyilai, Ő tűrte a fájdalmat. Mikor azonban látta, hogy agyarainak csúcsán a Föld megrémül, kiemelkedett a vízből, mint egy elefánt a párjával, amikor aligátor támad rá.

3.18.7. vers: A démon, akinek aranyszínű haja és félelmetes agyarai voltak, üldözőbe vette a vízből kiemelkedő Urat, akár egy aligátor, amely egy elefántot űz. Mennydörgő hangján így szólt: „Nem szégyellsz elfutni az ellenséged elől, aki harcba hív? Egy arcátlan teremtménynek semmi sem szégyen!”

3.18.8. vers: Az Úr a Földet a víz felszínére helyezte, látóterén belül, és saját energiájával látta el, hogy lebegni tudjon a vízen. Miközben az ellenség csak állt és nézett, Brahmā, az univerzum teremtője magasztalni kezdte az Urat, a többi félisten pedig virágesőt szórt Rá.

3.18.9. vers: A démon, akinek testét gazdagon borították az ékszerek, a karkötők és a gyönyörű aranyfegyverek, egy hatalmas buzogánnyal vette üldözőbe az Urat. Az Úr eltűrte éles, goromba szavait, de hogy ne hagyja válasz nélkül, kimutatta rettentő dühét.

3.18.10. vers: Az Istenség Személyisége így szólt: Valóban, az erdő teremtményei vagyunk, s a hozzád hasonló vadászkutyákat keressük! Aki megszabadult a halál kötelékeitől, nem fél az afféle értelmetlen beszédtől, mint a tiéd, mert téged a halál törvényei kötöznek meg.

3.18.11. vers: Igen, elloptuk Rasātala népétől azt, amit rájuk bíztak, s elvesztettük minden szégyenérzetünket. Noha rettentő buzogányod lesújt Rám, mégis itt maradok a vízben egy darabig, mert hatalmas ellenséggel kerültem szembe, s most nincs hová mennem.

3.18.12. vers: Úgy mondják, számos gyalogos parancsnoka vagy, s most nyomban tehetsz róla, hogy legyőzz Minket. Hagyd abba az ostoba beszédet, s űzd el rokonaid és barátaid gondjait azzal, hogy elpusztítasz Bennünket! Lehet valaki büszke, de ha adott szavát nem tartja be, nem érdemel helyet a gyülekezetben.

3.18.13. vers: Śrī Maitreya így szólt: Amikor az Istenség Személyisége ezzel a kihívással fordult a démonhoz, a démon dühös és izgatott lett, s úgy remegett a haragtól, akár egy felbőszített kobra.

3.18.14. vers: A démon haragosan sziszegett, s minden érzéke dühtől remegett. Villámgyorsan az Úrra vetette magát, s hatalmas buzogányával lesújtott Rá.

3.18.15. vers: Az Úr azonban, akár egy gyakorlott yogī, aki kijátssza a halált, egy parányit félrelépve elkerülte a vad buzogánycsapást, melyet ellensége a mellkasának szánt.

3.18.16. vers: Az Istenség Személyisége most szabadjára engedte dühét, s hatalmas iramban elindult, hogy összecsapjon a démonnal. A démon haragjában az ajkába harapott, majd újra felemelte buzogányát, és megállás nélkül suhogtatni kezdte.

3.18.17. vers: Ekkor az Úr a buzogányával ellensége homlokának jobb oldalára célozta ütését. Ám a démon gyakorlott volt a harcban, ó, szelíd Vidura, így hát buzogányának egy mozdulatával megvédte magát.

3.18.18. vers: Így ütötték egymást hatalmas buzogányaikkal Haryakṣa démon és az Úr, az Istenség Személyisége, felbőszülve és saját győzelmükre szomjazva.

3.18.19. vers: Ádáz csata dúlt a két küzdő fél között. Mindkettőjük testét sebek borították, melyeket a másik hegyes buzogánya ejtett rajtuk, s a vér szagára mindketten egyre jobban felbőszültek. A győzelemre vágyva számtalan ügyes fogáshoz folyamodtak, s viadaluk olyan volt, mint amikor két erős bika csap össze egy tehénért.

3.18.20. vers: Ó, Kuru leszármazottja! Brahmā, az univerzum legfüggetlenebb félistene eljött követőivel, hogy megnézze a világért dúló borzalmas viadalt a démon és az Istenség Személyisége között, aki egy vadkan formájában jelent meg.

3.18.21. vers: Brahmā, ezer és ezer bölcs és transzcendentalista vezetője megérkezett a harc színhelyére, s megpillantotta a démont, aki arra a kivételes képességre tett szert, hogy senki sem tudott megküzdeni vele. Brahmā ekkor Nārāyaṇához fordult, aki most vette föl először a vadkan formát.

3.18.22-23. vers: Az Úr Brahmā így szólt: Kedves Uram! Ez a démon örökké tüske volt a feddhetetlen s lótuszlábaid imádatának örökre meghódolt félistenek, brāhmaṇák, tehenek és ártatlanok számára. Azzal, hogy minden ok nélkül zaklatta őket, félelemmel töltötte el mindannyiukat. Amióta egy áldást kapott tőlem, démon lett belőle, aki mindig egy hozzáillő küzdőtársat keres, és az egész univerzumot bejárja ezzel a gyalázatos szándékkal.

3.18.24. vers: Az Úr Brahmā folytatta: Kedves Uram! Semmi szükség arra, hogy ezzel a kígyó-démonnal játssz, aki oly ügyesen bűvészkedik, s aki oly gőgös, önelégült s gonosz!

3.18.25. vers: Brahmā folytatta: Kedves Uram, Te tévedhetetlen vagy! Kérlek, öld meg ezt a bűnös démont, mielőtt eljön a démonikus óra, és újabb, számára kedvező, rettenetes módon próbál majd közeledni! Nem férhet hozzá kétség, hogy el tudod pusztítani belső energiáddal.

3.18.26. vers: Uram! Rohamosan közeleg a legsötétebb este, amely elborítja a világot. Te vagy minden lélek Lelke, ezért kegyesen pusztítsd el őt, és hozz győzelmet a félistenekre!

3.18.27. vers: Az abhijitnak nevezett kedvező időszak, amely a legalkalmasabb a győzelemre, délben kezdődött el, és nemsokára véget ér. Barátaid érdekében kérlek hát, mihamarabb pusztítsd el ezt a rettenetes ellenséget!

3.18.28. vers: Ez a démon szerencsénkre magától eljött Hozzád, s halálát Te rendelted el. Mutasd hát meg hősiességed, pusztítsd el őt a párharcban, és szilárdítsd meg a békét a világokban!