HU/SB 4.27: Candavega megtámadja Puranjana király városát. Kalakanya tulajdonságai

Revision as of 21:13, 17 September 2020 by Vanibot (talk | contribs) (Vanibot #0019: LinkReviser - Revise links, localize and redirect them to the de facto address)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)
Śrīmad-Bhāgavatam - Negyedik Ének - HUSZONHETEDIK FEJEZET: Caṇḍavega megtámadja Purañjana király városát. Kālakanyā tulajdonságai


4.27.1. vers: Nārada, a nagy bölcs így folytatta: Kedves királyom! Purañjana király felesége számtalan úton összezavarta és az ujja köré csavarta férjét, majd tökéletesen elégedetté tette, és a szerelem örömeit élvezte vele.

4.27.2. vers: A királynő megfürdött, s áldást hozó szép ruhákat és ékszereket öltött. Miután evett és jóllakott, visszatért a királyhoz. Felékesített, vonzó arca láttán a király nagy odaadással üdvözölte.

4.27.3. vers: Purañjanī királynő megölelte a királyt, s a király azzal viszonozta, hogy átkarolta a vállait. Ily módon tréfálkoztak egymással egy félreeső helyen. Purañjana királyt elbűvölte gyönyörű felesége, és elvesztette a józan eszét. Feledte, hogy a napok és az éjszakák múlása azt jelenti, hogy élete haszontalanul telik, s egyre rövidül.

4.27.4. vers: Purañjana király egyre nagyobb illúzióba került, s így annak ellenére, hogy fejlett tudattal rendelkezett, csupán naphosszat heverészett, fejét felesége karjainak párnáján nyugtatva. A nőt tekintette életének és lelkének. Eluralkodott rajta a tudatlanság kötőereje, ezért nem érthette meg, mi az önmegvalósítás, kicsoda ő valójában, és ki az Istenség Legfelsőbb Személyisége.

4.27.5. vers: Kedves Prācīnabarhiṣat király! Purañjana király így kéjjel és bűnös visszahatásokkal telt szívvel a nemi élet örömeit élvezte feleségével, s így új élete és fiatalsága egy fél pillanat alatt elszállt.

4.27.6. vers: Nārada, a nagy bölcs aztán így szólt Prācīnabarhiṣat királyhoz: Ó, hosszú életű [virāṭ]! Purañjana király ezeregyszáz fiat nemzett felesége, Purañjanī méhében, ám eközben életének fele letelt.

4.27.7. vers: Ó, Prajāpati, Prācīnabarhiṣat király! Purañjana király ilyenformán száztíz leányt is nemzett. Mindannyiukat épp olyan dicsőség övezte, mint anyjukat és apjukat. Udvariasak voltak és nagylelkűek, s egyéb jó tulajdonságok is jellemezték őket.

4.27.8. vers: Ezután Purañjana király, Pañcāla tartomány királya, hogy szaporítsa apja családjának utódait, fiait méltó feleségekkel házasította össze, s leányait is méltó kérőknek adta.

4.27.9. vers: Sok-sok fia mind száz és száz unokát nemzett, s így Pañcāla város egész területét Purañjana király fiai és unokái árasztották el.

4.27.10. vers: Ezek a fiak és unokák valójában csak megfosztották Purañjana királyt a vagyonától, beleértve az otthonát, a kincstárát, a szolgáit, a miniszterei és minden mást is. Purañjanát nagyon mélyen gyökerező ragaszkodás fűzte mindehhez.

4.27.11. vers: Nārada, a nagy bölcs így folytatta: Kedves Prācīnabarhiṣat királyom! Akárcsak téged, Purañjana királyt is számtalan vágy ragadta el. Áldozatokkal imádta hát a félisteneket, az ősatyákat és a társadalom vezéreit, ám áldozatai mind szörnyűek voltak, mert az állatölés vágya ösztönözte őket.

4.27.12. vers: Purañjana király vonzódott a gyümölcsöző cselekedetekhez [a karma-kāṇḍīyához] és rokonságához. Szennyezett tudat szállta meg, s így végül elérkezett arra a pontra, amit azok, akik túlságosan ragaszkodnak az anyagi dolgokhoz, a legkevésbé sem szeretnek.

4.27.13. vers: Ó, király! Gandharvalokán él egy Caṇḍavega nevű király, aki háromszázhatvan erős gandharva katonának parancsol.

4.27.14. vers: Caṇḍavegával ugyanannyi gandharvī hölgy volt, mint amennyi katona, s ezek újra és újra elrabolták mindazt, ami az érzéki élvezethez kell.

4.27.15. vers: Amikor Gandharva-rāja király [Caṇḍavega] és követői fosztogatni kezdték Purañjana városát, egy ötfejű kígyó jelent meg, hogy megvédelmezze a várost.

4.27.16. vers: Az ötfejű kígyó, Purañjana király városának őre és védelmezője száz évig harcolt a gandharvákkal. Egyedül szállt szembe valamennyiükkel, noha hétszázhúszan voltak.

4.27.17. vers: Egyedül kellett harcolnia a tengernyi katona ellen, akik mindannyian nagy harcosok voltak, ezért elhagyta az ereje. Amint látta, hogy legkedvesebb barátja elgyengült, Purañjana királyt barátaival és a város polgáraival együtt nagy aggodalom töltötte el.

4.27.18. vers: Purañjana király adókat szedett a Pañcāla nevű városban, és így képes volt arra, hogy nemi életet éljen. Mivel teljesen a nők kerítették hatalmukba, nem értette meg, hogy élete egyre múlik, s lassan elérkezik a halál pillanatához.

4.27.19. vers: Kedves Purañjana királyom! Ekkor történt, hogy a rettenetes Idő leánya férj után kutatott a három világban. Jött, noha senki sem akarta elvenni őt.

4.27.20. vers: Az Idő leánya [Jarā] nagyon szerencsétlen volt, ezért Durbhagānak nevezték [„akire balsors vár”]. Egyszer azonban egy nagy király örömet okozott neki s elfogadta őt, s emiatt a leány nagy áldásban részesítette.

4.27.21. vers: Amikor egyszer Brahmalokáról, a legfelsőbb bolygórendszerről a Földre látogattam, találkoztam az Idő leányával, aki az univerzumban vándorolt. Tudta, hogy közismerten brahmacārī vagyok, ezért kéjes vágy ébred benne, s azt ajánlotta, fogadjam őt el.

4.27.22. vers: Nārada, a nagy bölcs így folytatta: Amikor visszautasítottam óhaját, elöntötte a düh, és szigorú átokkal sújtott. Megtagadtam a kérését, ezért kijelentette, hogy soha többé nem tudok majd hosszú ideig egy helyen maradni.

4.27.23. vers: Miután ezzel csalódást okoztam neki, az engedélyemmel a yavanák királyához ment, akit Bhayának, Félelemnek hívtak, s őt választotta férjéül.

4.27.24. vers: Kālakanyā a yavanák királyához fordult, és nagy hősnek nevezve megszólította: Kedves uram, te vagy a legkiválóbb az érinthetetlenek között! Szerelmes vagyok beléd, és szeretném, ha a férjem lennél. Tudom, hogy senki sem csalódik, aki barátságot köt veled.

4.27.25. vers: Aki nem adományoz a hagyományoknak megfelelően vagy a szentírások rendelkezései szerint, s aki nem fogad el ily módon adományokat, arra úgy tekinthetünk, hogy a tudatlanság kötőerejének hatása alatt áll. Az ilyen emberek az ostobák útját járják, s végül kétségtelenül bánat vár rájuk.

4.27.26. vers: Kālakanyā folytatta: Ó, nemes szívű! Itt állok előtted, hogy szolgáljalak. Kérlek, fogadj el, s légy hozzám kegyes! Egy úriember legfontosabb kötelessége, hogy megkönyörüljön a szenvedőn.

4.27.27. vers: Kālakanyā, az Idő leánya szavai hallatán a yavanák királya elmosolyodott, és kigondolta, hogyan tegyen eleget bizalmas kötelességének a gondviselés nevében. Aztán így szólt Kālakanyāhoz:

4.27.28. vers: A yavanák királya így válaszolt: Sok gondolkodás után találtam neked egy férjet. Valójában mindenki számára áldatlan és ártalmas vagy. Senki sem szeret; hogyan vehetne hát bárki is feleségül?

4.27.29. vers: A világot gyümölcsöző cselekedetek hozták létre. Észrevétlenül támadd hát meg az embereket! Katonáim segítségével megölheted őket, nem fognak ellenállni.

4.27.30. vers: A yavanák királya így folytatta: Ez itt a bátyám, Prajvāra, téged pedig most húgomnak fogadlak. Veszélyes katonáimmal együtt arra foglak használni benneteket, hogy észrevétlenül cselekedjetek ebben a világban.