HU/SB 8.22: Bali Maharaja felajánlja az életét
8.22.1. vers: Śukadeva Gosvāmī így szólt: Ó, király! Noha az Istenség Legfelsőbb Személyisége látszólag rosszindulattal bánt Bali Mahārājával, Bali Mahārāja megingathatatlan volt eltökéltségében. Azt gondolta, nem teljesítette ígéretét, ezért a következőt mondta:
8.22.2. vers: Bali Mahārāja így szólt: Ó, legkiválóbb Istenség Személyisége, aki a legimádandóbb vagy minden félisten számára! Ha úgy gondolod, hogy szavamat nem váltottam valóra, jóváteszem bűnömet, s teljesítem ígéretemet. Nem hagyhatom, hogy ígéretem hiábavalónak bizonyuljon. Kérlek ezért, harmadik lépésként helyezd lótuszlábad a fejemre!
8.22.3. vers: Nem félek annyira attól, hogy elveszítem minden tulajdonomat, hogy a pokolban kell élnem, hogy szegénységem miatt Varuṇa kötelei foglyul ejtenek, vagy hogy megbüntetsz, mint amennyire attól rettegek, hogy a hírnevemnek vége.
8.22.4. vers: Apánk, anyánk, fivérünk vagy barátunk puszta jóakaratból néha megbüntet bennünket, ám alárendeltjeiket sohasem büntetik meg így. Mivel azonban Te az imádatra leginkább méltó Úr vagy, a büntetést, amelyben részesítesz, a legkiválóbbnak tekintem.
8.22.5. vers: Közvetve a legnagyobb jóakarónk vagy nekünk, démonoknak, ezért a legjobbat teszed velünk, amikor az ellenségünk szerepében jelensz meg. A hozzánk hasonló démonok örökké alaptalan tekintélyre vágynak, így aztán azzal, hogy megbüntetsz bennünket, szemet adsz nekünk, mellyel láthatjuk a helyes utat.
8.22.6-7. vers: Sok-sok démon, aki örök ellenségként tekintett Rád, elérte azt a tökéletességet, melyre a nagy misztikus yogīk tehetnek szert. Uram, Te egyetlen tetteddel számtalan célt szolgálsz egyszerre, ezért bár megannyi büntetést róttál ki rám, nem szégyellem, hogy Varuṇa kötelei foglyul ejtettek, és nem bánkódom miatta.
8.22.8. vers: Nagyapámat, Prahlāda Mahārāját minden bhaktád elismeri, s így nagyon híres. Apja, Hiraṇyakaśipu a legkülönfélébb kínzásoknak vetette alá, ő azonban hűséges maradt, s lótuszlábadnál keresett oltalmat.
8.22.9. vers: Mi haszna az anyagi testnek, amely az élet végén úgyis elhagyja tulajdonosát? És mi haszna a családtagoknak, akik valójában csak fosztogatók, akik elveszik mindazt a pénzt, melyet arra kellene használniuk, hogy a lelki gazdagságban az Urat szolgálják vele? Mi haszna a feleségnek? Csupán a növekvő anyagi feltételek forrása ő. És mi haszna a családnak, az otthonnak, az országnak és a közösségnek? Az irántuk érzett ragaszkodással az ember csupán elvesztegeti életének értékes energiáját.
8.22.10. vers: Nagyapám, a legkiválóbb ember, aki határtalan tudásra tett szert, s akit mindenki imádott, félt e világ közönséges embereitől. Mély meggyőződése volt, hogy lótuszlábad oltalma mindennek a lényege, ezért menedéket keresett lótuszlábadnál, szembeszállva apja és démoni barátai akaratával, akiket saját kezeddel pusztítottál el.
8.22.11. vers: Egyedül a sors kényszerített lótuszlábad alá s arra, hogy elveszítsem minden gazdagságomat. Az átmeneti gazdagság által teremtett illúzió miatt az emberek, akik anyagi feltételek között élnek, s akiknek minden pillanatban szembe kell nézniük a váratlanul lecsapó halállal, nem értik meg, hogy ez az élet ideiglenes. Egyedül a gondviselésnek köszönhetően menekültem meg ettől a helyzettől.
8.22.12. vers: Śukadeva Gosvāmī így szólt: Ó, Kuruk legkiválóbbja! Miközben Bali Mahārāja szerencsés helyzetéről beszélt, az Úr legkedvesebb bhaktája, Prahlāda Mahārāja jelent meg a színen, mint az éjjel felkelő hold.
8.22.13. vers: Bali Mahārāja ekkor megpillantotta nagyapját, Prahlāda Mahārāját, a legszerencsésebb személyiséget, akinek sötét teste a fekete szemkenőcs színéhez hasonlított. Magas, daliás testén sárga ruhát viselt, karja hosszú volt, s gyönyörű szemei mintha egy lótusz szirmai lettek volna. Mindenki nagyon szerette, s mindenki szívének örömet okozott.
8.22.14. vers: Bali Mahārāját Varuṇa kötelei kötözték meg, s így nem tudta illendően kimutatni tiszteletét Prahlāda Mahārāja előtt, ahogy korábban tette. Ehelyett csak fejével ajánlotta neki tiszteletteljes hódolatát. Szemét elöntötte a könny, s fejét szégyenkezve lehajtotta.
8.22.15. vers: Amikor Prahlāda Mahārāja, a nagy személyiség látta, hogy a Legfelsőbb Úr ott ül bensőséges társai, Sunanda és mások körében, akik mind Őt imádják, az öröm könnyei árasztották el. Az Úrhoz lépett, s a földre borulva fejével hódolatát ajánlotta Neki.
8.22.16. vers: Prahlāda Mahārāja így szólt: Uram! Te voltál az, aki megadtad Balinak a mennyei király trónjával járó mesés gazdagságot, s Te vagy, aki ma elveszed tőle mindezt. Azt hiszem, mindkét esetben ugyanolyan nagyszerűen cselekedtél. A mennyek királyaként betöltött magas rangja a tudatlanság sötétségébe taszította, ezért nagyon kegyes voltál hozzá, hogy elvetted minden gazdagságát.
8.22.17. vers: Az anyagi gazdagság olyannyira megtévesztő, hogy hatására még egy művelt, önmagát fegyelmező ember is megfeledkezik az önmegvalósítás céljának kereséséről. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Nārāyaṇa, az univerzum Ura azonban puszta akaratából mindent lát. Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom Neki!
8.22.18. vers: Śukadeva Gosvāmī folytatta: Ó, Parīkṣit király! Az Úr Brahmā ekkor az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez fordult. Szavait Prahlāda Mahārāja is hallhatta, aki összetett kezekkel a közelben állt.
8.22.19. vers: Bali Mahārāja erényes hitvese azonban félelmében és kétségbeesésében, hogy férjét foglyul ejtették, nyomban hódolatát ajánlotta az Úr Vāmanadevának [Upendrának], s kezeit összetéve így szólt:
8.22.20. vers: Śrīmatī Vindhyāvali így szólt: Ó, Uram! Saját kedvteléseid élvezetéért teremtetted meg az egész univerzumot, ám az ostoba, eszüket vesztett emberek az anyagi élvezetre vágyva birtokjogot követelnek fölötte. Valamennyien szégyentelen agnosztikusok — ehhez nem férhet kétség. Alaptalanul igényt tartva e tulajdonjogra azt gondolják, hogy adományozhatnak és élvezhetnek. Ebben a helyzetben mi jót tehetnek Érted, aki a független teremtő, az univerzum fenntartója és megsemmisítője vagy?
8.22.21. vers: Az Úr Brahmā így szólt: Ó, minden élőlény jóakarója és mestere! Ó, félistenek imádott Istensége! Ó, mindent átható Istenség Személyisége! Eleget bűnhődött már ez az ember, hiszen mindenét elvetted. Most szabadon engedheted. Nem érdemel több büntetést.
8.22.22. vers: Bali Mahārāja már mindent felajánlott Neked, Uram. Gondolkodás nélkül odaadta földjét, a bolygókat és minden mást, amire jámbor tetteivel szert tett, még saját testét is.
8.22.23. vers: Azok, akiknek elméjében nincsen kétszínűség, akkor is a legmagasabb szintre kerülnek a lelki világban, ha csupán vizet, friss füvet vagy virágbimbókat ajánlanak lótuszlábadnak. Bali Mahārāja most kétszínűség nélkül a három világban mindent felajánlott Neked. Hogyan érdemelné hát azt, hogy rabságban sínylődjön?
8.22.24. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Kedves Úr Brahmām! Az anyagi gazdagság az ostoba embert nehéz felfogásúvá és őrültté teszi. Senkit sem tisztel a három világban, s még az Én tekintélyemmel is szembefordul. Az ilyen embert különleges kegyemben részesítem azzal, hogy először elveszem minden kincsét.
8.22.25. vers: Miközben az élőlény, aki a legkevésbé sem független, saját gyümölcsöző tetteinek köszönhetően újra és újra a születés és halál körforgásában kering a különböző fajokban, emberi lénnyé válhat, ha szerencsés. Ez az emberi születés nagyon ritka.
8.22.26. vers: Ha egy emberi lény előkelő vagy magas rangú családban születik meg, ha csodálatos tetteket hajt végre, ha fiatal, ha szép, nagyon művelt és gazdag, s ha mégsem büszke a kincseire, tudnunk kell róla, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége különleges kegyével áldotta meg.
8.22.27. vers: Noha a nemes születés és a hasonló fenségek akadályozzák a fejlődést az odaadó szolgálatban, mert alaptalan tekintélyhez és büszkeséghez vezetnek, ezek a kincsek az Istenség Legfelsőbb Személyisége tiszta bhaktáját sohasem zavarják meg.
8.22.28. vers: Bali Mahārāja lett a leghíresebb a démonok és hitetlenek között, mert annak ellenére, hogy elvesztette minden anyagi gazdagságát, rendíthetetlenül végzi odaadó szolgálatát.
8.22.29-30. vers: Elvesztette gazdagságát és eredeti rangját, ellenségei legyőzték és elfogták, rokonai és barátai megszidták és cserben hagyták, szenvedett a fájdalomtól, amit az okozott, hogy megkötözték, lelki tanítómestere megfeddte és megátkozta, ám Bali Mahārāja állhatatosan kitartott fogadalma mellett, s az igazmondástól senki sem tántoríthatta el. Kétségtelen, hogy csupán színleltem, amikor a vallásos elvekről beszéltem, ő azonban nem tagadta meg a vallásos elveket, mert hű a szavához.
8.22.31. vers: Az Úr folytatta: Amiatt, hogy ennyire béketűrő, olyan helyet adtam számára, ahová még a félistenek sem juthatnak el. A Sāvarṇi nevű Manu korában ő lesz a mennyei bolygók királya.
8.22.32. vers: Addig, amíg nem foglalja el a mennyek királyának trónját, a Sutala bolygón fog élni, amit Viśvakarmā hozott létre az Én parancsomra. Ez a bolygó különleges védelmemet élvezi, ezért mentes az elme és a test szenvedéseitől, a fáradtságtól, a szédüléstől, a vereségtől és minden más rendellenességtől. Bali Mahārāja, most menj, s élj ott békében!
8.22.33. vers: Ó, Bali Mahārāja [Indrasena]! Most elmehetsz a Sutala bolygóra, ahová még a félistenek is szeretnének eljutni. Élj ott békében barátaiddal és rokonaiddal! A szerencse legyen veled!
8.22.34. vers: A Sutala bolygón még más bolygók uralkodó istenségei sem lesznek képesek legyőzni téged, a közönséges emberekről nem is beszélve. Ami pedig a démonokat illeti, ha nem engedelmeskednek parancsodnak, cakrám majd végez velük!
8.22.35. vers: Ó, nagy hős! Mindig veled leszek, mindentől megvédelmezlek, társaiddal és tulajdonoddal együtt, s mindig láthatsz majd ott Engem.
8.22.36. vers: Látni fogod legfelsőbb hatalmamat, ezért világi gondolataid és aggodalmaid, melyeket az okoz, hogy a démonok és Dānavák társaságában élsz, azonnal megsemmisülnek majd.