HU/SB 6.5: Prajapati Daksa megátkozza Narada Munit
6.5.1. vers: Śrīla Śukadeva Gosvāmī így folytatta: Kedves királyom! Az Úr Viṣṇu illuzórikus energiájának ösztönzésére Prajāpati Dakṣa Pāñcajanīnak [Asiknīnak] tízezer fiat nemzett, akiket Haryaśváknak hívtak.
6.5.2. vers: Kedves királyom! Prajāpati Dakṣa fiai mind rendkívül nemes jellemek voltak, és valamennyien engedelmesen követték apjuk utasításait. Amikor apjuk azt parancsolta nekik, hogy nemzzenek gyermekeket, nyugat felé vették útjukat.
6.5.3. vers: Nyugaton, ahol a Sindhu folyó a tengerbe ömlik, van egy szent zarándokhely, melyet Nārāyaṇa-sarasnak hívnak. Számos bölcs él ezen a vidéken, és sokan mások, akik a lelki tudat fejlett szintjén állnak.
6.5.4-5. vers: E szent helyen a Haryaśvák rendszeresen megérintették a tó vizét és fürdőt vettek benne. Idővel rendkívül megtisztultak, és vonzódni kezdtek a paramahaṁsák cselekedeteihez. Mivel azonban apjuk azt parancsolta nekik, hogy szaporítsák a népességet, szigorú lemondásaikat azért végezték, hogy teljesítsék vágyait. Egy napon, amikor Nārada, a nagy bölcs felfigyelt rá, hogy milyen nagyszerű lemondásokat végeznek annak érdekében, hogy szaporítsák a népességet, így szólt hozzájuk:
6.5.6-8. vers: Nārada, a nagy bölcs így szólt: Kedves Haryaśváim! Nem láttátok még a Föld határait. Van egy birodalom, ahol csupán egy férfi él. Van ott egy verem, amelyből senki kerül ki többé, ha egyszer beleesik. Él ott egy nagyon szemérmetlen nő, aki örökké vonzó ruhákat ölt magára, s a férfi, aki ott él, az ő férje. E birodalomban van egy folyó, ami mindkét irányba folyik, egy csodálatos otthon, ami huszonötféle anyagból készült, egy hattyú, ami különféle hangokat ad ki, és egy magától pörgő tárgy, ami éles borotvapengékből és villámokból áll. Mindezt nem láttátok még, ezért aztán tapasztalatlan fiúk vagytok csupán, fejlett tudás nélkül. Hogyan akartok így utódokat nemzeni?
6.5.9. vers: Atyátok mindentudó, de ó, jaj, ti nem ismeritek valódi utasítását! Ha nem tudjátok, mi apátok valódi célja, hogyan akartok utódokat nemzeni?
6.5.10. vers: Śrī Śukadeva Gosvāmī így szólt: Nārada Muni rejtélyes szavainak hallatán a Haryaśvák természet adta értelmükkel, mások segítsége nélkül végiggondolták a hallottakat.
6.5.11. vers: [A Haryaśvák a következőképpen értelmezték Nārada szavait:] A „bhūḥ” [„a föld”] szó a tettek mezejére utal. Az élőlény anyagi teste, ami tettei eredményeképpen jön létre, az élőlény cselekvésének mezeje, és hamis megjelölésekkel ruházza fel őt. Az élőlény időtlen idők óta különféle anyagi testeket kap, amelyek az anyagi világhoz való kötöttségének a gyökerei. Ha valaki ostobán az ideiglenes gyümölcsöző cselekedetekbe merül, és nem törődik e kötelékek elszakításával, mi haszna lesz tetteinek?
6.5.12. vers: [Nārada Muni elmondta, hogy van egy olyan birodalom, ahol csupán egyetlen férfi él. A Haryaśvák megfejtették e kijelentés értelmét.] Az Istenség Legfelsőbb Személyisége az egyetlen élvező, aki mindenhol mindent lát. Teljességében rendelkezik a hat fenséggel, és mindenki mástól tökéletesen független. Soha sincs kitéve az anyagi természet három kötőereje befolyásának, mert mindig transzcendentális, az anyagi teremtés fölött áll. Ha az emberi társadalom tagjai fejlett tudásukkal és tetteik révén nem értik meg Őt, a Legfelsőbbet, hanem macskákhoz és kutyákhoz hasonlóan csak éjt nappallá téve erejüket megfeszítve dolgoznak az ideiglenes boldogságért, mi haszna akkor a tetteiknek?
6.5.13. vers: [Nārada Muni elmondta, hogy van egy bila, egy verem, ahonnan az ember sohasem tér vissza többé, ha egyszer beleesett. A Haryaśvák megértették ennek az allegóriának a jelentését.] A Pātāla nevű alsóbb bolygórendszerből szinte még senki nem tért vissza, ha egyszer oda jutott. Éppen így az sem tér vissza többé ebbe az anyagi világba, aki Vaikuṇṭha-dhāma [pratyag-dhāma] földjére lép. Ha létezik egy olyan hely, ahová eljutván az embernek nem kell többé visszatérnie ebbe a gyötrelmekkel teli, anyagi feltételekhez kötött életbe, akkor mi haszna majmok módjára ugrálni ebben az átmeneti anyagi világban, miközben nem látjuk meg vagy nem értjük meg azt a másik világot? Mi értelme mindennek?
6.5.14. vers: [Nārada Muni egy hivatásos prostituáltról beszélt. A Haryaśvák megértették, ki ez a nő.] A szenvedély kötőerejével társulva az élőlények ingatag értelme olyan, mint egy kurtizán, aki örökké váltogatja a ruháit, hogy felhívja magára a figyelmet. Mit nyer az, aki az ideiglenes gyümölcsöző tettekben elmerülve nem érti, hogyan történik mindez?
6.5.15. vers: [Nārada Muni arról a férfiról is beszélt, aki a prostituált férje. A Haryaśvák ezt a következőképpen értették meg:] Ha valaki egy prostituáltat vesz feleségül, elveszti minden függetlenségét. Ehhez hasonlóan ha az élőlény értelme szennyezett, az meghosszabbítja anyagi életét. Az anyagi természet örökké kijátssza, s követnie kell értelme működését, ami a boldogság és szenvedés különféle állapotait eredményezi. Mit nyer az, aki ilyen körülmények között gyümölcsöző cselekedeteket végez?
6.5.16. vers: [Nārada Muni azt mondta, hogy van ott egy folyó, ami mindkét irányba folyik. A Haryaśvák megértették e kijelentés értelmét.] Az anyagi természetre kétféle működés jellemző — a teremtés és a megsemmisülés. Ily módon az anyagi természet folyója mindkét irányban folyik. Az élőlény, aki tudtán kívül beleesik e folyóba, elmerül a hullámok között, és mivel az áramlás a partok közelében nagyobb, képtelen kiúszni. Mi értelme hát a gyümölcsöző cselekedeteknek māyā folyójában?
6.5.17. vers: [Nārada Muni beszélt arról, hogy van ott egy ház, ami huszonöt elemből épült fel. A Haryaśvák megértették ezt az analógiát is.] A Legfelsőbb Úr a huszonöt elem kútfeje, s mint Legfelsőbb Lény, mint az ok és okozat irányítója megnyilvánítja ezeket. Mit nyer az, aki ezt a Legfelsőbb Személyt nem ismerve ideiglenes gyümölcsöző tetteket végez?
6.5.18. vers: [Nārada Muni beszélt egy hattyúról is. A hattyúról ez a vers ad magyarázatot.] A védikus írások [śāstrák] szemléletesen leírják, hogyan lehet megérteni a Legfelsőbb Urat, minden anyagi és lelki energia forrását, sőt e két energiáról is részletes magyarázatot nyújtanak. A hattyú [haṁsa] az, aki különbséget tesz az anyag és a lélek között, aki mindenből kiválasztja a lényeget, s aki elmagyarázza, hogy mi okozza a lekötöttséget, s mi vezet a felszabaduláshoz. A szentírások szavai különféle hangvibrációkból állnak. Mit nyer az az ostoba gazember, aki az átmeneti cselekedetek kedvéért mellőzi e śāstrák tanulmányozását?
6.5.19. vers: [Nārada Muni beszélt egy olyan fizikai tárgyról, ami éles pengékből és villámcsapásokból áll. A Haryaśvák ezt az allegóriát a következőképpen értelmezték:] Az örök idő nagyon pontosan halad, mintha borotvákból és villámcsapásokból állna. Szakadatlanul és teljesen függetlenül irányítja az egész világ cselekedeteit. Mi haszna származhat az ideiglenes anyagi cselekedetek végrehajtásából annak, aki nem igyekszik tanulmányozni az örök időtényezőt?
6.5.20. vers: [Nārada Muni megkérdezte, hogyan szállhat szembe valaki ostobán a saját apjával. A Haryaśvák megértették e kérdés jelentését.] Az embernek el kell fogadnia a śāstrák eredeti utasításait. A védikus civilizáció szerint az ember annak jeléül, hogy másodjára is megszületett, szentelt zsinórt kap. Másodjára akkor születik meg valaki, amikor egy hiteles lelki tanítómester utasításokat ad neki a śāstrából. A śāstra, a szentírás ezért a valódi apa. Minden szentírás azt tanítja, hogy az ember vessen véget anyagi életmódjának. Ha valaki nem ismeri az apa utasításainak, a śāstráknak a célját, akkor tudatlan. Az anyagi apa szavai, aki arra törekszik, hogy fiát anyagi cselekedetekkel foglalja le, nem az apa igazi utasításai.
6.5.21. vers: Śukadeva Gosvāmī folytatta: Kedves királyom! Nārada utasításai alaposan meggyőzték a Haryaśvákat, Prajāpati Dakṣa fiait. Mindannyian hittek tanításában, és ugyanarra a végkövetkeztetésre jutottak. Lelki tanítómesterüknek fogadták el a nagy bölcset, körüljárták őt, majd elindultak azon az úton, amelyet járva az ember sohasem tér vissza többé ebbe a világba.
6.5.22. vers: A hét zenei hangot — ṣa, ṛ, gā, ma, pa, dha és ni — hangszereken szólaltatják meg, eredetileg azonban a Sāma Védából származnak. Nārada, a nagy bölcs olyan hangokat vibrál, amelyek a Legfelsőbb Úr kedvteléseit írják le. E transzcendentális hangvibrációk segítségével, amilyen például a Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare, elméjét az Úr lótuszlábára rögzíti, s így közvetlenül érzékeli Hṛṣīkeśát, az érzékek mesterét. Miután felszabadította a Haryaśvákat, Nārada Muni tovább járta a bolygórendszereket, s elméje mindig az Úr lótuszlábán nyugodott.
6.5.23. vers: A Haryaśvák, Prajāpati Dakṣa fiai nemes viselkedésű, művelt fiúk voltak, ám sajnálatos módon Nārada Muni tanításának hatására megtagadták apjuk parancsát. Amikor Nārada Muni elújságolta mindezt Dakṣának, Dakṣa bánkódni kezdett. Milyen jó fiúk apja volt, s most mindannyiukat elvesztette! Ez bizony jó ok a szomorkodásra.
6.5.24. vers: Prajāpati Dakṣa egyre csak elvesztett gyermekeit siratta, ám az Úr Brahmā megvigasztalta őt utasításaival. Dakṣa ezután újabb ezer gyermeket nemzett felesége, Pāñcajanī méhében. Ez alkalommal fiait Savalāśváknak nevezték el.
6.5.25. vers: Mivel apjuktól azt a parancsot kapták, hogy nemzzenek gyermekeket, a második csoport fiú is a Nārāyaṇa-sarashoz vonult, ugyanarra a helyre, ahol fivéreik korábban tökéletességet értek el Nārada utasításait követve. A Savalāśvák szigorú lemondásokra tettek fogadalmat, s letelepedtek ezen a szent helyen.
6.5.26. vers: Nārāyaṇa-sarasnál a fiúk második csoportja ugyanolyan lemondásokat végzett, mint fivéreik. Fürdőt vettek a szent vízben, és a víz érintésétől szívükből minden szennyes anyagi vágy kitisztult. Oṁkārával kezdődő mantrákat mormoltak, és szigorú lemondásokat végeztek.
6.5.27-28. vers: Prajāpati Dakṣa fiai néhány hónapig csupán vizet ittak és levegőt ettek. Nagy lemondásaik közepette ezt a mantrát vibrálták: „Hadd ajánljuk tiszteletteljes hódolatunkat Nārāyaṇának, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, aki mindig transzcendentális hajlékán tartózkodik! Ő a Legfelsőbb Személy [paramahaṁsa], ezért hadd ajánljuk tiszteletteljes hódolatunkat Neki!”
6.5.29. vers: Ó, Parīkṣit király! Nārada Muni elment Prajāpati Dakṣa e fiaihoz is, akik azért végeztek tapasyát, hogy gyermekeket nemzzenek, és ugyanolyan rejtélyes szavakkal fordult hozzájuk, mint korábban fivéreikhez.
6.5.30. vers: Ó, Dakṣa fiai! Kérlek, hallgassátok figyelmesen tanító szavaimat! Valamennyien nagyon ragaszkodtok fivéreitekhez, a Haryaśvákhoz. Kövessétek hát útjukat!
6.5.31. vers: Az a testvér, aki ismeri a vallás elveit, követi fivérei nyomdokait. Az ilyen jámbor ember rendkívül magas szinten áll, ezért lehetőséget kap arra, hogy olyan félistenek között lehessen s élvezhesse életét, mint a Marutok, akik mind nagyon ragaszkodnak fivéreikhez.
6.5.32. vers: Śukadeva Gosvāmī folytatta: Ó, nagy āryanok kiválósága! Így szólt Prajāpati Dakṣa fiaihoz Nārada Muni, kinek kegyes pillantása sohasem hiábavaló, majd terve szerint távozott. Dakṣa fiai követték fivéreiket. Nem akartak többé gyermekeket nemzeni, s a Kṛṣṇa-tudat tetteihez láttak.
6.5.33. vers: A Savalāśvák a helyes utat választották, ami egy olyan életmóddal érhető el, melynek célja az odaadó szolgálat, az Istenség Legfelsőbb Személyisége kegyének elnyerése. Mint az éjszakák, melyek nyugatra távoztak, ők sem tértek vissza mostanáig.
6.5.34. vers: Ekkor történt, hogy Prajāpati Dakṣa baljós jeleket látott, és különböző forrásokból a tudomására jutott, hogy fiainak második csoportja, a Savalāśvák Nārada utasítására fivéreik útjára léptek.
6.5.35. vers: Amikor Dakṣának a fülébe jutott, hogy a Savalāśvák is elhagyták ezt a világot, hogy odaadó szolgálatot végezzenek, dühös lett Nāradára, s bánatában majdnem elájult. Amikor találkozott Nāradával, ajkai remegni kezdtek haragjában, s így szólt:
6.5.36. vers: Prajāpati Dakṣa így szólt: Ó, Nārada Muni! Egy szent öltözékét viseled, de igazából nem vagy szent — valójában én vagyok a szent, noha most gṛhasthaként élek. Szörnyű igazságtalanságot követtél el ellenem, amikor fiaimat a lemondás útjára terelted!
6.5.37. vers: Prajāpati Dakṣa így szólt: Fiaim még egyáltalán nem törlesztették le három adósságukat, s nem vették figyelembe kellőképpen a kötelezettségeiket. Ó, Nārada Muni, ó, bűn megtestesítője! Megakadályoztad, hogy életük szerencsés legyen mind ebben, mind a következő világban, mert még mindig adósai a szenteknek, a félisteneknek és az apjuknak!
6.5.38. vers: Prajāpati Dakṣa folytatta: Azzal, hogy erőszakot követsz el más élőlények ellen, és mégis azt mondod magadról, hogy az Úr Viṣṇu társa vagy, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét gyalázod. Fölöslegesen felébresztetted a lemondás gondolatát az ártatlan fiúkban, ezért szégyentelen és könyörtelen vagy. Hogyan vándorolhattál együtt a Legfelsőbb Úr közvetlen társaival?
6.5.39. vers: Rajtad kívül az Úr minden bhaktája nagyon kegyes a feltételekhez kötött lelkekhez, és mind arra vágynak, hogy mások javára cselekedjenek. Egy bhakta öltözékét viseled ugyan, mégis gyűlölködést váltasz ki olyan emberekből, akik nem az ellenségeid, barátságokat szakítasz szét, és ellenségeskedést szítasz a barátok között. Nem szégyelled bhaktának nevezni magad, miközben ilyen szörnyű tetteket követsz el?
6.5.40. vers: Prajāpati Dakṣa folytatta: Ha azt hiszed, hogy valaki pusztán amiatt meg tud válni az anyagi világtól, hogy feltámad benne a vágy a lemondásra, akkor azt kell mondanom, hogy az ilyen ember hiába ölt más ruhát, mint ahogy te tetted, mert ha nem ébred fel benne a teljes tudás, sohasem lesz képes az elkülönülésre.
6.5.41. vers: Valóban az anyagi élvezet okoz minden boldogtalanságot, de senki sem adhatja fel, amíg nem tapasztalta a maga bőrén, hogy mennyi szenvedéssel jár. Hagyni kell ezért, hogy az ember folytassa az úgynevezett anyagi élvezetet, s ezzel egy időben a tudását gyarapítva megtapasztalja a hamis anyagi boldogság gyötrelmét. Ekkor mások segítsége nélkül fog rádöbbenni arra, hogy az anyagi élvezet gyűlöletes. Akiknek a gondolkodását mások változtatják meg, azok nem válnak annyira lemondottá, mint azok, akik mögött személyes tapasztalat áll.
6.5.42. vers: Noha családban élek, feleségemmel és gyermekeimmel, becsületesen követem a védikus utasításokat azzal, hogy gyümölcsöző cselekedeteket végzek, hogy bűnös visszahatások nélkül élvezzem az életet. Számtalan különböző yajñát végrehajtottam, köztük a deva-yajñát, a ṛṣi-yajñát, a pitṛ-yajñát és a nṛ-yajñát. Mivel ezeket a yajñákat vratáknak [fogadalmaknak] nevezik, gṛhavrataként ismernek. Sajnos nagy szomorúságot okoztál nekem azzal, hogy ok nélkül rossz irányba, a lemondás útjára terelted fiaimat. Ezt egyszer még el lehet nézni.
6.5.43. vers: Egyszer már elvetted tőlem a fiaimat, s most újra megismételted e végzetes tettet. Hitvány alak vagy tehát, aki nem tudja, hogyan kell viselkednie másokkal szemben. Járhatod az univerzumot, de megátkozlak, hogy sehol se találj otthonra!
6.5.44. vers: Śrī Śukadeva Gosvāmī folytatta: Kedves királyom! Nārada Muni elismert szent, ezért Prajāpati Dakṣa átkának hallatán így válaszolt: „Tad bāḍham — Igen, amit mondasz, az jó. Elfogadom átkodat!” Ő is megátkozhatta volna Prajāpati Dakṣát, mivel azonban türelmes és kegyes sādhu volt, nem tette.