HU/SB 4.5: Daksa sikertelen áldozata
4.5.1. vers: Maitreya így szólt: Amikor az Úr Śiva megtudta Nāradától, hogy felesége, Satī halott, mert Prajāpati Dakṣa megsértette, s hogy katonáit a ṛbhu félistenek elűzték, féktelen düh ragadta el.
4.5.2. vers: Az Úr Śiva éktelen dühében az ajkába harapott, s hirtelen kitépett egy szálat a hajából, amely úgy lángolt, mint az elektromosság vagy a tűz. Őrülten kacagva felpattant, s a hajszálat a földhöz vágta.
4.5.3. vers: Egy félelmetes, fekete démont teremtett ezzel, aki szinte az égig ért, s olyan ragyogó volt, mint három nap együttvéve. Fogai félelmetesen villantak elő, haja pedig olyan volt, mint a lángoló tűz. Ezer és ezer kezében különféle fegyvereket tartott, nyakát emberi fejekből készült füzér ölelte körül.
4.5.4. vers: A hatalmas démon összetett kézzel így szólt: „Rendelkezz velem, uram!” Az Úr Śiva, akit Bhūtanāthának is neveznek, egyenesen megparancsolta neki: „Az én testemből születtél, ezért valamennyi társam közül te vagy a legfőbb. Öld meg hát Dakṣát és katonáit az áldozat alatt!”
4.5.5. vers: Maitreya folytatta: Kedves Vidurám! Ez a fekete démon az Istenség Legfelsőbb Személyisége dühének megszemélyesítője volt, készen arra, hogy végrehajtsa az Úr Śiva utasításait. Így azzal a meggyőződéssel, hogy képes elbánni bármilyen ellene szegülő erővel, körüljárta az Úr Śivát.
4.5.6. vers: Az Úr Śiva testőrei közül sokan hangos üvöltéssel követték a rettenetes démont, aki egy hatalmas háromágú szigonyt tartott a kezében, oly félelmetest, ami még a halált is elpusztíthatta volna. Lábán bokapereceket viselt, melyek hangosan csilingeltek.
4.5.7. vers: Ekkor az áldozati arénában összegyűlt emberek — a papok, az áldozat bemutatásának vezére, a brāhmaṇák és feleségeik — találgatni kezdték, honnan jön ez a sötétség. Aztán megértették, hogy egy porfelhő az oka, s mindannyiukat hatalmába kerítette az aggodalom.
4.5.8. vers: A vihar eredetét találgatva így szóltak: Nem fúj a szél, tehenek sem járnak erre, és fosztogatók sem verhették fel e port, hiszen még él az erős kezű Barhi király, aki bizonnyal megbüntetné őket. Honnan jön hát ez a porfelhő? Talán elérkezett a bolygó pusztulásának ideje?
4.5.9. vers: Prasūti, Dakṣa felesége, aki a többi összesereglett nővel együtt nagyon aggódott, így szólt: „Ezt a veszedelmet Dakṣa hozta ránk Satī halálával, aki bár teljesen ártatlan volt, nővérei szeme láttára lemondott a testéről.”
4.5.10. vers: A megsemmisülés idején az Úr Śiva haja messzire lobog. Háromágú szigonyával leszúrja a különféle égtájak uralkodóit, és kacagva, büszke táncát lejtve szaggatja szét karjaikat, mintha csak zászlók volnának, ahogy a mennydörgés szórja szét a felhőket az egész világon.
4.5.11. vers: A hatalmas, fekete alak kivillantotta félelmetes fogait. Szemöldökének egyetlen rándításával széjjelszórta az égitesteket az égen, és beborította őket erős, átható ragyogásával. Dakṣa bűne miatt még apja, az Úr Brahmā sem menekülhetett el a düh hatalmas megnyilvánulása elől.
4.5.12. vers: Miközben az emberek a történtekről beszélgettek, Dakṣa mindenfelé, földön és égen baljós jeleket pillantott meg.
4.5.13. vers: Kedves Vidurám! Az alacsony termetű, cápákéra emlékeztető, fekete és sárga testű lények, az Úr Śiva követői a legkülönfélébb fegyverekkel a kezükben körülvették az áldozati arénát. Körbe-körbe futottak, hogy mindent felforgassanak.
4.5.14. vers: Néhány katona az áldozati sátrat tartó rudakat döntötte le, néhányan a nők lakosztályaiba mentek, néhányan az áldozati arénát kezdték romba dönteni, néhányan pedig a konyhát és a lakónegyedeket támadták meg.
4.5.15. vers: Összetörték az áldozathoz készült edényeket, s hozzáláttak, hogy kioltsák az áldozati tüzet. Letépték az aréna oldalköteleit, és voltak, akik az aréna földjére vizeltek.
4.5.16. vers: Néhányan elzárták az utat a menekülő bölcsek előtt, néhányan az összesereglett nőket ijesztgették, néhányan pedig a félisteneket ejtették sorra foglyul, akik megpróbáltak kimenekülni a sátorból.
4.5.17. vers: Maṇimān, az Úr Śiva követője Bhṛgu Munit, Vīrabhadra, a fekete démon pedig Prajāpati Dakṣát fogta el. Egy másik követő, Caṇḍeśa Pūṣāt ragadta meg, Nandīśvara pedig a Bhaga nevű félistent ejtette foglyul.
4.5.18. vers: A szűnni nem akaró kőzáporban a papoknak és az áldozat többi résztvevőjének mérhetetlen kínszenvedésben volt részük. Hogy mentsék az életüket, a szélrózsa minden irányába futottak.
4.5.19. vers: Vīrabhadra kitépte Bhṛgu bajszát, aki kezével épp áldozati felajánlást helyezett a tűzbe.
4.5.20. vers: Vīrabhadra aztán megragadta Bhagát, aki a szemöldökét táncoltatta, amikor Bhṛgu megátkozta az Úr Śivát. Rettentő dühében a földhöz vágta, s kinyomta a szemét.
4.5.21. vers: Ahogy Baladeva verte ki Dantavakra, Kaliṅga királya fogait Aniruddha házassági szertartásán a szerencsejáték közben, úgy szabadította meg Virabhadra is Dakṣát valamennyi fogától amiatt, hogy Dakṣa egyre csak a fogait vicsorgatta, amikor megátkozta az Úr Śivát. Így tett Pūṣāval is, aki szintén megmutatta fogait, amikor egyetértően mosolygott.
4.5.22. vers: Ekkor Vīrabhadra, az óriás Dakṣa mellkasára ült, s éles fegyvereivel megpróbálta levágni a fejét, de nem járt sikerrel.
4.5.23. vers: Mantrákkal és fegyverekkel próbálta levágni Dakṣa fejét, de még a bőrt sem tudta megsebezni Dakṣa nyakán. Vīrabhadra ettől egészen megzavarodott.
4.5.24. vers: Vīrabhadra ekkor az áldozati arénában meglátta azt a fából ácsolt szerkezetet, amellyel az állatokat ölték meg. Nyomban élt a lehetőséggel, s lefejezte vele Dakṣát.
4.5.25. vers: Vīrabhadra tettének láttán az Úr Śiva követőit öröm töltötte el, s boldogan kiáltottak fel, a jelen lévő bhūták, szellemek és démonok pedig rettentő hangzavart keltve felmorajlottak. Az áldozatért felelős brāhmaṇák azonban Dakṣa halála miatt fájdalmas kiáltásban törtek ki.
4.5.26. vers: Vīrabhadra megragadta a fejet, s rettentő dühében az áldozati tűz déli részébe dobta felajánlásként. Így pusztítottak el mindent az Úr Śiva követői, ami az áldozathoz szükséges volt. Felgyújtották az arénát, majd útjukat mesterük birodalma, Kailāsa felé vették.