HU/SB 10.3: Az Úr Krsna születése
10.3.1-5. vers: Az Úr megjelenésének áldott pillanatában az egész univerzumot a jóság, a szépség és a béke tulajdonságai árasztották el. Feltűnt a Rohiṇī-csillagkép, valamint olyan csillagok is, mint az Aśvinī. A Nap, a Hold, a többi csillag és bolygó végtelen békét sugárzott. Minden égtáj különleges örömet nyújtott, s a felhőtlen égen gyönyörű csillagok ragyogtak. A városokkal, falvakkal, bányákkal és legelőkkel ékesített Föld végtelenül áldottnak látszott. A folyókban tiszta víz folyt, s a liliomokkal és lótuszokkal borított tavak és hatalmas víztárolók egyedülálló szépségben pompáztak. A virágokkal és levelekkel teli fákon és a többi zöld növényen, melyekre boldogság volt rápillantani, kakukkok és más madarak énekeltek, s méhek rajai zümmögtek édes hangon a félistenek kedvéért. Virágillattal terhes, tiszta szellő kezdett fújni, örömet okozva a tapintóérzéknek, s amikor a rituális szertartásokat végző brāhmaṇák a védikus elvek szerint tüzet gyújtottak, a tűz egyenletesen lángolt — a szellő nem zavarta meg. Így történt, hogy amikor a megszületetlen Úr Viṣṇu, az Istenség Legfelsőbb Személyisége megjelenni készült, a szentek és a brāhmaṇák, akiket örökké olyan démonok sanyargattak, mint Kaṁsa és emberei, úgy érezték, béke tölti el szívük mélyét, s ezzel egy időben a felsőbb bolygórendszerből felhangzott az üstdobok hangja.
10.3.6. vers: A kinnarák és a gandharvák áldásos dalokat kezdtek énekelni, a siddhák és a cāraṇák kedvező imákat zengtek, a vidyādharīk pedig az apsarākkal együtt örömükben táncra perdültek.
10.3.7-8. vers: A félistenek és nagy szentek túláradó örömükben virágesőt szórtak. Az égen felhők gyűltek össze, és szelíden mennydörögtek, olyan hangot keltve, mint az óceán hullámai. Ekkor az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Viṣṇu, aki mindenki szívének mélyén jelen van, megjelent Devakī szívéből a sűrű, sötét éjszakában, ahogyan a telihold kel fel a keleti horizonton, hiszen Devakī Śrī Kṛṣṇával azonos kategóriába tartozott.
10.3.9-10. vers: Vasudeva ekkor megpillantotta az újszülött gyermeket. Szépséges lótuszszeme volt, s négy kezében a négy fegyvert, a śaṅkhát, a cakrát, a gadāt és a padmát tartotta. Mellkasát a Śrīvatsa jele ékesítette, nyakában pedig a ragyogó Kaustubha ékkövet viselte. Sárga ruhájában, olyan feketés árnyalatú testtel, mint egy sűrű felhő, hosszú, vállára omló hajával, sisakjában és fülbevalóival, melyeken Vaidūrya drágakövek szikráztak különleges fénnyel, a kardíszekkel, karkötőkkel és más ékszerekkel felékesített gyermek végtelenül csodálatos volt.
10.3.11. vers: Amikor meglátta rendkívüli fiát, szeme tágra nyílt a csodálkozástól. Transzcendentális öröm töltötte el, s lelki ünnepet ülve gondolatban tízezer tehenet gyűjtött össze és osztott szét a brāhmaṇák között.
10.3.12. vers: Ó, Parīkṣit Mahārāja, Bharata király sarja! Vasudeva megértette, hogy a gyermek az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Nārāyaṇa. Semmi kétsége nem maradt ezt illetően, s így minden félelme elszállt. Kezét összetéve leborult, s figyelmét összpontosítva imádkozni kezdett a gyermekhez, aki természetes hatalma révén beragyogta az egész helyiséget, ahol megszületett.
10.3.13. vers: Vasudeva így szólt: Uram, Te vagy a Legfelsőbb Személy, túl az anyagi létezésen, s Te vagy a Felsőlélek. Formádat a transzcendentális tudáson keresztül tapasztalhatjuk, s e transzcendentális tudás révén érthetjük meg, hogy Te vagy az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Most tökéletesen megértettem helyzeted.
10.3.14. vers: Uram, Te ugyanaz a személy vagy, aki a kezdetben saját külső energiája révén megteremtette ezt az anyagi világot. A három guṇa [a sattva, a rajas és a tamas] világának megteremtése után látszólag beléptél ebbe a világba, valójában azonban kívül maradtál.
10.3.15-17. vers: A mahat-tattva, a teljes anyagi energia osztatlan, a természet anyagi kötőerői miatt mégis úgy tűnik, hogy földre, vízre, tűzre, levegőre és éterre bomlik. Az élő energiának [a jīva-bhūtának] köszönhetően ezek az elkülönült energiák összekapcsolódnak, hogy láthatóvá tegyék a kozmikus megnyilvánulást, tény azonban, hogy a teljes energia már a kozmosz teremtése előtt is létezik. A teljes anyagi energia ezért sohasem lép be valóban a teremtésbe. Hasonló módon annak ellenére, hogy jelenléted miatt tapasztalunk az érzékeinkkel, Téged nem lehet az érzékekkel felfogni, és az elme vagy a szavak segítségével sem szerezhetünk tapasztalatot Rólad [avāṅ-mānasa-gocara]. Érzékeinkkel fel tudunk fogni bizonyos dolgokat, de nem mindent: a szemünket például látásra használhatjuk, de nem ízlelhetünk vele. Mindebből az következik, hogy Te túl vagy az érzékek felfogóképességén. Noha kapcsolatban állsz az anyagi természet kötőerőivel, azok nincsenek Rád hatással. Te vagy mindenben az elsődleges tényező, a mindent átható, osztatlan Felsőlélek. Számodra ezért nem létezik a kívül és a belül. Sohasem léptél be Devakī méhébe, hanem már eleve ott voltál.
10.3.18. vers: Aki azt gondolja, hogy a látható test, amely a természet három kötőerejének terméke, független a lélektől, az nem tud a létezés alapjáról, ezért ostoba. A bölcsek elutasítják következtetését, mert az alapos megvitatás segítségével megértik, hogy ha nem a lélek jelentené az alapot, a látható test és az érzékek nem léteznének. Az ostoba ember azonban annak ellenére, hogy a bölcsek elutasítják következtetését, ezt tekinti a valóságnak.
10.3.19. vers: Ó, Uram! A Védák bölcs tudósai arra a következtetésre jutottak, hogy az egész kozmikus megnyilvánulás teremtését, fenntartását és megsemmisítését Te végzed, aki mentes vagy minden törekvéstől, akire nincsenek hatással az anyagi természet kötőerői, és akinek lelki helyzete sohasem változik. Benned, aki az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Parabrahman vagy, nem léteznek ellentétek. Az anyagi természet három kötőereje — a sattva, a rajas és a tamas — a Te irányításod alatt áll, így minden automatikusan történik.
10.3.20. vers: Uram! Tested transzcendentális a három anyagi kötőerőhöz képest, ám a három világ fenntartása érdekében mégis felöltöd Viṣṇu fehér színét a jóságban, piros színben jelensz meg a teremtés érdekében, melyet a szenvedély minősége vesz körül, s végül, amikor megsemmisítésre van szükség, melyet tudatlanság ölel körül, feketés színűnek tűnsz.
10.3.21. vers: Ó, Uram, minden teremtés tulajdonosa! Megjelentél házamban azzal a vággyal, hogy megoltalmazd a világot. Bizonyos vagyok benne, hogy mind elpusztítod majd azokat a hadseregeket, amelyek a világot járják olyan politikusok vezetésével, akik kṣatriya uralkodók ruhájába bújtak, valójában azonban démonok. Meg kell ölnöd őket, hogy megvédd az ártatlanokat.
10.3.22. vers: Ó, Uram, félistenek Ura! Miután a barbár Kaṁsa meghallotta a jóslatot, hogy meg fogsz születni otthonunkban, s meg fogod ölni őt, sok-sok fivéredet megölt. Amint a hadnagyaitól megtudja, hogy megjelentél, azonnal ide jön majd fegyvereivel, hogy elpusztítson Téged.
10.3.23. vers: Śukadeva Gosvāmī folytatta: Ezután Devakī, aki nagyon félt Kaṁsától, és végtelenül meg volt döbbenve, látta, hogy gyermeke az Istenség Legfelsőbb Személyisége minden jelét Magán viseli, ezért fohászkodni kezdett Hozzá.
10.3.24. vers: Śrī Devakī így szólt: Drága Uram! A sokféle Véda közül néhány azt írja Rólad, hogy Téged a szavak és az elme segítségével lehetetlen felfogni. Ennek ellenére Te vagy az egész kozmikus megnyilvánulás eredete. Te vagy a Brahman, mindenek között a legnagyobb, és teljes ragyogást árasztasz, mint a nap. Létednek nincs anyagi oka. Nem jellemez változás és eltérés, és nincsenek anyagi vágyaid. A Védák emiatt azt mondják, Te vagy a szubsztancia. Ezért, Uram, Te Magad vagy valamennyi védikus kijelentés közvetlen eredete, s Téged megértve az ember fokozatosan mindent megérthet. Nem vagy azonos a Brahman és a Paramātmā fényével, mégsem különbözöl tőlük. Minden Belőled árad, s valójában Te vagy minden ok oka, az Úr Viṣṇu, minden transzcendentális tudás fénye.
10.3.25. vers: Sok millió év múlva, a kozmosz megsemmisülése idején, amikor az idő hatására minden megnyilvánult és megnyilvánulatlan elpusztul, az öt durva elem a finom felfogásba hatol, a megnyilvánult kategóriák pedig a megnyilvánulatlan szubsztanciába merülnek. Ekkor Te maradsz csupán egyedül, akit Ananta Śeṣa-nāgaként ismernek.
10.3.26. vers: Ó, Te, aki működésbe hoztad az anyagi energiát! Ez a csodálatos teremtés a hatalmas idő irányítása alatt működik, melyet másodpercekre, percekre, órákra és évekre osztunk. Ez az idő-elem, amely millió és millió év hosszú, nem más, mint az Úr Viṣṇu egyik formája. Kedvteléseid érdekében az idő irányítójaként cselekszel, de Te vagy minden jó szerencse tárháza. Hadd hódoljak meg teljesen Előtted, Uram!
10.3.27. vers: Ebben az anyagi világban senki sem szabadult még meg a születés, halál, öregkor és betegség négy elvétől, még akkor sem, ha más bolygókra menekült. Most azonban, hogy megjelentél, Uram, a halál menekül, mert retteg Tőled, s az élőlények, akik kegyedből elnyerték lótuszlábad oltalmát, tökéletesen békés elmével alszanak.
10.3.28. vers: Uram! Te megszünteted bhaktáid minden félelmét, ezért arra kérlek, hogy ments meg bennünket, és oltalmazz a Kaṁsától való szörnyű félelemtől! A yogīk a meditáción keresztül pillantják meg alakodat, Viṣṇu, az Istenség Legfelsőbb Személyisége formáját. Kérlek, tedd ezt most láthatatlanná azok számára, akik anyagi szemmel néznek!
10.3.29. vers: Ó, Madhusūdana! Megjelenésed miatt Kaṁsától rettegve egyre jobban aggódom. Kérlek hát, úgy intézd, hogy a bűnös Kaṁsa ne tudja meg, hogy megszülettél méhemből!
10.3.30. vers: Ó, Uram! Te vagy a mindent átható Istenség Legfelsőbb Személyisége, és transzcendentális négykarú formád, amely kagylókürtöt, buzogányt, korongot és lótuszt tart, nem természetes ebben a világban. Kérlek, vond vissza ezt a formád [és légy olyan, mint egy közönséges emberi gyermek, hogy elrejthesselek valahol]!
10.3.31. vers: A pusztulás idején a kozmosz, amely minden mozgó és mozdulatlan teremtményt magában foglal, teljes egészében transzcendentális testedbe merül, és minden nehézség nélkül ott marad. Most azonban ez a transzcendentális test megszületett a méhemből. Az emberek nem fogják elhinni, és nevetni fognak rajtam.
10.3.32. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így válaszolt: Kedves anyám, ó, legerényesebb! Előző életedben, a Svāyambhuva-korszakban Pṛśni voltál, Vasudevát pedig, aki a legjámborabb prajāpati volt, Sutapānak hívták.
10.3.33. vers: Amikor az Úr Brahmā mindkettőtöket arra utasított, hogy hozzatok a világra utódokat, először érzékeitek fegyelmezésével szigorú lemondásokat végeztetek.
10.3.34-35. vers: Drága apám és anyám! Eltűrtétek az esőt, a szelet, az erős napot, a perzselő hőséget és a nagy hideget, és minden évszakban megannyi kényelmetlenségtől szenvedtetek. A testben lévő levegő irányítása érdekében a prāṇāyāmát gyakoroltátok a yoga segítségével, s azzal, hogy csak levegőt és fákról lehullott száraz leveleket ettetek, megtisztítottátok elméteket minden szennyeződéstől. Így imádtatok békés elmével, arra vágyva, hogy elnyerjétek áldásomat.
10.3.36. vers: Tizenkétezer égi esztendőt töltöttetek el a tapasya nehéz folyamatát végezve, Rólam tudatosan [Kṛṣṇa-tudatban].
10.3.37-38. vers: Ó, bűntelen anyám, Devakī! A tizenkétezer mennyei év leteltével, melynek során szívetek mélyén nagy hittel, odaadással és lemondással szüntelenül Rajtam meditáltatok, nagyon elégedett voltam veletek. Mivel Én vagyok a legkiválóbb az áldást adók közül, megjelentem ugyanebben a formában, Kṛṣṇaként, hogy arra kérjelek titeket, hadd adjam meg nektek azt az áldást, amit csak kívántok. Ekkor elmondtátok, hogy egy pontosan olyan fiúra vágytok, amilyen Én vagyok.
10.3.39. vers: Férj és feleség voltatok, akiknek sohasem született fia, s vonzott benneteket a nemi vágy, mert devamāyā, a transzcendentális szeretet hatására azt akartátok, hogy Én legyek a fiatok. Így aztán sohasem vágytatok arra, hogy kiszabaduljatok az anyagi világból.
10.3.40. vers: Miután megkaptátok ezt az áldást, s Én távoztam, egyesültetek, hogy egy olyan fiatok legyen, mint amilyen Én vagyok, s Én teljesítettem vágyatokat.
10.3.41. vers: Nem találtam senkit, aki olyan emelkedett lett volna az egyszerűség és a jó jellem többi tulajdonságai terén, mint ti, ezért Pṛśnigarbhaként jelentem meg ezen a világon, azaz úgy váltam híressé, mint aki Pṛśnitől született.
10.3.42. vers: A következő korszakban ismét megjelentem kettőtök fiaként, akik anyám és apám, Aditi és Kaśyapa voltatok. Upendraként ismert a világ, s mivel törpe voltam, Vāmanának is neveztek.
10.3.43. vers: Ó, legerényesebb anya! Én, ugyanaz a személy most harmadjára jelenek meg mindkettőtök fiaként. Fogadjátok el szavaimat igazságként!
10.3.44. vers: Azért mutattam meg nektek ezt a Viṣṇu-formát, hogy emlékeztesselek titeket korábbi születéseimre, mert ha úgy jelentem volna meg, mint egy közönséges emberi gyermek, nem hittétek volna el, hogy valóban az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Viṣṇu jelent meg.
10.3.45. vers: Ti mindketten, férj és feleség, örökké a fiatokként gondoltok Rám, de mindig tudjátok, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége vagyok. Azáltal, hogy szüntelenül ilyen szeretettel és vonzódással gondoltok Rám, el fogjátok érni a legmagasabb rendű tökéletességet: haza fogtok térni, vissza Istenhez.
10.3.46. vers: Śukadeva Gosvāmī így szólt: Miután az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa így tanította apját és anyját, elhallgatott, majd belső energiája segítségével a szemük láttára egy parányi emberi gyermekké változott. [Más szóval eredeti formáját öltötte fel: kṛṣṇas tu bhagavān svayam. (SB 1.3.28)]
10.3.47. vers: Ezután pontosan akkor, amikor Vasudeva az Istenség Legfelsőbb Személyisége sugallatára arra készült, hogy az újszülött gyermeket a szülőszobából elvigye, Yogamāyā, az Úr lelki energiája megszületett Nanda Mahārāja feleségének leányaként.
10.3.48-49. vers: Yogamāyā hatására minden ajtónálló mély álomba merült, s érzékeik megszűntek működni. A ház többi lakójára szintén mély álom borult. Amikor a nap felkel, a sötétség magától eloszlik: így nyíltak ki maguktól a vasszegekkel megépített, vasláncokkal lezárt ajtók is, amikor Vasudeva megjelent. Az égen úszó felhők szelíden mennydörögtek, és záporral öntözték a földet, ezért Ananta-nāga, az Istenség Legfelsőbb Személyisége egyik kiterjedése követte Vasudevát, amint kilépett az ajtón, s kiterjesztette csuklyáit, hogy megvédelmezze őt és a transzcendentális gyermeket.
10.3.50. vers: A szünet nélkül zuhogó eső, melyet Indra félisten küldött, megduzzasztotta a Yamunā folyó mély vizét, amely vadul örvénylő hullámoktól tajtékzott. De éppúgy, ahogy a hatalmas Indiai-óceán hajdanán utat nyitott az Úr Rāmacandra előtt, mert megengedte, hogy egy hidat emeljen fölé, a Yamunā folyó is utat nyitott Vasudevának, és hagyta, hogy átkeljen rajta.
10.3.51. vers: Amikor Vasudeva Nanda Mahārāja házához érkezett, látta, hogy a tehénpásztorok mind mélyen alszanak. Így aztán fiát Yaśodā ágyára fektette, aztán felvette Yaśodā leányát, Yogamāyā kiterjedését, s visszatért otthonába, Kaṁsa börtönébe.
10.3.52. vers: Vasudeva a leánygyermeket Devakī ágyára helyezte, majd lábaira tette a vasbilincseket, s úgy tett, mintha mi sem történt volna.
10.3.53. vers: A szülés fájdalmaitól kimerülve Yaśodāt elnyomta az álom, és nem tudta, milyen gyermeke született.