HU/SB 4.11: Svayambhuva Manu tanácsot ad Dhruva Maharajának

Revision as of 21:09, 17 September 2020 by Vanibot (talk | contribs) (Vanibot #0019: LinkReviser - Revise links, localize and redirect them to the de facto address)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)
Śrīmad-Bhāgavatam - Negyedik Ének - TIZENEGYEDIK FEJEZET: Svāyambhuva Manu tanácsot ad Dhruva Mahārājának


4.11.1. vers: Śrī Maitreya így szólt: Kedves Vidurám! Amikor Dhruva Mahārāja meghallotta a nagy bölcsek bátorító szavait, vizet érintve elvégezte az ācamanát, majd felvette nyilát, amit az Úr Nārāyaṇa készített, s íjába illesztette.

4.11.2. vers: Amint Dhruva Mahārāja a nārāyaṇāstra nyilat az íjához illesztette, a yakṣák teremtette illúzió azonnal szertefoszlott, ahogy minden anyagi fájdalom és öröm is megszűnik, amikor az ember teljesen megismeri az önvalót.

4.11.3. vers: Dhruva Mahārāja épp hogy csak íjába illesztette a Nārāyaṇa Ṛṣitől kapott fegyvert, máris aranyszárú nyilak repültek ki belőle, melyeknek tollai olyanok voltak, mint a hattyú szárnyai. Hangosan süvítve fúródtak az ellenséges katonákba, ahogyan a pávák repülnek az erdőbe lármás rikoltozás közepette.

4.11.4. vers: A hegyes nyilak rémülettel töltötték el az ellenséges yakṣákat, akik így szinte eszméletüket vesztették. Néhányak közülük azonban a csatatéren Dhruva Mahārāja elleni dühükben valahogy összeszedték fegyvereiket, s támadásba lendültek. Ahogy a kígyók sietnek emelt csuklyával Garuḍa felé, aki felingerelte őket, úgy készültek most a yakṣák, hogy magasba emelt fegyvereikkel legyőzzék Dhruva Mahārāját.

4.11.5. vers: Amikor Dhruva Mahārāja látta, hogy a yakṣák előretörnek, megragadta nyilait, s darabokra vagdalta ellenségeit. Karjaikat, lábaikat, fejüket és hasukat elválasztva testüktől abba a Nap fölötti bolygórendszerbe juttatta őket, ahová csak a legkiválóbb brahmacārīk juthatnak el, akik soha életükben nem veszítették el magjukat.

4.11.6. vers: Amikor Svāyambhuva Manu látta, hogy unokája, Dhruva Mahārāja sok olyan yakṣát is elpusztított, akik valójában nem voltak bűnösek, végtelen könyörületességéből a nagy bölcsek kíséretében Dhruvához ment, hogy intelmeivel lássa el.

4.11.7. vers: Az Úr Manu így szólt: Kedves fiam, kérlek, hagyd ezt abba! Nem jó alaptalanul feldühödni    —    ez az út a pokolba vezet. Túlléptél a határon, mert megölöd azokat a yakṣákat, akik valójában ártatlanok.

4.11.8. vers: Kedves fiam! A hiteles tekintélyek egyáltalán nem hagyják jóvá tettedet, a bűntelen yakṣák elpusztítását, s nem méltó családunkhoz sem, amely köztudottan jól ismeri a vallás és vallástalanság törvényeit.

4.11.9. vers: Kedves fiam! Bebizonyosodott, hogy nagyon szereted fivéredet, s nagyon szomorú vagy, hogy a yakṣák elpusztították. De gondold csak meg    —    egy yakṣa bűnéért megannyi másikat öltél meg, akik mind ártatlanok voltak!

4.11.10. vers: Nem szabad a testet tekintenünk az önvalónak, s így állatok módjára elpusztítani mások testét. Ezt különösen tiltják a szentek, akik az Istenség Legfelsőbb Személyisége odaadó szolgálatának útját járják.

4.11.11. vers: Hari lelki hajlékára, a Vaikuṇṭha bolygókra nagyon nehéz eljutni, te azonban olyan szerencsés vagy, hogy utad kétségtelenül erre a lakhelyre vezet, mert valamennyi élőlény legfelsőbb hajlékaként imádod Őt.

4.11.12. vers: Az Úr tiszta bhaktája vagy, ezért az Úr mindig gondol rád, s bensőséges hívei szintén mind nagy becsben tartanak. Életeddel példát kell mutatnod. Csodálkozom tehát, hogyan tehettél ilyen szörnyűséget!

4.11.13. vers: Az Úr nagyon elégedett bhaktájával, amikor a bhakta másokkal türelmesen, kegyesen, barátságosan és megkülönböztetés nélkül bánik.

4.11.14. vers: Aki életében elégedetté teszi az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, az kiszabadul a durva és finom anyagi feltételek közül. Így a természet valamennyi anyagi kötőerejétől megszabadul, s eléri a korlátlan lelki gyönyört.

4.11.15. vers: Az anyagi világ teremtése az öt elemmel kezdődik, s így minden, beleértve a férfi és a nő testét is, ezekből az elemekből jön létre. A férfi és nő szexuális kapcsolata által a férfiak és nők száma ebben az anyagi világban egyre csak nő.

4.11.16. vers: Manu folytatta: Kedves Dhruva király! A teremtés, a fennmaradás és a megsemmisülés pusztán az Istenség Legfelsőbb Személyisége illuzórikus anyagi energiájának és az anyagi természet három kötőerejének a kölcsönhatása következtében történik.

4.11.17. vers: Kedves Dhruvám! Az Istenség Legfelsőbb Személyiségét nem szennyezik be a természet anyagi kötőerői. Ő az anyagi kozmikus megnyilvánulás teremtésének közvetett oka. Amikor megadja a lendítőerőt, számtalan más ok és okozat jön létre, s az egész univerzum mozgásba lendül, ahogy a vas mozdul meg a mágnesben rejlő erő hatására.

4.11.18. vers: Az anyagi természet három kötőerejének kölcsönhatását az Istenség Legfelsőbb Személyisége idézi elő legfelsőbb, felfoghatatlan energiája, az idő révén, s ennek következtében különféle energiák nyilvánulnak meg. Látszólag Ő cselekszik, ám mégsem Ő a cselekvő. Ő öl, de nem Ő a gyilkos. Tudnunk kell, hogy egyedül az Ő felfoghatatlan ereje tesz mindent lehetővé.

4.11.19. vers: Kedves Dhruvám! Az Istenség Legfelsőbb Személyisége örökké létezik, de az idő formájában Ő mindennek az elpusztítója. Neki nincs kezdete, noha Ő a kezdete mindennek, és kimeríthetetlen, bár idővel minden kimeríthető. Az élőlények egy apa révén jönnek létre, s a halál kezétől pusztulnak el, Őt azonban sohasem befolyásolja a születés és a halál.

4.11.20. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége az örök idő formájában jelen van az anyagi világban, és pártatlan mindenkivel szemben. Senki sem a szövetségese, és senki sem az ellensége. Az idő elem fennhatósága alatt mindenki saját karmájának, gyümölcsöző tetteinek az eredményét élvezi vagy szenvedi el. Ahogy a parányi porszemek szállnak az égen, amikor fúj a szél, úgy szenved vagy élvez az ember saját karmája szerint az anyagi életben.

4.11.21. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Viṣṇu mindenható, s Ő ajándékozza meg az embert gyümölcsöző cselekedeteinek eredményével. Bár az egyik élőlény élete nagyon rövid, a másiké pedig nagyon hosszú, az Úr mindig megőrzi transzcendentális helyzetét, s az Ő életének hossza sohasem csökken vagy növekszik.

4.11.22. vers: Néhányan azt mondják, hogy a fajok sokfélesége, valamint a különféle fajokban az eltérő szenvedés és boldogság a karma eredménye. Vannak, akik azt gondolják, hogy mindez a természetnek köszönhető, mások szerint az idő az oka, megint mások szerint a sors, és olyanok is vannak, akik azt mondják, hogy a vágy okozza.

4.11.23. vers: Az Abszolút Igazságot, a Transzcendenst a tökéletlen érzékek törekvése révén sohasem lehet megismerni, és nincs alávetve a közvetlen tapasztalatnak sem. Ő a különféle energiák, közöttük a teljes anyagi energia ura, és terveit vagy tetteit senki sem értheti meg. Arra a következtetésre kell hát jutnunk, hogy noha Ő minden ok eredeti oka, az elmebeli spekuláció útján senki sem ismerheti meg Őt.

4.11.24. vers: Kedves fiam! Valójában nem ezek a yakṣák, Kuvera leszármazottjai ölték meg fivéredet. Minden élőlény születését és halálát a Legfelsőbb okozza, aki kétségtelenül minden ok oka.

4.11.25. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége megteremti, fenntartja és a kellő időben megsemmisíti ezt az anyagi univerzumot, de mivel transzcendentálisan fölötte áll az efféle cselekedeteknek, tettei során az ego vagy az anyagi természet kötőerői soha sincsenek hatással Rá.

4.11.26. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége valamennyi élőlény Felsőlelke. Ő mindenki irányítója és fenntartója. Külső energiáján keresztül Ő teremt, tart fenn és semmisít meg mindenkit.

4.11.27. vers: Dhruva, kedves fiam! Kérlek, hódolj meg az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, aki a végső célt jelenti a világ fejlődésének útján! Mindenki, még az Úr Brahmā vezette félistenek is az Ő irányítása alatt cselekszenek, ahogyan egy bikát tart kordában a gazdája az orrába fűzött kötélnél fogva.

4.11.28. vers: Kedves Dhruvám! Még csak öt éves voltál, amikor mostohaanyád szavai egyszer mélyen megbántottak. Rettentő bátorságodban elhagytad anyád védelmét, s az erdőbe vonultál, hogy a yogát gyakorold, és megvalósítsd az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ennek eredményeképpen már elérted a három világ legkiemelkedőbb helyzetét.

4.11.29. vers: Kedves Dhruvám! Kérlek, fordítsd figyelmed a Legfelsőbb Személy felé, aki nem más, mint a tévedhetetlen Brahman! Eredeti helyzetedben fordulj az Istenség Legfelsőbb Személyisége felé, s így az önmegvalósítás segítségével meglátod majd, hogy az anyagi különbözőség nem több egy villanásnál.

4.11.30. vers: Ha visszakerülsz természetes helyzetedbe, és a Legfelsőbb Urat szolgálod, aki minden öröm mindenható tárháza, s aki minden élőlényben jelen van Felsőlélekként, hamarosan megfeledkezel majd az „én” és „enyém” illuzórikus felfogásáról.

4.11.31. vers: Kedves királyom, gondolkodj el azon, amit mondtam neked, mert gyógyírként hat majd a betegségre! Uralkodj dühödön, mert a düh a legfőbb ellenség az önmegvalósítás útján! Szerencsét kívánok neked, s kérlek, fogadd meg tanácsaimat!

4.11.32. vers: Aki ki akar szabadulni az anyagi világból, annak nem szabad a düh irányítása alá kerülnie, mert a dühtől megzavart ember mindenkiben félelmet kelt.

4.11.33. vers: Kedves Dhruvám! Azt gondoltad, hogy a yakṣák ölték meg fivéredet, s ezért sokat elpusztítottál közülük. Ezzel a tetteddel azonban felzaklattad az Úr Śiva fivérét, Kuverát, a félistenek kincstárnokát. Tudd meg, hogy így cselekedvén tiszteletlenül bántál Kuverával és az Úr Śivával!

4.11.34. vers: Ezért, fiam, kedves szavakkal és imákkal azonnal békítsd meg Kuverát, nehogy dühe családunkra is lesújtson!

4.11.35. vers: Miután meghallgatta nagyapja, Svāyambhuva Manu utasításait, Dhruva Mahārāja tiszteletteljes hódolatát ajánlotta neki. Az Úr Manu és a nagy bölcsek ezután valamennyien hazatértek.