HU/SB 4.17: Prthu Maharaja megharagszik a Földre
4.17.1. vers: Maitreya, a nagy bölcs így folytatta: A dalnokok, akik Pṛthu Mahārāját magasztalták, örömmel beszéltek tulajdonságairól és hősies tetteiről. Pṛthu Mahārāja végül nagy tisztelettel ajándékokat adott nekik, s illendően imádta őket.
4.17.2. vers: Pṛthu király örömet okozott a brāhmaṇák és a többi kaszt vezetőinek, valamint szolgáinak, minisztereinek, a papoknak, a polgároknak, honfitársainak, más közösségek tagjainak, csodálóinak és mindenki másnak. Minden tiszteletet megadott nekik, s így mindenkit boldoggá tett.
4.17.3. vers: Vidura megkérdezte a nagy bölcstől, Maitreyától: „Kedves brāhmaṇám! Ha Földanya sokféle formában megjelenhet, miért éppen egy tehén formáját vette fel? S amikor Pṛthu király megfejte őt, ki volt a borjú, és mi volt a sajtár?”
4.17.4. vers: A Föld felszíne természeténél fogva egyenetlen. Hogyan simította el Pṛthu király? És miért lopta el a mennyek királya, Indra az áldozatra szánt lovat?
4.17.5. vers: Pṛthu Mahārāja, a nagy és szent király Sanat-kumārától, a Védák legkiválóbb ismerőjétől tanult. Hogyan érte el célját, miután szert tett erre a tudásra, melyet élete során a gyakorlatban is alkalmazott?
4.17.6-7. vers: Pṛthu Mahārāja az Úr Kṛṣṇa energiáinak nagy hatalmú inkarnációja volt, ezért azok az elbeszélések, amelyek cselekedeteiről szólnak, szerencsét hoznak mindenkire, s minden bizonnyal nagyon kellemes hallgatni őket. Ami engem illet, én örök híved s az Adhokṣajaként ismert Úr örök bhaktája vagyok. Arra kérlek hát, mesélj el minden történetet Pṛthu királyról, aki Vena király fiának alakjában megfejte a tehén képében megjelenő Földet!
4.17.8. vers: Sūta Gosvāmī folytatta: Amikor Vidurát nagy lelkesedés töltötte el, hogy az Úr Kṛṣṇa különféle inkarnációiban végzett tetteiről halljon, Maitreya hasonlóan lelkesen és megelégedéssel magasztalni kezdte őt, aztán így szólt:
4.17.9. vers: A nagy bölcs, Maitreya így folytatta: „Kedves Vidurám! Akkoriban, amikor a kiváló bölcsek és brāhmaṇák trónra ültették s a nép védelmezőjének kiáltották ki Pṛthu királyt, az embereknek épp nem volt elég gabonájuk. Az éhezéstől lesoványodva a király elé járultak hát, és elpanaszolták helyzetüket.”
4.17.10-11. vers: Kedves király! Ahogy a fa lassan elszárad a törzse odvában égő tűztől, úgy mi is kiszáradunk a gyomrunkban lángoló éhség tüzétől. Te vagy a meghódolt lelkek védelmezője, és te vagy felelős azért, hogy munkát adj nekünk, ezért mindannyian hozzád fordulunk oltalomért. Te nemcsak király vagy, de Isten inkarnációja is, sőt a királyok királya. Bármilyen munkát adhatsz nekünk, hiszen te vagy megélhetésünk ura. Ó, királyok királya, arra kérünk, ossz gabonát és csillapítsd éhségünket! Gondoskodj rólunk, másképp hamarosan éhen veszünk!
4.17.12. vers: Pṛthu király meghallgatta az emberek panaszát, s látta, milyen szánalomra méltó helyzetben vannak. Hosszú ideig töprengett, hogy felismerje a mélyen rejlő okokat.
4.17.13. vers: Amikor a király rájött a megoldásra, íját-nyilát megragadta, s a Földnek szegezte, akárcsak az Úr Śiva, aki az egész világot elpusztítja dühében.
4.17.14. vers: Amikor a Föld látta, hogy Pṛthu király felemeli íját és nyilát, hogy megölje őt, nagy ijedelmében remegni kezdett. Menekülőre fogta, akár egy őz, aki sebesen fut, ha vadász jár a nyomában. Félt Pṛthu királytól, ezért felvette egy tehén alakját, és futásnak eredt.
4.17.15. vers: Amikor ezt Pṛthu Mahārāja meglátta, bősz haragra gerjedt, és szeme vérbe borult, mint a kora hajnali nap. Íjába illesztett egy nyílvesszőt, s bármerre futott a tehénalakot öltött Föld, a nyomában járt.
4.17.16. vers: A Föld tehén alakjában ide-oda szaladt a világűrben a mennyei bolygók és a Föld között, ám bárhová futott, a király a sarkában volt íjával és nyilaival.
4.17.17. vers: Ahogy az ember nem menekülhet a halál kegyetlen karmai közül, úgy a tehén alakú Föld sem kerülhette el Vena fiának kezeit. A Föld végül rettegve, bánatos szívvel, kétségbeesetten hátrafordult.
4.17.18. vers: A hatalmas és fenséges Pṛthu királyt a vallásos elvek ismerőjének és a meghódoltak menedékének szólítva így szólt a Föld: „Kérlek, könyörülj rajtam! Minden élőlény védelmezője vagy, s most e bolygó királyaként uralkodsz!”
4.17.19. vers: A tehén formát öltött Föld tovább könyörgött a királynak: „Nagyon szegény vagyok, és nem követtem el semmilyen bűn. Nem tudom, miért akarsz megölni. Neked minden vallásos elvet ismerned kellene; miért vagy hát ilyen irigy rám, s miért akarsz megölni egy nőt?”
4.17.20. vers: Még ha bűnt követ is el, egy nőre senki sem emelhet kezet, rólad nem is beszélve, kedves király, aki oly kegyes vagy. Te mindenkit megvédelmezel, és szeretettel bánsz a szegényekkel.
4.17.21. vers: A tehén formát öltött Föld így folytatta: „Kedves királyom, olyan vagyok, mint egy erős hajó, s minden, ami a világhoz tartozik, rajtam nyugszik. Ha engem összetörsz, hogyan véded meg magad és alattvalóidat, hogy vízbe ne fulladjatok?”
4.17.22. vers: Pṛthu király így válaszolt a Földnek: „Kedves Föld! Nem engedelmeskedtél utasításaimnak és törvényeimnek. Egy félisten formájában elfogadtad részed a yajñákból, melyeket bemutattunk, ám nem adtál cserében elegendő gabonát. Meg kell, hogy öljelek ezért!”
4.17.23. vers: Minden nap zöld füvet legelsz, mégsem töltöd meg tőgyedet, hogy tejedet használhassuk. Szándékosan sértéseket követsz el, ezért senki sem mondhatja, hogy nem szolgálsz rá a büntetésre, mert tehén formát öltöttél!
4.17.24. vers: Elvesztetted józan eszedet, olyannyira, hogy parancsom ellenére nem táplálod a növények és gabonafélék magjait, amelyeket hajdanán Brahmā teremtett, s melyek most benned rejlenek.
4.17.25. vers: Most nyilaimmal darabokra váglak, és húsoddal csillapítom az emberek éhségét, akik sírnak, mert nincs gabona! Így fogom kiengesztelni birodalmam kesergő alattvalóit.
4.17.26. vers: A király minden kegyetlen ember életét kiolthatja — legyen az férfi, nő vagy impotens eunuch —, aki csak saját magával törődik, s nem bánik könyörületesen a többi élőlénnyel. Az ilyen ölést sosem szabad valóban ölésnek tekinteni.
4.17.27. vers: Büszkeséged végtelenül felfuvalkodottá tett, és szinte egészen megőrültél. Misztikus hatalmad révén most egy tehén alakját öltötted magadra, én mégis olyan apró darabokra foglak vágni, mint a gabonaszemek, és saját misztikus erőmmel tartom majd fenn az embereket!
4.17.28. vers: Ekkor Pṛthu Mahārāja éppen olyan lett, mint Yamarāja. Egész teste dühösnek látszott — ő maga volt a megszemélyesült düh. A Föld bolygó meghallgatta szavait, majd remegve meghódolt, s összetett kezekkel így szólt:
4.17.29. vers: Így szólt a Föld: „Kedves Uram, ó, Istenség Legfelsőbb Személyisége! Helyzeted transzcendentális, és anyagi energiád segítségével, az anyagi természet három kötőerejének kölcsönhatásai révén különféle formákba és fajokba terjeszted ki Magad. Más irányítóktól eltérően Te örökké megmaradsz transzcendentális helyzetben, és soha nincs Rád hatással az anyagi teremtés, amely az anyag különféle kölcsönhatásainak van kitéve. Éppen ezért Téged nem zavarnak meg az anyagi tettek.”
4.17.30. vers: A Föld bolygó így folytatta: „Kedves Uram! Te vagy a teljes anyagi teremtés irányítója. Te hoztad létre ezt a kozmikus megnyilvánulást és a három anyagi kötőerőt, így Te teremtettél engem, a Föld bolygót, valamennyi élőlény nyugvóhelyét is, mégis mindig teljesen független maradsz, Uram. Most, hogy előttem állsz, készen arra, hogy elpusztíts fegyvereiddel, mondd meg: hol találok oltalomra, s ki nyújthat nekem védelmet?”
4.17.31. vers: A teremtés kezdetén felfoghatatlan energiáddal Te hoztad létre e mozgó és mozdulatlan élőlények mindegyikét, s most ugyanezzel az energiáddal kész vagy megvédeni őket. Valójában Te vagy a vallásos elvek legfőbb védelmezője. Miért akarsz hát megölni engem, annak ellenére, hogy egy tehén formáját öltöttem fel?
4.17.32. vers: Kedves Uram! Noha egy vagy, felfoghatatlan energiáid segítségével számtalan formába terjesztetted ki Magad. Brahmān keresztül megteremtetted ezt az univerzumot, ezért Maga az Istenség Legfelsőbb Személyisége vagy. Akik nem kellően tapasztaltak, nem érthetik meg transzcendentális tetteidet, mert illuzórikus energiád befedi őket.
4.17.33. vers: Kedves Uram! Saját energiáid révén Te vagy az anyagi elemek, a végrehajtó eszközök (az érzékek), az érzékek működtetői (az irányító félistenek), az intelligencia és az ego, valamint minden egyéb eredeti oka. Energiád segítségével megnyilvánítod, fenntartod és feloszlatod ezt az egész kozmikus teremtést. Egyedül a Te energiádon keresztül nyilvánul meg minden időnként, és ugyanígy marad néha megnyilvánulatlan. Te vagy ezért az Istenség Legfelsőbb Személyisége, minden ok oka. Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom Neked!
4.17.34. vers: Kedves Uram, Te mindig születetlen vagy! Egyszer eredeti vadkan formádban kimentettél engem az univerzum alját feltöltő vízből. Hogy fenntartsd a világot, saját energiád segítségével létrehoztad a fizikai elemek mindegyikét, valamint az érzékeket és a szívet.
4.17.35. vers: Kedves Uram! Egyszer megvédtél engem, s kimentettél a vízből, ezért Dharādharaként lettél híres, aki a Föld bolygót tartja. Most egy nagy hős formájában mégis arra készülsz, hogy megölj hegyes nyilaiddal, én azonban éppen olyan vagyok, mint egy csónak a vízen, s mindent lebegve tartok.
4.17.36. vers: Kedves Uram! Én szintén egyik energiád teremtménye vagyok, azé az energiáé, amely az anyagi természet három kötőerejéből áll, ezért tetteid megzavarnak. Még bhaktáid cselekedeteit sem lehet megérteni, a Te kedvteléseidről nem is szólva. Számunkra így minden ellentmondásosnak és csodálatosnak tűnik.