HU/SB 1.8: Kunti királynő imái és Pariksit megmenekülése
1.8.1. vers: Sūta Gosvāmī így szólt: A Pāṇḍavák ezután — mert vizet akartak adni az elhunyt rokonoknak, akik azt kívánták — Draupadīval a Gangeszhez indultak. A nők haladtak elől.
1.8.2. vers: Megsiratták őket, elegendő Gangesz vizet ajánlottak fel, majd megfürödtek a Gangeszben, amelynek vize szent, mert az Úr lótuszlábának porával keveredik.
1.8.3. vers: Ott ült a Kuruk királya, Yudhiṣṭhira Mahārāja, öccseivel, Dhṛtarāṣṭrával, Gāndhārīval, Kuntīval és Draupadīval együtt, mind bánattól sújtva. Az Úr Kṛṣṇa szintén jelen volt.
1.8.4. vers: A Mindenható szigorú törvényeiről és az élőlényekre kimért visszahatásaikról beszélve az Úr Śrī Kṛṣṇa és a munik vigasztalni kezdték azokat, akiket nagy megrázkódtatás ért s nagyon megrendültek.
1.8.5. vers: A leleményes Duryodhana és társai alattomosan magukhoz ragadták Yudhiṣṭhira királyságát, akinek nem volt ellensége. Az Úr kegyéből azonban Yudhiṣṭhira király visszakapta birodalmát, s a Duryodhanához csatlakozott becstelen királyokkal végzett az Úr. Mások is halálukat lelték: durván bántak Draupadī királynő hajával, így életüknek hamar vége szakadt.
1.8.6. vers: Az Úr Śrī Kṛṣṇa három tökéletesen bemutatott aśvamedha-yajñát [lóáldozatot] hajtatott végre Yudhiṣṭhira Mahārājával, s így elérte, hogy a világ minden táján dicsőítsék a király erényeit, akárcsak Indráét, aki száz ilyen áldozatot mutatott be.
1.8.7. vers: Az Úr Śrī Kṛṣṇa ezek után távozni készült. Miután a Śrīla Vyāsadeva vezette brāhmaṇák imádták Őt, Magához hívta Pāṇḍu fiait. Az Úr viszonozta az üdvözléseket.
1.8.8. vers: Amint hintójába szállt, hogy Dvārakāba induljon, látta, hogy Uttarā rémülten siet Felé.
1.8.9. vers: Uttarā így szólt: Ó, urak Ura, univerzum Ura, Te vagy a legnagyobb misztikus! Kérlek, védj meg, mert senki más nem tud megmenteni a halál karmaitól e kettősséggel teli világban!
1.8.10. vers: Ó, Uram, ó, Mindenható, egy tüzes vasnyíl közeledik sebesen felém! Uram, égessen el engem, ha úgy akarod, de kérlek, ne hagyd, hogy elégesse és elpusztítsa magzatomat! Kérlek, Uram, légy kegyes és tedd meg ezt nekem!
1.8.11. vers: Sūta Gosvāmī így szólt: Szavait türelmesen végighallgatva az Úr Śrī Kṛṣṇa, aki mindig nagyon szereti bhaktáit, egyszerre megértette, hogy Aśvatthāmā, Droṇācārya fia bevetette a brahmāstrát, hogy végezzen a Pāṇḍava család utolsó sarjával.
1.8.12. vers: Ó, legkiválóbb a nagy gondolkodók [munik] között [Śaunaka]! Amikor a Pāṇḍavák látták a feléjük közeledő, sugárzó brahmāstrát, megragadták öt fegyverüket.
1.8.13. vers: Miután a mindenható Istenség Személyisége, Śrī Kṛṣṇa látta, hogy tiszta bhaktáit, akik teljesen meghódolt lelkek voltak, nagy veszély fenyegeti, megragadta Sudarśana cakráját, hogy megvédelmezze őket.
1.8.14. vers: A legfőbb misztika Ura, Śrī Kṛṣṇa Paramātmāként mindenki szívében jelen van. Hogy megoltalmazza a Kuru-dinasztia sarját, saját energiájával vette körül Uttarā magzatát.
1.8.15. vers: Ó, Śaunaka! A legfelsőbb brahmāstra fegyvert, melyet Aśvatthāmā kibocsátott, nem lehetett legyőzni, megállítani vagy elhárítani, ám amikor Viṣṇu [az Úr Kṛṣṇa] erejével került szembe, az semlegesítette és felülkerekedett rajta.
1.8.16. vers: Ó, brāhmaṇák! Ne gondoljátok, hogy ez rendkívüli és csodálatos tett a titokzatos és tévedhetetlen Istenség Személyiségétől! Saját transzcendentális energiájával fenntart és megsemmisít minden anyagit, noha Ő Maga születetlen.
1.8.17. vers: A brahmāstra sugárzásától megmenekülve az Úr erényes bhaktája, Kuntī, öt fia, valamint Draupadī az Úr Kṛṣṇához fordultak, amikor hazafelé indult.
1.8.18. vers: Śrīmatī Kuntī így szólt: Ó, Kṛṣṇa! Hódolatomat ajánlom Neked, mert Te vagy az eredeti személyiség, akire nem hatnak az anyagi világ kötőerői. Mindenen belül és mindenen kívül is létezel, mégis mindenki számára láthatatlan vagy.
1.8.19. vers: Túl a korlátolt érzékfelfogás határán, Te vagy a megtévesztő energia függönye mögött rejtőző, örökké feddhetetlen tényező. Láthatatlan vagy az ostoba szemlélő számára, éppen úgy, ahogy a szerepe szerint öltözött színészt sem ismerik fel.
1.8.20. vers: Te Magad szállsz alá, hogy az odaadó szolgálat transzcendentális tudományát a fejlett transzcendentalisták és az elméjükben spekulálók szívébe juttasd, akik megtisztultak már azáltal, hogy képesek különbséget tenni anyag és szellem között. De hogyan ismerhetünk meg Téged tökéletesen mi, nők?
1.8.21. vers: Ezért hadd ajánljam fel tiszteletteljes hódolatomat az Úrnak, aki Vasudeva fia, Devakī öröme, Nanda és Vṛndāvana többi tehénpásztorának fia, s aki boldoggá teszi a teheneket és az érzékeket!
1.8.22. vers: Tiszteletteljes hódolatom Neked, ó, Uram, akinek hasát egy lótuszvirágra hasonlító jel ékesíti, akit mindig lótuszvirágból készült füzér díszít, akinek pillantása olyan hűsítő, akár a lótusz, s akinek lábán lótuszvirágok lenyomata látható!
1.8.23. vers: Ó, Hṛṣīkeśa, érzékek mestere és urak Ura! Kiszabadítottad anyádat, Devakīt, akit az irigy Kaṁsa király oly sokáig fogva tartott és gyötört, engem és gyermekeimet pedig állandó veszélyek sorától mentettél meg.
1.8.24. vers: Drága Kṛṣṇa! Megvédtél bennünket a mérgezett tortától, a hatalmas tűztől, a kannibáloktól, az erkölcstelen gyülekezettől, a szenvedésektől, melyek az erdőben, száműzetésünket töltve értek bennünket. Megmentettél a csatában, ahol hatalmas tábornokok harcoltak ellenünk, s most Aśvatthāmā fegyverétől védelmeztél meg minket.
1.8.25. vers: Bárcsak mindezek a gyötrelmek újra meg újra megtörténnének, hogy újra és újra láthassunk Téged, hiszen ha Téged látunk, az azt jelenti, hogy nem látjuk többé az ismétlődő születést és halált!
1.8.26. vers: Uram, Téged könnyű megközelíteni, de csupán azoknak, akik belefáradtak már az anyagi életbe. Aki az [anyagi] fejlődés útját járja, s a tiszteletre méltó származás, a nagy gazdagság, a kimagasló műveltség és a testi szépség által próbál tökéletessé válni, az nem tud őszinte érzésekkel közeledni Hozzád.
1.8.27. vers: Hódolatom ajánlom Neked, a koldusbotra jutottak kincsének, aki fölötte állsz a természet anyagi kötőerői működésének és visszahatásainak! Önmagadban elégedett vagy, ezért Te vagy a legkedvesebb, s Te vagy a monisták mestere.
1.8.28. vers: Uram, az örök időnek, a legfelsőbb irányítónak, a kezdet és vég nélkülinek, a mindent átható egynek tekintelek! Mindenkire egyformán szórod kegyed, s az élőlények között csupán a társadalmi kapcsolatok miatt van viszály.
1.8.29. vers: Ó, Uram! Senki sem értheti meg megtévesztő, emberinek tűnő, transzcendentális kedvteléseidet. Senkit sem részesítesz különleges kegyedben, és senkire sem vagy irigy. Az emberek csupán gondolják, hogy részrehajló vagy.
1.8.30. vers: Természetesen zavarba ejtő, ó, univerzum lelke, hogy cselekszel, bár tétlen vagy, s hogy megszületsz, bár Te vagy az életerő és a születetlen. Te Magad szállsz alá az állatok, az emberek, a bölcsek és a vízi lények közé. Ez valóban meghökkentő!
1.8.31. vers: Drága Kṛṣṇám! Yaśodā meg akart kötözni, amikor rossz fát tettél a tűzre. Izgatott szemeidet könnyek árasztották el, lemosva róla a festéket, s féltél, habár maga a megtestesült félelem retteg Tőled. Ez a kép valóban zavarba ejt.
1.8.32. vers: Néhányan azt mondják, hogy a Megszületetlen a jámbor királyok dicsőítésére születik meg, mások azt mondják, azért, hogy örömet okozzon Yadu királynak, egyik legkedvesebb bhaktájának. Úgy jelensz meg családjában, ahogyan a szantálfa jelenik meg a Malaya-hegyekben.
1.8.33. vers: Mások azt mondják, hogy mivel Vasudeva és Devakī imádkoztak Érted, megszülettél fiukként. Kétségtelenül megszületetlen vagy, mégis megszületsz az ő érdekükben, s azért, hogy megöld azokat, akik irigyek a félistenekre.
1.8.34. vers: Vannak, akik azt mondják, hogy a világ — túlterhelve, mint egy hajó a tengeren — nagyon bánatos, és ezért Brahmā, a fiad imádkozott Érted. Így jelentél meg, hogy megszüntesd a bajt.
1.8.35. vers: Megint mások azt mondják, azért jelentél meg, hogy újjáéleszd a hallást, az emlékezést, az imádatot és a többi odaadó szolgálatot, hogy az anyagi gyötrelmektől szenvedő, feltételekhez kötött lelkek élhessenek e lehetőséggel, s felszabadulhassanak.
1.8.36. vers: Ó, Kṛṣṇa! Akik állandóan hallgatják, mesélik és ismétlik transzcendentális cselekedeteidet, vagy örömüket lelik abban, ha mások ezt teszik, minden bizonnyal megpillantják lótuszlábaidat. Egyedül ez vethet véget a születés és halál ismétlődésének.
1.8.37. vers: Ó, Uram, minden kötelességet Magad hajtottál végre! Elhagysz ma bennünket, akik teljesen a Te kegyedre bíztuk magunkat, most, amikor nincs más, aki védelmezne bennünket, mert minden király az ellenségünk?
1.8.38. vers: Amint az élő lélek eltávozásával az ember neve és híre megszűnik, úgy érnek egyszerre véget tetteink és hírnevünk, a Pāṇḍavákkal és a Yadukkal együtt, ha nem veted ránk pillantásodat.
1.8.39. vers: Ó, Gadādhara [Kṛṣṇa]! Birodalmunkat most lábad nyomai jelölik, s emiatt oly gyönyörűnek tűnik! Ha elmész, ennek mind vége szakad.
1.8.40. vers: E városok és falvak minden szempontból virágzóak, mert bőségesen van zöldség és gabona, a fák gyümölcstől roskadoznak, a folyók bővizűen hömpölyögnek, a hegyek ásványoktól gazdagok, az óceán pedig kincseket rejt. Mindez annak köszönhető, hogy rájuk vetetted pillantásodat.
1.8.41. vers: Ó, univerzum Ura, univerzum lelke, ó, univerzum formájának személyisége! Kérlek, szakítsd el a szeretet kötelékeit, melyek rokonaimhoz, a Pāṇḍavákhoz és a Vṛṣṇikhez fűznek!
1.8.42. vers: Ó, Madhu Ura! Amint a Gangesz örökké zavartalanul hömpölyög a tenger felé, hadd vonzódjam én is állandóan Hozzád, anélkül hogy bárki másra irányulna figyelmem!
1.8.43. vers: Ó, Kṛṣṇa! Ó, Arjuna barátja! Ó, Vṛṣṇi leszármazottjainak vezére! Te vagy az elpusztítója azoknak a politikai csoportoknak, melyek csupán zavart okoznak e földön. Hősiességed sohasem halványul. Te vagy a transzcendentális birodalom tulajdonosa, s alászállsz, hogy enyhíts a tehenek, a brāhmaṇák és a bhakták szomorúságán. Rendelkezel minden misztikus erővel, s az egész univerzum tanítója vagy. Te vagy a Mindenható Isten, s én tiszteletteljes hódolatomat ajánlom Neked!
1.8.44. vers: Sūta Gosvāmī így szólt: Az Úr meghallgatta Kuntīdevī imáit, melyekben válogatott szavakkal dicsőítette Őt, majd szelíden elmosolyodott. Mosolya épp olyan elbűvölő volt, mint misztikus ereje.
1.8.45. vers: Az Úr elfogadta Śrīmatī Kuntīdevī imáit, aztán a hastināpurai palotába belépve a többi hölggyel is tudatta, hogy távozik. Ám amint indulni készült, Yudhiṣṭhira király megállította, és szeretettel kérlelni kezdte.
1.8.46. vers: A végtelenül szomorú Yudhiṣṭhira király a Vyāsa vezette nagy bölcsek és Maga az emberfölötti tetteket végrehajtó Úr Śrī Kṛṣṇa utasításai, valamint minden történelmi bizonyíték ellenére vigasztalan volt.
1.8.47. vers: Yudhiṣṭhira királyt, Dharma fiát elöntötte a szomorúság barátai halála miatt, s úgy bánkódott, akár egy közönséges, materialista ember. Ó, bölcsek! A ragaszkodástól megtévesztve ezután beszélni kezdett.
1.8.48. vers: Yudhiṣṭhira király így szólt: Ó, enyéim! A legbűnösebb ember vagyok! Csak nézzétek szívemet, mely tudatlansággal teli! Ez a test, amelyet végső soron másoknak szántak, sok-sok hadtestnyi embert ölt meg.
1.8.49. vers: Mennyi ifjat, brāhmaṇát, jóakarót, barátot, szülőt, tanítót és testvért öltem meg! Ha évmilliókig élek sem fogok szabadulni a pokolból, mely ezekért a bűnökért vár reám.
1.8.50. vers: Nem követ el bűnt az a király, aki a helyes célért öl, s aki alattvalói jólétével törődik. Ez a törvény azonban az én esetemben nem alkalmazható rám.
1.8.51. vers: Megöltem a nők barátait, s így olyan ellenségeskedést idéztem elő, amelyet lehetetlen meg nem történtté tenni, még az anyagi jólétért tett fáradozással sem.
1.8.52. vers: Ahogy a sáros vizet nem lehet sárral megszűrni, ahogy nem lehet egy boroskancsót borral kitisztítani, ugyanúgy lehetetlen emberek legyilkolását állatáldozatokkal jóvátenni.