HU/SB 1.12: Pariksit király születése
1.12.1. vers: A bölcs Śaunaka így szólt: Uttarānak, Parīkṣit Mahārāja anyjának méhét elpusztította a szörnyű és legyőzhetetlen brahmāstra fegyver, melyet Aśvatthāmā bocsátott útjára. Parīkṣit Mahārāját azonban a Legfelsőbb Úr megmentette.
1.12.2. vers: Hogyan született meg abból a méhből a hatalmas uralkodó, Parīkṣit, aki oly intelligens és oly nagyszerű bhakta volt? Hogy történt halála, s hová került halála után?
1.12.3. vers: Mindannyian nagy tisztelettel szeretnénk hallani róla [Parīkṣit Mahārājáról], akinek Śukadeva Gosvāmī adta át a transzcendentális tudást. Kérlek, beszélj erről!
1.12.4. vers: Śrī Sūta Gosvāmī így szólt: Uralkodása alatt Yudhiṣṭhira király mindenkiről bőkezűen gondoskodott. Éppen olyan volt, mint apja. Nem volt egyéni törekvése, s mentes volt minden érzékkielégítéstől, az Úr Śrī Kṛṣṇa lótuszlábának végzett folytonos odaadó szolgálatának köszönhetően.
1.12.5. vers: Yudhiṣṭhira Mahārāja e világi vagyonának, az áldozatoknak, melyek által jobb sorsa vált biztossá, királynőjének, bátor fivéreinek, hatalmas birodalmának, az egész föld feletti felségjogának és dicsőségének híre még a mennyei bolygókra is eljutott.
1.12.6. vers: Ó, brāhmaṇák! A király gazdagsága oly csábító volt, hogy még a mennyek lakói is vágytak rá. Őt azonban, mivel az Úr szolgálatában mélyedt el, az Úr szolgálatán kívül semmi sem tette elégedetté.
1.12.7. vers: Ó, Bhṛgu fia [Śaunaka]! Amikor a gyermek Parīkṣit — a nagy harcos — anyja, Uttarā méhében volt, és a brahmāstra égető hevétől szenvedett [melyet Aśvatthāmā vetett be], megpillantotta a Legfelsőbb Urat, aki felé tartott.
1.12.8. vers: [Az Úr] csupán akkora volt, mint egy hüvelykujj, ám teljes mértékben transzcendentális volt. Gyönyörű, feketés, csalhatatlan testén villám-sárga ruhát és ragyogó aranysisakot viselt. Így látta Őt a gyermek.
1.12.9. vers: Az Urat négy kar ékesítette. Olvadt aranyból készült fülbevalót viselt, és szeme vérvörös volt a haragtól. Ahogy ott állt, buzogánya megállás nélkül keringett körülötte, akár egy hullócsillag.
1.12.10. vers: Az Úr úgy vetett véget a brahmāstra sugárzásának, ahogyan a nap párologtat el egy harmatcsöppet. A gyermek figyelte, s azon gondolkozott, ki lehet Ő.
1.12.11. vers: Miközben a gyermek így figyelte, a Legfelsőbb Úr, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, a mindenkiben jelen lévő Felsőlélek, az igazak védelmezője, aki minden irányba kiterjed, s akit nem korlátoz idő és tér, hirtelen eltűnt.
1.12.12. vers: Aztán amikor az állatövek fokozatosan a legjobb jeleket mutatták, megszületett Pāṇḍu törvényes örököse, aki hősiességét tekintve épp olyan volt, mint Pāṇḍu.
1.12.13. vers: Yudhiṣṭhira király, aki Parīkṣit Mahārāja születése miatt nagyon elégedett volt, elvégeztette a születési tisztító szertartást. A Dhaumya és Kṛpa vezette bölcs brāhmaṇák áldásos himnuszokat vibráltak.
1.12.14. vers: A fiú születésekor a király, aki tudta, hogyan, hol és mikor kell adományt adni, aranyat, földet, falvakat, elefántokat, lovakat és jó gabonát adományozott a brāhmaṇáknak.
1.12.15. vers: A bölcs brāhmaṇák, akiket rendkívül elégedetté tettek a király adományai, a Pūruk legjobbjának szólították őt, s elmondták neki, hogy fia minden bizonnyal a Pūruktól alászálló ágban született.
1.12.16. vers: A brāhmaṇák így szóltak: Ezt a tiszta fiút a mindenható és mindent átható Úr Viṣṇu mentette meg, az Istenség Személyisége, hogy lekötelezzen téged. Megmenekült, amikor arra volt ítélve, hogy egy legyőzhetetlen természetfölötti fegyver elpusztítsa.
1.12.17. vers: Ezért a gyermeket a világ úgy ismeri majd, mint azt, akit az Istenség Személyisége védelmez. Ó, legszerencsésebb, nincs kétség afelől, hogy ebből a gyermekből a legkiválóbb bhakta lesz, s minden jó tulajdonsággal rendelkezni fog.
1.12.18. vers: A jó király [Yudhiṣṭhira] így kérdezett: Ó, nagy lelkek! Olyan szent, már nevében is jámbor, eredményei miatt híres és dicső király lesz-e, mint mások, akik e nagy királyi dinasztiában megjelentek?
1.12.19. vers: A bölcs brāhmaṇák így szóltak: Ó, Pṛthā fia, ez a gyermek éppen olyan lesz, mint Ikṣvāku király, Manu fia, mert ő is gondoskodik majd mindazokról, akik megszülettek. A brahminikus szabályok követésében, különösen pedig abban, hogy mindig hű ígéretéhez, olyan lesz épp, mint Rāma, az Istenség Személyisége, Daśaratha Mahārāja fia.
1.12.20. vers: E gyermek nagylelkű adományozó lesz, a meghódoltak védelmezője, akárcsak Uśīnara ország uralkodója, a híres Śibi király. Családja nevét és dicsőségét éppúgy elterjeszti majd, mint Bharata, Duṣyanta Mahārāja fia.
1.12.21. vers: A nagy íjászok között ez a gyermek oly kiváló lesz, mint Arjuna. Ellenállhatatlan lesz, mint a tűz, s legyőzhetetlen, mint az óceán.
1.12.22. vers: Ez a gyermek olyan erős lesz, mint egy oroszlán, s éppúgy méltó lesz arra, hogy menedéket keressenek nála, mint a Himalája hegyei. Olyan béketűrő lesz, mint a föld, s olyan türelmes, mint szülei.
1.12.23. vers: Ez a gyermek elméje kiegyensúlyozottságában olyan lesz, mint nagyapja, Yudhiṣṭhira, vagy mint Brahmā. Nagylelkű lesz, mint a Kailāsa-hegy ura, Śiva. Ő lesz mindenki védelmezője, akár az Istenség Személyisége, Nārāyaṇa, aki még a szerencse istennőjének is menedéket nyújt.
1.12.24. vers: Ez a gyermek majdnem olyan lesz, mint az Úr Śrī Kṛṣṇa, mert az Ő nyomdokaiban halad. Nagylelkűségben olyan naggyá válik, mint Rantideva király, a vallás terén pedig olyan lesz, mint Yayāti Mahārāja.
1.12.25. vers: Olyan türelmes lesz ő, mint Bali Mahārāja, és az Úr Kṛṣṇa olyan rendíthetetlen bhaktája lesz, mint Prahlāda Mahārāja. Számtalan aśvamedha (ló-) áldozatot hajt majd végre, s az idős és tapasztalt férfiak követőjévé válik.
1.12.26. vers: Ő lesz az apja azoknak a királyoknak, akik olyanok lesznek, mint a bölcsek. A világ békéje és a vallás érdekében ő lesz a semmirekellők és a zavart okozók megbüntetője.
1.12.27. vers: Miután tudomást szerez haláláról, amelyet egy brāhmaṇa fiú által küldött kígyómadár okoz majd, megszabadul minden anyagi ragaszkodástól, s meghódol az Istenség Személyisége előtt, Nála keresve menedéket.
1.12.28. vers: Miután az önvalóról szóló helyes tudásról érdeklődik Vyāsadeva fiától, a nagy filozófustól, lemond majd minden anyagi ragaszkodásról, s életében nyoma sem marad a félelemnek.
1.12.29. vers: Így beszéltek Yudhiṣṭhira Mahārājának a gyermek jövőjéről azok, akik jártasak az asztrológia tudományában és a születési ceremónia végzésében. Aztán, miután bőkezűen megjutalmazták őket, mindannyian hazatértek.
1.12.30. vers: Fia az egész világon mint Parīkṣit lesz híres [az, aki vizsgál], mert azért jön, hogy szemügyre vegyen minden emberi lényt, miközben az után kutat, akit születése előtt látott. Azért jön, hogy örökké Őt lássa.
1.12.31. vers: Ahogyan a hold növekszik napról napra a telő hold két hetében, éppolyan gyorsan gyarapodott a herceg [Parīkṣit] gyámolító nagyatyái gondoskodását élvezve, minden segítségüket megkapva.
1.12.32. vers: Ebben az időben Yudhiṣṭhira király egy lóáldozat végrehajtásán gondolkodott, hogy megszabaduljon azoktól a bűnöktől, amelyek a rokonaival vívott harc miatt zúdultak rá. Ám szeretett volna valami vagyonra szert tenni, hiszen az adókon és a büntetéseken kívül nem volt egyéb tartalék pénzforrása.
1.12.33. vers: Fivérei megértették a király szíve vágyát, s a tévedhetetlen Úr Kṛṣṇa tanácsára északon elegendő kincset gyűjtöttek össze [amelyet Marutta király hagyott maga után].
1.12.34. vers: E kincsek segítségével a király előteremthette mindazt, amire a három lóáldozat elvégzéséhez szükség volt. A jámbor Yudhiṣṭhira király, akit a kurukṣetrai csata után rettegés töltött el, elégedetté tette az Úr Harit, az Istenség Személyiségét.
1.12.35. vers: Az Úr Śrī Kṛṣṇa, az Istenség Személyisége, akit Yudhiṣṭhira Mahārāja meghívott az áldozatokra, felügyelt arra, hogy képzett [kétszer született] brāhmaṇák hajtsák végre azokat. Ezután rokonai örömére az Úr velük maradt néhány hónapig.
1.12.36. vers: Ó, Śaunaka! Az Úr ezután búcsút vett Yudhiṣṭhira királytól, Draupadītól és a többi rokontól, s Dvārakā városa felé indult Arjuna és a Yadu-dinasztia más tagjai kíséretében.