HU/SB 6.9: Vrtrasura démon megjelenése

Śrīmad-Bhāgavatam - Hatodik Ének - KILENCEDIK FEJEZET: Vṛtrāsura démon megjelenése

SB 6.8 - SB 6.10

Click here for English

---

6.9.1. vers: Śrī Śukadeva Gosvāmī folytatta: Viśvarūpának, aki a félistenek papjának feladatát látta el, három feje volt. Az egyikkel soma-rasa italt ivott, a másikkal bort, a harmadikkal pedig evett. Ó, Parīkṣit király, mindezt hiteles forrásból tudom.

6.9.2. vers: Ó, Parīkṣit Mahārāja! A félistenek apai ágon Viśvarūpa rokonai voltak, és ezért Viśvarūpa mindenki szeme láttára tisztított vajat ajánlott a tűzbe, miközben az „indrāya idaṁ svāhā” [„ez Indra királyé”] és az „idaṁ agnaye” [„ez a tűz félistenéé”] mantrákat vibrálta. Hangosan énekelte ezeket a mantrákat, és felajánlotta minden félistennek a neki járó részt.

6.9.3. vers: A félisteneknek ajánlotta a tisztított vajat az áldozati tűzbe, ám tudtukon kívül a démonoknak is tett felajánlásokat, mert anyai ágon velük is rokonságban állt.

6.9.4. vers: Egyszer azonban a mennyek királya, Indra rájött, hogy Viśvarūpa titokban becsapta a félisteneket azzal, hogy a démonok nevében végzett felajánlásokat. Nagyon megijedt, hogy a démonok legyőzik majd, ezért féktelen dühében levágta Viśvarūpa három fejét.

6.9.5. vers: A soma-rasa fogyasztására szolgáló fej egy kapiñjalává [frankolin-fajddá] változott. A borivásra használt fejből egy kalaviṅka [veréb] lett, az evésre használt fejéből pedig egy tittiri [fogoly].

6.9.6. vers: Indra ugyan olyan hatalmas volt, hogy semlegesíthette volna a brāhmaṇa megöléséért járó bűnös visszahatásokat, most összetett kézzel, bűnbánóan mégis elfogadta e visszahatások terhét. Egy évig szenvedett, majd hogy megtisztuljon, a bűnös gyilkosság visszahatásait szétosztotta a föld, a víz, a fák és a nők között.

6.9.7. vers: Indra király megáldotta a földet, hogy árkai maguktól feltöltődjenek, ezért cserébe a föld elfogadta a brāhmaṇa elpusztításáért járó bűnös visszahatások egynegyedét. E bűnös visszahatások következtében van oly sok sivatag a földön.

6.9.8. vers: Indra megáldotta a fákat is, hogy ágaik és gallyaik újra kisarjadjanak, ha lemetszik őket. Áldásáért cserébe a fák elfogadták a brāhmaṇa gyilkosságért járó visszahatások egynegyedét, s ez a fákból szivárgó nedvként nyilvánul meg. [Ezt a nedvet ezért tilos meginni].

6.9.9. vers: A nők szintén megkapták az Úr Indra áldását, hogy kéjes vágyaik mindig beteljesüljenek, még a terhesség alatt is, ha a nemi élet nem árt meg a magzatnak. Cserébe a nők vállalták a bűnös visszahatások egynegyed részét, s ennek eredményeképpen minden hónapban megmutatkoznak rajtuk a tisztátalanság jelei.

6.9.10. vers: A vizet Indra király szintén megáldotta, hogy amikor más anyagokkal keveredik, növelje meg annak az anyagnak a térfogatát. A víz ezért elfogadta a bűnös visszahatások egynegyed részét. Ez az oka, hogy a víz néha buborékkal teli és tajtékos. Ha valaki vizet vesz valahonnan, ezeket kerülje el!

6.9.11. vers: Viśvarūpa halála után apja, Tvaṣṭā rituális szertartásokat mutatott be, hogy elpusztítsa Indrát. Felajánlásokat tett az áldozati tűzbe, s így szólt: „Ó, Indra ellensége! Gyarapodj, hogy hamarosan elpusztíthasd ellenségedet!”

6.9.12. vers: Ezután az Anvāhāryának nevezett tűz déli oldalából egy hatalmas alak emelkedett ki, aki olyan volt, mintha a teremtés elpusztítója lenne a korszak végén.

6.9.13-17. vers: A démon teste úgy nőtt napról napra, mint a négy égtáj felé kilőtt nyilak. Magas volt és fekete színű. Úgy festett, mint egy leégett hegy, és úgy sugárzott, mint egy csapat ragyogó esti felhő. Szőre, szakálla és bajusza olyan színű volt, mint az olvadt réz, szemei pedig olyan szúrósak voltak, mint a déli nap. Legyőzhetetlennek tűnt, mintha lángoló háromágú szigonyának hegyén tartotta volna mind a három világot. Ahogy táncát ropta és hangosan üvöltött, beleremegett a föld egész felszíne, mintha csak földindulás lett volna. Amint újra és újra ásított, olyan volt, mintha az egész eget akarná lenyelni szájával, amely olyan mély volt, akár egy barlang. Úgy tűnt, mintha nyelvével felnyalná az összes csillagot az égről, és hosszú, hegyes fogaival felfalná az egész univerzumot. A hatalmas démon láttán rettentő félelmükben az emberek a szélrózsa minden irányába futottak.

6.9.18. vers: Ez a rettenetes démon, aki valójában Tvaṣṭā fia volt, lemondásai erejével valamennyi bolygórendszerre kiterjesztette hatását, ezért Vṛtrānak nevezték, annak, aki mindenhová elér.

6.9.19. vers: Indra vezérletével a félistenek katonáikkal megrohamozták a démont, és transzcendentális íjaikkal, nyilaikkal és egyéb fegyvereikkel támadtak rá, ám Vṛtrāsura összes fegyverüket elnyelte.

6.9.20. vers: A félistenek a démon hatalmának láttán megdöbbentek és elkeseredtek, s elvesztették minden erejüket. Valamennyien összegyűltek hát, hogy imádatukkal megpróbálják elégedetté tenni a Felsőlelket, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, Nārāyaṇát.

6.9.21. vers: A félistenek így szóltak: A három világot az öt elem    —    az éter, a levegő, a tűz, a víz és a föld    —    alkotja, amelyeket különféle félistenek irányítanak az Úr Brahmāval az élen. Rettegünk, hogy az időtényező véget vet létünknek, ezért megajándékozzuk az időt azzal, hogy úgy cselekszünk, ahogyan ő diktálja. Azonban az időtényező maga is fél az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől, ezért hadd imádjuk Őt, a Legfelsőbb Urat, az egyetlent, aki teljes védelmet tud nyújtani!

6.9.22. vers: Az Úr, aki mentes minden anyagi létfelfogástól, és aki sohasem csodálkozik semmin, mindig vidám, és saját lelki tökéletessége következtében teljesen elégedett. Nincsenek anyagi megjelölései, ezért megingathatatlan, s mentes minden ragaszkodástól. Ez az Istenség Legfelsőbb Személyisége az egyetlen menedéke mindenkinek. Aki mástól vár védelmet, az kétségtelenül nagyon ostoba, mert egy kutya farkába kapaszkodva akar átkelni a tengeren.

6.9.23. vers: A Manu, akit Satyavrata királynak neveztek, annak idején úgy menekült meg, hogy az egész világ parányi hajóját Matsya avatāra, a hal-inkarnáció szarvához kötötte. Matsya avatāra kegyéből Manu megmenekült a rettentő veszedelemtől, az árvíztől. Bárcsak ez a hal-inkarnáció bennünket is megmentene a hatalmas, félelmetes vésztől, melyet Tvaṣṭā fia okozott!

6.9.24. vers: A teremtés kezdetén egy hatalmas szélvihar félelmetes hullámokat keltett a mindent elárasztó vízen. A szilaj hullámok olyan rettentően morajlottak, hogy az Úr Brahmā lótuszüléséről majdnem a pusztítás vizébe esett, ám az Úr segítségével megmenekült. Mi is így várjuk, hogy az Úr megvédjen minket ettől a veszedelemtől.

6.9.25. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, aki külső energiája révén megteremtett minket, s akinek kegyéből folytatjuk az univerzum teremtését, mindig előttünk áll Felsőlélekként, mi azonban nem látjuk alakját. Nem pillanthatjuk meg Őt, mert mindannyian azt hisszük, hogy szabad és független istenek vagyunk.

6.9.26-27. vers: Felfoghatatlan belső energiája révén az Istenség Legfelsőbb Személyisége különféle transzcendentális testekbe terjed ki mint Vāmanadeva, az erő inkarnációja a félistenek között; Paraśurāma, a szentek között megjelenő inkarnáció; Nṛsiṁhadeva és Varāha, az állatok között megjelenő inkarnáció; Matsya és Kūrma, a vízi élőlények között megjelenő inkarnáció. Különféle transzcendentális testeket fogad el a különféle élőlények között, az emberi lények között pedig az Úr Kṛṣṇaként és az Úr Rāmaként jelenik meg. Indokolatlan kegyéből megvédelmezi a félisteneket, akiket a démonok örökké háborgatnak. Ő minden élőlény legfelsőbb, imádandó Istensége. Ő a legfelsőbb ok, akit a hím és női teremtő energiák képviselnek. Nem azonos ezzel az univerzummal, mégis létezik kozmikus formájában [virāṭ-rūpájában]. Hadd keressünk menedéket Nála, amikor félelem tör ránk, mert biztosak vagyunk benne, hogy a Legfelsőbb Úr, a Legfelsőbb Lélek védelmet fog nyújtani nekünk!

6.9.28. vers: Śrī Śukadeva Gosvāmī így szólt: Kedves királyom! Amikor a félistenek mind felajánlották imáikat az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, az Úr Harinak, aki fegyvereit, a kagylókürtöt, a korongot és a buzogányt tartja kezeiben, az Úr először a szívükben jelent meg, majd láthatóvá vált előttük is.

6.9.29-30. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, Nārāyaṇát tizenhat személyes őre vette körül és szolgálta. Ékszerek díszítették őket, és éppen olyanok voltak, mint az Úr    —    egyedül a Śrīvatsa jele és Kaustubha drágakő hiányzott róluk. Ó, király! Amikor a félistenek megpillantották a Legfelsőbb Urat ebben a helyzetben, s látták az őszi lótuszvirág szirmaihoz hasonló, mosolygó szemeit, elárasztotta őket a boldogság. Azonnal botként borultak a földre, daṇḍavatjaikat ajánlva. Aztán lassan felemelkedtek, majd imáikkal elégedetté tették az Urat.

6.9.31. vers: A félistenek így szóltak: Ó, Istenség Legfelsőbb Személyisége! Te képes vagy megadni az áldozat eredményeit, és Te vagy az időtényező is, ami a kellő időben elpusztít minden ilyen eredményt. Te vagy az, aki elengeded a cakrát, hogy elpusztítsd a démonokat. Ó, Urunk, kinek oly sok neve van, tiszteletteljes hódolatunkat ajánljuk Neked!

6.9.32. vers: Ó, legfelsőbb irányító, Te uralkodsz a három végcél [a mennyei bolygókra emelkedés, az emberi születés és a pokolba zuhanás] fölött, legfelsőbb hajlékod mégis Vaikuṇṭha-dhāma. Mi azután jelentünk meg, hogy megteremtetted ezt a kozmikus megnyilvánulást, ezért cselekedeteid számunkra érthetetlenek. Alázatos hódolatunkon kívül nincs hát semmi, amit felajánlhatnánk Neked.

6.9.33. vers: Ó, Istenség Legfelsőbb Személyisége, ó, Nārāyaṇa, ó Vāsudeva, eredeti személy! Ó, legkiválóbb személyiség, legfelsőbb tapasztalat, ó, megszemélyesült jólét! Ó, legfőbb áldás, legkegyesebb és változatlan! Ó, támasza a kozmikus megnyilvánulásnak, minden bolygórendszer egyedüli tulajdonosa, minden dolog Ura és a szerencse istennőjének férje! Téged a legkiválóbb sannyāsīk valósítanak meg, akik a világot járják, hogy prédikálják a Kṛṣṇa-tudatot, s a bhakti-yogán keresztül teljesen samādhiba merülnek. Elméjükben Rád koncentrálnak, ezért szívükben, amely tökéletesen megtisztult, felfoghatják személyiségedet. Amikor szívükből a sötétség teljesen kitisztul, s megnyilvánulsz a számukra, a transzcendentális boldogság, amit élveznek, nem más, mint transzcendentális formád. Egyedül ők képesek megvalósítani Téged. Tiszteletteljes hódolatunkat ajánljuk hát Neked!

6.9.34. vers: Ó, Urunk, Neked nincs szükséged támaszra, és bár nincs anyagi tested, nincs szükséged arra, hogy együttműködjünk Veled. Te vagy a kozmikus megnyilvánulás oka, és Te adod annak anyagi összetevőit, anélkül hogy átalakulnál, így Te magad teremted, tartod fenn és semmisíted meg ezt a kozmikus megnyilvánulást. Látszólag ugyan anyagi cselekedeteket végzel, mégis transzcendentálisan fölötte állsz minden anyagi kötőerőnek. E transzcendentális cselekedeteidet ezért rendkívül nehéz megérteni.

6.9.35. vers: Halld most kérdéseinket! A közönséges feltételekhez kötött lélek engedelmeskedni kényszerül az anyagi törvényeknek, és így megkapja tetteinek gyümölcseit. Vajon a közönséges emberi lényekhez hasonlóan Te is egy olyan testben létezel az anyagi világban, Uram, amelyet az anyagi kötőerők hoztak létre? Te is élvezed a tettek jó eredményeit, vagy szenvedsz a rosszaktól az idő, a múltbeli tettek és más tényezők hatására? Vagy ellenkezőleg: pusztán pártatlan szemtanúként vagy jelen, aki önellátó, mentes minden anyagi vágytól és mindig lelki energiával teli? Bizonyosan nem érthetjük meg valódi helyzetedet.

6.9.36. vers: Ó, Istenség Legfelsőbb Személyisége, Benned minden ellentmondás feloldódik! Ó, Urunk, Te vagy a Legfelsőbb Személy, a határtalan lelki tulajdonságok tárháza, a legfelsőbb irányító, ezért mérhetetlen dicsőséged felfoghatatlan a feltételekhez kötött lelkek számára. Számtalan modern teológus vitázik azon, mi a helyes és mi a helytelen, noha nem tudják, hogy mi az, ami valóban helyes. Érveik mindig hamisak, és döntéseik nem meggyőző erejűek, mert nincs hiteles bizonyítékuk, amellyel tudásra tehetnének szert Rólad. Elméjüket olyan írások zavarják meg, melyek hamis végkövetkeztetéseket tartalmaznak, ezért képtelenek megérteni a Rólad szóló igazságot. Ezenkívül igyekezetüket, hogy helyes végkövetkeztetésre jussanak, szennyeződés fedi, így aztán elméleteik nem képesek feltárni Téged, aki transzcendentális vagy, s anyagi felfogásaik fölött állsz. Te egyetlen vagy, második nélkül, ezért Benned az ellentmondások, például a cselekvés és a tétlenség, a boldogság és a bánat nem állnak szemben egymással. Hatalmad oly nagy, hogy vágyad szerint bármit megtehetsz, és bármit meg nem történtté tehetsz. Ennek az energiának a segítségével mi lenne lehetetlen számodra? Mivel örök helyzetedet nem jellemzi kettősség, energiád révén bármit képes vagy megtenni.

6.9.37. vers: A megtévesztett ember megijed a kötéltől, mert kígyónak véli, aki azonban rendelkezik a kellő értelemmel, s tudja, hogy a kígyó csak kötél, az nem fél. A mindenki szívében ott lakozó Felsőlélekként így keltesz félelmet az emberekben vagy adsz nekik bátorságot intelligenciájuknak megfelelően, ám Benned nincsen kettősség.

6.9.38. vers: Ha végiggondoljuk, láthatjuk, hogy annak ellenére, hogy a Legfelsőbb Lélek különféle formákban nyilvánul meg, Ő az alapelve mindennek. Az anyagi energia összessége az anyagi megnyilvánulás oka, de az anyagi energiát Ő okozza. Ő ezért minden ok oka, az intelligencia és az érzékek megnyilvánítója, akit minden dolog Felsőlelkeként lehet érzékelni. Nélküle minden halott lenne. Te vagy az egyetlen, aki Felsőlélekként, a legfelsőbb irányítóként megmaradsz.

6.9.39. vers: Ezért, ó, Madhu démon elpusztítója, azoknak az elméjében, akik egyszer megízlelték dicsőséged óceánjának akár csak egyetlen nektárcseppjét is, a szakadatlan transzcendentális boldogság folyója hömpölyög. Az ilyen nagy bhakták megfeledkeznek a látvány és a hang anyagi érzeteiből származó állítólagos anyagi boldogság halovány tükröződéséről. Ők minden vágytól mentesen valamennyi élőlény valódi barátai. Elméjüket Neked ajánlják, transzcendentális boldogságot éreznek, s így jól tudják, hogyan érjék el az élet igazi célját. Ó, Urunk, lelke és kedves barátja vagy ezeknek a bhaktáknak, akiknek sohasem kell többé visszatérniük az anyagi világba. Hogyan is adhatnák fel odaadó szolgálatod?

6.9.40. vers: Ó, Urunk, ó, három világ megszemélyesülése, ó, három világ atyja! Ó, három világ ereje a Vāmana-inkarnáció formájában! Ó, Nṛsiṁhadeva háromszemű alakja! Ó, leggyönyörűbb személy a három világban! Minden és mindenki a Te energiád kiterjedése, beleértve az emberi lényeket, sőt a Daitya démonokat és a Dānavákat is. Ó, leghatalmasabb! Mindig megjelentél különféle inkarnációk formájában, hogy megbüntesd a démonokat, amikor nagyon megerősödtek. Megjelentél az Úr Vāmanadevaként, az Úr Rāmaként és az Úr Kṛṣṇaként. Néha állatként jelensz meg, mint az Úr Vadkan, néha kevert inkarnációban, mint az Úr Nṛsiṁhadeva és az Úr Hayagrīva, néha pedig víziállatként, mint az Úr Hal és az Úr Teknős. E formákat felöltve mindig megbüntetted a démonokat és a Dānavákat, ezért imádkozunk Hozzád, hogy ha úgy kívánod, jelenj meg ma egy újabb inkarnációdban, s pusztítsd el a hatalmas Vṛtrāsura démont!

6.9.41. vers: Ó, legfelsőbb védelmező, ó, nagyatya, ó, legtisztább, ó, Urunk! Mindannyian lótuszlábad előtt meghódolt lelkek vagyunk, és a szeretet láncai meditációba merült elménket valóban lótuszlábadhoz kötik. Most kérve kérünk, nyilvánulj meg inkarnációdban! Örök szolgáidként és bhaktáidként fogadj el minket, légy elégedett velünk, és szánj meg bennünket! Szeretetet sugárzó pillantásoddal, hűsítő, megértő, szívderítő mosolyoddal és gyönyörű arcodból áradó édes, nektári szavaiddal szabadíts meg minket attól az aggodalomtól, amit ez a Vṛtrāsura okozott, aki mindig bánattal tölti el szívünket!

6.9.42. vers: Ó, Urunk! Ahogyan a tűz parányi szikrái képtelenek arra, amire maga a tűz, mi, a Te szikráid nem tudathatjuk Veled, mire van szükség életünkhöz. Te vagy a teljes egész; mi újat mondhatnánk Neked? Te tudsz mindent, mert Te vagy a kozmikus megnyilvánulás eredeti oka, valamint az egész kozmikus teremtés fenntartója és megsemmisítője. Lelki és anyagi energiáiddal örökké kedvteléseidnek hódolsz, mert Te vagy e különféle energiák irányítója. Jelen vagy minden élőlényben, jelen vagy a kozmikus megnyilvánuláson belül, és mindezeken túl is. Belül Parabrahmanként, kívül pedig az anyagi teremtés összetevőiként létezel. Ezért bár különféle szinteken nyilvánulsz meg, különféle időkben, helyeken és testekben, Te, az Istenség Legfelsőbb Személyisége vagy minden ok eredeti oka, sőt Te vagy az eredeti elem. Szemtanúja vagy minden tettnek, mivel azonban olyan hatalmas vagy, mint az ég, e tettek sohasem lehetnek hatással Rád. Parabrahmanként és Paramātmāként mindennek a tanúja vagy. Ó, Istenség Legfelsőbb Személyisége, nincs semmi, amiről Te ne tudnál!

6.9.43. vers: Kedves Urunk! Te mindentudó vagy, ezért nagyon jól tudod, miért kerestünk menedéket lótuszlábadnál, amely olyan árnyékot nyújt, ami megszabadítja az embert minden anyagi gyötrelemtől. Te vagy a legfelsőbb lelki tanítómester, s mindenről tudsz, ezért menedéket kerestünk lótuszlábadnál, hogy taníts bennünket. Légy szíves, könnyíts helyzetünkön, s enyhítsd szenvedésünket! A teljesen meghódolt bhakta számára lótuszlábad az egyedüli oltalom, s az egyetlen, aminek a segítségével szembeszállhat az anyagi világ valamennyi megpróbáltatásával.

6.9.44. vers: Ó, Urunk, ó, legfelsőbb irányító, ó, Úr Kṛṣṇa! Arra kérünk hát, pusztítsd el ezt a veszedelmes démont, Vṛtrāsurát, Tvaṣṭā fiát, aki már bekebelezte minden fegyverünket, minden harci eszközünket, erőnket és hatalmunkat!

6.9.45. vers: Ó, Urunk, ó, legtisztább! Mindenki szíve mélyén ott élsz, és tanúja vagy a feltételekhez kötött lelkek vágyainak és cselekedeteinek. Ó, Istenség Legfelsőbb Személyisége, akit az Úr Kṛṣṇaként ismernek, hírneved fényes és ragyogó! Neked nincs kezdeted, mert Te vagy mindennek a kezdete. Ezt egyedül a tiszta bhakták értik meg, mert a tiszták és igazak könnyűszerrel elérhetnek Téged. Miután a feltételekhez kötött lelkek millió és millió évig vándorolnak az anyagi világban, felszabadulnak, menedékre találnak lótuszlábadnál, s elérik a legnagyobb sikert az életükben. Ezért ó, Urunk, ó, Istenség Legfelsőbb Személyisége, tiszteletteljes hódolatunkat ajánljuk lótuszlábadnál!

6.9.46. vers: Śrī Śukadeva Gosvāmī folytatta: Ó, Parīkṣit király! Amikor a félistenek elmondták őszinte imáikat az Úrnak, az Úr indokolatlan kegyéből meghallgatta őket. Elégedett volt, s így válaszolt a félisteneknek:

6.9.47. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Ó, szeretett félisteneim! Nagy tudás birtokában imádkoztatok Hozzám, s Én kétségtelenül nagyon elégedett vagyok veletek. Ez a tudás felszabadítja az embert, s így emlékezik emelkedett helyzetemre, arra, hogy Én az anyagi élet feltételei fölött állok. Az ilyen bhakta azáltal, hogy teljes tudással imákkal fordul Hozzám, tökéletesen megtisztul. Ez a Nekem végzett odaadó szolgálat forrása.

6.9.48. vers: Ó, legkiválóbbak a bölcs félistenek között! Igaz ugyan, hogy annak, akivel elégedett vagyok, semmit sem nehéz elérnie, ám egy tiszta bhakta, aki az elméjét egyedül Rám szögezi, mégsem kér Tőlem semmi mást, csupán hogy odaadó szolgálatomat végezhesse.

6.9.49. vers: Akik úgy vélik, hogy az anyagi kincseken túl nincs semmi más, vagy azt hiszik, hogy ez az élet végső célja, azokat fösvényeknek [kṛpaṇáknak] hívják. Az ilyen emberek nem tudják, mi az, amire a léleknek valóban szüksége van. Ezenkívül azt az embert, aki megadja az ilyen ostobáknak azt, amire vágynak, szintén ostobának kell tekinteni.

6.9.50. vers: Egy olyan tiszta bhakta, aki teljes tökéletességre tett szert az odaadó szolgálat tudományában, sohasem tanít egy ostoba embert arra, hogy gyümölcsöző cselekedeteket végezzen az anyagi élvezet érdekében, nem is beszélve arról, hogy segítsen neki az ilyen tettekben. Az ilyen bhakta egy tapasztalt orvoshoz hasonlít, aki sohasem bátorítja a beteget olyan étel fogyasztására, ami káros az egészségére, még akkor sem, ha a beteg vágyik rá.

6.9.51. vers: Ó, Maghavan [Indra], a szerencse legyen veled! Azt tanácsolom, hogy menjetek el a nagy szenthez, Dadhyañcához [Dadhīcihez]. Ő már tökéletessé vált a tudásban, a fogadalmakban és a lemondásokban, és teste rendkívül erős. Menjetek, s azonnal kérjétek el a testét!

6.9.52. vers: A szent Dadhyañca, akit Dadhīciként is ismernek, elsajátította a lelki tudományt, majd átadta azt az Aśvinī-kumāráknak. Azt mondják, hogy Dadhyañca egy ló fején keresztül mantrákat adott nekik, s emiatt ezeket a mantrákat Aśvaśirának nevezik. Miután az Aśvinī-kumārák megkapták Dadhīcitől a lelki tudomány mantráit, jīvan-muktává váltak, azaz jelen életükben elérték a felszabadulást.

6.9.53. vers: Dadhyañca legyőzhetetlen védőburkát, a Nārāyaṇa-kavacát Tvaṣṭā kapta meg, aki átadta azt fiának, Viśvarūpának, aki neked adta át. E Nārāyaṇa-kavacának köszönhetően Dadhīci teste most nagyon erős. Kérd hát el tőle a testét!

6.9.54. vers: Ha nevetekben az Aśvinī-kumārák fognak Dadhyañca testéért könyörögni, a szent biztosan odaadja majd nekik, mert szereti őket. Ebben ne kételkedjetek, mert Dadhyañca nagyon jól ismeri a vallásos elveket. Amikor Dadhyañca nektek adja a testét, csontjaiból Viśvakarmā készít majd egy villámot. Ez a villámcsapás kétségtelenül elpusztítja majd Vṛtrāsurát, mert az Én erőmmel lesz felruházva.

6.9.55. vers: Amikor lelki erőm hatására Vṛtrāsura elpusztul, visszanyeritek majd erőtöket, fegyvereiteket és gazdagságotokat, s veletek lesz minden jó szerencse. Vṛtrāsura ugyan képes elpusztítani mind a három világot, de ne féljetek, hogy bántani fog benneteket! Ő is bhakta, és sohasem lesz rosszindulatú veletek szemben.

SB 6.8 - SB 6.10