HU/SB 1.18: Egy brahmana fiú megátkozza Pariksit Maharaját
1.18.1. vers: Śrī Sūta Gosvāmī így szólt: Az Istenség Személyisége, Śrī Kṛṣṇa kegyéből — aki csodálatos tetteket hajt végre — Parīkṣit Mahārāját nem égethette meg Droṇa fiának fegyvere, amely anyja méhében sújtott le rá.
1.18.2. vers: Parīkṣit Mahārāja mindig az Istenség Személyiségének tudatosan meghódolt lélek volt, ezért nem ijedt meg és nem félt a kígyómadártól, amely egy dühös brāhmaṇa fiú átkából arra készült, hogy megmarja őt.
1.18.3. vers: Miután elhagyta minden társát, a király meghódolt Vyāsadeva fiának [Śukadeva Gosvāmīnak] mint tanítvány, s így megérthette az Istenség Személyiségének valódi helyzetét.
1.18.4. vers: Mindezt azért tette, mert akik a védikus himnuszok dicsőítette Istenség Személyiségével kapcsolatos transzcendentális témáknak szentelték életüket, és akik állandóan az Úr lótuszlábaira emlékeznek, azok nem vállalják azt a kockázatot, hogy még életük utolsó pillanatában is esetleg téves felfogással rendelkezzenek.
1.18.5. vers: Amíg Abhimanyu nagyszerű, erőskezű fia marad a világ uralkodója, Kalinak nem lesz lehetősége, hogy viruljon.
1.18.6. vers: Azon a napon, abban a pillanatban, amikor az Istenség Személyisége, az Úr Śrī Kṛṣṇa elhagyta ezt a földet, Kali, a vallástalan tettek pártfogója megérkezett a világba.
1.18.7. vers: Parīkṣit Mahārāja realista volt, akár a méhek, akik csak a lényeget választják ki [a virágból]. Tökéletesen tudta, hogy ebben a Kali-korban a kedvező dolgok azonnal kifejtik jó hatásukat, míg a kedvezőtlen cselekedeteket valóban el kell végezni [ahhoz, hogy hatásuk legyen]. Így aztán sohasem volt irigy Kalira.
1.18.8. vers: Parīkṣit Mahārāja úgy vélte, a csekély értelemmel megáldott emberek nagyon hatalmasnak találhatják Kalit, ám azoknak, akik urai önmaguknak, nincs mitől félniük. A király erős volt, akár egy tigris, és gondot viselt az ostoba, meggondolatlan emberekre.
1.18.9. vers: Ó, bölcsek! Kérésetekre szinte mindent elmondtam, ami az Úr Kṛṣṇára vonatkozik a jámbor Parīkṣit Mahārāja történetével kapcsolatban.
1.18.10. vers: Azoknak, akik arra vágynak, hogy elérjék az élet teljes tökéletességét, alázatosan hallaniuk kell mindent, ami kapcsolatban áll a csodálatos tetteket végrehajtó Istenség Személyisége transzcendentális cselekedeteivel és tulajdonságaival.
1.18.11. vers: A jó bölcsek így szóltak: Ó, nemes Sūta Gosvāmī! Hosszú életet élj, és hírneved legyen örök, amiért oly szépen beszélsz az Úr Kṛṣṇa, az Istenség Személyisége cselekedeteiről! Olyan ez, mint a nektár, a hozzánk hasonló halandó lényeknek.
1.18.12. vers: Most kezdtünk hozzá gyümölcsöző tettünkhöz, a tűzáldozathoz, anélkül hogy biztosak lennénk az eredményében, hiszen tetteinkben oly sok a hiba. Testünk fekete a füsttől, de valóban örülünk az Istenség Személyisége, Govinda lótuszlábai nektárjának, amelyet te nyújtasz át.
1.18.13. vers: Ha eljutunk a mennyei bolygókra vagy megszabadulunk az anyagtól, még az sem hasonlítható össze annak az értékével, ha csupán egyetlen pillanatot is eltöltünk az Úr bhaktájának társaságában. Mit mondhatnánk akkor az anyagi áldásokról az anyagi jólét formájában, amelyek azok számára vannak, akikre halál vár?
1.18.14. vers: Az Istenség Személyisége, az Úr Kṛṣṇa [Govinda] az egyetlen menedéke minden kiváló élőlénynek. Transzcendentális tulajdonságait még a misztikus képességek olyan mesterei, mint az Úr Śiva és az Úr Brahmā sem képesek felmérni. Ráunhat-e hát valaki, ha Róla hallhat, ha jártas a nektár [rasa] ízlelésében?
1.18.15. vers: Ó, Sūta Gosvāmī, bölcs vagy, s az Úr tiszta bhaktája, mert szolgálatod középpontjában az Istenség Személyisége áll! Ezért arra kérünk, beszélj nekünk az Úr kedvteléseiről, melyek fölötte állnak minden anyagi felfogásnak, mert nagyon vágyunk arra, hogy hallhassuk üzenetüket!
1.18.16. vers: Ó, Sūta Gosvāmī! Arra kérünk, meséld el az Úrról mindazt, aminek hallatán Parīkṣit Mahārāja, aki értelmét a felszabadulásra rögzítette, elérte az Úr lótuszlábát, aki Garuḍának, a madarak királyának a menedéke. Mindezt Vyāsa fia [Śrīla Śukadeva] beszélte el.
1.18.17. vers: Arra kérünk, mondj el mindent a Határtalanról, mert ez a legmagasztosabb elbeszélés, és megtisztít bennünket. E történeteket Parīkṣit Mahārājának beszélték el, s a tiszta bhakták számára végtelenül kedvesek, mert mindet a bhakti-yoga itatja át.
1.18.18. vers: Śrī Sūta Gosvāmī így szólt: Ó, Isten! Bár kevert kasztban születtünk, mégis a magasabb származás rangjára emelkedtünk pusztán azáltal, hogy szolgáltuk és követtük a kiválóságokat, akik nagy tudással rendelkeznek. Csupán azzal, hogy beszélget e nagy lelkekkel, az ember nyomban megszabadulhat az alacsony származásból eredő minden hátránytól.
1.18.19. vers: Mit mondhatnánk hát azokról, akik a nagy bhakták irányításával a Határtalan szent nevét éneklik, aki korlátlan energiával rendelkezik? A korlátlan energiával és transzcendentális sajátságokkal rendelkező Istenség Személyiségét anantának [Határtalannak] hívják.
1.18.20. vers: Bizonyossá vált, hogy Ő [az Istenség Személyisége] határtalan, és senki sem egyenlő Vele, következésképpen senki sem tud Róla megfelelően beszélni. A nagy félistenek még imáikkal sem nyerhetik el a szerencse istennőjének kegyét, ám ugyanez az istennő az Urat szolgálja, noha az Úr nem vágyik erre a szolgálatra.
1.18.21. vers: Ki más lenne méltó a Legfelsőbb Úr elnevezésre, mint az Istenség Személyisége, Śrī Kṛṣṇa? Brahmājī összegyűjtötte az Úr körmeitől eredő vizet, hogy az Úr Śivának adja imádata közben. Ez a víz [a Gangesz] megtisztítja az egész univerzumot, még az Úr Śivát is.
1.18.22. vers: A Legfelsőbb Úrhoz, Śrī Kṛṣṇához ragaszkodó, önmagán uralkodó ember képes azonnal feladni az anyagi ragaszkodás világát, beleértve a durva testet és a finom elmét is, és képes elmenni, hogy elérje a lemondott életrend legtökéletesebb szintjét, amelynek szükségszerű velejárója az erőszakmentesség és a lemondás.
1.18.23. vers: Ó, ṛṣik, akik olyan áthatóan tiszták vagytok, mint a nap! Megpróbálom elbeszélni nektek Viṣṇu transzcendentális kedvteléseit legjobb tudásom szerint. Ahogyan a madarak is addig szállnak az égen, ameddig erejükből telik, a művelt bhakták is csak annyit mondhatnak az Úrról, amennyit megvalósításuk enged.
1.18.24-25. vers: Egyszer Parīkṣit Mahārāja, miközben íjával az erdőben vadászott, a szarvasokat üldözve nagyon kimerült, megéhezett és megszomjazott. Miközben egy vízgyűjtőt keresett, betért a jól ismert Śamīka Ṛṣi kunyhójába, s ott megpillantotta a bölcset, aki némán, csukott szemmel ült.
1.18.26. vers: A muni visszatartotta az anyagi tevékenységektől érzékszerveit, légzését, elméjét és értelmét. Transzba merült, távol a három állapottól [éberség, álom és öntudatlanság], s a Legfelsőbb Abszolúttal minőségileg egyenlő, transzcendentális helyzetbe jutott.
1.18.27. vers: A meditációba mélyedt bölcset szarvasbőr fedte, hosszú, sűrű haja pedig egész testét beborította. A király, akinek szájpadlása száraz volt a szomjúságtól, vizet kért tőle.
1.18.28. vers: A király nem részesült kellő fogadtatásban, hiszen nem ajánlottak föl neki ülést, helyet, vizet és kedves szavakat. Úgy vélte ezért, hogy nem méltatják figyelemre, s erre a gondolatra elöntötte a düh.
1.18.29. vers: Ó, brāhmaṇák! A király dühére és irigységére, amit a brāhmaṇa bölcs iránt érzett, mindaddig nem volt példa, mert a körülmények tették őt éhessé és szomjassá.
1.18.30. vers: A király, amiért így megsértették, távoztában íjával felemelt egy élettelen kígyót, és haragjában a szent vállára tette. Azután visszatért palotájába.
1.18.31. vers: Hazafelé tartva azt kezdte fontolgatni magában, hogy a bölcs valóban meditációba merült-e érzékeit koncentrálva és a szemét behunyva, vagy csupán úgy tett, mintha transzban lenne, hogy ne kelljen üdvözölnie az alacsonyabb rangú kṣatriyát.
1.18.32. vers: A bölcsnek volt egy fia, aki egy brāhmaṇa gyermeke lévén rendkívüli hatalommal rendelkezett. Miközben néhány ártatlan fiúval játszott, meghallotta, milyen bánatot okozott apjának a király. Akkor így szólt:
1.18.33. vers: [A brāhmaṇa fia, Śṛṅgi így szólt:] Ó, nézzétek csak az uralkodók bűneit, akik mint a varjak és a házőrző kutyák, bűnöket követnek el gazdáik ellen, megszegve a szolgákra vonatkozó szabályokat!
1.18.34. vers: A királyi rendek leszármazottait házőrző kutyáknak nevezik, és az ajtónál kell maradniuk. Milyen alapon léphet be egy kutya a házba, azt követelve, hogy egy tányérból ehessen gazdájával?
1.18.35. vers: Az Úr Śrī Kṛṣṇa, az Istenség Személyisége és mindenki legfelsőbb uralkodója eltávozása után ezek a semmirekellők virulni kezdtek, mert védelmezőnk távol van. Én magam cselekszem hát, és megbüntetem őket! Csak nézzétek erőmet!
1.18.36. vers: A ṛṣi fia a dühtől vörösen izzó szemmel megérintette a Kauśikā folyó vizét, s játszótársaihoz szólva a következő szavakat mennydörögte:
1.18.37. vers: A brāhmaṇa fia megátkozta a királyt: Mától számítva a hetedik napon egy kígyómadár marja majd meg a dinasztia szégyenét [Parīkṣit Mahārāját], amiért apámat megsértve megszegte az illem törvényeit!
1.18.38. vers: Amikor a fiú visszatért a kunyhóba, apja vállán egy kígyót pillantott meg, s bánatában hangosan sírni kezdett.
1.18.39. vers: Ó, brāhmaṇák! Amikor a ṛṣi, aki Aṅgirā Muni családjában született, meghallotta, hogy fia sír, lassan kinyitotta a szemét, s nyaka körül megpillantotta a kígyó élettelen testét.
1.18.40. vers: Félredobta a kígyó tetemét, és megkérdezte a fiát, miért sír, vajon bántotta-e valaki. Kérdésére a fiú elmesélte, mi történt.
1.18.41. vers: Az apa megtudta a fiától, hogy megátkozta a királyt, akit sohasem lett volna szabad elítélnie, mert minden emberi lény között ő a legkiválóbb. A ṛṣi nem dicsérte meg a fiát, hanem éppen ellenkezőleg, így kesergett: Ó, jaj! Micsoda bűnt követett el a fiam! Súlyos büntetést szabott ki egy jelentéktelen sértésért.
1.18.42. vers: Ó fiam! Értelmed fejletlen, ezért nem tudod, hogy a király, aki az emberek között a legkiválóbb, olyan, mint az Istenség Személyisége. Őt sohasem szabad közönséges emberekkel azonos szintre helyezni. Az ország népe azért él jólétben, mert a király legyőzhetetlen ereje védelmezi.
1.18.43. vers: Kedves fiam! Az Urat, aki egy szekér kerekét tartja kezében, a királyság képviseli, s amikor ez megszűnik, a világot elárasztják a tolvajok, akik úgy győzik le a védtelen polgárokat, akár a szétszóródott bárányokat.
1.18.44. vers: A monarchikus királyság megszűnésével, s mert a gazemberek és a tolvajok elrabolják az emberek vagyonát, a társadalom darabjaira hullik. Embereket ölnek és sebesítenek meg, állatokat és nőket rabolnak majd el, s mindezért a bűnért mi leszünk felelősek.
1.18.45. vers: Az emberek a társadalom kasztjainak és rendjeinek kötelességei, valamint a védikus utasítások tekintetében lassan letérnek a fejlődő civilizáció útjáról. Az érzékkielégítés reményében jobban vonzódnak majd a gazdasági fejlődéshez, ennek eredményeképpen pedig nem kívánt népesség alakul ki, a kutyák és a majmok szintjén.
1.18.46. vers: Parīkṣit uralkodó jámbor király. Kiváló hírnévnek örvend, s az Istenség Személyiségének elsőrangú bhaktája. Szent ő a királyok között, és számos lóáldozatot is bemutatott már. Amikor egy ilyen király elfárad és kimerül, éhség és szomjúság gyötri, egyáltalán nem azt érdemli, hogy megátkozzák.
1.18.47. vers: A ṛṣi ezután imádkozni kezdett a mindent átható Istenség Személyiségéhez, hogy bocsásson meg éretlen, ostoba fiának, aki nagy bűnt követett el, amikor megátkozott valakit, aki mentes minden bűntől, aki rangban alattuk áll, s aki védelmet érdemelt volna.
1.18.48. vers: Az Úr bhaktái olyan türelmesek, hogy még ha rágalmazzák, becsapják, megátkozzák, megzavarják, semmibe veszik vagy megölik őket, akkor sem vágynak elégtételre.
1.18.49. vers: A bölcs fájlalta fia bűnét. A sértést, amit a király elkövetett, ő nem tekintette nagyon súlyosnak.
1.18.50. vers: A transzcendentalisták annak ellenére, hogy másoknak köszönhetően az anyagi világ kettősségeivel kell törődniük, többnyire nem szomorúak, de nem is lelnek örömet [a világi dolgokban], hiszen mindannyian transzcendentális síkon cselekszenek.