HU/SB 9.3: Sukanya és Cyavana Muni házassága
9.3.1. vers: Śrī Śukadeva Gosvāmī folytatta: Ó, király! Śaryāti, Manunak egy másik fia olyan uralkodó volt, aki tökéletesen ismerte a Védák tudományát, s utasításokat adott azokra a szertartásokra vonatkozóan, melyet Aṅgirā leszármazottjainak yajñájuk második napján kell elvégezniük.
9.3.2. vers: Śaryātinak volt egy gyönyörű lótuszszemű leánya, Sukanyā, akivel egyszer útnak indult, hogy az erdőben meglátogassa Cyavana Muni āśramáját.
9.3.3. vers: Miközben Sukanyā az erdőben barátnői társaságában gyümölcsöt szedett a fákról, egy földigiliszta ásta lyukban két csillogó dolgot pillantott meg, melyek olyanok voltak, mint két csillag.
9.3.4. vers: Mintha csak a gondviselés sugallná, a leány mit sem sejtve egy tüskével beleszúrt a két szentjánosbogárba, amelyekből ekkor vér kezdett szivárogni.
9.3.5. vers: Ettől a pillanattól kezdve Śaryāti katonái többé nem tudtak megszabadulni ürüléküktől és vizeletüktől. Látta ezt Śaryāti is, és megdöbbenve így szólt társaihoz:
9.3.6. vers: Milyen különös, hogy valaki közülünk ártani próbált Cyavana Muninak, Bhṛgu fiának! Kétségtelenül úgy tűnik, hogy egyikünk beszennyezte ezt az āśramát.
9.3.7. vers: Leánya, Sukanyā nagyon megrémült, s így szólt apjához: Én voltam az, aki valami rosszat tettem, mert mit sem sejtve egy tüskével beleszúrtam e két csillogó tárgyba.
9.3.8. vers: Śaryāti király leánya szavainak hallatán rettentően megijedt. Számtalan úton próbálkozott, hogy kiengesztelje Cyavana Munit, mert ő volt az, aki a földigiliszta vájta lyukban ült.
9.3.9. vers: Śaryāti király mélyen gondolkodóba esett. Megértette Cyavana Muni szándékát, s a bölcsnek adta leányát. Nagy nehézségek árán megmenekült hát a veszedelemből, és Cyavana Muni engedélyével hazatért.
9.3.10. vers: Cyavana Muni mindig nagyon hamar kijött a sodrából. Mivel azonban Sukanyā őt kapta férjéül, rendkívül óvatosan bánt vele, hangulatának megfelelően. Ismerte elméjét, s úgy szolgálta őt, hogy semmi sem zavarta meg.
9.3.11. vers: Telt-múlt az idő, s egy napon véletlenül az Aśvinī-kumāra fivérek, a mennyek orvosai tévedtek Cyavana Muni āśramájába. Cyavana Muni tiszteletteljes hódolatát ajánlotta nekik, majd megkérte őket, hogy adjanak neki fiatalságot, hiszen ők képesek erre.
9.3.12. vers: Cyavana Muni így szólt: Noha nem vagytok méltóak arra, hogy soma-rasát igyatok az áldozatokban, csordultig telt serleggel ígérek nektek belőle. Kérlek, változtassatok széppé és ifjúvá, mert ez vonzza a fiatal nőket!
9.3.13. vers: A kiváló orvosok, az Aśvinī-kumārák nagy örömmel elfogadták Cyavana Muni javaslatát. Így szóltak a brāhmaṇához: „Csak merülj alá e tóban, a sikeres élet tavában!” [Aki megfürdik benne, annak vágyai beteljesülnek.]
9.3.14. vers: Szavaik végeztével az Aśvinī-kumārák fogták az öreg, beteg és nyomorék, petyhüdt bőrű és ősz Cyavana Munit, akinek mindenhol a testén látszottak a vénái, s mind a hárman alámerültek a tóban.
9.3.15. vers: Aztán a tóból három rendkívül szép testű férfi emelkedett ki. Csodálatos ruhát viseltek, fülbevalók és lótuszfüzérek díszítették őket. Mindannyian egyformán gyönyörűek voltak.
9.3.16. vers: Az erényes és szépséges Sukanyā nem tudta megkülönböztetni férjét a két Aśvinī-kumārától, hiszen mind egyformán csodálatosak voltak. Nem tudta, ki az igazi férje, így az Aśvinī-kumāráknál keresett menedéket.
9.3.17. vers: Az Aśvinī-kumārák nagy elégedettséggel látták Sukanyā erényességét és hűségét. Megmutatták neki Cyavana Munit, a férjét, akinek engedélyével aztán repülőjükön visszatértek a mennyei bolygókra.
9.3.18. vers: Śaryāti király ezután egy áldozatot akart elvégezni, és ellátogatott Cyavana Muni hajlékába. Ott leánya oldalán egy délceg fiatal férfit pillantott meg, aki oly ragyogó volt, mint a nap.
9.3.19. vers: Leánya a hódolatát ajánlotta neki, ám a király ahelyett, hogy áldásait adta volna, nagyon elégedetlennek tűnt, s a következőképpen szólt:
9.3.20. vers: Ó, szemérmetlen leány! Mi ez, amire vágytál? Rászedted tiszteletre méltó férjedet, akit mindenki becsül, hiszen látom, hogy mivel agg s beteg volt, és ezért nem túl vonzó, elhagytad, hogy ezt a fiatal férfit válaszd férjedül, aki egy utcai koldusnak látszik csupán!
9.3.21. vers: Ó, leányom, tiszteletre méltó család sarja! Hogyan süllyedhetett a tudatod ilyen mélyre? Hogy lehetséges, hogy szégyentelenül szeretőt tartasz? Pokoli életbe rántod le ezzel mind apád, mind férjed dinasztiáját!
9.3.22. vers: Sukanyā azonban erényességére büszkén csak mosolygott apja szidalmainak hallatán, s derűsen így szólt hozzá: „Kedves apám! Ez a fiatalember az oldalamon valójában a te vejed, Cyavana, a nagy bölcs, aki Bhṛgu családjában született.”
9.3.23. vers: Sukanyā elmesélte, hogyan kapott férje egy ifjú és szép testet. A király ámulattal hallgatta, és nagy örömében karjaiba zárta szeretett leányát.
9.3.24. vers: Cyavana Muni saját erejével képessé tette Śaryāti királyt arra, hogy elvégezze a soma-yajñát. A muni egy teli serleg soma-rasát ajándékozott az Aśvinī-kumāráknak, noha azok nem rendelkeztek a kellő tulajdonságokkal ahhoz, hogy megigyák.
9.3.25. vers: Indra király feldúltan és haragosan meg akarta ölni Cyavana Munit, ezért indulatosan megragadta villámját. Cyavana Muni azonban erejével megbénította Indra karját, amelyben a villámot tartotta.
9.3.26. vers: Az Aśvinī-kumārák csupán orvosok voltak, ezért nem ihattak soma-rasát az áldozatok idején, a félistenek mégis beleegyeztek, hogy ezentúl ihatnak belőle.
9.3.27. vers: Śaryāti király három fiút nemzett, Uttānabarhit, Ānartát és Bhūriṣeṇát. Ānartának egy Revata nevű fia született.
9.3.28. vers: Ó, Parīkṣit Mahārāja, ellenség legyőzője! Ez a Revata az óceán mélyén épített egy Kuśasthalīnak nevezett birodalmat. Ott élt és uralkodott Ānarta és a többi földrész fölött. Száz kiváló fia született, akik közül Kakudmī volt a legidősebb.
9.3.29. vers: Kakudmī leányával, Revatīval Brahmalokára ment, mely transzcendentálisan az anyagi természet három kötőereje fölött áll, s az Úr Brahmā elé járult. Arról kérdezte őt, ki lehetne leánya férje.
9.3.30. vers: Amikor Kakudmī megérkezett, az Úr Brahmā épp a gandharvák zenéjét hallgatta, s egyetlen perce sem volt, hogy beszéljen vele. Kakudmī ezért várt, s a hangversenyek végén hódolatát ajánlotta az Úr Brahmānak, majd előterjesztette régi vágyát.
9.3.31. vers: Miután a leghatalmasabb Úr Brahmā meghallotta szavait, hangosan felkacagott, s így szólt Kakudmīhoz: Ó, király! Akiket szíved mélyén vejednek választottál volna, az idők során mind eltávoztak már az élők sorából.
9.3.32. vers: Huszonhét catur-yuga eltelt már. Akik mellett dönthettél volna, már elmentek, s eltávoztak fiaik, unokáik és más leszármazottjaik is. Már nevükről sem hallhatsz többé.
9.3.33. vers: Ó, király! Menj most, és ajánld fel leányodat az Úr Baladevának, aki még mindig jelen van! Ő végtelenül hatalmas, sőt, valójában Ő az Istenség Legfelsőbb Személyisége, akinek teljes része az Úr Viṣṇu. Leányod méltó arra, hogy Neki adományozd.
9.3.34. vers: Az Úr Baladeva az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Aki hall és beszél Róla, megtisztul. Ő valamennyi élőlény örök jóakarója, ezért személyes tartozékaival együtt alászáll, hogy az egész világot megtisztítsa, és csökkentsen terhén.
9.3.35. vers: Amikor Kakudmī ezt az utasítást kapta az Úr Brahmātól, hódolatát ajánlotta neki, és visszatért hajlékára. Ekkor látta, hogy otthona üres, mert fivérei és rokonai a rangosabb élőlényektől, köztük a yakṣáktól rettegve elhagyták, s most a világ minden táján élnek.
9.3.36. vers: A király ezután gyönyörű leányát a leghatalmasabb Baladevának adományozta, majd visszavonult a világi élettől, és Badarikāśramába ment, hogy elégedetté tegye Nara-Nārāyaṇát.