HU/SB 2.7: Meghatározott időben megjelenő inkarnációk és küldetésük
2.7.1. vers: Az Úr Brahmā így szólt: A végtelen hatalmú Úr kedvteléseként egy vaddisznó formáját öltötte Magára, hogy felemelje a Garbhodakába, az univerzum hatalmas óceánjába merült Föld bolygót. Ekkor megjelent az első démon (Hiraṇyākṣa), s az Úr felnyársalta az agyarával.
2.7.2. vers: A Prajāpati először Suyajñát nemzette felesége, Ākūti méhében, Suyajña pedig a félisteneket — élükön Suyamával —, feleségének, Dakṣiṇānak a méhében. Suyajña, aki Indradevaként látta el feladatát, enyhített az univerzum három [felső, alsó és középső] bolygórendszerének végtelen szenvedésén, és ezért az emberiség nagy atyja, Svāyambhuva Manu Harinak nevezte el.
2.7.3. vers: Az Úr aztán kilenc lánytestvérével együtt Kapilaként jelent meg, a prajāpati brāhmaṇa Kardama és felesége, Devahūti gyermekeként. Az önmegvalósításról tanította anyját, aki így még abban az életében teljesen megtisztult az anyagi kötőerők okozta szennyeződéstől, s elnyerte a felszabadulást, Kapila útját.
2.7.4. vers: Atri, a nagy bölcs utódért imádkozott. Az Úr elégedett volt vele, s megígérte neki, hogy megjelenik fiaként, Dattātreya [Datta, Atri fia] néven. Az Úr lótuszlábának kegyéből a Yaduk, a Haihayák és sokan mások olyannyira megtisztultak, hogy megkaptak minden anyagi és lelki áldást.
2.7.5. vers: A különféle bolygórendszerek megteremtéséhez lemondásokat kellett végeznem s vezekelnem kellett, s mivel az Úr elégedett volt velem, a négy sana alakjában jelent meg [Sanaka, Sanatkumāra, Sanandana és Sanātana]. Az előző korszakban a lelki tudomány feledésbe merült, ám a négy sana olyan nagyszerűen elmagyarázta azt, hogy az igazság azonnal feltárult a bölcsek előtt.
2.7.6. vers: Hogy megmutassa, milyen lemondásra és vezeklésre képes, az Úr egy ikerpárként, Nārāyaṇaként és Naraként jelent meg Mūrti, Dharma felesége és Dakṣa leánya méhében. Égi szépségek, Cupido társai igyekeztek eltántorítani Őt fogadalmától, de amikor látták, hogy megannyi hozzájuk hasonló szépséges hölgy lép elő Belőle, az Istenség Személyiségéből, felhagytak a próbálkozással.
2.7.7. vers: Az olyan rendíthetetlen lelkek, mint az Úr Śiva, dühös pillantásukkal felül tudnak kerekedni a kéjen és le tudják győzni, de az egész lényüket átható düh hatásától mégsem tudnak megszabadulni. Ilyen düh sohasem fészkelheti magát az Úr szívébe, mert Ő mindezek fölött áll. Hogyan tudna hát a kéj oltalmat találni az elméjében?
2.7.8. vers: A király második felesége a király jelenlétében éles szavakkal szólt Dhruva herceghez, és szavai megsértették őt. Noha gyermek volt, az erdőbe vonult és komoly vezeklésbe kezdett. Az Úr elégedett volt a kisfiú imájával, s jutalmul neki adta a Dhruva bolygót, melyet az alsó és felső világok nagy bölcsei imádnak.
2.7.9. vers: Vena Mahārāja letért az igaz útról, ezért a brāhmaṇák átkaik villámát szórták a fejére. A király minden jó cselekedetével és vagyonával együtt hamuvá égett, s a pokolba került. Az Úr, aki indokolatlan kegyéből, mint az elátkozott király fia, Pṛthu jelent meg, kiszabadította apját a pokolból, s gabonával vetette be a földet, hogy termővé tegye.
2.7.10. vers: Az Úr megjelent Nābhi király feleségének, Sudevīnek a fiaként, Ṛṣabhadeva néven. Hogy uralkodni tudjon elméje fölött, anyagi yogát végzett. Ezt a szintet tekintik a felszabadulás legtökéletesebb állapotának, amelyet elérve az ember saját önvalójába merül és teljesen elégedett.
2.7.11. vers: Egyszer, amint áldozatot mutattam be [mondta Brahmā], az Úr megjelent, mint Hayagrīva inkarnáció. Ő Maga minden áldozat, teste aranyszínű, Ő a Védák megtestesülése és minden félisten Felsőlelke is egyben. Amikor lélegzett, orrából életre kelt a védikus himnuszok édes hangja.
2.7.12. vers: Satyavrata, a korszak végén megjelenő Vaivasvata Manu látni fogja, hogy az Úr hal-inkarnációja menedéket nyújt az élőlények minden fajtájának, a földi bolygókon élőknek is. A korszak végén a vízözön félelemmel tölt majd el engem [Brahmāt], s ezért számon keresztül a Védák megnyilvánulnak. Az Úr kedvét leli majd a vízözönben, s megvédelmezi a Védákat.
2.7.13. vers: Az eredeti Úr aztán a teknős-inkarnációként jelent meg, hogy támasztéka [tengelye] legyen a Mandara-hegynek, amely köpülőrúdként szolgált. A félistenek és a démonok, hogy nektárhoz jussanak, a Mandara-hegy segítségével kiköpülték a tejóceánt. A hegy előre-hátra mozgott, vakargatva az Úr Teknőc viszkető hátát, aki épp szendergett.
2.7.14. vers: Az Istenség Személyisége a Nṛsiṁhadeva-inkarnációt öltötte Magára, hogy messzire űzze a félistenek rettegését. Megölte a démonok királyát [Hiraṇyakaśiput], aki buzogánnyal a kezében szállt szembe Vele. Az Úr dühében összeráncolta a szemöldökét, az ölébe vette a démont, s félelmetes fogát vicsorgatva karmaival széttépte.
2.7.15. vers: Az elefántok vezérének egyszer egy hatalmas krokodil harapta meg a lábát a folyóban. Ormányával felemelt egy lótuszvirágot, s kétségbeesésében ekképpen szólt az Úrhoz: „Ó, eredeti élvező, univerzum Ura! Ó, felszabadító, aki épp oly híres vagy, mint a zarándokhelyek! Mindenki megtisztulhat már attól, hogy hallja szent nevedet, amely méltó arra, hogy énekeljük.”
2.7.16. vers: Amikor az Istenség Személyisége meghallotta könyörgését, úgy érezte, azonnal a bajba jutott elefánt segítségére kell sietnie. Garuḍának, a madarak királyának hátán, csakrájával felfegyverkezve azon nyomban ott termett. Hogy megmentse az elefántot, csakrájával darabokra szabdalta a krokodil száját, hívét pedig az ormányánál fogva felemelte, s felszabadította.
2.7.17. vers: Az Úr, noha transzcendentális minden anyagi kötőerőhöz képest, tulajdonságaival felülmúlta Aditi fiait, akiket Ādityáknak neveznek. Az Úr megjelent Aditi legkisebb fiaként, s mivel átlépte az univerzum összes bolygóját, Ő az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Azt a látszatot keltve, hogy csupán három lépésnyi földet kér, elvette Bali Mahārāja egész birodalmát. Azért kérte ezt a királytól, mert egyetlen feljebbvaló sem veheti el kérés nélkül senki jogos tulajdonát.
2.7.18. vers: Bali Mahārāja, aki fejére szórta a vizet, ami az Úr lótuszlábát mosta, nem gondolt semmi másra adott szaván kívül, annak ellenére, hogy a lelki tanítómestere megtiltotta neki, hogy teljesítse ígéretét. Saját testét ajánlotta fel, hogy az Úr arra mérhesse ki harmadik lépését. Egy ilyen személyiség számára értéktelennek tűnik még a mennyei birodalom is, amelyet saját erejével hódított meg.
2.7.19. vers: Ó, Nārada! A Haṁsāvatāra-inkarnációként megjelenő Istenség Személyiségétől tanultad az Istenről és transzcendentális szerető szolgálatáról szóló tudományt. Az Úr nagyon elégedett volt veled, amiért olyan odaadóan szolgáltad Őt. Megvilágította előtted az odaadó szolgálat teljes tudományát, amelyet leginkább azok érthetnek meg, akik az Úr Vāsudevának, az Istenség Személyiségének meghódolt lelkek.
2.7.20. vers: Manu-inkarnációként az Úr mint a Manu-dinasztia leszármazottja szállt alá. Rendkívüli erejű csakra-fegyverével leigázta a bűnös királyokat, s uralkodott fölöttük. Minden körülmények között rendíthetetlen volt, s dicső uralkodásának híre nemcsak a három lokát járta be, de eljutott az univerzum legfelsőbb bolygórendszeréig, Satyalokáig is.
2.7.21. vers: Dhanvantari, az Úr inkarnációja hírnevének megtestesülésével rövid idő alatt meggyógyítja az örökké beteg élőlényeket, s csakis ő az, akinek a félistenek hosszú életüket köszönhetik. Az Istenség Személyiségét mindezért örökké dicsőítik. Részt kért az áldozatokból is, és ő az, aki megalapozta az orvoslás tudományát az univerzumban.
2.7.22. vers: Amikor az uralkodók, a kṣatriyák letértek az Abszolút Igazság útjáról, mert pokoli szenvedésekre vágyakoztak, az Úr a nagy bölcs, Paraśurāma inkarnációjában végzett e nemkívánatos királyokkal, a föld tüskéivel. Éles bárdjával háromszor hét alkalommal pusztította el őket.
2.7.23. vers: Az univerzum minden élőlénye iránti indokolatlan kegyéből az Istenség Legfelsőbb Személyisége teljes kiterjedéseivel együtt megjelent Ikṣvāku Mahārāja családjában, belső energiája, Sītā Uraként. Apjának, Daśaratha Mahārājának a parancsára az erdőbe vonult, s hosszú évekig ott élt feleségével és öccsével. Mérhetetlen anyagi hatalommal a kezében Rāvaṇa, akinek nyakán tíz fej sorakozott, nagy sértést követett el Ellene, s ezért el kellett pusztulnia.
2.7.24. vers: Bensőséges társától [Sītātól] elszakítva az Istenség Személyiségét elöntötte a bánat, s vörösen izzó szemével — amilyen csak Harának van [aki porrá akarta égetni a mennyek birodalmát] — ellensége, Rāvaṇa városára pillantott. A hatalmas óceán reszketett félelmében, s utat nyitott Neki, mert rokonai, a vizében élő cápák, kígyók és krokodilok számára elviselhetetlen volt az Úr dühtől izzó pillantásának égető heve.
2.7.25. vers: Rāvaṇa harc közben mellkasával darabokra szaggatta a mennyek királyát, Indrát hordozó elefánt ormányát, s a szerteszóródó darabok minden égtájat elárasztottak fényükkel. Hőstette miatt büszkén lépkedett a harcoló katonák között, s azt gondolta, meghódította az egész világot. Ám elégedett nevetése nyomban a torkán akadt, s az életlevegő is eltávozott belőle, amint Rāmacandra, az Istenség Személyisége megpendítette íját.
2.7.26. vers: Amikor a világra súlyos teherként nehezedik az istentagadó uralkodók harca, az Úr, hogy enyhítsen a világ szenvedésén, teljes kiterjedésével együtt megjelenik. Eredeti alakjában jön, csodálatos, fekete hajjal, s hogy hirdesse transzcendentális dicsőségét, rendkívüli tetteket hajt végre. Senki sem tudja igazán megérteni, milyen hatalmas az Úr.
2.7.27. vers: Nem férhet hozzá kétség, hogy az Úr Kṛṣṇa a Legfelsőbb Úr. Másképp hogyan tudta volna anyja ölében ülő apró gyermekként megölni a hatalmas démont, Pūtanāt, vagy hogyan lett volna képes felrúgni egy szekeret, amikor még mindössze három hónapos volt, s hogyan tudta volna gyökerestül kitépni a két égig érő arjunafát, amikor még járni sem tudott? Erre az Úron kívül senki más nem képes.
2.7.28. vers: Amikor pedig a tehénpásztorfiúk és jószágaik a Yamunā folyó mérgezett vizéből ittak, az Úr [aki még gyerek volt] kegyes pillantásával mind visszahozta őket az életbe. Hogy megtisztítsa a Yamunā folyót, beleugrott a vizébe, mintha csak játszana, s ellátta a baját Kāliya kígyónak, aki a vízben rejtőzködött, s akinek nyelve méreggel árasztotta el a Yamunāt. Ki más lenne képes ilyen emberfölötti tettekre, mint a Legfelsőbb Úr?
2.7.29. vers: A Kāliya kígyó megleckéztetését követő éjjelen Vrajabhūmi lakói békésen aludtak, amikor hirtelen a száraz levelek lángra kaptak, s tűz ütött ki az erdőben. Úgy tűnt, mindannyian a lángokban lelik halálukat, ám az Úr — Balarāmával együtt — pusztán azzal, hogy becsukta szemét, megmentette őket. Ilyen emberfölötti tettekre képes az Úr.
2.7.30. vers: Amikor a gopī [Kṛṣṇa nevelőanyja, Yaśodā] megpróbálta megkötözni fia kezét, a kötél mindig rövidebbnek tűnt a kelleténél. Amikor végül felhagyott a próbálkozással, az Úr Kṛṣṇa lassan kinyitotta a száját, s anyja megpillantotta benne az univerzumokat. Elméjét erre kétségek árasztották el, ám a maga módján magyarázatot talált fia misztikus természetére.
2.7.31. vers: Az Úr Kṛṣṇa megmentette nevelőapját, Nanda Mahārāját Varuṇa félistentől való félelmétől, és kiengedte a tehénpásztorfiúkat a hegy barlangjából, ahová Maya fia zárta őket. Vṛndāvana népét, akik az egész napi fáradságos munka után éjjel mélyen aludtak, azzal jutalmazta meg, hogy eljuthattak a lelki világ legfelsőbb bolygójára. Minden tette transzcendentális, és minden kétséget kizáróan bizonyítja, hogy Ő Isten.
2.7.32. vers: Amikor Vṛndāvana tehénpásztorai Kṛṣṇa utasítására félbeszakították a mennyek királyának, Indrának bemutatott áldozatot, a Vrajának nevezett földre hét napig tartó szüntelen esőzés zúdult, azzal fenyegetve, hogy mindent elmos. Az Úr Kṛṣṇa Vraja népe iránti indokolatlan kegyéből egyik kezével föléjük tartotta a Govardhana-hegyet, noha még csak hétéves volt. Mindezt azért tette, hogy megvédelmezze az állatokat a fenyegető vízözöntől.
2.7.33. vers: Amikor az Úr Vṛndāvana erdejében a rāsa tánc kedvtelésének hódolt és édes, kellemes dalaival felébresztette a Vṛndāvanában élők feleségeinek érzéki vágyait, egy Śaṅkhacūḍa nevű démon, a mennyek kincstárnokának [Kuverának] egyik gazdag követője elrabolta a leányokat, mire az Úr leválasztotta a fejét a testéről.
2.7.34-35. vers: A démonok — Pralamba, Dhenuka, Baka, Keśī, Ariṣṭa, Cāṇūra, Muṣṭika, Kuvalayāpīḍa elefánt, Kaṁsa, Yavana, Narakāsura és Pauṇḍraka —, a nagy hadvezérek — Śālva, Dvivida, a majom és Balvala —, Dantavakra, a hét bika, Śambara, Vidūratha és Rukmī, valamint mind a rettenthetetlen katonák — Kāmboja, Matsya, Kuru, Sṛñjaya és Kekaya — ádázul harcolnak majd vagy Maga az Úr Hari, vagy Baladeva, Arjuna, Bhīma és mások ellen, akik az Úr nevében küzdenek. A démonok, akik ottvesznek a csatában, a személytelen brahmajyotiba kerülnek vagy eljutnak az Úr hajlékára a Vaikuṇṭha bolygókon.
2.7.36. vers: Az Úr Satyavatī fiának [Vyāsadevának] az inkarnációjában úgy találja majd, hogy a rövid életű és csekély intelligenciával rendelkező emberek nehezen értik meg a védikus írásokat, melyeket Ő állított össze. Ezért különféle ágakra fogja osztani a védikus tudás fáját, a korszak jellegének megfelelően.
2.7.37. vers: Az ateisták, miután alaposan elsajátítják a védikus tudományt, számtalan bolygó élőlényeit pusztítják majd el láthatatlanul repülve az égen rakétáikon, melyeket a nagy tudós, az ügyes Maya készít. Az Úr azonban megzavarja elméjüket, amikor a vonzó Buddhaként jelenik meg, s a legalapvetőbb vallásos elvekről prédikál.
2.7.38. vers: Ezek után a Kali-yuga végén, amikor senki sem beszél többé Istenről még a szenteknek tartott emberek és a három felsőbb kaszt köztiszteletben álló polgárai házában sem, amikor az ország irányítását olyan miniszterekre bízzák, akiket az alacsony származású śūdrák vagy a még náluk is alacsonyabb rendű emberek közül választanak ki; amikor senki sem tudja már, hogyan kell az áldozatokat végrehajtani, még elméletben sem, az Úr, a legfelsőbb büntetés, megjelenik.
2.7.39. vers: A teremtés kezdetén semmi nincs rajtam [Brahmān], a vezeklésen és a Prajāpatikon, a nagy bölcseken, az ősnemzőkön kívül. Aztán a teremtés fennállása idején jelen van az Úr Viṣṇu, az irányító hatalommal rendelkező félistenek, valamint a különféle bolygók királyai. Végül azonban megjelenik a vallástalanság, majd az Úr Śiva és a dühös, ateista démonok. Mindegyikük az Úr, a mindenek fölött álló hatalom energiájának megnyilvánulása.
2.7.40. vers: Ki tudná tökéletesen jellemezni Viṣṇu nagyságát? Ha a tudósok meg tudnák számolni az univerzum atomjait, erre akkor sem lennének képesek, hiszen az Úr az, aki Trivikramaként megjelenve könnyedén átlépett a legfelsőbb bolygón, Satyalokán, egészen addig, ahol az anyagi természet három kötőerejének semleges állapota uralkodik. Ez ámulattal töltött el mindenkit.
2.7.41. vers: Sem én, sem azok a bölcsek, akik előtted születtek nem ismerik igazán a mindenható Istenség Személyiségét. Mit tudhatnak hát róla mások, akik utánunk születtek? Még az Úr első inkarnációja, Śeṣa sem volt képes teljesen szert tenni e tudásra, noha ezer szájával beszél az Úr tulajdonságairól.
2.7.42. vers: De bárki, aki annak köszönhetően, hogy feltétel nélkül átadta magát az Úr szolgálatának, elnyeri a Legfelsőbb Úr különleges kegyét, felül tud kerekedni az illúzió legyőzhetetlen óceánján, s megértheti az Urat. Ellenben azok, akik az anyagi testhez ragaszkodnak, amely végül kutyák és sakálok eledele lesz, erre soha nem lesznek képesek.
2.7.43-45. vers: Ó, Nārada! Az Úr energiáit lehetetlen megismerni és felmérni, de mivel meghódolt lelkek vagyunk, tudjuk, hogyan cselekszik yogamāyā energiáin keresztül. Éppen így ismeri az Úr energiáit a hatalmas Śiva, a démon-család nagy királya, Prahlāda Mahārāja, Svāyambhūva Manu és felesége, Śatarūpā, valamint fiaik és leányaik (Priyavrata, Uttānapāda, Ākūti, Devahūti és Prasūti), Prācīnabarhi, Ṛbhu, Aṅga (Vena apja), Dhruva Mahārāja, Ikṣvāku, Aila, Mucukunda, Janaka Mahārāja, Gādhi, Raghu, Ambarīṣa, Sagara, Gaya, Nāhuṣa, Māndhātā, Alarka, Śatadhanve, Anu, Rantideva, Bhīṣma, Bali, Amūrttaraya, Dilīpa, Saubhari, Utaṅka, Śibi, Devala, Pippalāda, Sārasvata, Uddhava, Parāśara, Bhūriṣeṇa, Vibhīṣaṇa, Hanumān, Śukadeva Gosvāmī, Arjuna, Ārṣṭiṣeṇa, Vidura, Śrutadeva és sokan mások.
2.7.46. vers: A meghódolt lelkek, még ha származásuk szerint bűnös életűek — a nők, a munkások, a hegyek lakói és Szibéria népe —, de még a madarak vagy a vadállatok is elsajátíthatják Isten tudományát és megszabadulhatnak az illuzórikus energia csapdájából, ha meghódolnak az Úr tiszta bhaktáinak, és követik nyomdokaikat az odaadó szolgálat útján.
2.7.47. vers: Az, amit Abszolút Brahmanként ismernek, határtalan boldogsággal teli, s nem vetődik rá a szomorúság árnyéka. Kétségtelenül Ő a legfelsőbb élvező, az Istenség Személyisége legmagasabb rendű aspektusa. Örökké békés és félelem nélküli, s Ő a tökéletes tudat, amely teljesen eltér az anyagitól. Minden szennyeződéstől mentes, fölötte áll minden anyagi kettősségnek, s Ő minden ok és okozat elsődleges oka. Nincs Benne áldozat, mely gyümölcsöző tettekhez vezetne, s Ő az, aki előtt szégyenkezik az illuzórikus energia.
2.7.48. vers: E transzcendentális szintre eljutva nincs szükség többé az elme szabályozására, az elmélkedésre vagy a meditációra, amit a jñānīk és a yogīk végeznek. Az ember felhagy az efféle folyamatokkal, mint ahogy a mennyek királya, Indra sem fárad többé azzal, hogy kutat ásson.
2.7.49. vers: Az Istenség Személyisége minden jó szerencse legfőbb ura, mert bármit tesz az élőlény — legyen az akár anyagi, akár lelki —, az Úr megjutalmazza. Ő ezért a legfőbb jótevő. Az élőlények mind születetlenek, ezért még anyagi testük pusztulása után is tovább léteznek, akár a testbe zárt levegő.
2.7.50. vers: Kedves fiam! Röviden beszéltem hát az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről, a megnyilvánult világok teremtőjéről. Az Úron, Harin kívül nincsen más oka a felfogható és az érzékek fölötti létezésnek.
2.7.51. vers: Ó, Nārada! Isten tudományát, e Śrīmad-Bhāgavatamot az Istenség Legfelsőbb Személyisége mondta el nekem röviden, s mint különféle energiáinak tárházát adta át. Kérlek, dolgozd ki e tudományt részletesen!
2.7.52. vers: Kérlek, úgy beszélj Isten tudományáról, hogy az emberekben felébredjen a vágy az Istenség Személyiségének, Harinak végzett odaadó szolgálat iránt, aki minden élőlény Felsőlelke, s minden energia forrása, a summum bonum!
2.7.53. vers: Az Úr cselekedeteiről, melyeket különféle energiái segítségével hajt végre, a Legfelsőbb Úr tanításaival összhangban kell beszélni és hallani, s ugyanilyen módon kell azokat értékelni. Ha valaki odaadással és tisztelettel rendszeresen ezt teszi, nem férhet hozzá kétség, hogy megszabadul az Úr illuzórikus energiájának hatásától.