HU/SB 5.20: Az univerzum felépítése

Śrīmad-Bhāgavatam - Ötödik Ének - HUSZADIK FEJEZET: Az univerzum felépítése

SB 5.19 - SB 5.21

Click here for English

---

5.20.1. vers: A nagy bölcs, Śukadeva Gosvāmī így szólt: Most beszélek a Plakṣa szigettel kezdődően a hat sziget méretéről, jellemzőiről és formájáról.

5.20.2. vers: Ahogy a Sumeru-hegyet Jambūdvīpa veszi körül, úgy Jambūdvīpa körül a sós vizű óceán található. Jambūdvīpa szélessége 100 000 yojana [800 000 mérföld], a sós vizű óceáné ugyanennyi. Ahogy a vár körül a várárkot néha egy kertszerű erdő veszi körül, úgy veszi körül magát a Jambūdvīpát övező sós vizű óceánt Plakṣadvīpa. Plakṣadvīpa szélessége kétszerese a sós vizű óceánnak, vagyis 200 000 yojana [1 600 000 mérföld]. Plakṣadvīpán van egy fa, ami úgy ragyog, mint az arany, és olyan magas, mint a jambū fa Jambūdvīpán. Gyökerénél egy tűz ég hét lánggal. E plakṣa fa után ezt a szigetet Plakṣadvīpának nevezik. Plakṣadvīpán Idhmajihva, Priyavrata Mahārāja egyik fia uralkodott. Priyavrata Mahārāja a hét szigetet hét fia után nevezte el, majd szétosztotta közöttük a szigeteket, és visszavonult a tevékeny élettől, hogy az Úr odaadó szolgálatába merüljön.

5.20.3-4. vers: A hét sziget [varṣa] a hét fiúról, Śiváról, Yavasáról, Subhadráról, Śāntáról, Kṣemáról, Amṛtáról és Abhayáról kapta a nevét. E hét földrészen hét hegy és hét folyó található. A hegyeket Maṇikūṭának, Vajrakūṭának, Indrasenának, Jyotiṣmānnak, Suparṇának, Hiraṇyaṣṭhīvának és Meghamālának, a folyókat pedig Aruṇānak, Nṛmṇānak, Āṅgirasīnak, Sāvitrīnak, Suptabhātānak, Ṛtambharānak és Satyambharānak hívják. Bárki azonnal megtisztulhat az anyagi szennyeződésektől, ha megérinti e folyók vizét vagy megfürdik bennük. A Plakṣadvīpán élő emberek négy kasztja    —    a haṁsák, a pataṅgák, az ūrdhvāyanák és a satyāṅgák    —    ily módon tisztulnak meg. Plakṣadvīpa lakói ezer évig élnek. Olyan gyönyörűek, mint a félistenek, és félistenekhez hasonlatos gyermekeket nemzenek. Mivel minden rituális szertartást elvégeznek, amit a Védák javasolnak, és a napistent imádják mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségének képviselőjét, a Napra kerülnek, ami egy mennyei bolygó.

5.20.5. vers: [Plakṣadvīpa lakói a következő mantrával imádják a Legfelsőbb Urat:] Hadd találjunk oltalomra a napistennél, aki az Úr Viṣṇu, a mindenhová kiterjedő Istenség Legfelsőbb Személyisége, a legősibb személy visszatükröződése! Viṣṇu az egyetlen imádandó Úr, a Védák, a vallás és minden kedvező és kedvezőtlen eredmény eredete.

5.20.6. vers: Ó, király! Plakṣadvīpával kezdődően az öt szigeten mindenkinek egyformán természet adta adottsága a hosszú élet, az érzékek kifinomultsága, a fizikai és mentális erő, az intelligencia és a bátorság.

5.20.7. vers: Plakṣadvīpát a szigettel azonos szélességű cukornádlé óceán veszi körül. Mellette egy másik sziget    —    Śālmalīdvīpa    —    található, ami kétszer olyan széles, mint Plakṣadvīpa [400 000 yojana, azaz 3 200 000 mérföld], amit egy ugyanilyen széles víztömeg vesz körül, amit Surāsāgarának, likőr ízű óceánnak hívnak.

5.20.8. vers: Śālmalīdvīpán van egy śālmalī-fa, amiről a sziget a nevét kapta. Ez a fa ugyanolyan széles és magas, mint a plakṣa-fa, azaz száz yojana [800 mérföld] széles és ezeregyszáz yojana [8800 mérföld] magas. A művelt tudósok azt mondják, hogy ez az óriási fa Garuḍának, a madarak királyának a hajléka, aki az Úr Viṣṇut viszi a hátán, s ezen a fán ajánlja védikus imáit az Úr Viṣṇunak.

5.20.9. vers: Śālmalīdvīpa ura, Priyavrata Mahārāja Yajñabāhu nevű fia a szigetet hét részre osztotta. A földrészeket hét fiának adta, s róluk nevezte el a következőképpen: Surocana, Saumanasya, Ramaṇaka, Deva-varṣa, Pāribhadra, Āpyāyana és Avijñāta.

5.20.10. vers: E földrészeken hét hegy található    —    a Svarasa, a Śataśṛṅga, a Vāmadeva, a Kunda, a Mukunda, a Puṣpa-varṣa és a Sahasraśruti. Hét folyója is van, az Anumati, a Sinīvālī, a Sarasvatī, a Kuhū, a Rajanī, a Nandā és a Rākā. Valamennyi létezik még ma is.

5.20.11. vers: E szigetek lakói, a śrutadharák, a vīryadharák, a vasundharák és az iṣandharák a varṇāśrama-dharma rendszer szigorú követésével mindannyian az Istenség Legfelsőbb Személyisége Soma nevű kiterjedését, a holdistent imádják.

5.20.12. vers: [Śālmalīdvīpa lakói a következőképpen imádják a hold félistenét:] A holdisten saját sugaraival a hónapot kétszer két hétre osztotta, a śuklára és a kṛṣṇára, annak érdekében, hogy a pitāk és a félistenek gabonát kapjanak. A hold félistene az, aki felosztja az időt, és ő az univerzum minden lakójának királya. Imádkozunk hát, hogy maradjon a királyunk és vezessen minket, és tiszteletteljes hódolatunkat ajánljuk neki!

5.20.13. vers: A likőróceánon kívül egy másik sziget, a Kuśadvīpa található, aminek szélessége 800  000 yojana [6 400 000 mérföld], kétszerese a likőróceánnak. Ahogy Śālmalīdvīpát a likőróceán veszi körül, úgy Kuśadvīpát egy olyan széles folyékony tisztított vaj óceán övezi, mint maga a sziget. Kuśadvīpán kuśafű nő, amiről a szigetet elnevezték. Ez a kuśafű, amit a félistenek a Legfelsőbb Úr akaratából teremtettek, olyan, mint a tűz egy másik formája, de lángjai nagyon szelídek és kellemesek. Fiatal hajtásai beragyogják az összes égtájat.

5.20.14. vers: Ó, király! E sziget uralkodója Priyavrata Mahārāja egy másik fia, Hiraṇyaretā volt. Hét részre osztotta birodalmát, amit hét fiának adott az örökösödési jognak megfelelően, majd visszavonult a családi élettől, hogy lemondásokat végezzen. Fiait Vasunak, Vasudānának, Dṛḍharucinak, Stutyavratának, Nābhiguptának, Viviktának és Vāmadevának hívták.

5.20.15. vers: E hét szigeten hét határhegy emelkedik, a Cakra, a Catuḥśṛṅga, a Kapila, a Citrakūṭa, a Devānīka, az Ūrdhvaromā és a Draviṇa. Hét folyót is találhatunk ott, a Ramakulyāt, a Madhukulyāt, a Mitravindāt, a Śrutavindāt, a Devagarbhāt, a Ghṛtacyutāt és a Mantramālāt.

5.20.16. vers: Kuśadvīpa sziget lakói kuśalákként, kovidákként, abhiyuktákként illetve kulakákként híresek, és olyanok, mint a brāhmaṇák, kṣatriyák, vaiśyák illetve śūdrák. E folyók vizében fürödve mindannyian megtisztulnak. Jól értenek a védikus írások szerinti rituális szertartások bemutatásához, s így imádják az Urat a tűz félistenének formájában.

5.20.17. vers: [Kuśadvīpa lakói ezzel a mantrával imádják a tűzistent:] Ó, tűzisten! Te az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Hari része vagy, és te viszed el az áldozatokban tett felajánlásokat Neki. Arra kérünk ezért, hogy ajánld fel az Istenség Legfelsőbb Személyiségének mindazt, amit a yajñák során a félisteneknek adunk, hiszen Ő a valódi élvező.

5.20.18. vers: A tisztított vaj óceánján kívül található még egy sziget, Krauñcadvīpa, amelynek szélessége 1  600 000 yojana [12 800 000 mérföld], kétszerese a tisztított vaj óceánnak. Ahogy Kuśadvīpát a tisztított vaj óceánja veszi körül, úgy Krauñcadvīpát egy tejóceán övezi, ami ugyanolyan széles, mint maga a sziget. Krauñcadvīpán található egy hatalmas hegy, amit Krauñcának hívnak, s amiről a sziget a nevét kapta.

5.20.19. vers: Noha a Krauñca-hegy lankáin élő növényzetet megtámadták és elpusztították Kārttikeya fegyverei, a hegy megszabadult a félelemtől, mert minden oldalról a tejóceán mossa, és Varuṇadeva védelmezi.

5.20.20. vers: E szigeten szintén Priyavrata Mahārāja egyik fia uralkodott, akit Ghṛtapṛṣṭhának hívtak, és aki rendkívül művelt tudós volt. Ő is felosztotta saját szigetét hét fia között, s a hét területet róluk nevezte el. Később teljesen visszavonult a családi élettől, és az Úr, minden lélek lelke lótuszlábánál keresett menedéket, aki minden áldásos tulajdonsággal rendelkezik. Ily módon érte el a tökéletességet.

5.20.21. vers: Ghṛtapṛṣṭha Mahārāja fiait Āmának, Madhuruhának, Meghapṛṣṭhának, Sudhāmānak, Bhrājiṣṭhának, Lohitārṇának és Vanaspatinak hívták. Szigeteiken volt hét hegy, amelyek a hét földrész határait jelölték, valamint hét folyó. A hegyeket Śuklának, Vardhamānának, Bhojanának, Upabarhiṇának, Nandának, Nandanának és Sarvatobhadrának, a folyókat pedig Abhayānak, Amṛtaughānak, Āryakānak, Tīrthavatīnak, Rūpavatīnak, Pavitravatīnak és Śuklānak nevezték.

5.20.22. vers: Krauñcadvīpa népe négy kasztban él, s puruṣáknak, ṛṣabháknak, draviṇáknak és a devakáknak nevezik őket. Szent folyóik vizével imádják az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, azáltal, hogy tenyerükben vizet ajánlanak Varuṇa, a víz formájában jelen lévő félisten lótuszlábainak.

5.20.23. vers: [Krauñcadvīpa lakói a következő mantrával végzik imádatukat:] Ó, folyók vize! Az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől kaptad energiádat, s így megtisztítod a három bolygórendszert, a Bhūlokát, a Bhuvarlokát és a Svarlokát. Örök természetednél fogva elveszel minden bűnt, s ezért érintünk meg téged. Légy kegyes, és tisztíts bennünket továbbra is!

5.20.24. vers: A tejóceánon túl van még egy sziget, Śākadvīpa, amelynek a szélessége 3 200  000 yojana [25 600 000 mérföld]. Ahogy Krauñcadvīpát saját tejóceánja veszi körül, Śākadvīpát egy olyan széles köpült joghurt óceán övezi, mint maga a sziget. Śākadvīpán egy hatalmas śākafa nő, amelyről a sziget a nevét kapta. Rendkívül illatos fa, s aromáját az egész szigeten érezni lehet.

5.20.25. vers: E sziget urát, aki szintén Priyavrata fia, Medhātithinek hívták. Ő is hét részre osztotta szigetét, s a területeket hét fiáról nevezte el, akiket e szigetek királyaivá tett. Nevük Purojava, Manojava, Pavamāna, Dhūmrānīka, Citrarepha, Bahurūpa és Viśvadhāra volt. Miután felosztotta a szigetet, és fiait a trónra ültette, Medhātithi visszavonult, és hogy elméjét teljesen az Istenség Legfelsőbb Személyisége lótuszlábára rögzítse, egy meditálásra alkalmas erdőbe indult.

5.20.26. vers: Ezeken a területeken szintén van hét határoló hegy és hét folyó. A hegyek az Īśāna, az Uruśṛṅga, a Balabhadra, a Śatakesara, a Sahasrasrota, a Devapāla és a Mahānasa, a folyók pedig az Anaghā, az Āyurdā, az Ubhayaspṛṣṭi, az Aparājitā, a Pañcapadī, a Sahasrasruti és a Nijadhṛti.

5.20.27. vers: E sziget lakói is négy kasztba, a ṛtavraták, satyavraták, dānavraták és anuvraták kasztjába tartoznak, melyek pontosan megfelelnek a brāhmaṇák, kṣatriyák, vaiśyák és śūdrák rendjeinek. A prāṇāyāmát és a misztikus yogát gyakorolják, és transzba merülve Vāyu formájában imádják a Legfelsőbb Urat.

5.20.28. vers: [Śākadvīpa lakói a következő szavakkal imádják Vāyu formájában az Istenség Legfelsőbb Személyiségét:] Ó, Legfelsőbb Személy, aki Felsőlélekként vagy jelen a testben! Te irányítod a különféle levegők, például a prāṇa működéseit, s így Te tartasz fenn minden élőlényt. Ó, Urunk, ó, mindenki Felsőlelke, ó, kozmikus megnyilvánulás irányítója, minden létezés felülvigyázója! Bárcsak megvédelmeznél bennünket minden veszélytől!

5.20.29. vers: A joghurtóceán után következik még egy sziget, a Puṣkaradvīpa, ami 6 400 000 yojana [51 200 000 mérföld] széles, kétszer olyan széles, mint a joghurtóceán. Ezt egy rendkívül ízletes vizű óceán veszi körül, melynek szélessége megegyezik a szigetével. Puṣkaradvīpán nő egy hatalmas lótuszvirág százmillió színarany szirommal, melyek olyan ragyogóak, mint a tűz lángjai. Ezt a lótuszt tekintik az Úr Brahmā ülőhelyének, aki a leghatalmasabb élőlény, és akit ezért néha bhagavānnak hívnak.

5.20.30. vers: E sziget közepén emelkedik a hatalmas Mānasottara-hegy, ami határt húz a sziget belső és külső oldala között. Szélessége és magassága 10  000 yojana [80 000 mérföld]. E hegyen a négy égtáj irányában találhatók a félistenek lakhelyei, köztük Indráé is. A napisten szekerén a Nap a Saṁvatsarának nevezett pályán halad a hegy tetején, körüljárva a Meru-hegyet. A Nap pályáját az északi oldalon Uttarāyaṇának, a déli oldalon pedig Dakṣiṇāyanának nevezik. Az egyik oldal a félistenek nappalát, a másik oldal az éjszakájukat képviseli.

5.20.31. vers: E sziget uralkodójának, Priyavrata Mahārāja Vītihotra nevű fiának két fia volt, Ramaṇaka és Dhātaki. Vītihotra e két fiának adta a sziget két felét, és attól kezdve bátyjához, Medhātithihez hasonlóan csak az Istenség Legfelsőbb Személyiségéért cselekedett.

5.20.32. vers: A földrész lakói anyagi vágyaik teljesülése érdekében az Istenség Legfelsőbb Személyiségét úgy imádják, ahogyan az Úr Brahmā képviseli Őt. Így imádkoznak Hozzá:

5.20.33. vers: Az Úr Brahmāt karma-mayaként, a rituális szertartások formájaként ismerik, mert a rituális szertartások bemutatásával az ember az ő helyzetébe kerülhet, s mert a védikus rituális himnuszok belőle nyilvánulnak meg. Megingathatatlan odaadással imádja az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, ezért egy bizonyos értelemben nem különbözik Tőle. Mégsem úgy kell imádni őt, ahogyan azt a monisták teszik, hanem a különbséget látva. Az embernek mindig a Legfelsőbb Úr, a legfelsőbb imádandó Istenség szolgájának kell maradnia. Tiszteletteljes hódolatunkat ajánljuk hát az Úr Brahmānak, a megnyilvánult védikus tudás formájának.

5.20.34. vers: Az édesvíz-óceánon túl, teljesen körülvéve azt a Lokāloka-hegy található, ami elválasztja egymástól a napsütötte és a napfény nélküli országokat.

5.20.35. vers: Az édesvíz-óceán után egy olyan széles földrész következik, mint a Sumeru-hegy közepe és a Mānasottara-hegy határa közötti terület. Ezen a vidéken nagyon sok élőlény él. Ezen a területen túl a Lokāloka-hegyig húzódik egy színaranyból álló föld. Felszíne arany, ezért úgy tükrözi a fényt, mint egy tükör, s ha bármilyen fizikai tárgy ráesik, azt soha többé nem találják meg. Az élőlények éppen ezért messze elkerülik ezt az aranyföldet.

5.20.36. vers: Az élőlények által benépesített föld és a lakatlan terület között van egy hatalmas hegy, ami a kettőt elválasztja egymástól, s amit ezért Lokāloka néven ismernek.

5.20.37. vers: Kṛṣṇa legfelsőbb akaratából a Lokāloka-hegy képezi a három világ    —    Bhūrloka, Bhuvarloka és Svarloka    —    külső határát, hogy irányítása alatt tartsa a Nap sugarait az univerzumban. Az égitestek a Naptól a Dhruvalokáig mind beragyogják sugaraikkal a három világot, de csakis e hegy által alkotott határon belül. Mivel rendkívül magas, még a Dhruvalokánál is magasabb, megakadályozza a bolygók sugarainak terjedését, amelyek így nem juthatnak el e hegyen túlra.

5.20.38. vers: A hibáktól, illúziótól és csaló hajlamtól mentes bölcs tudósok így írták le a bolygórendszereket és azok sajátos jellemzőit, helyzetét és méretét. Hosszas meditálás után kinyilvánították azt az igazságot, hogy a Sumeru és a Lokāloka hegyek közötti távolság egynegyede az univerzum átmérőjének, azaz 125 000 000 yojana [egybillió mérföld].

5.20.39. vers: A Lokāloka-hegy tetején él a négy gaja-pati, a négy legkiválóbb elefánt, akiket az Úr Brahmā, az egész univerzum legfelsőbb lelki tanítómestere állított oda a négy égtáj irányába. Nevük Ṛṣabha, Puṣkaracūḍa, Vāmana és Aparājita. Ők felelnek az univerzum bolygórendszereinek fenntartásáért.

5.20.40. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége minden transzcendentális fenség Ura és a lelki világ mestere. Ő a Legfelsőbb Személy, Bhagavān, mindenki Felsőlelke. Az Indra király vezette félistenek az anyagi világ ügyeiért felelősek. Az Úr    —    lelki testében, amelyet nem szennyeznek be az anyagi természet kötőerői    —    megnyilvánul e hegy tetején a különféle bolygók minden élőlényének áldására, valamint azért, hogy növelje ezeknek az elefántoknak és a félisteneknek a hatalmát. Személyes kiterjedései és segítői    —    köztük Viṣvaksena    —    társaságában minden tökéletes fenségét feltárja, a vallást, a tudást és misztikus képességeit is, például az aṇimāt, a laghimāt és a mahimāt. Csodálatosan szép, s a négy kezében tartott fegyverek ékesítik.

5.20.41. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének különféle formáit, például Nārāyaṇát és Viṣṇut fegyverek ékesítik. Az Úr azért nyilvánítja ki ezeket a formákat, hogy fenntartsa a különféle bolygókat, melyeket személyes energiája, yogamāyā révén teremtett.

5.20.42. vers: Kedves királyom! A Lokāloka-hegyen kívül található az Aloka-varṣa nevű földterület, ami ugyanolyan széles, mint a hegyen belül lévő terület    —    azaz 125 000 000 yojana [egybillió mérföld]. Aloka-varṣán túl azoknak a végcélja van, akik ki akarnak szabadulni ebből az anyagi világból. Ez a föld túl van a természet anyagi kötőerőinek hatáskörén, ezért teljesen tiszta. Az Úr Kṛṣṇa ezen a helyen keresztül vezette Arjunát, hogy visszahozzák a brāhmaṇa fiait.

5.20.43. vers: A Nap [függőlegesen] az univerzum közepén található, a Bhūrloka és a Bhuvarloka közötti területen, amit antarikṣának, világűrnek neveznek. A Nap és az univerzum határa közötti távolság huszonöt koṭi-yojana [kétbillió mérföld].

5.20.44. vers: A napistent Vairājának, valamennyi élőlény teljes anyagi testének hívják, és mivel a teremtéskor behatolt az univerzum élettelen tojásába, Mārtaṇḍának is nevezik. Hiraṇyagarbhaként is ismeretes, mert anyagi testét Hiraṇyagarbhától [az Úr Brahmātól] kapta.

5.20.45. vers: Ó, király! A napisten és a Nap bolygó osztja égtájakra az univerzumot. Egyedül a Nap jelenlétének köszönhetően érthetjük meg, hogy mi az ég, mik a felsőbb bolygók, mi ez a világ és mik az alsóbb bolygók. Csakis a Nap miatt érthetjük meg, hogy milyen helyek szolgálnak az anyagi érzékkielégítésre, a felszabadulásra, hogy melyek a pokoli és melyek a Föld alatti helyek.

5.20.46. vers: Minden élőlényt, beleértve a félisteneket, az emberi lényeket, a négylábúakat, a madarakat, a rovarokat, a csúszómászókat, a virágokat és a fákat, az a hő és fény tartja életben, amit a napisten áraszt a Nap bolygóról. A Nap jelenlétének köszönhetően látnak az élőlények, ezért a Napot dṛg-īśvarának, a látást irányító Istenség Személyiségének is nevezik.

SB 5.19 - SB 5.21