HU/SB 1.7: Drona fiának bűnhődése

Śrīmad-Bhāgavatam - Első Ének - HETEDIK FEJEZET: Droṇa fiának bűnhődése

SB 1.6 - SB 1.8

Click here for English

---

1.7.1. vers: Śaunaka Ṛṣi így kérdezett: Ó, Sūta! A kiváló, transzcendentális hatalommal rendelkező Vyāsadeva végighallgatta Śrī Nārada Munit. Mit tett azután, hogy Nārada távozott?

1.7.2. vers: Śrī Sūta így szólt: A Védákkal közvetlen kapcsolatban álló Sarasvatī folyó nyugati partján, Śamyāprāsánál áll egy meditálásra szolgáló kunyhó. Ez a hely élettel tölti meg a bölcsek transzcendentális cselekedeteit.

1.7.3. vers: Ezen a helyen, bogyót termő fák övezte āśramájában ült le meditálni Śrīla Vyāsadeva, miután vizet érintve megtisztult.

1.7.4. vers: Így rögzítette elméjét, tökéletesen összekapcsolva azt az odaadó szolgálattal [bhakti-yogával], a materializmus leghalványabb árnyalata nélkül, majd megpillantotta az Istenség Legfelsőbb Személyiségét külső energiájával együtt, amely teljes ellenőrzése alatt állott.

1.7.5. vers: E külső energiának köszönhetően az élőlény, noha transzcendentális az anyagi természet három kötőerejéhez képest, azt gondolja magáról, hogy az anyag terméke, s így el kell viselnie az anyagi szenvedés visszahatásait.

1.7.6. vers: Az élőlény anyagi szenvedéseit, amelyek nemkívánatosak számára, közvetlenül enyhíteni lehet az odaadó szolgálat összekapcsoló folyamatával. Az emberek nagy része azonban nem tudja ezt, ezért a bölcs Vyāsadeva összeállította ezt a Védikus Írást, amely a Legfelsőbb Igazsággal van kapcsolatban.

1.7.7. vers: Pusztán e Védikus Írást hallgatva az Úr Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége iránti szerető odaadó szolgálat vágya egyszerre kirügyezik, hogy eloltsa a bánat, az illúzió és a félelem tüzét.

1.7.8. vers: A nagy bölcs Vyāsadeva, miután összeállította és átdolgozta a Śrīmad-Bhāgavatamot, megtanította fiának, Śrī Śukadeva Gosvāmīnak, aki ekkor már az önmegvalósítás útját járta.

1.7.9. vers: Śrī Śaunaka így kérdezte Sūta Gosvāmīt: Śrī Śukadeva Gosvāmī már az önmegvalósítás útját járta, így az önvalóból merített elégedettséget. Miért törődött mégis azzal, hogy tanulmányozzon egy ilyen hatalmas terjedelmű irodalmat?

1.7.10. vers: A különböző ātmārāmák [akik az ātmāból, a lelki önvalóból merítenek örömet], különösen azok, akik az önmegvalósítás útját járják, mentesek minden anyagi köteléktől, mégis arra vágynak, hogy tiszta odaadással szolgálhassák az Istenség Személyiségét. Ez azt jelenti, hogy az Úr transzcendentális tulajdonságokkal rendelkezik, ezért mindenki, még a felszabadult lelkek számára is vonzó.

1.7.11. vers: Śrīla Śukadeva Gosvāmī, Śrīla Vyāsadeva fia nemcsak transzcendentális képességekkel rendelkezett, de emellett nagyon kedves volt az Úr bhaktáinak. Így tanulmányozta ezt a nagy elbeszélést [a Śrīmad-Bhāgavatamot].

1.7.12. vers: Sūta Gosvāmī így szólt a Śaunaka vezette ṛṣikhez: Elkezdem hát transzcendentális elbeszélésemet az Úr Kṛṣṇáról, Parīkṣit király    —    a királyok bölcse    —    születéséről, tetteiről és felszabadulásáról, valamint Pāṇḍu fiairól, akik lemondtak a világi rendről.

1.7.13-14. vers: Amikor mindkét csapat harcosai    —    a Kauravák és a Pāṇḍavák    —    a kurukṣetrai csatatéren vesztek, a megölt harcosok pedig eljutottak megérdemelt helyükre, s amikor Dhṛtarāṣṭra fia Bhīmasena buzogányának ütésétől törött gerinccel, jajgatva elesett, Droṇācārya fia [Aśvatthāmā] lefejezte Draupadī öt alvó fiát, s fejüket zsákmányként átadta mesterének, mert ostobán azt gondolta, hogy ezzel boldoggá teszi. Duryodhana azonban elítélte szörnyű tettét, s a legkevésbé sem volt elégedett.

1.7.15. vers: Ahogy hírt kapott fiai lemészárlásáról, Draupadī, a Pāṇḍavák öt gyermekének anyja fájdalmában felkiáltott, és szemét elöntötték a könnyek. Arjuna, hogy vigasztalja őt nagy veszteségében, így szólt hozzá:

1.7.16. vers: Ó, nemes hölgy! Amikor megajándékozlak e brāhmaṇa fejével, amelyet Gāṇḍīva íjam nyilai választanak el testétől, letörlöm a könnyeket szemedről, s megvigasztallak. Aztán, miután fiaidat elhamvasztották, e fejre lépve vehetsz fürdőt!

1.7.17. vers: Arjuna, akit a tévedhetetlen Úr vezet barátként és kocsihajtóként, szavaival megnyugtatta a nemes hölgyet. Aztán felöltötte páncélját, halálos fegyverekkel vértezte föl magát, s harci szekerére szállva elindult, hogy Aśvatthāmā, hadi tanítójának fia nyomába eredjen.

1.7.18. vers: Aśvatthāmā, a hercegek gyilkosa messziről látta, hogy Arjuna sebesen közeledik felé. Kétségbeesetten menekülni kezdett harci szekerén, hogy mentse az életét, ahogyan Brahmā menekült félelmében Śiva elől.

1.7.19. vers: Amikor a brāhmaṇa fia [Aśvatthāmā] látta, hogy lovai fáradnak, úgy vélte, nincs más lehetősége a menekülésre, mint bevetni az abszolút fegyvert, a brahmāstrát [a nukleáris fegyvert].

1.7.20. vers: Élete veszélyben forgott, ezért szentelt vizet megérintve a himnuszok vibrálására összpontosított, amelyekkel működésbe hozhatja a nukleáris fegyvert, habár nem tudta, hogyan kell azt visszavonni.

1.7.21. vers: Ekkor sugrárzó fény árasztott el mindent. Olyan elviselhetetlen volt, hogy Arjuna arra gondolt, élete veszélyben forog, ezért az Úr Śrī Kṛṣṇát szólította.

1.7.22. vers: Arjuna így szólt: Ó, Uram, Śrī Kṛṣṇa, Te vagy a Mindenható Istenség Személyisége! Energiáidnak nincs határa, ezért képes vagy rettenthetetlen bátorságot önteni bhaktáid szívébe. Az anyagi szenvedések tüzében mindenki egyedül Benned találhatja meg a felszabaduláshoz vezető utat.

1.7.23. vers: Te vagy az eredeti Istenség Személyisége, aki az egész teremtésben kiterjeszti Magát, s aki transzcendentális az anyagi természethez képest. Lelki energiád erejével elűzted az anyagi energia hatását, s helyzetedet mindig örök boldogság és transzcendentális tudás jellemzi.

1.7.24. vers: És bár kívül állsz az anyagi energia hatáskörén, a feltételekhez kötött lelkek legfőbb érdekében mégis követed a felszabadulás négy alapelvét, amelyeket többek között a vallás jellemez.

1.7.25. vers: Alászállsz hát inkarnációként, hogy könnyíts a világ terhén, s hogy áldásodban részesítsd barátaidat, különösen azokat, akik legbensőségesebb híveid, s elmélyülten Rajtad meditálnak.

1.7.26. vers: Ó, urak Ura! Honnan jön, s mi ez a mindent átható, félelmetes sugárzás? Nem értem, mi ez.

1.7.27. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Tudd meg Tőlem, hogy Droṇa fia tette ezt! Bevetette a nukleáris energia [brahmāstra] mantráit, s nem tudja, hogyan vonja vissza a sugárzást. Kétségbeesésében cselekedett így, a közelgő haláltól rettegve.

1.7.28. vers: Ó, Arjuna! Csakis egy másik brahmāstra tudná megfékezni e fegyvert. Te jártas vagy a hadtudományban, győzd le hát sugárzását saját fegyvered erejével!

1.7.29. vers: Śrī Sūta Gosvāmī így szólt: Az Istenség Személyiségét végighallgatva Arjuna vizet érintett meg, hogy megtisztuljon, s miután körüljárta az Úr Śrī Kṛṣṇát, bevetette brahmāstra fegyverét, hogy elhárítsa vele a másikat.

1.7.30. vers: Amikor a két brahmāstra sugarai összecsaptak, egy hatalmas, tüzes kör    —    akár a nap korongja    —    borította be az egész űrt és a bolygók teljes egét.

1.7.31. vers: A három világ egész népét égette a fegyverek egyesített heve. Mindenkit a sāṁvartaka tűzre emlékeztetett, amely a megsemmisülés idején pusztít.

1.7.32. vers: Az emberek zavarodottságát és a bolygók közelgő pusztulását látva Arjuna azonnal visszavonta mindkét brahmāstra fegyvert, ahogyan az Úr Śrī Kṛṣṇa kívánta.

1.7.33. vers: Arjuna dühben égő szemekkel    —    amelyek olyanok voltak, mint két vörösréz golyó    —    ügyesen elfogta Gautamī fiát, s megkötözte, akár egy állatot.

1.7.34. vers: Miután megkötözte, Arjuna a katonai táborba akarta vinni Aśvatthāmāt. Az Istenség Személyisége, lótusz-szemeivel rápillantva így szólt a dühös Arjunához:

1.7.35. vers: Az Úr Kṛṣṇa így szólt: Ó, Arjuna! Nem szabad kegyesnek lenned és szabadon engedned őt, ezt a brāhmaṇa rokonát [brahma-bandhut], mert ártatlan fiúkat ölt meg álmukban!

1.7.36. vers: Aki ismeri a vallás elveit, nem öli meg ellenségét, ha az nem figyel, ha mámoros, tébolyodott, alszik, retteg vagy harci szekere nincs vele. Nem öl meg fiút, nőt, bolond teremtményt és meghódolt lelket sem.

1.7.37. vers: Az a kegyetlen és nyomorult ember, aki mások élete árán tartja fenn létét, megérdemli, hogy saját érdekében megöljék, másképp tettei a mélybe rántják.

1.7.38. vers: Magam hallottam továbbá, amint megígérted Draupadīnak: elviszed neki fiai gyilkosának fejét.

1.7.39. vers: Ez az ember orgyilkos, családod tagjainak elpusztítója, aki mesterét sem tette elégedetté! Nem más ő, mint családja szégyene. Öld meg azonnal!

1.7.40. vers: Sūta Gosvāmī így szólt: Kṛṣṇa, aki Arjuna vallásosságát akarta próbára tenni, arra buzdította őt, hogy végezzen Droṇācārya fiával. Arjunának, e nagy léleknek azonban nem tetszett a gondolat, hogy megölje Aśvatthāmāt, annak ellenére, hogy Aśvatthāmā kegyetlenül meggyilkolta hozzátartozóit.

1.7.41. vers: Miután Arjuna kedves barátjával és kocsihajtójával [Śrī Kṛṣṇával] együtt saját táborukba ért, a gyilkost szeretett feleségére bízta, aki meggyilkolt fiait siratta.

1.7.42. vers: Śrī Sūta Gosvāmī így szólt: Ekkor Draupadī megpillantotta az állatként megkötözött Aśvatthāmāt, aki szótlan volt, hiszen a leggyalázatosabb gyilkosságot követte el. Draupadī női természetének köszönhetően, s mert természeténél fogva jó volt és illedelmes, brāhmaṇának kijáró tisztelettel fogadta.

1.7.43. vers: Nem tudta elviselni, hogy Aśvatthāmāt megkötözve látja, s mivel rendkívül odaadó hölgy volt, így szólt: Engedd szabadon, hiszen brāhmaṇa, a lelki tanítómesterünk!

1.7.44. vers: Droṇācārya kegyéből tanultad meg a nyilazás harci művészetét és a fegyverek irányításának titkos tudományát.

1.7.45. vers: Ő [Droṇācārya] kétségkívül él    —    fia képviseli őt. Felesége, Kṛpī nem hajtott végre satīt vele együtt, hiszen van egy fia.

1.7.46. vers: Ó, legszerencsésebb, aki ismered a vallás elveit! Nem jó számodra, ha bánatot okozol egy dicsőséges család tagjainak, akik mindig tiszteletre és imádatra méltóak.

1.7.47. vers: Uram, ne hagyd, hogy Droṇācārya felesége is úgy sírjon, mint én! Fiaim halálát gyászolom, s nincs szükség arra, hogy ő is szüntelenül sírjon, ahogyan én.

1.7.48. vers: Ha a királyi rend amiatt, hogy nem szabályozza érzékeit, megsérti és megharagítja a brāhmaṇa rendet, akkor e harag tüze felégeti az egész királyi családot, és mindenkit bánattal tölt el.

1.7.49. vers: Sūta Gosvāmī szólt: Ó, brāhmaṇák! Yudhiṣṭhira király teljes mértékben egyetértett a királynő kijelentéseivel, amelyek összhangban voltak a vallási elvekkel, s igazságosak, dicsőségesek, kegyesek, méltányosak és kétszínűségtől mentesek voltak.

1.7.50. vers: Nakula és Sahadeva [a király ifjabb fivérei], Sātyaki és Arjuna, valamint az Istenség Személyisége, az Úr Śrī Kṛṣṇa, Devakī fia, a nők és mások is kivétel nélkül egyetértettek a királlyal.

1.7.51. vers: Bhīma azonban nem értett egyet velük. Azt javasolta, öljék meg a gonosztevőt, aki dühében ok nélkül alvó gyermekeket ölt meg, ami sem neki, sem pedig mesterének nem állt érdekében.

1.7.52. vers: Caturbhuja [a négykarú]    —    az Istenség Személyisége    —    meghallgatva Bhīma, Draupadī és a többiek szavát, majd kedves barátja, Arjuna arcára pillantott, halványan elmosolyodott, s beszélni kezdett.

1.7.53-54. vers: Az Istenség Személyisége, Śrī Kṛṣṇa így szólt: Egy brāhmaṇa barátját nem szabad megölni, de ha agresszor, akkor végezni kell vele. Ezeket a törvényeket a szentírások mondják ki    —    ezek alapján kell cselekedned. Teljesítened kell feleségednek tett ígéretedet, s tetteddel Bhīmasenát és Engem is elégedetté kell tenned.

1.7.55. vers: Ekkor Arjuna megértette az Úr szándékát kétértelmű utasításaiból, s kardjával levágta Aśvatthāmā fejéről haját és ékszereit.

1.7.56. vers: Aśvatthāmā a gyermekgyilkosságnak köszönhetően már elvesztette testének ragyogását, s most az ékszereket is elveszítve fejéről még kevesebb ereje maradt. Kioldozták kötelékeit, s elkergették a táborból.

1.7.57. vers: Egy brāhmaṇa rokona számára előírt büntetés az, hogy levágják a haját, megfosztják gazdagságától és elzavarják lakhelyéről. Arra, hogy testét megöljék, nincsen parancsolat.

1.7.58. vers: Pāṇḍu fiai és Draupadī ezután bánattól sújtva elvégezték az előírt szertartásokat rokonaik holtteste fölött.

SB 1.6 - SB 1.8