HU/SB 4.14: Vena király története

Śrīmad-Bhāgavatam - Negyedik Ének - TIZENNEGYEDIK FEJEZET: Vena király története

SB 4.13 - SB 4.15

Click here for English

---

4.14.1. vers: Maitreya, a nagy bölcs így folytatta: Ó, hős Vidura! A Bhṛgu vezette hatalmas bölcsek mindig a nép javára gondoltak. Amikor látták, hogy Aṅga király eltűnése után senki sem védelmezi az emberek érdekeit, megértették, hogy uralkodó nélkül függetlenné váltak, és nem követik többé a szabályokat.

4.14.2. vers: A nagy bölcsek ekkor az anyakirálynőt, Sunīthāt hívták, s engedélyével trónra ültették s a világ urává tették Venát. Ezzel a lépéssel azonban egyetlen miniszter sem értett egyet.

4.14.3. vers: Mindenki tudta, hogy Vena nagyon szigorú és kegyetlen. Amint az országban a tolvajok és a csavargók hírét vették, hogy ő foglalta el a királyi trónt, rettegni kezdtek tőle, s elrejtőztek előle, ahogy a patkányok bújnak el a kígyók elől.

4.14.4. vers: Amikor a király a trónra ült, a nyolc fenség birtokában nagy hatalomra tett szert, s ennek következtében túlságosan büszke lett. Áltekintélye miatt hatalmasabbnak vélte magát mindenki másnál, és zaklatni kezdte a nagy személyiségeket.

4.14.5. vers: Vena királyt túlságosan elvakította gazdagsága. Egy napon hintóra szállt, s mint egy féktelen elefánt, útnak indult, hogy bejárja a birodalmat. Amerre ment, remegett az ég és a föld.

4.14.6. vers: Attól fogva a kétszer születettek [brāhmaṇák] nem mutathattak be áldozatot, nem adományozhattak, és tisztított vajat sem ajánlhattak fel. Vena király szerte az országban megszólaltatta üstdobjait, s ez annyit jelentett, hogy beszüntetett minden vallásos szertartást.

4.14.7. vers: Összegyűltek a nagy bölcsek, s a kegyetlen Vena rémtettei láttán arra a következtetésre jutottak, hogy nagy veszély és katasztrófa fenyegeti a világ embereit. Könyörületességből beszélgetni kezdtek, hiszen ők maguk voltak az áldozatok végrehajtói.

4.14.8. vers: A nagy bölcsek tanácsot ültek, s felismerték, hogy az embereket mindkét irányból veszedelem fenyegeti. Amikor egy faágnak mindkét vége lángol, középen a hangyákra nagy vész leselkedik. Ilyen bajban voltak most az emberek: egyik oldalról egy felelőtlen király, a másikról a tolvajok és a bűnözők fenyegették őket.

4.14.9. vers: Amint azon tanakodtak, hogyan mentsék meg az országot a veszedelemtől, végiggondolták, hogy Venát a politikai válság miatt koronázták meg, noha nem volt alkalmas rá. De ó, jaj, a népet most maga a király zaklatja! Hogyan lehetnének így boldogok az emberek?

4.14.10. vers: A bölcsek így gondolkodtak: Vena király Sunīthā méhéből született, ezért természetétől fogva rettentően gonosz. Ha egy ilyen gonosz királyt támogatunk, az épp olyan, mintha egy kígyót tejjel itatnánk. Vena csak bajt hoz a fejünkre.

4.14.11. vers: Azért ültettük Vena királyt az ország trónjára, hogy védelmezze a polgárokat, most azonban az ellenségük lett. Hibái ellenére meg kell próbálnunk megbékíteni őt! Ha így teszünk, nem száll ránk a sok bűn, amit elkövetett.

4.14.12. vers: A szent bölcsek tovább gondolkodtak: Természetesen tökéletesen tudatában vagyunk Vena gonosz természetének, ám mégis mi ültettük őt a trónra. Ha nem tudjuk rávenni, hogy elfogadja tanácsunkat, a nép fogja elítélni őt, mi pedig csatlakozni fogunk hozzájuk. Erőnkkel így hamuvá égetjük majd Vena királyt.

4.14.13. vers: Miután így határoztak, a nagy bölcsek Vena királyhoz mentek. Igazi dühüket félretéve kedves szavakkal megnyugtatták, aztán így szóltak hozzá:

4.14.14. vers: Kedves király! Azért jöttünk, hogy jó tanácsot adjunk. Hallgass minket nagy figyelemmel! Ha így teszel, életed hossza, gazdagságod, erőd és hírneved növekedni fog.

4.14.15. vers: Akik a vallásos elvek szerint élnek, és követik ezeket szavaikkal, elméjükkel, testükkel és intelligenciájukkal, azok a mennyei birodalomba emelkednek, ahol nincs szenvedés. Az anyag befolyásától megszabadulva életükben korlátlan boldogság vár rájuk.

4.14.16. vers: A bölcsek így folytatták: Ó, nagy hős, ne pusztítsd hát el a nép lelki életét! Ha tetteiddel megsemmisíted lelki életüket, kétségtelenül búcsút mondhatsz gazdagságodnak és királyi rangodnak.

4.14.17. vers: A szentek így folytatták: Ha a király megvédi a polgárokat a rosszindulatú miniszterektől, a tolvajoktól és a gonosztevőktől, jámbor tettei miatt elfogadhatja alattvalóinak adóit. Egy jámbor király így minden bizonnyal boldogan él mind ebben az életében, mind a halála után.

4.14.18. vers: A királyról tudhatjuk, hogy jámbor, ha államában és városaiban az emberek szigorúan követik a varṇa és āśrama nyolc társadalmi rendjének rendszerét, és saját mesterségüket űzve valamennyien imádják az Istenség Legfelsőbb Személyiségét.

4.14.19. vers: Ó, nemes szívű! Ha a király gondoskodik róla, hogy mindenki az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, a kozmikus megnyilvánulás eredeti okát és a mindenkiben jelen lévő Felsőlelket imádja, az Úr elégedett lesz.

4.14.20. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyiségét nagy félistenek, az univerzum irányítói imádják. Amikor Ő elégedett, semmit sem lehetetlen elérni, ezért a félisteneknek, a különféle bolygók uralkodó istenségeinek és lakóinak nagy örömet okoz, ha ajándékokkal járulhatnak hozzá imádatához.

4.14.21. vers: Kedves király! Az uralkodó félistenekkel együtt minden bolygón az Istenség Legfelsőbb Személyisége az élvezője minden áldozat gyümölcsének. A Legfelsőbb Úr a három Véda lényege, minden létező tulajdonosa és minden lemondás végső célja. Országod népének éppen ezért áldozatokat kell végezniük a te felemelkedésedért, s neked mindig úgy kell vezetned őket, hogy áldozatokat mutassanak be.

4.14.22. vers: Amikor a brāhmaṇák mind áldozatokat mutatnak be királyságodban, a félistenek, akik az Úr teljes kiterjedései, rendkívül elégedettek lesznek cselekedeteikkel, és megadják majd neked mindazt, amire vágysz. Ó, hős király, ne tiltsd hát be az áldozatokat! Ha véget vetsz e szertartásoknak, azzal megtagadod a tiszteletet a félistenektől.

4.14.23. vers: Vena király így válaszolt: Tapasztalatlanok vagytok mind! Milyen sajnálatos, hogy valami olyasmit támogattok, ami szemben áll a vallással, és vallásosnak fogadjátok el! Azt gondolom, elhagyjátok valódi férjeteket, aki eltart benneteket, s egy szeretőt akartok imádni.

4.14.24. vers: Akik rettentő tudatlanságukban nem imádják a királyt, aki valójában az Istenség Legfelsőbb Személyisége, azok sem ebben, sem a halál utáni világban nem lehetnek boldogok.

4.14.25. vers: Kik azok a félistenek, akikért olyannyira rajongtok? Ragaszkodásotok irántuk éppen olyan, mint egy hűtlen asszony érzései, aki elhanyagolja a családi életet, s minden figyelmét szeretőjének szenteli.

4.14.26-27. vers: Az Úr Viṣṇu, az Úr Brahmā, az Úr Śiva, az Úr Indra; Vāyu, a levegő mestere; Yama, a halál ura; a napisten; az eső irányítója; Kuvera, a kincstárnok; a holdisten; a Föld uralkodó istensége; Agni, a tűzisten; Varuṇa, a vizek ura és minden más nagy hatalmú lény, aki alkalmas arra, hogy áldást adjon vagy átkozzon, a király testében lakozik. A királyról ezért azt mondják, ő a tárháza valamennyi félistennek, akik csupán a király testének szerves részei.

4.14.28. vers: Ezért, ó, brāhmaṇák, ne irigykedjetek többé rám!    —    folytatta Vena király.    —    Imádjatok szertartásaitokkal, és ajánljatok fel nekem mindent! Ha okosak vagytok, tudnotok kell, hogy nincs személyiség, aki fölöttem állna, s elfogadhatná az áldozatok első felajánlásait.

4.14.29. vers: A nagy bölcs, Maitreya így folytatta: A királytól, aki bűnös élete következtében s mert letért a helyes útról, elvesztette minden intelligenciáját, elpártolt a szerencse. Nem teljesítette a kiváló bölcsek kérését, amit azok nagy tisztelettel terjesztettek elé, ezért sorsa meg volt pecsételve.

4.14.30. vers: Kedves Vidurám, a szerencse kísérjen utadon! Az ostoba király, aki rendkívül bölcsnek gondolta magát, megsértette a nagy bölcseket. A bölcsek, kiknek szívét összetörték a király szavai, bősz haragra gerjedtek ellene.

4.14.31. vers: A nagy, szent bölcsek felkiáltottak: Halál reá! Halál reá, a kegyetlenre, a bűnösök bűnösére! Ha életben marad, hamarosan porrá égeti az egész világot.

4.14.32. vers: Ez az istentelen, arcátlan gazember egyáltalán nem érdemli meg, hogy a trónon üljön    —    folytatták a szent bölcsek.    —    Szégyentelenül nem átallotta megsérteni még az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, az Úr Viṣṇut sem.

4.14.33. vers: Vena királyon kívül, aki csak balszerencsét hoz másokra, ki más gyalázná az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, akinek kegyéből az ember minden szerencsét és gazdagságot megkaphat?

4.14.34. vers: A nagy bölcsek szabadjára engedték elfojtott dühüket, s úgy döntöttek, megölik a királyt. Vena király valójában már halott volt, mert gyalázta az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. A bölcsek ekkor fegyver nélkül, csupán haragos szavaikkal véget vetettek életének.

4.14.35. vers: A bölcsek mind visszatértek remetelakjaikba. Vena király anyját, Sunīthāt elborította a gyász fia halála miatt, s úgy határozott, hogy a szükséges anyagok és mantrák segítségével [mantra-yogena] megóvja fia holttestét.

4.14.36. vers: Egy napon a szentek szokásukhoz híven megfürödtek a Sarasvatī folyóban, majd hozzáláttak, hogy felajánlásaikat az áldozati tűzbe helyezve eleget tegyenek mindennapos kötelességeiknek. Aztán letelepedtek a folyó partján, s beszélgetni kezdtek a transzcendentális személyről és kedvteléseiről.

4.14.37. vers: Akkoriban számtalan esemény zavarta meg az ország rendjét, s ez riadalmat keltett a társadalomban. A bölcsek éppen ezért tanakodni kezdtek: a király halott, s a világot senki sem védelmezi, ezért a csalók és gazemberek szerencsétlenséget hozhatnak az emberekre.

4.14.38. vers: Miközben a nagy bölcsek így tanakodtak, arra lettek figyelmesek, hogy minden irányból porfelhő közeledik feléjük. A porfelhőt a futó tolvajok és gonosztevők verték fel, akik az embereket fosztogatták.

4.14.39-40. vers: Amikor a szentek megpillantották a porfelhőt, megértették, hogy Vena király halála miatt felborult a rend. Kormány nélkül az államban nem voltak törvények, nem volt rend, és emiatt elszaporodtak a rablógyilkosok és csavargók, akik az embereket fosztogatták. Noha a nagy bölcseknek megvolt hozzá a hatalmuk, hogy felülkerekedjenek a zűrzavaron    —    ahogyan a királyt is meg tudták ölni    —,    ezt a lépést nem tartották helyénvalónak. Így aztán nem tettek semmit, hogy véget vessenek a zavargásnak.

4.14.41. vers: A nagy bölcsek azon kezdtek töprengeni, hogy noha a brāhmaṇa békés és nem részrehajló, hiszen mindenkivel egyenlően bánik, az mégsem a kötelessége, hogy ne törődjön a szerencsétlen emberekkel. Ha nem törődik velük, lelki ereje egyre csökken, ahogyan a víz szivárog el egy törött edényből.

4.14.42. vers: A bölcsek úgy határoztak, hogy a szent Aṅga király dinasztiájának nem szabad kihalnia, mert a családban mindenkinek rendkívül erős magja volt, s az utódok alkalmasak voltak arra, hogy az Úr bhaktáivá váljanak.

4.14.43. vers: Miután a szentek és bölcsek meghozták döntésüket, hatalmas erővel s egy adott módszert követve köpülni kezdték Vena király holttestének combját. A köpülés eredményeképpen Vena király testéből megszületett egy törpe ember.

4.14.44. vers: Az embert, aki Vena király combjából megszületett, Bāhukának hívták. Fekete volt, mint egy varjú, testrészei pedig karját és lábát is beleértve mind nagyon rövidek voltak. A hatalmas állkapcsú, lapos orrú és piros szemű lény haja rézvörösen lángolt.

4.14.45. vers: Alázatos volt és szerény, s amint megszületett, nyomban a földre borult, és megkérdezte: „Uraim, mit kell tennem?” „Légy szíves, ülj le [niṣīda]!”    —    válaszolták a nagy bölcsek. Így született meg Niṣāda, a naiṣāda faj atyja.

4.14.46. vers: Születése után Niṣāda azonnal magára vette Vena király valamennyi bűnének visszahatását. A naiṣādák emiatt örökké bűnöket követnek el: lopnak, fosztogatnak és vadásznak, ezért csak a hegyekben és az erdőkben élhetnek.

SB 4.13 - SB 4.15