HU/SB 2.1: Az első lépés Isten megismerésének útján
2.1.1. vers: Śrī Śukadeva Gosvāmī így szólt: Kedves királyom! Kérdésed dicső, mert minden ember számára rendkívül áldásos. A válasz rá az, amit a legfontosabb hallani, s ezt minden transzcendentalista megerősíti.
2.1.2. vers: Azok, akik az anyagi létbe merülnek, mert vakok, s nem látják a végső igazságot, sok mindent meghallgatnak az emberi társadalomban, ó, uralkodó!
2.1.3. vers: Az irigy családfenntartó az életét éjjel alvással vagy a szexuális élvezettel tölti, nappal pedig pénzt keres, vagy családja eltartásáról gondoskodik.
2.1.4. vers: Akik nem rendelkeznek az ātma-tattvával, azok sohasem tudakozódnak az élet problémáiról, mert túlságosan ragaszkodnak az olyan esendő harcosokhoz, mint amilyen a test, a gyermekek és a feleség. Annak ellenére, hogy sokat tapasztaltak már, még most sem látják elkerülhetetlen pusztulásukat.
2.1.5. vers: Ó, Bhārata király leszármazottja! Aki arra vágyik, hogy megszabaduljon minden gyötrelemtől, annak hallania kell az Istenség Személyiségéről, dicsőítenie kell Őt és emlékeznie kell Rá, aki a Felsőlélek, az irányító, s aki megszabadít minden nyomorúságtól.
2.1.6. vers: Az emberi élet tökéletessége — melyet akár az anyagról és a szellemről szóló teljes tudás, akár a misztikus erők gyakorlása, akár kötelességünk tökéletes végzése segítségével elérhetünk — nem más, mint életünk végén a Legfelsőbb Úrra emlékezni.
2.1.7. vers: Ó, Parīkṣit király! Főként a legkiválóbb transzcendentalisták — akik fölötte állnak a szabályozó elveknek és a korlátozásoknak — lelik örömüket abban, hogy az Úr dicsőségéről beszélhetnek.
2.1.8. vers: A védikus irodalom e nagyszerű kiegészítését, melyet Srīmad-Bhāgavatamnak neveznek, s amely egyenértékű az összes Védával, a Dvāpara-yuga végén tanultam apámtól, Śrīla Dvaipāyana Vyāsadevától.
2.1.9. vers: Ó, szent király! Kétségtelenül tökéletesen elmerültem a transzcendensben, mégis vonzódtam az Úr kedvteléseiről szóló elbeszélésekhez, akiről a megvilágosodás versei írnak.
2.1.10. vers: Elmondom neked ezt a Śrīmad-Bhāgavatamot, mert te vagy az Úr Kṛṣṇa legőszintébb bhaktája. Ha valaki teljes figyelemmel és tisztelettel hallgatja ezt az alkotást, megingathatatlan hitet nyer a Legfelsőbb Úrban, aki a felszabadulást adományozza.
2.1.11. vers: Ó, király! A kiváló szaktekintélyek nyomában járva az Úr szent nevének állandó éneklése a kétségek és félelem nélküli út, mely a siker felé vezet mindenkit: azokat, akik mentesek minden anyagi vágytól, azokat, akik anyagi élvezetre vágynak, és azokat, akik transzcendentális tudásukból adódóan önmagukban elégedettek.
2.1.12. vers: Mi haszna egy hosszabb életnek, melyet tapasztalatlanul elvesztegetünk ezen a világon? Egy teljesen tudatos pillanat többet ér, mert segítségével elindulhatunk a legfelsőbb cél keresésének útján.
2.1.13. vers: Amikor a szent Khaṭvāṅga király megtudta, hogy életéből csupán egy pillanat van hátra, azonnal felhagyott minden anyagi cselekedettel, és oltalmat keresett a legfelsőbb menedéknél, az Istenség Személyiségénél.
2.1.14. vers: Parīkṣit Mahārāja! Életedből csupán hét nap van hátra. Ezalatt elvégezheted mindazokat a szertartásokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy következő életedben a lehető legnagyobb sikert érd el.
2.1.15. vers: Élete végén az embernek bátornak kell lennie, hogy ne féljen a haláltól. Meg kell szüntetnie ragaszkodását az anyagi testhez és mindahhoz, ami a testtel kapcsolatos, valamint minden vágyát, amely ebből fakad.
2.1.16. vers: Az embernek el kell hagynia az otthonát, s gyakorolnia kell az önuralmat. Rendszeresen meg kell fürödnie egy szent helyen, s egy elhagyatott, kellően megszentelt helyen le kell ülnie.
2.1.17. vers: Az előbb leírt módon ülj le, s elmédben emlékezz a három transzcendentális hangra [a-u-m], a légzési folyamat szabályozása segítségével pedig szabályozd az elmét, hogy örökké emlékezzen a transzcendentális magra!
2.1.18. vers: Ahogy az elme lassanként lelkivé válik, fokozatosan vond vissza az érzéktevékenységtől, s az intelligencia uralkodni fog az érzékeken! Az anyagi cselekedetekben túlságosan elmerült elmét az Istenség Személyiségének szolgálatába lehet állítani, s így megszilárdul a tökéletes transzcendentális tudatban.
2.1.19. vers: Ezek után Viṣṇu végtagjain kell meditálnod, egyiken a másik után, anélkül hogy figyelmed eltávolodna a teljes testről. Az elme így megszabadul minden érzéki tárgytól. Semmi másra ne gondolj! Mivel az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Viṣṇu a Végső Igazság, az elme csak Benne békél meg teljesen.
2.1.20. vers: Az ember elméjét állandóan izgatja az anyagi természet szenvedély kötőereje, a tudatlanság kötőereje pedig örökké megzavarja. Ám a kapcsolata Viṣṇuval megváltoztathatja ezt az állapotot, s így megbékél, mert megszabadul a szennyeződésektől, melyeket ez az állapot teremtett.
2.1.21. vers: Ó, király! Az emlékezés e folyamatával és azáltal, hogy szilárd szokásunkká válik, hogy mindig szemünk előtt látjuk az Úr tökéletesen jó, személyes formáját, az Úr közvetlen védelme alatt nagyon hamar eljuthatunk odaadó szolgálatáig.
2.1.22. vers: A szerencsés Parīkṣit király tovább kérdezett: Ó, brāhmaṇa! Kérlek, mondd el részletesen, hogyan és hol kell az elmét lefoglalni, s hogyan kell felfogását megszilárdítani, hogy megszabaduljunk szennyeződésétől!
2.1.23. vers: Śukadeva Gosvāmī így válaszolt: Az embernek fel kell vennie egy szabályos ülőhelyzetet, szabályoznia kell a légzőfolyamatot a jógikus prāṇāyāmával, ezáltal uralkodnia kell az elmén és az érzékeken, s az intelligencia segítségével az elmét az Úr durva anyagi energiáira kell irányítania [amelyeket virāṭ-rūpának neveznek].
2.1.24. vers: Az érzékekkel felfogható anyagi világ egészének gigantikus megnyilvánulása az Abszolút Igazság személyes teste, amelyben az anyagi időt az univerzum teljes múltja, jelene és jövője formájában tapasztalhatjuk.
2.1.25. vers: A virāṭ felfogás tárgya nem más, mint az Istenség Személyiségének gigantikus kozmikus formája az univerzum kagylójának testében, amelyet az anyagi elemek hét rétege borít.
2.1.26. vers: Akik tanulmányozták, jól tudják, hogy a Pātālaként ismert bolygók alkotják a kozmikus Úr talpát, a Rasātala bolygók pedig a sarkait és a lábujjait. A Mahātala bolygók a bokái, a Talātala bolygók a lábszárai.
2.1.27. vers: A kozmikus forma térde a Sutalának nevezett bolygórendszer, a két comb a Vitala és az Atala bolygórendszer. A csípő a Mahītala, köldökének mélyedése pedig a világűr.
2.1.28. vers: A gigantikus forma Eredeti Személyiségének mellkasa a világító égitestek bolygórendszere, nyaka a Mahar bolygók, szája a Janas bolygók, homloka pedig a Tapas bolygórendszer. A legfelső bolygórendszer, amelyet Satyalokaként ismerünk, a feje az Úrnak, akinek ezer feje van.
2.1.29. vers: Karjai az Indra vezette félistenek, a tíz égtáj a fülei, a fizikai hang a hallása. Orrlyukai a két Aśvinī-kumāra, az anyagi illat a szaglása. A szája a lángoló tűz.
2.1.30. vers: A világűr szférája alkotja szemgödreit, a nap pedig a látóképessége. Szemhéjai a nappal és az éjszaka, szemöldökének mozgásában pedig Brahmā és a hozzá hasonló magas rangú személyiségek lakoznak. Szájpadlása a víz ura, Varuṇa, nyelve pedig mindennek a nektárja, azaz lényege.
2.1.31. vers: Azt mondják, a védikus himnuszok az Úr agytekervényei, állkapcsa Yama, a halál istene, aki megbünteti a bűnösöket, az érzelmek művészete a fogsora, a legcsábítóbb illuzórikus anyagi energia pedig a mosolya. Az anyagi teremtés e hatalmas óceánja nem más, mint ránk vetett pillantása.
2.1.32. vers: Az erényesség az Úr felső ajka, a vágyakozás az álla, a vallás a melle, a vallástalanság pedig a háta. Brahmājī, az anyagi világ minden élőlényének teremtője a nemi szerve, a Mitrā-varuṇák a két heréje. Az óceán a dereka, a dombok és a hegyek pedig a csontjai.
2.1.33. vers: Ó, király! A folyók a gigantikus test vénái, a fák testének szőrszálai, s a mindenható levegő a légzése. A múló korok a mozdulatai, tettei pedig az anyagi természet három kötőerejének visszahatásai.
2.1.34. vers: Ó, Kuruk legjobbja! Az esőfelhők az Úr haja, a nappalok vagy éjszakák vége a ruhája, az anyagi teremtés legfelsőbb oka pedig az intelligenciája. Elméje a hold, minden változás kútfeje.
2.1.35. vers: Az anyagi princípium [mahat-tattva] a mindenütt jelen lévő Úr tudata, ahogyan azt a hozzáértők megerősítik, s Rudradeva az egója. A ló, az öszvér, a teve és az elefánt a körmei, a vadállatok és a többi négylábú állat pedig az Úr övének tájékán helyezkednek el.
2.1.36. vers: A különféle madarak az Úr mesteri művészi érzékét jelölik. Manu, az emberiség apja intelligenciájának jelképe, az emberiség pedig a lakhelye. Az emberi lények mennyei fajai, a gandharvák, a vidyādharák, a cāraṇák és az angyalok zenei ritmusérzékének, a démon harcosok pedig csodálatos bátorságának képviselői.
2.1.37. vers: A virāṭ-puruṣa arca a brāhmaṇák, karjai a kṣatriyák, combjai a vaiśyák. A śūdrák lába védelme alatt állnak. Ő az imádandó félisteneket is mind felülmúlja, és mindenkinek kötelessége, hogy méltó javak felajánlásával áldozatokat mutasson be Neki s elégedetté tegye.
2.1.38. vers: Elmagyaráztam hát neked az Istenség Személyiségének durva anyagi, gigantikus formáját. Aki komolyan vágyik a felszabadulásra, elméjét az Úr e formájára rögzíti, mert ezen kívül nincs semmi más ebben az anyagi világban.
2.1.39. vers: Az embernek rögzítenie kell az elméjét az Istenség Legfelsőbb Személyiségére, aki egyedül jelenik meg oly sokféle megnyilvánulásban, ahogyan a közönséges emberek ezer és ezer megnyilvánulást teremtenek álmukban. Az embernek az egyetlen, teljes gyönyörrel teli Abszolút Igazságra kell összpontosítania elméjét, másként letér a helyes útról és saját maga lesz mélyre süllyedésének oka.