HU/SB 5.26: A pokolbolygók
5.26.1. vers: Parīkṣit király így kérdezte Śukadeva Gosvāmīt: Kedves uram! Miért kerülnek az élőlények más és más anyagi körülmények közé? Kérlek, magyarázd el nekem!
5.26.2. vers: A nagy bölcs, Śukadeva Gosvāmī így szólt: Kedves királyom! Ebben az anyagi világban háromféle cselekedet van: ami a jóság kötőerejébe, ami a szenvedély kötőerejébe, és ami a tudatlanság kötőerejébe tartozik. Mivel minden ember az anyagi természet három kötőerejének hatása alatt áll, cselekedeteik eredményei szintén három csoportba oszthatók. Aki a jóság minőségében cselekszik, az vallásos és boldog, aki a szenvedélyben cselekszik, annak szenvedésben és boldogságban egyaránt része van, aki pedig a tudatlanság hatása alatt cselekszik, az mindig boldogtalan, és úgy él, mint az állatok. Mivel az élőlényekre eltérő mértékben hatnak a természet különféle kötőerői, eltérő helyekre kerülnek.
5.26.3. vers: Éppen úgy, ahogy különféle jámbor tettei eredményeképpen az ember a mennyei lét különféle körülményei közé kerül, úgy a bűnös tettek a pokoli élet különféle helyzeteibe juttatják. Akiket a tudatlanság anyagi kötőereje hajt, azok bűnösen cselekszenek, és tudatlanságuk mértékének megfelelően a pokoli lét más és más szintjeire kerülnek. Ha valaki őrültsége miatt cselekszik a tudatlanság kötőerejében, az ebből származó szenvedés nem olyan súlyos. Aki bűnt követ el, de tudja, mi a különbség a jámbor és a bűnös tett között, az olyan pokolba kerül, ahol a szenvedés közepesen súlyos. Arra pedig, aki azért cselekszik bűnösen és tudatlanul, mert ateista, tetteinek eredményeképpen a legszörnyűbb pokol vár. A tudatlanság miatt a különféle vágyak az élőlényeket időtlen idők óta a sok ezer különféle pokolbolygóra juttatják. Most elmondom e bolygókról mindazt, ami elmondható.
5.26.4. vers: Parīkṣit király így kérdezett Śukadeva Gosvāmītól: Kedves uram! Hol vannak e pokoli régiók? Az univerzumon kívül, az univerzum burkán belül, vagy ennek a bolygónak az egyes területein?
5.26.5. vers: A nagy bölcs, Śukadeva Gosvāmī válaszolt: A pokolbolygók a három világ és a Garbhodaka-óceán közötti űrben találhatók. Az univerzum déli részén fekszenek, a Bhū-maṇḍala alatt, egy kicsivel a Garbhodaka-óceán vize fölött. A Pitṛloka szintén ezen a területen található, a Garbhodaka-óceán és az alsó bolygórendszerek között. Pitṛloka lakói Agniṣvāttāval az élen mind samādhiba merülve meditálnak az Istenség Legfelsőbb Személyiségén, és mindig családjuk boldogulásáért imádkoznak.
5.26.6. vers: A pitāk királya Yamarāja, a napisten nagy hatalmú fia, aki Pitṛlokán él a szolgáival, s engedelmesen követi a Legfelsőbb Úr hozta szabályokat. A yamadūtāk a bűnös embereket a haláluk idején azonnal az ő színe elé viszik, hogy igazságot szolgáltasson. Bűnös tetteiknek megfelelően ítélkezik fölöttük, és a számtalan pokoli bolygó egyikére küldi őket, hogy elnyerjék méltó büntetésüket.
5.26.7. vers: A hiteles tekintélyek közül néhányan azt mondják, hogy huszonegy pokolbolygó van, néhányan pedig azt, hogy huszonnyolc. Kedves királyom! Most beszélek neked ezekről nevük, formájuk és jellemzőik szerint. A pokolbolygók nevei a következők: Tāmisra, Andhatāmisra, Raurava, Mahāraurava, Kumbhīpāka, Kālasūtra, Asi-patravana, Sūkaramukha, Andhakūpa, Kṛmibhojana, Sandaṁśa, Taptasūrmi, Vajrakaṇṭaka-śālmalī, Vaitaraṇī, Pūyoda, Prāṇarodha, Viśasana, Lālābhakṣa, Sārameyādana, Avīci, Ayaḥpāna, Kṣārakardama, Rakṣogaṇa-bhojana, Śūlaprota, Dandaśūka, Avaṭa-nirodhana, Paryāvartana és Sūcīmukha. Valamennyi arra szolgál, hogy az élőlények itt elnyerjék büntetésüket.
5.26.8. vers: Kedves királyom! Azt az embert, aki elrabolja más törvényes feleségét, gyermekét vagy pénzét, halálakor a kegyetlen yamadūták elfogják, megkötözik az idő kötelével, és erőnek erejével a Tāmisra nevű pokolbolygóra viszik. E rendkívül sötét bolygón szidalmakkal és veréssel büntetik a bűnös embert, aki sem enni, sem inni nem kap. Yamarāja felbőszült segédei olyan elviselhetetlen szenvedést okoznak így neki, hogy néha elájul büntetésüktől.
5.26.9. vers: Azok, akik alattomosan rászednek egy másik férfit, hogy annak feleségével és gyermekeivel élvezzék az életet, az Andhatāmisra nevű pokolba kerülnek. Ott úgy élnek majd, mint az a fa, amit a gyökerénél kivágnak. A bűnös élőlény már azelőtt rendkívüli szenvedéseken megy keresztül, mielőtt az Andhatāmisrára kerülne. Gyötrelmei olyan súlyosak, hogy elveszíti minden intelligenciáját és látását. Emiatt nevezik a művelt bölcsek ezt a poklot Andhatāmisrának.
5.26.10. vers: Aki a testét tekinti önvalójának, az éjt nappallá téve, teljes erejéből azért a pénzért dolgozik, amiből eltarthatja saját, illetve felesége és gyermekei testét. A megélhetésükért dolgozva ilyenkor lehet, hogy erőszakot követ el más élőlények ellen. Az ilyen ember a halálakor arra kényszerül, hogy elhagyja testét és családját, mert a visszahatást, amit azért kap, amiért irigy volt más teremtményekre, a Raurava nevű pokolbolygóra kerülve kell elszenvednie.
5.26.11. vers: Az irigy ember az élete során sok-sok élőlénnyel szemben cselekszik erőszakosan. Halála után ezért, amikor Yamarāja a pokolba viszi, azok az élőlények, akiket bántott, a ruru nevű állatokként jelennek meg előtte, hogy nagy fájdalmat okozzanak neki. A bölcs tudósok ezt a poklot Rauravának hívják. A ruruk, melyek nincsenek ebben a világban, a kígyóknál is irigyebbek.
5.26.12. vers: Akik saját testüket úgy tartják fenn, hogy másokat bántanak, azoknak a Mahāraurava pokolban kell bűnhődniük. Ebben a pokolban a kravyāda nevű ruru állatok kínozzák őket és eszik meg húsukat.
5.26.13. vers: A kegyetlen emberek testük fenntartása és nyelvük kielégítése érdekében szerencsétlen négylábúakat és madarakat főznek meg élve. Az ilyen embereket még az emberevők is elítélik. Következő életükben a yamadūták mindannyiukat a Kumbhīpāka nevű pokolba viszik, ahol forró olajban sütik őket.
5.26.14. vers: A brāhmaṇagyilkos a Kālasūtra nevű pokolba kerül, aminek a kerülete nyolcvanezer mérföld, és ami teljes egészében rézből van. A bolygó réz felületét alulról tűz, felülről pedig a perzselő nap hevíti, így rendkívül forró. A brāhmaṇagyilkos belülről és kívülről egyaránt ég, s nagyon szenved. Belülről az éhség és a szomjúság égeti, kívülről pedig a nap perzselő heve és a réz felszín alatt lángoló tűz. Néha lefekszik, néha leül, néha feláll, néha pedig ide-oda fut. Annyiszor ezer évig kell így szenvednie, ahány szőrszál van egy állat testén.
5.26.15. vers: Ha valaki annak ellenére, hogy nincs szükség rá, letér a Védák útjáról, Yamarāja szolgái az Asi-patravana nevű pokolba dobják, s ott ostorral verik. Amikor a rendkívüli fájdalom elől menekülve ide-oda fut, minden oldalon pálmafákba ütközik, melyeknek a levelei olyanok, mint az éles kardok. Egész testét sebek borítják el, és minden lépésnél elájul. „Ó, mit tegyek most? Hogyan menekülhetek meg?” — kiáltozik fájdalmában. Így szenved az, aki eltér az elfogadott vallásos elvektől.
5.26.16. vers: Azt a bűnös királyt vagy a kormány emberét, aki egy ártatlant büntet meg, vagy aki testi fenyítéssel sújt egy brāhmaṇát, a következő életében a yamadūtāk a Sūkaramukha nevű pokolba viszik, ahol Yamarāja legerősebb szolgái pontosan úgy zúzzák össze, ahogy az ember a cukornádból sajtolja ki a levet. A bűnös élőlény szánalomra méltóan jajveszékel, és el is ájul, mint egy ártatlan ember, aki büntetésben részesül. Ez az eredménye annak, ha valaki egy olyan embert büntet meg, aki nem vétkes.
5.26.17. vers: A Legfelsőbb Úr elrendezéséből az emberi lények és az állatok vérét alacsonyabb rendű élőlények, bogarak és szúnyogok szívják. Az ilyen jelentéktelen teremtmények nincsenek tudatában annak, hogy csípésük fájdalmat okoz az emberi lénynek. A legkiválóbb élőlények azonban — a brāhmaṇák, a kṣatriyák és a vaiśyák — fejlett tudattal rendelkeznek, ezért tudják, milyen fájdalmas, ha megölnek valakit. A tudással rendelkező emberi lény kétségtelenül bűnt követ el, ha olyan jelentéktelen teremtményeket pusztít el vagy kínoz, akik nem képesek megkülönböztetéseket tenni. A Legfelsőbb Úr az ilyen embert úgy bünteti meg, hogy az Andhakūpa nevű pokolba veti, ahol madarak, négylábúak, csúszómászók, szúnyogok, tetvek, kukacok, legyek és más olyan teremtmények támadnak rá, akiket élete során kínzott. Minden oldalról rátámadnak, és megfosztják őt az alvás örömétől. Mivel képtelen pihenni, örökké a sötétségben vándorol. Éppen úgy szenved az Andhakūpán, mint egy alacsonyabb rendű fajba tartozó élőlény.
5.26.18. vers: Az az ember, aki ha ételt kap, nem osztja azt meg a vendégekkel, az idős emberekkel és a gyermekekkel, hanem ő maga eszi meg, anélkül, hogy elvégezné az ötféle áldozatot, az nem különb egy varjúnál. Halála után a legszörnyűbb pokolba, Kṛmibhojanára kerül. Ebben a pokolban van egy tó, ami 100 000 yojana [800 000 mérföld] széles, és férgekkel van teli. Féreggé válik ebben a tóban, és a többi féreggel táplálkozik, akik szintén őt eszik. Ha nem teszi jóvá tetteit a halála előtt, az ilyen bűnös ember annyi évig marad Kṛmibhojana pokoli tavában, ahány yojana a tó szélessége.
5.26.19. vers: Kedves királyom! Az az ember, aki noha nincs szüksége rá, ellopja egy brāhmaṇa vagy bárki más drágaköveit és aranyát, a Sandaṁśa nevű pokolba kerül. Bőrét megszaggatják, izzó vasgolyókkal és fogókkal megnyúzzák, s így az egész testét feldarabolják.
5.26.20. vers: Azt a férfit vagy nőt, aki a másik nem érdemtelen tagjával kerül nemi kapcsolatba, Yamarāja szolgái a halála után a Taptasūrmi pokolban büntetik meg, ahol ezeket a férfiakat és nőket ostorral verik. A férfit arra kényszerítik, hogy egy nőt ábrázoló izzó vasszobrot öleljen meg, a nő pedig egy férfi hasonló formájának a megölelésére kényszerül. Ilyen büntetést kap az, aki tiltott nemi életet él.
5.26.21. vers: Aki megkülönböztetés nélkül bárkivel nemi életet él — még állatokkal is —, az halála után a Vajrakaṇṭaka-śālmalī pokolba jut. Ebben a pokolban van egy selyemgyapotfa, teli olyan erős tüskékkel, mint a villámok. Yamarāja ügynökei a bűnös embert erre a fára akasztják, aztán nagy erővel lehúzzák onnan, hogy a tüskék végighasítsák a testét.
5.26.22. vers: Aki olyan családban születik, melyre felelősség hárul — azaz kṣatriya, a királyi család tagja vagy a kormány szolgálatában áll —, ám elhanyagolja előírt kötelességeinek szabályok szerinti végzését, s így degradálódik, az halálakor a Vaitaraṇīnak nevezett pokol folyójába zuhan. Ez a folyó, ami egy árok a pokol körül, vérengző víziállatoktól hemzseg. Amikor egy bűnös ember a Vaitaraṇī folyóba kerül, a víziállatok azonnal enni kezdik őt, mivel azonban rendkívül bűnös életet élt, nem hagyja el a testét. Örökké visszaemlékezik bűnös tetteire, és rettentő kínokat szenved el ebben a folyóban, amely ürülékkel, vizelettel, gennyel, vérrel, hajjal, körmökkel, csontokkal, velővel, hússal és zsírral van teli.
5.26.23. vers: Az alacsony származású śūdra nők szégyentelen férjei pontosan úgy élnek, mint az állatok, ezért nem ismerik a jó modort, tisztátalanok, és életük során semmilyen szabályt nem követnek. Az ilyen emberek haláluk után a Pūyoda nevű pokolba kerülnek, ahol egy gennyel, ürülékkel, vizelettel, nyálkával, nyállal és hasonló dolgokkal teli óceánba vetik őket. Azok a śūdrák, akik nem tudtak feljebb emelkedni, ebbe az óceánba esnek, és arra kényszerülnek, hogy ezeket az undorító dolgokat egyék.
5.26.24. vers: Ha egy rangosabb osztályból származó ember [brāhmaṇa, kṣatriya vagy vaiśya] abban leli örömét ebben az életében, hogy kedvenc kutyáit, öszvéreit vagy szamarait az erdőbe viszi vadászni, és minden ok nélkül állatokat öl meg, akkor halála után a Prāṇarodha pokolba jut. Ott Yamarāja szolgái a céltáblájukká teszik, és nyilakat lőnek bele.
5.26.25. vers: Aki ebben az életében büszke kimagasló helyzetére, és aki nemtörődöm módon, pusztán az anyagi tekintély érdekében állatokat áldoz, az halála után a Viśasana pokolba kerül, ahol Yamarāja segítői, miután végtelen fájdalmat okoztak neki, megölik.
5.26.26. vers: Ha a kétszerszületettek [a brāhmaṇák, a kṣatriyák és a vaiśyák] osztályának ostoba tagja arra kényszeríti feleségét, hogy megigya a magját, mert kéjesen arra vágyik, hogy a kezében tartsa őt, halála után a Lālābhakṣa pokolba jut. Ott egy hömpölygő spermafolyóba vetik, s arra kényszerítik, hogy igyon belőle.
5.26.27. vers: Ebben a világban vannak hivatásos fosztogatók, akik felgyújtják mások házát, vagy megmérgezik őket. Van olyan is, hogy a királyi család tagjai vagy a kormányhivatalnokok kifosztják a kereskedőket, vagy úgy, hogy arra kényszerítik őket, hogy jövedelemadót fizessenek, vagy valamilyen más úton. Haláluk után ezek a démonok a Sārameyādana pokolba kerülnek. Ezen a bolygón él hétszázhúsz kutya, olyan erős fogakkal, mint a villám. Yamarāja ügynökeinek utasítására mohón felfalják e bűnös embereket.
5.26.28. vers: Azt a bűnös embert, aki ebben az életében hamisan tanúskodik, vagy hazudik, miközben üzletel vagy adományt ad, halála után Yamarāja ügynökei szigorúan megbüntetik. Egy nyolcszáz mérföld magas hegy tetejére viszik, majd fejjel lefelé az Avīcimat nevű pokolba dobják. Ebben a pokolban sehol sem talál menedéket az ember. A bolygó a víz hullámaihoz hasonlító kemény kőből van, de víz nincsen, ezért Avīcimatnak [víz nélkülinek] nevezik. A bűnös embert újra és újra ledobják a hegyről, és teste apró darabokra törik, mégsem hal meg, hanem tovább szenved a büntetéstől.
5.26.29. vers: Azt a brāhmaṇát vagy brāhmaṇa-feleséget, aki likőrt iszik, Yamarāja ügynökei az Ayaḥpāna nevű pokolba viszik. Ez a pokol vár arra a kṣatriyára, vaiśyára vagy fogadalmat tett emberre is, aki az illúzió hatására soma-rasát iszik. Ayaḥpānában Yamarāja ügynökei a mellkasukra állnak, és forró, olvasztott vasat öntenek szájukba.
5.26.30. vers: Az az alacsony származású és visszataszító ember, aki ebben az életében alaptalanul büszke lesz, és azt gondolja: „Hatalmas vagyok!”, s aki így nem adja meg a kellő tiszteletet annak, aki származása, lemondásai, műveltsége, viselkedése, kasztja vagy lelki rendje alapján magasabb szinten áll nála, az már életében olyan, mintha halott lenne, halála után pedig fejjel lefelé a Kṣārakardama pokolba vetik. Ott Yamarāja ügynökeinek kezei között rendkívüli megpróbáltatásoktól kell szenvednie.
5.26.31. vers: Vannak olyan férfiak és nők ebben a világban, akik embereket áldoznak Bhairavának, Bhadra Kālīnak, aztán megeszik áldozataik húsát. Akik ilyen áldozatokat hajtanak végre, azok haláluk után Yamarāja birodalmába kerülnek, ahol áldozataik rākṣasákként testet öltve éles kardjaikkal darabokra vágják őket. Ahogyan ebben a világban az emberevők táncolva és boldogan énekelve itták áldozataik vérét, most áldozataik isszák nagy élvezettel az ő vérüket, s ugyanígy ünnepelnek.
5.26.32. vers: Vannak olyan emberek, akik életük során az erdőben vagy a falvakban oltalmat nyújtanak a náluk védelmet kereső négylábúaknak és madaraknak, s miután elhitetik velük, hogy megvédik őket, lándzsákkal vagy zsinórral szúrják át, és úgy játsznak velük, mintha játékok lennének, nagy fájdalmat okozva nekik. Yamarāja szolgái az ilyen embereket haláluk után a Śūlaprota nevű pokolba viszik, ahol testüket tűhegyes lándzsákkal szurkálják. Éhségtől és szomjúságtól szenvednek, és hegyes csőrű madarak, keselyűk és gémek támadnak rájuk minden oldalról, hogy széttépjék testüket. Kínjaik és szenvedéseik közepette visszaemlékeznek azokra a bűnökre, melyeket a múltban elkövettek.
5.26.33. vers: Akik ebben az életükben olyanok, mint az irigy kígyók, akik mindig dühösek más élőlényekre, és örökké fájdalmat okoznak nekik, haláluk után a Dandaśūka nevű pokolba zuhannak. Kedves királyom, ebben a pokolban öt- és hétcsuklyás kígyók élnek, s úgy falják fel az ilyen bűnös embereket, mintha csak egereket ennének.
5.26.34. vers: Akik ebben az életükben valakit kiszáradt kútba, csűrbe vagy egy hegy barlangjába zártak, azok haláluk után az Avaṭa-nirodhana pokolba kerülnek. Ott őket is sötét kutakba dobják, ahol mérgező gáz és füst fojtogatja őket, és rendkívüli szenvedést kell kiállniuk.
5.26.35. vers: Az a családfenntartó, aki vendégeit vagy látogatóit kegyetlen tekintettel fogadja, mintha pillantásával hamuvá akarná égetni őket, a Paryāvartana pokolba kerül, ahol kegyetlen szemű keselyűk, gémek, varjak és hasonló madarak figyelik, majd hirtelen lecsapnak rá, s nagy erővel kivájják a szemét.
5.26.36. vers: Aki ebben a világban vagy ebben az életében nagyon büszke a vagyonára, az mindig azt gondolja: „Milyen gazdag vagyok! Ki érhetne a nyomomba?” Látása eltorzult, és mindig retteg, hogy valaki elveszi tőle vagyonát. Még feljebbvalóira is gyanakszik. Arca és szíve elhervad a gondolattól, hogy elveszti kincseit, és ezért mindig nyomorult ördögnek látszik. Nincs rá esélye, hogy elérje a valódi boldogságot, és nem tudja, mit jelent az, ha valakinek nincsenek aggodalmai. Azok miatt a bűnös tettek miatt, melyeket azért követ el, hogy pénzt keressen, hogy gyarapítsa és megvédelmezze a vagyonát, a Sūcīmukha nevű pokolba kerül, ahol Yamarāja segédei azzal büntetik, hogy egész testét fonalakkal szövik át meg át, ahogyan a takácsok, amikor kelmét szőnek.
5.26.37. vers: Kedves Parīkṣit királyom! Yamarāja birodalmában ezer és ezer pokolbolygó van. Azoknak a bűnös embereknek, akiket felsoroltam — és azoknak is, akikről nem beszéltem —, bűneik súlyosságának megfelelően kell e bolygókra menniük. Akik azonban jámborak, azokra más bolygórendszerek, a félistenek bolygói várnak. De legyenek akár jámborak, akár bűnösek, újra a Földre kerülnek, miután jámbor vagy bűnös tetteik gyümölcseit learatták.
5.26.38. vers: Az elején [a Śrīmad-Bhāgavatam Második és Harmadik Énekében] már elmondtam, hogyan léphet az ember előre a felszabadulás útján. A Purāṇák beszámolnak a hatalmas univerzum létéről, ami olyan, mint egy tizennégy részre osztott tojás. Ezt a gigantikus formát az Úr külső testének tekintik, melyet energiája és tulajdonságai hoztak létre, s általában virāṭa-rūpának nevezik. Aki nagy hittel olvassa az Úr külső testéről szóló leírást, aki hall róla, vagy elmagyarázza másoknak is, hogy a bhāgavata-dharmát, a Kṛṣṇa-tudatot hirdesse, annak a lelki tudatba, a Kṛṣṇa-tudatba vetett hite és odaadása egyre erősödik. Noha ezt a tudatot rendkívül nehéz kifejleszteni, e folyamatot követve az ember megtisztulhat, és fokozatosan megismerheti Legfelsőbb Abszolút Igazságot.
5.26.39. vers: Aki szeretne felszabadulni, aki elfogadja a felszabadulás útját, s nem vonzódik a feltételekhez kötött élet útjához, azt yatinak, bhaktának nevezik. Az ilyen embernek először az elméjét kell szabályoznia azzal, hogy a virāṭa-rūpára, az Úr gigantikus kozmikus formájára gondol, majd fokozatosan Kṛṣṇa lelki formájára kell gondolnia [a sac-cid-ānanda-vigrahára], miután mindkét formáról hallott. Elméje így rendíthetetlenül samādhiba merülhet. Az odaadó szolgálat révén aztán megvalósíthatja az Úr lelki formáját, amely a bhakták végső célja, és ezzel sikeressé teheti az életét.
5.26.40. vers: Kedves királyom! Leírtam neked e Föld bolygót, a többi bolygórendszert és azok különféle területeit [varṣáit], folyóit és hegyeit. Beszéltem az égről, az óceánokról, az alsó bolygórendszerekről, az égtájakról, a pokolbolygókról és a csillagokról is. Ezek alkotják a virāṭa-rūpát, az Úr hatalmas anyagi formáját, amelyen az élőlények mindegyike él. Elmondtam hát neked mindent az Úr külső testének csodálatos kiterjedéséről.