HU/SB 7.8: Az Úr Nrsimhadeva elpusztítja a démonok fejedelmét
7.8.1. vers: Nārada Muni így folytatta: A démonok fiai mind nagyra becsülték Prahlāda Mahārāja transzcendentális tanításait. Valamennyit nagyon komolyan vették, s megtagadták tanáraik, Ṣaṇḍa és Amarka materialista utasításait.
7.8.2. vers: Amikor Ṣaṇḍa és Amarka, Śukrācārya fiai észrevették, hogy tanítványaik, a démonok fiai annak köszönhetően, hogy Prahlāda Mahārājával barátkoztak, mind fejlődni kezdtek a Kṛṣṇa-tudatban, megijedtek. A démonok királya elé járultak, és elmondtak neki mindent, úgy, ahogy volt.
7.8.3-4. vers: Amikor Hiraṇyakaśipu megértette, mi történik, olyan dühös lett, hogy egész testében remegni kezdett. Végül elhatározta, hogy megöli fiát, Prahlādát. Hiraṇyakaśipu természetétől fogva rettentően kegyetlen volt, és sértetten sziszegni kezdett, akár egy kígyó, amire rátapostak. Fia, Prahlāda békés, szelíd és kedves volt. Uralkodott az érzékein, s összetett kézzel állt Hiraṇyakaśipu előtt. Kora és viselkedése miatt Prahlādát nem lett volna szabad megbüntetni, ám Hiraṇyakaśipu tágra nyitott, kegyetlen szemeivel a következő durva szavakkal kezdte szidalmazni őt:
7.8.5. vers: Hiraṇyakaśipu így szólt: Ó, te, családunk legarcátlanabb, legostobább elpusztítója, ó, emberiség leghitványabb tagja! Önfejű és ostoba vagy, mert ellenszegülsz a hatalmamnak! Ma elküldelek Yamarāja hajlékára!
7.8.6. vers: Ó, fiam, Prahlāda, ó, te hitvány! Jól tudod, hogy ha dühös vagyok, a három világ valamennyi bolygója reszketni kezd, uralkodóikkal együtt! Ki hatalmazott fel, hogy semmirekellő létedre olyan arcátlan légy, hogy a félelem szikrája nélkül felülkerekedj feletted való hatalmamon?
7.8.7. vers: Prahlāda Mahārāja így szólt: Kedves királyom! Erőmnek, melyről kérdezel, ugyanaz a forrása, mint a tiédnek. Valójában minden erőnek egyetlen eredeti forrása van. Nemcsak a te erőd Ő és az enyém, hanem mindenki kizárólagos ereje. Nélküle senki sem tehet szert erőre. Legyen egy élőlény mozgó vagy mozdulatlan, magasabb vagy alacsonyabb rendű, mindenkit — beleértve az Úr Brahmāt is — az Istenség Legfelsőbb Személyiségének az ereje irányít.
7.8.8. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége a legfelsőbb irányító és az időtényező. Ő az érzékek, az elme és a test ereje, s Ő az érzékek életereje. Hatalma korlátlan. Ő a legkiválóbb élőlény, az anyagi természet három kötőerejének irányítója. Saját hatalmával megteremti, fenntartja és el is pusztítja ezt a kozmikus megnyilvánulást.
7.8.9. vers: Prahlāda Mahārāja így folytatta: Kedves apám, kérlek, tedd félre ezt a démonikus gondolkodást! Ne tégy különbséget a szívedben barátok és ellenségek között; elmédben légy egyenlő mindenkivel! A megzabolázatlan és félrevezetett elmén kívül nincs ellenség ebben a világban. Ha valaki mindenkit egyenlőnek lát, akkor olyan helyzetbe kerül, hogy tökéletesen imádhatja az Urat.
7.8.10. vers: Hajdanán sok hozzád hasonló ostoba volt, aki nem győzte le a hat ellenséget, akik ellopják a test kincseit. Ezek az ostobák végtelen büszkeségükben így gondolkodtak: „Győzelmet arattam minden ellenségem fölött, szerte a tíz irányban.” De ha valaki ezt a hat ellenséget legyőzi, és egyenlően bánik minden élőlénnyel, akkor számára nincsenek ellenségek. Ellenségek csak annak a képzeletében élnek, aki tudatlan.
7.8.11. vers: Hiraṇyakaśipu így válaszolt: Te alávaló! Csökkenteni akarod az értékeimet, mintha nálam is jobban tudnál uralkodni az érzékeiden! Túlságosan intelligens vagy! Ebből látom, hogy kezeimtől akarsz meghalni, hiszen efféle ostoba beszédet csak azoktól lehet hallani, akik a halál küszöbén állnak.
7.8.12. vers: Ó, Prahlāda, ó, legszerencsétlenebb! Örökké egy másik legfelsőbb lényről beszélsz, aki nem én vagyok, aki mindenek felett áll, aki mindenkinek a vezetője, s mindent átható! Hol van hát ez a személy? Ha mindenütt jelen van, akkor miért nincs itt előttem ebben az oszlopban?
7.8.13. vers: Oly sok ostobaságot beszélsz, hogy most a fejedet veszem! Hadd lássam, hogyan jön majd imádott Istened, hogy megoltalmazzon! Látni akarom!
7.8.14. vers: A rettentő erejű Hiraṇyakaśipu ádáz dühében durva szavakkal szidta nagyszerű bhakta-fiát, Prahlādát. Egyre csak az átkait szórva megragadta kardját, felugrott a királyi trónusról, és nagy haragjában öklével az oszlopra ütött.
7.8.15. vers: Ekkor az oszlopból félelmetes hang tört elő, mintha csak az univerzum burkát akarná berepeszteni. Ó, kedves Yudhiṣṭhirám! A hang még a félistenek, még az Úr Brahmā birodalmába is eljutott, s amikor a félistenek meghallották, azt gondolták: „Bolygóinkra most bizonnyal pusztulás vár!”
7.8.16. vers: Amikor Hiraṇyakaśipu, aki saját fiát akarta megölni, megmutatta rendkívüli erejét, hirtelen meghallotta azt a csodálatos és rettenetes hangot, amelyet soha sem hallott még senki. A hang hallatán a démonok többi vezérét is rettegés fogta el. A gyülekezetben senki sem tudta, honnan származik ez a hang.
7.8.17. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Hari bizonyítani akarta, hogy szolgája, Prahlāda Mahārāja szavai nem alaptalanok, s a Legfelsőbb Úr mindenhol jelen van, még a gyülekezeti csarnok oszlopában is, ezért egy olyan csodálatos formában nyilvánult meg, melyet soha senki sem látott még azelőtt. Sem ember nem volt, sem oroszlán. Ebben a csodálatos formájában jelent meg az Úr a gyülekezeti teremben.
7.8.18. vers: Amint Hiraṇyakaśipu körülnézett, hogy rátaláljon a hang forrására, az oszlopból kilépett az Úr e csodás formája, amelyről nem lehetett megállapítani, hogy ember-e vagy oroszlán. Hiraṇyakaśipu megdöbbent: „Ki ez a teremtmény, aki félig ember és félig oroszlán?”
7.8.19-22. vers: Hiraṇyakaśipu szemügyre vette az Úr formáját, s igyekezett eldönteni, ki az, aki Nṛsiṁhadevaként előtte áll. Az Urat olvadt aranyhoz hasonló haragos szemei, ragyogó sörénye, amelytől rettenetes arca még nagyobbnak tűnt, halált hozó fogai és borotvaéles nyelve, amely úgy mozgott, akár egy kard a csatában, rendkívül félelmetessé tették. Fülei mozdulatlanul az égnek meredtek, nyitott szája és orrlyukai pedig egy hegy barlangjainak tűntek. Állkapcsai ijesztően szétnyíltak, teste pedig az égig ért. Nyaka rövid volt és vastag, mellkasa széles, dereka karcsú, szőre pedig fehéren ragyogott, akár a hold sugarai. Karjai, melyek seregnyi katonára emlékeztettek, minden irányba elértek, amint kagylókürtjével, korongjával, buzogányával, lótuszával és többi természetes fegyverével sorra pusztította el a démonokat, gonosztevőket és ateistákat.
7.8.23. vers: „Az Úr Viṣṇu, akinek hatalmas misztikus erő van a kezében, ezt találta ki, hogy megöljön — mormogta magában Hiraṇyakaśipu. — De mi haszna az igyekezetének? Ki tudna harcba szállni velem?” Ekképpen gondolkodva megragadta a buzogányát, s az Úrra támadt, mint egy elefánt.
7.8.24. vers: Ahogyan egy parányi rovar, egy jelentéktelen teremtmény esik a tűzbe, s tűnik el a szemünk elől, úgy vált láthatatlanná Hiraṇyakaśipu is, amikor megtámadta az Urat, akiből ragyogó sugárzás áradt. Ez a legkevésbé sem meglepő, hiszen az Úr mindig a tiszta jóságban létezik. Hajdanán, a teremtés idején belépett a sötét univerzumba, és beragyogta azt lelki sugárzásával.
7.8.25. vers: Hiraṇyakaśipu, a nagy démon tajtékzó dühében aztán sebesen Nṛsiṁhadevára támadt buzogányával, és lesújtott Rá. Az Úr Nṛsiṁhadeva azonban buzogányával együtt megragadta a hatalmas démont, éppen úgy, ahogy Garuḍa fog el egy nagy kígyót.
7.8.26. vers: Ó, Yudhiṣṭhira, ó, Bharata nagyszerű fia! Amikor az Úr Nṛsiṁhadeva hagyta, hogy Hiraṇyakaśipu kicsússzon a kezei közül, éppen úgy, ahogyan Garuḍa játszik néha a kígyókkal, s engedi őket kicsúszni a szájából, az otthonukból elűzött félistenek, akik a démontól rettegve a felhők mögé bújtak, nem találták túlságosan kedvezőnek a helyzetet, s nagy aggodalom lett úrrá rajtuk.
7.8.27. vers: Amikor Hiraṇyakaśipu kiszabadult Nṛsiṁhadeva kezei közül, azt hitte, hogy az Úr megijedt az erejétől. Így aztán miután egy kicsit megpihent a harc fáradalmai után, felkapta kardját és pajzsát, és hatalmas erővel újra az Úrra támadt.
7.8.28. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, a nagy erejű és hatalmas Nārāyaṇa hangos, éles nevetést hallatva megragadta Hiraṇyakaśiput, aki kardjával és pajzsával védte magát, egyetlen támadható pontot sem hagyva. Hiraṇyakaśipu egy sólyom sebességével szállt néha az égen, néha a földön, becsukott szemmel, Nṛsiṁhadeva nevetésétől rettegve.
7.8.29. vers: Az Úr Nṛsiṁhadeva úgy ragadta meg Hiraṇyakaśiput, akinek még Indra király villáma sem árthatott, ahogyan a kígyó fogja meg az egeret, vagy ahogyan Garuḍa csíp el egy veszedelmes mérges kígyót. Miközben minden testrészével szabadulni akart, mert nagy szenvedést okozott neki, hogy fogságba esett, az Úr Nṛsiṁhadeva az ölébe vette a démont, combjával megtámasztotta, majd a gyülekezeti csarnok kapujában karmaival könnyedén darabokra tépte.
7.8.30. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, az Úr Nṛsiṁhadeva száját és sörényét vércsöppek borították, s félelmetes, dühös szemeibe lehetetlen volt belenézni. Nyelvével a szája szélét nyalogatva, a Hiraṇyakaśipu hasából kitépett belek füzéreivel díszítve olyan volt, mint egy oroszlán, aki épp megölt egy elefántot.
7.8.31. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, akinek számtalan karja volt, először kitépte Hiraṇyakaśipu szívét, majd félredobta őt, s a démon katonái felé fordult, akik ezrével jöttek, hogy felemelt fegyvereikkel megküzdjenek Vele. Valamennyien Hiraṇyakaśipu hűséges követői voltak, az Úr Nṛsiṁhadeva azonban pusztán karmainak a hegyével mindegyikükkel végzett.
7.8.32. vers: Nṛsiṁhadeva sörénye megremegtette és szétoszlatta a felhőket, sugárzó szeme elhomályosította az égitestek ragyogását, lélegzete pedig felkavarta a tengerek és óceánok vizét. Üvöltése hallatán a világ összes elefántja felbőgött félelmében.
7.8.33. vers: Nṛsiṁhadeva sörénye a repülőgépeket a világűrbe és a felső bolygórendszerekbe taszította. Úgy tűnt, hogy lótuszlábának erejétől a Föld kibillen helyzetéből, s elviselhetetlen ereje miatt dombok és hegyek emelkedtek a magasba. Testének ragyogása az ég és valamennyi égtáj természetes ragyogását elhomályosította.
7.8.34. vers: Az Úr Nṛsiṁhadeva teljes ragyogását és félelmetes arcát kimutatva, s haragosan, mert nem talált vetélytársra, aki szembeszállhatott volna hatalmával és fenségével, a gyülekezeti csarnokban a király díszes trónjára ült. A nagy félelem és az Iránta érzett tisztelet miatt senki sem mert az Úr elé lépni, hogy személyesen szolgálja Őt.
7.8.35. vers: Hiraṇyakaśipu olyan volt, mint egy agyhártyagyulladás okozta láz a három világ fejében. Ezért aztán amikor a mennyei bolygókon a félistenek hitvesei látták, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége saját kezével vetett véget a nagy démon életének, arcuk felragyogott nagy örömükben, s újra meg újra virágesőt szórtak a mennyekből az Úr Nṛsiṁhadevára.
7.8.36. vers: Az eget egészen beborították a félistenek repülői, akik látni akarták a Legfelsőbb Úr, Nārāyaṇa tetteit. Megszólaltatták dobjaikat és üstdobjaikat, s ennek hallatán a fő gandharvák édes énekére az angyali hölgyek is táncra perdültek.
7.8.37-39. vers: Kedves Yudhiṣṭhira királyom! A félistenek ekkor az Úr elé járultak. Az Úr Brahmā, Indra király és az Úr Śiva vezette őket, s köztük voltak a nagy szentek, valamint a Pitṛloka, a Siddhaloka, a Vidyādhara-loka és a kígyók bolygójának lakói is. Eljöttek a Manuk és a többi bolygó vezető személyiségei is. Ott voltak az angyali táncosok, valamint a gandharvák, a cāraṇák, a yakṣák, Kinnaraloka népe, a vetālák, Kimpuruṣa-loka lakói és Viṣṇu személyes szolgái, például Sunanda és Kumuda. Mindannyian az Úr elé járultak, akiből rendkívüli fény áradt, s a fejüknél összetett kézzel egyenként felajánlották Neki hódolatukat és imáikat.
7.8.40. vers: Az Úr Brahmā így imádkozott: Uram, Te határtalan vagy, és energiáid végtelenek! Senki sem becsülheti vagy mérheti fel erődet és csodálatos hatalmadat, mert tetteidet sohasem szennyezi be az anyagi energia. Az anyagi kötőerőkön keresztül könnyedén megteremted, fenntartod, majd újra elpusztítod az univerzumot, Te azonban ugyanaz maradsz, s nem leszel kevesebb. Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom hát Neked!
7.8.41. vers: Az Úr Śiva így szólt: Haragod ideje a korszak végén jön el. Ó, Uram, aki természetes módon oly nagyon szereted bhaktádat, most, hogy megölted ezt a jelentéktelen démont, Hiraṇyakaśiput, kegyesen oltalmazd fiát, Prahlāda Mahārāját, aki teljesen meghódolt bhaktádként a közelben áll!
7.8.42. vers: Indra király így szólt: Ó, Legfelsőbb Úr, megmentőnk és védelmezőnk vagy! Az áldozatból nekünk járó részt, melyek valójában Téged illetnek, kegyedből most visszakaptuk a démontól. Ez a démonikus király, Hiraṇyakaśipu rendkívül félelmetes volt, ezért hatalmába kerítette szívünket, amely a Te örök otthonod. Jelenléted azonban most eloszlatta szívünkben a homályt és a sötétséget. Ó, Urunk! Azok szemében, akik mindig szolgálatodba merülnek, ami magasabb rendű, mint a felszabadulás, minden anyagi gazdagság jelentéktelennek tűnik. Ők nem törődnek még a felszabadulással sem, a kāma, az artha és a dharma áldásairól nem is beszélve.
7.8.43. vers: A jelen lévő szentek így imádkoztak: Ó, Urunk, ó, legfelsőbb fenntartója azoknak, akik lótuszlábad oltalmába ajánlották magukat, ó, eredeti Istenség Személyisége! A lemondás és vezeklés folyamata, melyet korábban tanítottál nekünk, a Te saját lelki erőd. Lemondással teremted meg ezt az anyagi világot, amely Benned szunnyad. Ennek a démonnak a tettei majdnem véget vetettek e lemondásnak, de most, hogy megjelentél Nṛsiṁhadeva formájában — akinek célja nem más, mint hogy megvédelmezzen bennünket —, és megölted ezt a démont, újra jóváhagytad a lemondás folyamatát.
7.8.44. vers: A Pitṛloka lakói így imádkoztak: Hadd ajánljuk tiszteletteljes hódolatunkat az Úr Nṛsiṁhadevának, az univerzum vallásos elvei fenntartójának! Megölte Hiraṇyakaśiput, azt a démont, aki erőszakkal elvette s maga élvezte a fiaink és unokáink által a halálunk évfordulóin elvégzett śrāddha szertartások valamennyi felajánlását, és aki megitta a szezámmagos vizet, amit a szent zarándokhelyeken ajánlottak fel nekünk. Ó, Urunk! E démont elpusztítva, karmaiddal feltépve visszavetted hasából mindazt, amit ellopott. Hadd ajánljuk hát tiszteletteljes hódolatunkat Neked!
7.8.45. vers: Siddhaloka lakói így imádkoztak: Ó, Úr Nṛsiṁhadeva! Mivel a Siddhalokán élünk, természetes úton szert teszünk a tökéletességre a nyolcféle misztikus hatalom mindegyikében. Hiraṇyakaśipu azonban oly becstelen volt, hogy hatalma és lemondásai erejével megfosztott bennünket képességeinktől, s nagyon büszke lett misztikus erejére. Most, hogy karmaiddal megölted ezt a tolvajt, tiszteletteljes hódolatunkat ajánljuk Neked!
7.8.46. vers: Vidyādhara-loka lakói így imádkoztak: Ez az ostoba Hiraṇyakaśipu amiatt, hogy büszke volt nagyobb testi erejére, valamint arra a hatalmára, hogy le tud győzni másokat, megfosztott bennünket attól a képességünktől, hogy bármilyen formában megjelenhetünk és eltűnhetünk aszerint, hogy milyen meditációt végzünk. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége azonban most végzett vele, mintha csak egy állat lett volna. Örökre tiszteletteljes hódolatunkat ajánljuk az Úr Nṛsiṁhadeva e legfelsőbb, kedvtelését élvező formájának!
7.8.47. vers: Nāgaloka lakói így szóltak: A bűnösök bűnöse, Hiraṇyakaśipu ellopta csuklyáinkról az összes ékkövet, és elrabolta szépséges hitveseinket. Most, hogy karmaiddal feltépted mellkasát, Te vagy a feleségeink számára minden boldogság forrása. Valamennyien együtt ajánljuk hát tiszteletteljes hódolatunkat Neked!
7.8.48. vers: A Manuk a következőképpen ajánlották fel imáikat: Ó, Urunk! Mint parancsaid teljesítői, mi, a Manuk vagyunk az emberi társadalom törvényhozói, de amiatt, hogy egy ideig ez a hatalmas démon, Hiraṇyakaśipu uralkodott, a varṇāśrama-dharma fenntartását szolgáló törvényeink elpusztultak. Most, hogy megölted őt, ó, Urunk, újra visszatértünk megszokott helyzetünkbe. Kegyesen adj parancsot nekünk, örök szolgáidnak, hogy mit tegyünk!
7.8.49. vers: A prajāpatik így ajánlották imáikat: Ó, Legfelsőbb Úr, aki még Brahmānak és Śivának is az Ura vagy! Minket, a prajāpatikat arra teremtettél, hogy teljesítsük utasításaidat, de Hiraṇyakaśipu megtiltotta nekünk, hogy újabb jó utódokat teremtsünk. Most holtan fekszik előttünk a démon, mellkasát feltépted. Hadd ajánljuk ezért tiszteletteljes hódolatunkat Neked, akinek ez az inkarnácója, a tiszta jóság formája az egész univerzum áldását szolgálja!
7.8.50. vers: Gandharvaloka lakói így imádkoztak: Ó, Urunk! Mi azzal szolgálunk, hogy táncolunk és énekelünk a színjátékokban, ez a Hiraṇyakaśipu azonban testi erejével és bátorságával leigázott minket! Most végre elláttad a baját. Milyen áldást hozhatnának egy olyan gonosztevő tettei, mint Hiraṇyakaśipu?
7.8.51. vers: A Cāraṇa bolygó lakói így szóltak: Ó, Urunk! Elpusztítottad Hiraṇyakaśipu démont, aki egy karó volt a becsületes emberek szívében, ezért most megkönnyebbültünk, s örökre lótuszlábad oltalmába ajánljuk magunkat, amely megszabadítja a feltételekhez kötött lelket az anyagi szennyeződéstől!
7.8.52. vers: Yakṣaloka lakói így imádkoztak: Ó, huszonnégy elem irányítója! Minket tekintenek legjobb szolgáidnak, mert szolgálatunkkal a kedvedben járunk, Hiraṇyakaśipu, Diti fia parancsára mégis gyaloghintó-hordozók lettünk. Ó, Urunk, aki Nṛsiṁhadeva formájában jelentél meg, Te jól tudod, hogy ez a démon mindenkire szenvedést hozott. Most azonban megölted őt, s teste elvegyül az öt anyagi elemmel.
7.8.53. vers: Kimpuruṣa-loka lakói így szóltak: Mi jelentéktelen élőlények vagyunk, Te pedig az Istenség Legfelsőbb Személyisége vagy, a legfelsőbb irányító. Hogyan ajánlhatnánk hát illő imákat Neked? Amikor a bhakták kimondták az ítéletet e démon fölött, mert elegük volt belőle, megölted őt.
7.8.54. vers: A Vaitālika-loka lakói így szóltak: Kedves Urunk! A nagy gyülekezetekben és áldozati arénákban örökké tiszta dicsőségedet zengtük, ezért mindenki nagyon tisztelt bennünket. Ez a hatalmas démon azonban elragadta tőlünk ezt a rangot. Most nagy szerencsénkre megölted őt, éppen úgy, ahogyan az ember egy tartós betegséget gyógyít meg.
7.8.55. vers: A Kinnarák így szóltak: Ó, legfelsőbb irányító! Örök szolgáid vagyunk, ám ahelyett hogy a Te szolgálatodat végeztük volna, örökké ezt a démont szolgáltuk, s viszonzásul semmit sem kaptunk. Most megölted ezt a bűnöst. Ó, Úr Nṛsiṁhadeva, mesterünk, tiszteletteljes hódolatunkat ajánljuk Neked ezért! Kérünk, légy továbbra is a pártfogónk!
7.8.56. vers: Az Úr Viṣṇu Vaikuṇṭhán élő társai így imádkoztak: Ó, Urunk, legfelsőbb oltalmazónk! Ma láthattuk csodálatos formádat, az Úr Nṛsiṁhadevát, aki az egész világra szerencsét hoz. Ó, Urunk, tudjuk, hogy Hiraṇyakaśipu az a Jaya volt, aki Téged szolgált, de a brāhmaṇák megátkozták, s így egy démoni testbe került. Tudjuk, hogy azzal, hogy most végeztél vele, csupán különleges kegyeddel áldottad meg.