HU/SB 3.31: Az Úr Kapila az élőlények tetteiről tanít

Revision as of 21:07, 17 September 2020 by Vanibot (talk | contribs) (Vanibot #0019: LinkReviser - Revise links, localize and redirect them to the de facto address)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)
Śrīmad-Bhāgavatam - Harmadik Ének - HARMINCEGYEDIK FEJEZET: Az Úr Kapila az élőlények tetteiről tanít


3.31.1. vers: Az Istenség Személyisége így szólt: A Legfelsőbb Úr felügyelete alatt és tettei következményeinek megfelelően az élőlény, a lélek, egy nő méhébe kerül a férfi spermájának egy részecskéjén keresztül, hogy felöltsön egy bizonyos fajta testet.

3.31.2. vers: Az első éjszakán a spermium és a petesejt összekeveredik, az ötödik éjszakán pedig a keverék egy buborékká érik. A tizedik éjszakára szilvaszerű formát ölt, majd fokozatosan egy húsdarabbá vagy egy tojássá alakul, az adott esetnek megfelelően.

3.31.3. vers: Egy hónap alatt kialakul a fej, a második hónap végén pedig formát öltenek a kezek, a lábak és a többi testrész. A harmadik hónap végén megjelennek a körmök, az ujjak, a lábujjak, a szőrzet, a csontok és a bőr, valamint a nemi szerv és a test többi nyílása, vagyis a szem, az orr nyílások, a fül, a száj és a végbélnyílás.

3.31.4. vers: A fogantatástól számított negyedik hónapra létrejön a test hét lényeges összetevője, vagyis a nyirok, a vér, a hús, a zsír, a csont, a velő és a mag. Az ötödik hónap végén kialakul az éhség és a szomjúságérzet, a hatodik hónap végén pedig a magzatburokkal körbevett magzat a has jobboldalán mozogni kezd.

3.31.5. vers: A magzat az anya által elfogyasztott ételből és italból kapja táplálékát, s ebben az ürülékkel és vizelettel teli, undorító üregben növekszik és él, amely különféle férgek táptalaja.

3.31.6. vers: A gyermek, érzékenysége miatt borzalmas kínokat szenved el, amint testét a méhben mindenhol éhes férgek rágják újra és újra. Egyik pillanatról a másikra elveszti eszméletét e szörnyű helyzet miatt.

3.31.7. vers: Ha az anya keserű, csípős, túlságosan sós vagy savanyú ételeket fogyaszt, a gyermek teste állandóan olyan fájdalmaknak van kitéve, amelyek szinte elviselhetetlenek.

3.31.8. vers: A magzatburokban, kívülről a belekkel borítva, a gyermek a has egyik oldalán fekszik, fejét hasa felé fordítva, miközben háta és nyaka íjként feszül meg.

3.31.9. vers: Így él a gyermek, mint egy madár a kalitkában, anélkül hogy szabadon mozoghatna. Ekkor, ha szerencsés, visszaemlékezik elmúlt száz születésének minden gyötrelmére, s végtelen bánat tölti el. Hogyan lehetne az elme békés ebben a helyzetben?

3.31.10. vers: A gyermeket, akinek a fogantatásától számított hetedik hónaptól kezdve tudata is fejlődik, lefelé taszítják azok a levegők, amelyek a magzatot a szülést megelőző hetekben nyomják. Akárcsak azok a férgek, melyek ugyanabból a szennyes hasüregből születtek, a gyermek sem tud egy helyben maradni.

3.31.11. vers: Ebben a félelmetes élethelyzetben, az anyagi összetevők hét rétegével befedve az élőlény összetett kézzel imádkozik, s az Úrhoz könyörög, aki ebbe a helyzetbe juttatta őt.

3.31.12. vers: Az emberi lélek így szól: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége lótuszlábánál keresek menedéket, aki számtalan örök formájában jelenik meg, s a Föld felszínén jár. Egyedül Nála keresek menedéket, mert Ő képes megszabadítani minden félelemtől, s Ő juttatott ebbe az élethelyzetbe, amelyet bűnös tetteimmel kiérdemeltem.

3.31.13. vers: Én, a tiszta lélek, aki most tetteim kötelékei között jelenek meg, māyā elrendezéséből anyám méhében fekszem. Tiszteletteljes hódolatom ajánlom Neki [az Úrnak], aki szintén itt van velem, de akire ez nincs hatással, s aki változatlan. Határtalan Ő, ám a bűnbánó szívben mégis látni lehet. Neki ajánlom tiszteletteljes hódolatom!

3.31.14. vers: Távol kerültem a Legfelsőbb Úrtól, mert ebben az öt elemből álló anyagi testben vagyok, s így tulajdonságaimat és érzékeimet rosszul alkalmazom, noha lényegében lelki vagyok. Mivel az Istenség Legfelsőbb Személyisége transzcendentális az anyagi természethez és az élőlényekhez képest, mivel nem rendelkezik ilyen anyagi testtel, s mivel lelki tulajdonságai örök dicsőséget hoznak Rá, hódolatomat ajánlom Neki!

3.31.15. vers: Az emberi lélek így imádkozik tovább: Az élőlény az anyagi természet befolyása alá kerül, s fáradságos küzdelmet folytat a létért az ismétlődő születés és halál útján. Feltételekhez kötött életét annak köszönheti, hogy megfeledkezett az Istenség Legfelsőbb Személyiségével való kapcsolatáról. Hogyan állhatna hát újra az Úr transzcendentális szerető szolgálatába az Úr kegye nélkül?

3.31.16. vers: Nem más, mint az Istenség Legfelsőbb Személyisége, a helyhez kötött Paramātmā, az Úr részleges képviselője irányít minden élőt és élettelent. Jelen van az idő három fázisában    —    a múltban, a jelenben és a jövőben. A feltételekhez kötött lélek ezért az Ő irányítása alatt végzi különféle cselekedeteit, s ahhoz, hogy megszabaduljunk a feltételekhez kötött élet háromszoros szenvedésétől, egyedül Neki kell meghódolnunk.

3.31.17. vers: A megtestesült lélek, aki az anya méhében egy vérrel, ürülékkel és vizelettel teli tóba esett, s testét anyja emésztésének tüze perzseli, ki akar szabadulni, s hónapjait számlálva így imádkozik: „Ó, Uram! Mikor szabadulok ki, én nyomorult lélek, ebből a fogságból?”

3.31.18. vers: Drága Uram! Noha tíz hónapos vagyok csupán, indokolatlan kegyedből öntudatra ébredtem. Hálámat az Istenség Legfelsőbb Személyisége, valamennyi elesett lélek barátja indokolatlan kegyéért nem tudom másként kifejezni, mint hogy összetett kézzel imáimat ajánlom.

3.31.19. vers: Egy másfajta testben az élőlény csak az ösztönével lát; csak az adott test számára kellemes és kellemetlen érzékfelfogást ismeri. Nekem azonban olyan testem van, amelyben uralkodni tudok érzékeim fölött, s megérthetem sorsomat; ezért tiszteletteljes hódolatomat ajánlom az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, aki megáldott ezzel a testtel, s kinek kegyéből képes vagyok látni Őt belül és kívül egyaránt!

3.31.20. vers: Ezért, Uram, bár borzalmas körülmények között élek, nem akarom elhagyni anyám méhét, hogy újra az anyagi élet feneketlen kútjába essek. Deva-māyānak nevezett külső energiád nyomban rabul ejti az újszülött gyermeket, és azonnal megtörténik a hamis azonosítás, amely az ismétlődő születés és halál körforgásának kezdetét jelenti.

3.31.21. vers: Ezért anélkül, hogy mindez a továbbiakban megzavarna, barátom, a tiszta tudat segítségével, ki fogok szabadulni a tudatlanság sötétségéből. Pusztán azzal, hogy az Úr Viṣṇu lótuszlábát elmémben tartom, megmenekülök majd attól, hogy az ismétlődő születés és halál céljából számtalan anya méhébe kerüljek.

3.31.22. vers: Az Úr Kapila folytatta: A tíz hónapos élőlénynek már a méhben ilyen vágyai vannak. Miközben azonban így magasztalja az Urat, a szél, amely a szülést segíti, előretolja őt arcával lefelé, hogy megszülethessen.

3.31.23. vers: Ahogy a szél hirtelen lefelé nyomja, a gyermek nagy küzdelemmel, fejjel lefelé megszületik, lélegzete eláll, s a hatalmas kínok következtében elveszti emlékezetét.

3.31.24. vers: A gyermek így ürülékkel és vérrel borítva a földre esik, és úgy mozog, mint egy féreg, aki az ürülékből kelt ki. Elveszti felsőbbrendű tudását, és māyā bűvöletében egyre csak sír.

3.31.25. vers: A méhből kijőve a gyermeket olyan személyek gondjaira bízzák, akik nem értik mit akar, s ők dajkálják. Mivel képtelen visszautasítani, amit adnak neki, kellemetlen körülmények közé kerül.

3.31.26. vers: A szegény gyermek, ahogy egy izzadsággal átitatott, baktériumok által ellepett, áporodott ágyon fekszik, még arra is képtelen, hogy megvakarja testét és megszabaduljon a viszketéstől, nem is beszélve arról, hogy felüljön, felálljon vagy akár megmozduljon.

3.31.27. vers: Tehetetlen helyzetében a csecsemőre, akinek bőre puha, legyek, szúnyogok, bogarak és baktériumok támadnak, mint ahogy a kisebb férgek rágják a nagyobbat. A gyermek, aki elvesztette tudását, keservesen sír.

3.31.28. vers: Ily módon a gyermek számtalan gyötrelemtől szenvedve éli át csecsemőkorát, majd eléri a gyermekkort. Gyermekként szintén fájdalmak érik, mert olyan dolgokra vágyik, melyeket sohasem kaphat meg. Tudatlanságának köszönhetően ezért dühös és szomorú lesz.

3.31.29. vers: Testének növekedésével együtt, az élőlény, hogy elpusztítsa lelkét, hamis tekintélyét és dühét is növeli, így ellenséges érzés alakul ki benne a hasonlóan kéjes emberekkel szemben.

3.31.30. vers: Tudatlansága miatt az élőlény ezt az öt elemből álló anyagi testet fogadja el önmagaként. E félreértés következtében az ideiglenes dolgokat sajátjának tekinti, s egyre mélyebbre süllyed a tudatlanság sötétségében.

3.31.31. vers: A test kedvéért, amely az őt érő állandó gyötrelmek forrása, s amely követi őt amiatt, hogy a tudatlanság és a gyümölcsöző tettek kötelékei megkötözik, olyan tetteket hajt végre, melyeknek köszönhetően engedelmeskedni kényszerül az ismétlődő születésnek és halálnak.

3.31.32. vers: Ezért ha az élőlény újra a becstelenség útjára lép, s a szexuális élvezetet és a nyelv kielégítését hajszoló kéjes emberek hatása alá kerül, akkor újra a pokolba megy, mint azelőtt.

3.31.33. vers: Az igazmondás, a tisztaság, a kegy, a komolyság, a lelki intelligencia, a szemérem, a lemondás, a hírnév, a megbocsátás, az elme szabályozása, az érzékek szabályozása, a szerencse mind eltűnnek belőle, minden más hasonló tulajdonsággal együtt.

3.31.34. vers: Senkinek nem szabad egy olyan közönséges, ostoba ember társaságát keresnie, aki nem ismeri az önmegvalósítás tudományát, s aki nem több, mint egy táncoló kutya egy nő kezében.

3.31.35. vers: Nincs olyan dolog, amelyhez ragaszkodva az elvakultság és a lekötöttség olyan mértékű lenne, mint akkor, amikor valaki a nőkhöz ragaszkodik, vagy olyan emberekkel barátkozik, akik kedvelik a nőket.

3.31.36. vers: Brahmā saját leányát megpillantva megzavarodott annak bájaitól, és egy szarvasbika képében szégyentelenül futott utána, amikor a leány egy szarvastehén formáját vette fel.

3.31.37. vers: A bölcs Nārāyaṇán kívül a Brahmā nemzette élőlények valamennyi fajtája, vagyis az emberek, a félistenek és az állatok sem képesek ellenállni a nő alakjában megjelenő māyā formájának.

3.31.38. vers: Próbáld megérteni nő alakjában megnyilvánuló māyām hatalmas erejét, aki pusztán szemöldökének mozdulatával a világ legnagyobb hódító hadvezéreit is képes a markában tartani!

3.31.39. vers: Aki arra vágyik, hogy elérje a yoga csúcsát, és aki azáltal, hogy Engem szolgál, megértette az önvalót, az sohase keresse egy vonzó nő társaságát, mert az írások kijelentik, hogy az ilyen nő a pokol kapuját nyitja meg a fejlődő bhakta előtt.

3.31.40. vers: A nő, akit az Úr teremtett, māyā képviselője, s aki e māyā társaságát élvezi azáltal, hogy szolgálatot fogad el tőle, annak tudnia kell, hogy ez a halálhoz vezető út, akárcsak az a kiszáradt kút, amelyet benőtt a fű.

3.31.41. vers: Az élőlény, aki amiatt, hogy előző életében egy nőhöz ragaszkodott, most női testet kapott, ostobán úgy tekint māyāra, aki egy férfi, a férje formájában jelenik meg, mint a vagyon, az utódok, a ház és megannyi anyagi dolog adományozójára.

3.31.42. vers: Egy nő ezért tekintsen úgy férjére, házára és gyermekeire, mint akiknek léte az Úr külső energiájának elrendezése, hogy a halálát okozzák, ahogy a vadász édes dala is halált hoz az őzre.

3.31.43. vers: Adott testének köszönhetően a materialista élőlény egyik bolygóról a másikra vándorol, a gyümölcsöző tetteket hajszolva. Ily módon gyümölcsöző cselekedetekbe merül, és szüntelenül azok eredményét élvezi.

3.31.44. vers: Ily módon az élőlény, gyümölcsöző tettei alapján egy megfelelő testet kap, anyagi elmével és érzékekkel. Azt, amikor cselekedeteinek adott visszahatása véget ér, halálnak nevezik, azt pedig, amikor egy adott visszahatás elkezdődik, születésnek hívják.

3.31.45-46. vers: Amikor a látóideg kóros megbetegedésének köszönhetően a szem elveszti képességét, hogy színt vagy formát lásson, a látóérzék elgyengül. Az élőlény, aki a szem és a látás szemlélője egyaránt, elveszti látóképességét. Ugyanígy azt, amikor az anyagi test, a tárgyak érzékelésének helye, alkalmatlanná válik az érzékelésre, halálként ismerik. Azt, amikor az ember anyagi testére önmagaként kezd tekinteni, születésnek nevezik.

3.31.47. vers: Ezért az ember ne nézze rettegve a halált, ne azonosítsa a testet a lélekkel, és ne essen túlzásokba az élet testi szükségleteinek élvezete során. Cselekedjen e világban az élőlény valódi természetét megértve, ragaszkodástól mentesen, célját rendíthetetlenül szem előtt tartva.

3.31.48. vers: Szert téve a helyes szemléletre, az odaadó szolgálat, valamint az anyagi azonosság iránti borúlátó hozzáállás következtében megerősödve, értelmével távolodjon el ettől az illuzórikus világtól. Így közömbössé válhat ezzel az anyagi világgal szemben.