HU/SB 3.13: Az Úr Varaha megjelenése
3.13.1. vers: Śrī Śukadeva Gosvāmī így szólt: Ó, király! Miután Vidura végighallgatta a bölcs Maitreyát, aki a legjámborabb témáról beszélt, tovább kérdezett az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről, és csodálattal hallgatta az elbeszéléseket.
3.13.2. vers: Vidura így szólt: Ó, nagy bölcs! Mit tett Svāyambhuva, Brahmā kedves fia, miután elnyerte szerető felesége kezét?
3.13.3. vers: Ó, erényesek gyöngye! A királyok eredeti királya [Manu], az Istenség Személyisége, Hari nagy bhaktája volt, így érdemes hallani fenséges jelleméről és cselekedeteiről. Kérlek, beszélj róluk! Lelkesedéssel hallgatlak!
3.13.4. vers: Akik fáradságot nem kímélve hosszú időn keresztül hallgatják a lelki tanítómestert, azoknak a tiszta bhakták szájából, a tiszta bhakták jelleméről és cselekedeteiről kell hallaniuk. A tiszta bhakták szívükben mindig az Istenség Személyiségének lótuszlábaira gondolnak, aki felszabadulással jutalmazza bhaktáit.
3.13.5. vers: Śrī Śukadeva Gosvāmī így szólt: Az Istenség Személyisége, Śrī Kṛṣṇa örömmel helyezte lótuszlábát Vidura ölébe, mert Vidura nagyon szerény és udvarias volt. A bölcs Maitreyát végtelenül elégedetté tették Vidura szavai, s mivel szelleme nagy hatással volt rá, beszélni kezdett.
3.13.6. vers: A bölcs Maitreya így szólt Vidurához: Megjelenése után Manu, az emberiség atyja feleségével együtt imára kulcsolt kézzel, hódolatát ajánlva a védikus bölcsesség kútfejéhez, Brahmāhoz fordult.
3.13.7. vers: Te vagy minden élőlény atyja és létének alapja, mert mindannyian tőled születtek. Kérlek, utasíts bennünket, hogyan tudnánk szolgálni téged!
3.13.8. vers: Ó, imádatra méltó! Kérlek, vezess bennünket, hogy végezni tudjuk kötelességünket, ahogyan erőnkből telik, s hogy követve azt ebben az életben hírnevet szerezzünk, s a következőben előreléphessünk!
3.13.9. vers: Az Úr Brahmā így szólt: Kedves fiam, ó, világ ura, nagyon elégedett vagyok veled! Minden áldásom reád és feleségedre! Szíveddel fenntartás nélkül meghódoltál nekem, hogy útmutatással lássalak el.
3.13.10. vers: Ó, nagy hős! Viselkedésed illendő, olyan, ahogyan egy fiúnak az apjával bánnia kell. Szükség van erre a tiszteletre a felettünk állóval szemben. Aki józan, s felette áll az irigységnek, az nagy örömmel fogadja apja utasítását, s legjobb képességei szerint teljesíti.
3.13.11. vers: Mivel nagyon engedelmes fiam vagy, arra kérlek, nemzz feleséged méhében hozzád hasonlóan kiváló gyermekeket! Uralkodj a világon az Istenség Legfelsőbb Személyisége odaadó szolgálatának elveit követve, s imádd az Urat yajña bemutatásával!
3.13.12. vers: Ó, király! Ha az anyagi világ élőlényeinek kellő védelmet biztosítasz, az lesz a legjobb szolgálat, amit nekem végezhetsz. Ha a Legfelsőbb Úr látja, hogy a feltételekhez kötött lelkek jó védelmezője vagy, akkor Ő, az érzékek ura, minden bizonnyal nagyon elégedett lesz veled.
3.13.13. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Janārdana [az Úr Kṛṣṇa] az a forma, amely az áldozat eredményeit elfogadja. Ha Ő nem elégedett, akkor a fejlődés érdekében végzett munka haszontalan. Ő a végső Önvaló, ezért aki nem teszi Őt elégedetté, az minden bizonnyal figyelmen kívül hagyja saját érdekeit.
3.13.14. vers: Śrī Manu így szólt: Ó, mindenható úr! Ó, minden bűn elpusztítója, engedelmeskedem utasításodnak! Most arra kérlek, áruld el helyemet, s a tőlem született élőlényekét is!
3.13.15. vers: Ó, félistenek ura! Kérlek, emeld ki a Földet a hatalmas vízből, amelyben elmerült, mert ez ad hajlékot minden élőlénynek! Saját erődből és az Úr kegyéből te képes vagy erre.
3.13.16. vers: Śrī Maitreya így szólt: Amikor Brahmā látta, hogy a Föld a víz alá merült, hosszú ideig azon töprengett, hogyan lehetne kiemelni onnan.
3.13.17. vers: Brahmā így gondolkodott: Míg a teremtéssel törődtem, özönvíz árasztotta el a Földet, s a Föld az óceán mélyére süllyedt. Mit tehetnék én, aki a teremtéssel foglalkozom? Legjobb, ha hagyom, hogy a Mindenható Úr vezessen!
3.13.18. vers: Ó, bűntelen Vidura! Miközben Brahmā gondolkodott, orrlyukából hirtelen egy parányi vadkan tűnt elő. A teremtmény mérete nem volt nagyobb egy hüvelykujj felső percénél.
3.13.19. vers: Ó, Bharata leszármazottja! Miközben Brahmā figyelte Őt, a vadkan az égen egy csodálatos formában tűnt fel, amely hatalmas volt, akár egy óriási elefánt.
3.13.20. vers: Brahmā megdöbbent az égen feltűnő csodálatos, vadkanhoz hasonló alak láttán, s a nagy brāhmaṇákkal – köztük Marīcivel –, valamint a Kumārákkal és Manuval együtt gondolkodóba esett.
3.13.21. vers: Egy rendkívüli lény lenne, aki vadkan képében jelent meg? Milyen csodálatos, hogy az orromból tűnt elő!
3.13.22. vers: Ez a vadkan először nem tűnt nagyobbnak egy hüvelykujj hegyénél, de aztán egy pillanat alatt akkorára nőtt, mint egy hatalmas szikla. Elmém zaklatott. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Viṣṇu lenne Ő?
3.13.23. vers: Miközben Brahmā fiaival együtt így töprengett, felhangzott az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Viṣṇu üvöltése, mintha csak egy hatalmas hegy zengene.
3.13.24. vers: Újra felhangzott a mindenható Istenség Legfelsőbb Személyiségének rendkívüli hangja, s minden irányból visszhangzó üvöltése lelkesedéssel töltötte el Brahmāt és az emelkedett brāhmaṇákat.
3.13.25. vers: Amikor a nagy bölcsek és gondolkodók, Janaloka, Tapoloka és Satyaloka lakói meghallották az Úr Vadkan rettentő hangját, amely a végtelenül kegyes Úr áldott hangja volt, szerencsét hozó mantrákat kezdtek énekelni a három Védából.
3.13.26. vers: A kiváló bhakták védikus imáira válaszolva újra felzendült az Úr hangja, majd mint egy elefánt, játékosan belevetette magát a vízbe. A védikus himnuszok az Úrról szólnak, s így megértette, hogy a bhakták Neki ajánlják imáikat.
3.13.27. vers: Mielőtt a vízbe vetette volna magát, hogy megmentse a Földet, az Úr Vadkan farkával csapkodva repült az égen, s vastag szőrszálai remegtek. Pillantása sugárzott, lábaival és csillogó, fehér agyarával szétoszlatta a felhőket az égen.
3.13.28. vers: Ő volt maga a Legfelsőbb Úr Viṣṇu, ezért transzcendentális volt, ám mivel egy vadkan testét öltötte magára, szimatolva kutatott a Föld bolygó után. Félelmetes agyarai fölött a bhakta-brāhmaṇákra pillantott, akik imákat intéztek Hozzá, majd a vízbe vetette magát.
3.13.29. vers: Az Úr Vadkan úgy merült a vízbe, mint egy hatalmas hegy, s kettéválasztotta középen az óceánt. Két magas hullám jelent meg, mintha karjai lennének, s hangosan így kiáltott, mintha imádkozna az Úrhoz: „Ó, minden áldozat Ura! Kérlek, ne vágj ketté! Légy kegyes és védelmezz!”
3.13.30. vers: Patáival, melyek olyanok voltak, akár a hegyes nyilak, az Úr Vadkan áthatolt a vízen, s rátalált az óceán határaira, noha az óceán határtalan. Látta a Földet, minden élőlény nyugvóhelyét, amint ott hevert, akárcsak a teremtés kezdetén, s Ő maga emelte föl.
3.13.31. vers: Az Úr Vadkan könnyedén agyaraira vette a Földet, s kiemelte a vízből. Teste rendkívüli ragyogást árasztott. Mialatt haragja úgy sugárzott, mint a Sudarśana-kerék, egy szempillantás alatt megölte a démont [Hiraṇyākṣát], bár az megpróbált harcba szállni Vele.
3.13.32. vers: Ekkor az Úr Vadkan megölte a démont a vízben, éppen úgy, ahogyan az oroszlán öli meg az elefántot. Az Úr arcán és nyelvén a démon vére díszlett, mint ahogyan az elefánt is vörös lesz, ha a bíbor színű földet túrja.
3.13.33. vers: Aztán az Úr játékosan, mint egy elefánt, ívelt, fehér agyarai hegyével a Földet a magasba emelte. Kékes színt öltött, mint a tamāla-fa színe, s így a Brahmā vezette bölcsek megértették, hogy Ő az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Tiszteletteljes hódolatukat ajánlották Neki.
3.13.34. vers: A bölcsek nagy tisztelettel így szóltak: Ó, minden áldozat legyőzhetetlen élvezője! Minden dicsőséget és minden győzelmet Neked! A Védák formáját öltötted fel, s az óceánok tested pórusaiba merülnek. Egy vadkan alakjában jelentél most meg, hogy célodat elérd [hogy felemeld a Földet].
3.13.35. vers: Ó, Urunk! Formádat áldozatok bemutatásával kell imádnunk, ám azok a lelkek, akik egyszerűen csak bűnösök, nem láthatják azt. A védikus himnuszok, a Gāyatrī és a többi mantra, bőröd érintésében vannak. Testszőrzeted a kuśa fű, szemed a tisztított vaj, négy lábad pedig a négyféle gyümölcsöző cselekedet.
3.13.36. vers: Ó, Uram! Nyelved egy áldozati tányér, orrlyukad egy másik áldozati tányér, hasad az áldozat evésre szolgáló tányérja, és fülnyílásod is egy újabb áldozati tányér. Szádban az áldozat Brahmā-tányérja van, torkod a somaként ismert áldozati tányér, és mindent, amit megrágsz, agni-hotrának ismernek.
3.13.37. vers: Ezen kívül, ó, Uram, inkarnációid ismétlődő megjelenése a vágy az avatás minden formájára. Nyakad három vágynak ad helyet, agyaraid pedig az avatás eredménye és minden vágy beteljesülése. Nyelved nem más, mint az avatást megelőző cselekedetek, fejed az áldozat nélküli tűz és az imádat tüze, míg életlevegőd minden vágy összessége.
3.13.38. vers: Ó, Uram! Magod a soma-yajñának nevezett áldozat, növekedésed a reggel végzett szertartások. Bőröd és tapintásérzékelésed az agniṣṭoma áldozat hét eleme, tested ízületei pedig a különféle áldozatokat képviselik, amelyek tizenkét napig tartanak. Ezért Te vagy minden somának és asomának nevezett áldozat középpontja, s Téged csak a yajñákkal lehet lekötelezni.
3.13.39. vers: Ó, Uram! Te vagy az Istenség Legfelsőbb Személyisége, akit a mindent magában foglaló imákkal, a védikus himnuszokkal és az áldozat kellékeivel kell imádnunk. Tiszteletteljes hódolatunkat ajánljuk Neked! Tiszta elmével, amely mentes minden látható és láthatatlan anyagi szennyeződéstől, megismerhetünk Téged. Tiszteletteljes hódolatunkat ajánljuk Neked, az odaadó szolgálat tudománya legfőbb lelki tanítómesterének!
3.13.40. vers: Ó, Te, aki felemelted a Földet! Milyen csodálatos most e hegységek borította bolygó, melyet agyaraiddal felemeltél! Olyan, mint a leveleivel körülölelt lótuszvirág, melyet egy feldühített elefánt emel föl, amint kifelé tart a vízből.
3.13.41. vers: Ó, Urunk! Ahogy a hatalmas hegyek csúcsait a felhők szépítik meg, transzcendentális testedet az teszi csodálatossá, hogy agyaraid hegyével felemelted a Földet.
3.13.42. vers: Ó, Urunk! Minden lakójának, mozgónak és mozdulatlannak hajlékot biztosítva ez a Föld a feleséged, s Te vagy a Legfelsőbb Atya. Tiszteletteljes hódolatunkat ajánljuk Neked és Földanyának, akit saját energiáddal ruháztál fel, ahogyan az áldozatok végzéséhez jól értő ember tűzzel hatalmazza fel az araṇi fát.
3.13.43. vers: Rajtad, az Istenség Legfelsőbb Személyiségén kívül, ki tudta volna kiemelni a Földet a vízből? Részedről azonban ebben semmi csodálatos nincsen, hiszen legcsodálatosabb tetted az univerzum megteremtése volt. Energiád segítségével hoztad létre ezt a csodás kozmikus megnyilvánulást.
3.13.44. vers: Ó, Legfelsőbb Úr! Kétségtelenül a legjámborabb bolygók – a Jana, a Tapas és a Satya lokák – lakói vagyunk, mégis megtisztultunk azoktól a vízcseppektől, melyek a vállszőrzetedről hullottak reánk, amikor megráztad testedet.
3.13.45. vers: Ó, Urunk, csodálatos cselekedeteidnek nincsen határa! Aki arra vágyik, hogy tetteid korlátait megismerje, kétségtelenül ostoba. Ebben a világban mindenkit a hatalmas misztikus energiák kötnek feltételekhez. Arra kérünk, záporozd indokolatlan kegyedet e feltételekhez kötött lelkekre!
3.13.46. vers: A bölcs Maitreya így szólt: Az Úr, akit a nagy bölcsek és transzcendentalisták ekképpen imádtak, patáival megérintette és a vízre helyezte a Földet.
3.13.47. vers: Ily módon emelte ki az Istenség Személyisége, az Úr Viṣṇu, minden élőlény fenntartója a Földet a vízből, majd a víz színére helyezte, hogy ott lebegjen, s visszatért saját hajlékára.
3.13.48. vers: Ha valaki az odaadó szolgálat szellemében meghallgatja és elmeséli az Úr Vadkan áldásos történetét, amely érdemes arra, hogy beszéljenek róla, a mindenki szívében ott lakozó Úr végtelen elégedettséget érez.
3.13.49. vers: Semmi sem elérhetetlen annak, akivel az Istenség Legfelsőbb Személyisége elégedett. A transzcendentális megvalósítás eredményeképpen az ilyen ember minden mást jelentéktelennek lát. Aki a transzcendentális szerető szolgálat végzésébe merül, azt az Úr, aki mindenki szívében jelen van, Maga emeli a legtökéletesebb helyzetbe.
3.13.50. vers: Ki létezhet e világban a nem emberi lényeken kívül úgy, hogy nem érdekli az élet végső célja? Ki tudná elutasítani az Istenség Személyisége tetteiről szóló történetek nektárját, amely önmagában képes megszabadítani az embert minden anyagi fájdalomtól?