HU/SB 8.24: Matsya, az Úr hal-inkarnációja
8.24.1. vers: Parīkṣit Mahārāja így szólt: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Hari örökké transzcendentális helyzetében van, mégis alászáll az anyagi világba, s különféle inkarnációkban nyilvánítja meg Magát. Első inkarnációja egy óriási hal volt. Ó, leghatalmasabb Śukadeva Gosvāmī! Szeretnék hallani tőled e hal-inkarnáció kedvteléseiről!
8.24.2-3. vers: Mi volt az Istenség Legfelsőbb Személyiségének a szándéka azzal, hogy egy hal visszataszító formájában jelent meg, éppen úgy, ahogyan egy közönséges élőlény kerül különféle testekbe a karma törvényei alapján? A hal teste kétségtelenül bűnös, és rettentő fájdalmakban van része. Ó, uram! Mi volt a célja ennek az inkarnációnak? Kérlek, magyarázd ezt el nekünk, mert az Úr kedvteléseiről hallani mindenki számára nagyon áldásos.
8.24.4. vers: Sūta Gosvāmī így szólt: Amikor Parīkṣit Mahārāja feltette ezt a kérdést Śukadeva Gosvāmīnak, e leghatalmasabb szent beszélni kezdett az Úr hal-inkarnációjának kedvteléseiről.
8.24.5. vers: Śrī Śukadeva Gosvāmī így szólt: Ó, király! Az Istenség Legfelsőbb Személyisége a tehenek, a brāhmaṇák, a félistenek, a bhakták, a védikus irodalom, a vallásos elvek és az élet céljának beteljesítését szolgáló elvek védelme érdekében jelenik meg az inkarnációk alakjaiban.
8.24.6. vers: Ahogy a levegő árad a különféle atmoszférákon keresztül, az Istenség Legfelsőbb Személyisége is mindig transzcendentális marad, annak ellenére, hogy néha emberi lényként, néha pedig alacsonyabb rendű állatként jelenik meg. A természet anyagi kötőerői felett áll, ezért a magasabb vagy alacsonyabb rendű testek nincsenek Rá hatással.
8.24.7. vers: Ó, Parīkṣit király! A múlt korszak végén, Brahmā napjának alkonyán amiatt, hogy Brahmā éjszaka alszik, bekövetkezett a pusztulás, s a három világot az óceán vize árasztotta el.
8.24.8. vers: Brahmā napjának végén, amikor Brahmā elálmosodott s le akart pihenni, a Védák kiáradtak szájából, s a hatalmas démon, Hayagrīva ellopta a védikus tudományt.
8.24.9. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Hari, aki megértette, mit tett a hatalmas démon, Hayagrīva, minden fensége teljében egy hal formáját öltötte Magára, s a démont elpusztítva megmentette a Védákat.
8.24.10. vers: Élt a Cākṣuṣa-manvantarában egy Satyavrata nevű nagy király, aki az Istenség Legfelsőbb Személyisége hűséges bhaktája volt. Satyavrata vízen élve végezte lemondásait.
8.24.11. vers: Ebben a [jelenlegi] korszakban Satyavrata király később Vivasvānnak, a Nap bolygó királyának a fia lett, és Śrāddhadevaként ismerték. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége kegyéből Manu helyzetébe került.
8.24.12. vers: Egy napon, miközben Satyavrata király a Kṛtamālā folyó partján vizet felajánlva lemondásait végezte, egy kis hal jelent meg a tenyerében tartott vízben.
8.24.13. vers: Ó, Parīkṣit király, Bharata leszármazottja! Satyavrata, Draviḍadeśa királya a tenyerében lévő vízzel együtt a folyó vizébe dobta a halat.
8.24.14. vers: A szegény kis hal esdeklő hangon így szólt a végtelenül kegyes Satyavrata királyhoz: Kedves királyom, szegények védelmezője! Miért dobsz a folyó vizébe, ahol olyan víziállatok élnek, akik el tudnak pusztítani? Nagyon félek tőlük.
8.24.15. vers: Satyavrata király mit sem tudott arról, hogy a hal az Istenség Legfelsőbb Személyisége, ám saját örömére nagy boldogan úgy döntött, hogy védelmet nyújt Neki.
8.24.16. vers: A kegyes király, akit meghatottak a hal szánalmat ébresztő szavai, egy víztartó edénybe tette a halat, s hazavitte.
8.24.17. vers: Ám a hal egyetlen éjszaka úgy megnőtt, hogy többé nem tudott kényelmesen úszkálni a vizes edényben. Ekkor így szólt a királyhoz:
8.24.18. vers: Kedves királyom! Nem szeretek ebben a vizes edényben élni, ez roppant nehézséggel jár Számomra. Kérlek, keress egy jobb víztárolót, ahol kényelmesen élhetek!
8.24.19. vers: A király ekkor kivette a halat a vizes edényből, és egy nagy kútba dobta. Ám a hal egy pillanat alatt három könyök hosszúságúra nőtt.
8.24.20. vers: A hal ekkor így szólt: Kedves királyom! Ez a víztároló nem alkalmas arra, hogy boldogan éljek benne. Kérlek, adj egy nagyobb tavat, hiszen menedéket kerestem nálad!
8.24.21. vers: Ó, Parīkṣit Mahārāja! A király kivette a halat a kútból, és egy tóba dobta, a hal azonban ekkor egy olyan óriási testet öltött fel, amely sokkal nagyobb volt, mint a víz terjedelme.
8.24.22. vers: A hal ekkor így szólt: Ó, király! Én egy nagy vízi lény vagyok, s ez a víz egyáltalán nem felel meg Számomra. Légy kegyes, és találj módot a megmentésemre! Jobb lenne, ha egy olyan tóba tennél, amelynek a vize sohasem lesz kevesebb.
8.24.23. vers: Kérésére Satyavrata király a hatalmas halat a legnagyobb tóba vitte. De amikor ez sem bizonyult elég nagynak, végül az óceánba dobta Őt.
8.24.24. vers: Amikor Satyavrata király épp azon volt, hogy az óceánba dobja, a hal így szólt hozzá: Ó, hős! Ebben a vízben rettentő erejű, veszedelmes cápák sokasága él. Fel fognak falni Engem! Ne dobj hát ebbe a vízbe!
8.24.25. vers: A haltestben megjelenő Istenség Legfelsőbb Személyisége kedves szavai hallatán a király zavarodottan megkérdezte Tőle: Ki vagy Te, Uram? Teljesen zavarba hozol bennünket.
8.24.26. vers: Uram! Egy nap alatt sok száz mérföldnyire nőttél meg, kitöltve a folyó és az óceán vizét. Soha életemben nem láttam még ilyen víziállatot, és nem is hallottam róla!
8.24.27. vers: Uram! Nem férhet hozzá kétség, hogy a kimeríthetetlen Istenség Legfelsőbb Személyisége, Nārāyaṇa, Śrī Hari vagy. Azért öltötted fel egy víziállat testét, hogy kegyedben részesítsd az élőlényeket.
8.24.28. vers: Ó, Uram, aki a teremtés, a fenntartás és a pusztítás mestere vagy! Ó, élvezők legkiválóbbja, Úr Viṣṇu! Te vagy a hozzánk hasonlóan meghódolt bhakták vezetője és végső célja. Hadd ajánljam ezért tiszteletteljes hódolatomat Neked!
8.24.29. vers: Kedvteléseid és inkarnációid kétségtelenül mind az élőlények érdekeit szolgálják. Ezért, Uram, szeretném megtudni, mi célból jelentél most meg egy hal alakjában.
8.24.30. vers: Ó, Uram, akinek szeme olyan, mint a lótusz szirma! A testi létfelfogásban élő félistenek imádata minden tekintetben hasztalan. Mivel azonban Te vagy mindenki legfelsőbb barátja s legkedvesebb Felsőlelke, a Te lótuszlábad imádata sohasem hiábavaló. Ezért nyilvánultál meg egy hal alakjában.
8.24.31. vers: Śukadeva Gosvāmī így szólt: E szavakat mondta Satyavrata király, s az Istenség Legfelsőbb Személyisége, aki a yuga végén egy hal alakját öltötte Magára, hogy áldást hozzon bhaktáira és élvezhesse kedvteléseit a vízözönben, válaszolt neki.
8.24.32. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Ó, király, aki képes vagy legyőzni ellenségeidet! Mától számítva a hetedik napon a három világot — Bhūrlokát, Bhuvarlokát és Svarlokát — vízözön árasztja majd el.
8.24.33. vers: Amikor mind a három világ a vízbe merül, egy hatalmas bárka jelenik majd meg előtted, melyet Én küldök.
8.24.34-35. vers: Ezután, ó, király, gyűjts össze minden gyógynövényt és magvat, s mindent tegyél erre a nagy bárkára. A hét ṛṣi és a sokféle élőlény társaságában szállj fel rá. Ne légy szomorú, mert minden nehézség nélkül haladhatsz majd társaiddal a vízözön óceánján, ahol az egyetlen fény a nagy ṛṣik ragyogása lesz majd.
8.24.36. vers: A bárkát rettentő szelek fogják ide-oda dobálni, ezért a hatalmas Vāsuki kígyóval rögzítsd a szarvamhoz, hiszen ott leszek melletted!
8.24.37. vers: Ó, király! A bárkát, rajta téged és valamennyi ṛṣit húzva addig úszom majd a pusztítás vizében, míg az Úr Brahmā szendergése véget nem ér.
8.24.38. vers: Ellátlak jó tanácsokkal, a kegyemben részesítelek, és mivel erről kérdezel, dicsőségemről, melyet paraṁ brahmának hívnak, minden meg fog nyilvánulni a szívedben. Mindent tudni fogsz Rólam.
8.24.39. vers: Így intette az Istenség Legfelsőbb Személyisége a királyt, majd nyomban ezután eltűnt. Satyavrata király várni kezdte azt az időt, amelyről az Úr beszélt.
8.24.40. vers: Miután kuśát terített le, melynek hegye kelet felé mutatott, a szent király arccal északkeletnek nézve leült e fűre, s meditálni kezdett az Istenség Legfelsőbb Személyiségén, Viṣṇun, aki egy hal testét fogadta el.
8.24.41. vers: Hamarosan hatalmas felhők jelentek meg, és a szakadó eső egyre jobban felduzzasztotta az óceánt. Az óceán lassan kilépett medréből, s kezdte elárasztani az egész világot.
8.24.42. vers: Amint Satyavrata visszaemlékezett az Istenség Legfelsőbb Személyisége utasítására, egy bárkát pillantott meg, amely egyre közeledett. Összegyűjtötte a füveket és a növényeket, és a szent brāhmaṇák kíséretében beszállt a bárkába.
8.24.43. vers: A szent brāhmaṇák elégedettek voltak a királlyal, s így szóltak hozzá: „Ó, király! Arra kérünk, meditálj az Istenség Legfelsőbb Személyiségén, Keśaván! Ő meg fog menteni bennünket a közelgő veszedelemtől, s megtesz mindent az érdekünkben.”
8.24.44. vers: Ekkor, miközben a király szakadatlanul az Istenség Legfelsőbb Személyiségén meditált, egy hatalmas, arany hal bukkant fel a vízözön óceánjában. Egy szarva volt, és hossza nyolcmillió mérföldet tett ki.
8.24.45. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége korábbi utasításait követve a király Vāsuki kígyót kötélnek használva a hal szarvához kötötte a bárkát, majd elégedettségében imákat mondott az Úrhoz.
8.24.46. vers: Akik réges-régen elfelejtették az önvaló tudományát, s akik e tudatlanság miatt gyötrelmekkel teli anyagi, feltételekhez kötött életet élnek, az Úr kegyéből lehetőséget kapnak arra, hogy találkozzanak az Úr bhaktájával. Ezt az Istenség Legfelsőbb Személyiségét a legfelsőbb lelki tanítómesternek tekintem.
8.24.47. vers: Az ostoba feltételekhez kötött lélek abban reménykedve, hogy boldog lehet az anyagi világban, gyümölcsöző tetteket végez, amelyeknek eredménye csupán szenvedés. Ám ha valaki az Istenség Legfelsőbb Személyiségét szolgálja, megszabadul a boldogság elérésére irányuló hiábavaló vágyaktól. Bárcsak legfelsőbb lelki tanítómesterem kivágná szívemből a hiábavaló vágyak csomóját!
8.24.48. vers: Aki meg akar szabadulni az anyagi kötelékektől, az lásson hozzá az Istenség Legfelsőbb Személyisége szolgálatához, és váljon meg a tudatlanság szennyeződésétől, amelyhez a jámbor és bűnös tettek is hozzátartoznak. Így visszanyeri majd eredeti azonosságát, ahogyan egy darab arany vagy ezüst szabadul meg minden szennyeződéstől, s megtisztul, ha tűzbe tartják. Bárcsak ez a kimeríthetetlen Istenség Legfelsőbb Személyisége lelki tanítómesterünkké válna, hiszen Ő minden lelki tanítómester eredeti lelki tanítómestere!
8.24.49. vers: Sem a félistenek, sem az úgynevezett guruk, sem a többi ember nem képesek olyan kegyet felkínálni sem egymástól függetlenül, sem közösen, amely akár csak egy tízezredével is felérne a Te kegyednek. Arra vágyom hát, hogy a Te lótuszlábadnál találjak oltalomra.
8.24.50. vers: Ahogyan a világtalan ember, aki nem lát, egy másik vakot fogad el vezetőjeként, úgy az élet célját nem ismerő emberek egy ostoba gazembert fogadnak el gurunak. Bennünket azonban az önmegvalósítás érdekel, ezért Téged, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét tekintünk lelki tanítómesterünknek, hiszen Te minden irányban látsz, és mindentudó vagy, mint a nap.
8.24.51. vers: Az a materialista guru, aki csupán a nevében az, materialista tanítványait az anyagi gyarapodásra és az érzékkielégítésre tanítja, s utasításai következtében az ostoba tanítvány tovább folytatja anyagi létét a tudatlanságban. Te azonban örök tudást adsz, s az az okos ember, aki szert tesz erre a tudásra, hamarosan örök helyzetébe kerül.
8.24.52. vers: Uram! Te vagy mindenki legfelsőbb jóakaró barátja, a legkedvesebb barát, az irányító, a Felsőlélek, a legfelsőbb tanító, a legfelsőbb tudás adományozója és minden vágy beteljesülése. Ám annak ellenére, hogy a szívükben vagy, az ostobák a szívükben élő kéjes vágyak miatt nem képesek megérteni Téged.
8.24.53. vers: Ó, Legfelsőbb Úr! Az önmegvalósítás érdekében meghódoltam Neked, akit a félistenek úgy imádnak, mint minden létező legfelsőbb irányítóját. Kérlek, utasításaiddal tárd fel előttem az élet célját, kegyesen vágd ki a csomót szívemből, s tudasd velem, hová vezet az életem!
8.24.54. vers: Śukadeva Gosvāmī folytatta: Így imádkozott Satyavrata az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez, aki egy hal testét öltötte Magára, miközben az Úr az áradat vizében úszva az Abszolút Igazságról beszélt neki.
8.24.55. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége beszélt Satyavrata királynak a sāṅkhya-yoga elnevezésű lelki tudományról, amelynek a segítségével az ember különbséget tehet az anyag és a lélek között [más szóval a bhakti-yogáról], valamint a Purāṇákban [az ősi történetekben] és a saṁhitākban található tanításokról is. Az Úr mindezeken az írásokon keresztül saját Magát tárta fel.
8.24.56. vers: Satyavrata király a nagy szentek társaságában a bárkában ült, s hallgatta, amint az Istenség Legfelsőbb Személyisége az önmegvalósításról tanítja. Tanításai mind az örök védikus írásokból [a brahmából] származtak, így a királynak és a bölcseknek nem maradtak kétségeik az Abszolút Igazságot illetően.
8.24.57. vers: Az utolsó özönvíz végén [Svāyambhuva Manu korszakában] az Istenség Legfelsőbb Személyisége megölte Hayagrīva démont, s a teljes védikus irodalmat átadta az Úr Brahmānak, amikor Brahmā felébredt álmából.
8.24.58. vers: Satyavrata király előtt az Úr Viṣṇu kegyéből minden védikus tudás feltárult, s aztán a jelen korszakban Vaivasvata Manuként, a napisten fiaként született meg.
8.24.59. vers: Ez a történet, amely a nagy Satyavrata királyról és az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Viṣṇu hal-inkarnációjáról szól, egy csodálatos transzcendentális elbeszélés. Bárki, aki hallja, megszabadul a bűnös élet visszahatásaitól.
8.24.60. vers: Annak, aki elmeséli ezt a történetet a Matsya-inkarnációról és Satyavrata királyról, minden bizonnyal teljesül minden vágya, és nem férhet hozzá kétség, hogy hazatér, vissza Istenhez.
8.24.61. vers: Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, aki úgy tett, mintha egy hatalmas hal lenne, aki visszaadta a védikus irodalmat az Úr Brahmānak, amikor az Úr Brahmā felébredt álmából, s aki elmagyarázta a védikus írások lényegét Satyavrata királynak és a nagy szenteknek.