HU/SB 4.6: Brahma megbékíti az Úr Sivát
4.6.1-2. vers: Az áldozat papjai, többi résztvevője és a félistenek, akiket az Úr Śiva katonái legyőztek, s háromágú szigonyaikkal és kardjaikkal megsebesítettek, félelmükben az Úr Brahmāhoz siettek. Hódolatukat ajánlották neki, és részletesen elmesélték, mi történt.
4.6.3. vers: Az Úr Brahmā és Viṣṇu előre tudták, mi történik majd az arénában, ezért nem mentek el Dakṣa áldozatára.
4.6.4. vers: Miután az Úr Brahmā mindent megtudott a félistenektől és a többiektől, akik szintén jelen voltak az áldozaton, így válaszolt: „Nem lehettek boldogok egyetlen áldozat bemutatásával sem, ha egy kiváló személyiséget becsméreltek, s ezzel megsértitek lótuszlábát. Így sohasem érhetitek el a boldogságot.”
4.6.5. vers: Nem adtatok az Úr Śivának az áldozatok gyümölcséből, s ezzel mindannyian megsértettétek lótuszlábát. Ha azonban az elme fenntartásai nélkül a színe elé járultok, meghódoltok neki, és leborultok lótuszlába előtt, nagyon elégedett lesz.
4.6.6. vers: Az Úr Brahmā azt is elmondta nekik, hogy az Úr Śiva olyan hatalmas, hogy dühével képes egy szempillantás alatt elpusztítani a bolygókat és azok fő irányítóit. Azt is a tudtukra adta, hogy az Úr Śiva nagyon szomorú, mert nemrég vesztette el kedves feleségét, és Dakṣa durva szavai is nagyon bántották. Az Úr Brahmā azt javasolta, hogy ilyen körülmények között a legjobb, ha azonnal elmennek hozzá és bocsánatot kérnek tőle.
4.6.7. vers: Az Úr Brahmā azt mondta, hogy senki sem ismerheti az Úr Śiva hatalmát — sem ő maga, sem Indra, sem a bölcsek, sem azok, akik az áldozati arénában összegyűltek. Ki merné hát megsérteni lótuszlábát?
4.6.8. vers: Így utasította a félisteneket, a pitākat és az élőlények urait az Úr Brahmā, majd az Úr Śiva birodalmába, a Kailāsa-hegyre vezette őket.
4.6.9. vers: Kailāsa földjén gazdagon burjánzik a számtalanféle növény, s a helyet a védikus himnuszok és a misztikus yoga gyakorlása szentelik meg. Akik itt élnek, félistenekként születtek, s hatalmas misztikus erővel rendelkeznek. Rajtuk kívül emberi lények is élnek ott, a kinnarák és a gandharvák, szépséges feleségeik társaságában, akiket apsarāknak, angyaloknak neveznek.
4.6.10. vers: Kailāsa hegyei értékes drágaköveket és ásványokat rejtenek. Földjén tengernyi fajta nemes fa és cserje nő, hegycsúcsain megannyi őzfaj él, csodálatossá varázsolva a vidéket.
4.6.11. vers: Mindenhol vízesések tarkítják, s a hegyekbe mélyedő számtalan gyönyörű barlangban a misztikusok szépséges feleségei élnek.
4.6.12. vers: Kailāsa hegye a pávák édes rikoltozásának és a méhek zümmögésének lüktető hangjától visszhangzik. A kakukkok fáradhatatlanul dalolnak, s a többi madár is szünet nélkül csivitel.
4.6.13. vers: Hatalmas fák nyújtogatják hosszú ágaikat, mintha csak e kedves madarakat hívogatnák, s amikor elefántcsordák vonulnak át a hegyeken, úgy tűnik, hogy a Kailāsa-hegy velük mozdul. Amint felcsendül a vízesések csobogása, a Kailāsa-hegy válaszol hangjaira.
4.6.14-15. vers: Szerte mindenhol a legkülönfélébb fák díszítik, többek között mandāra, pārijāta, sarala, tamāla, tāla, kovidāra, āsana, arjuna, āmra-jāti (mangó), kadamba, dhūli-kadamba, nāga, punnāga, campaka, pāṭala, aśoka, bakula, kunda és kurabaka fák. Az egész hegyet ezek az illatos virágokat hozó fák ékesítik.
4.6.16. vers: Rajtuk kívül itt él az arany lótuszvirág, a cimetfa, a mālatī, a kubja, a mallikā és a mādhavī is, hogy emeljék a Kailāsa-hegy szépségét.
4.6.17. vers: Kata és julara fák, kenyérfák, banyanfák, plakṣák, nyagrodhák élnek itt még, és azok a fák, amelyek az ördöggyökeret adják. Mellettük vannak bételdió, bhūrja-patra, rājapūga és szederfák is, a számtalan többi fával együtt, melyek Kailāsa hegyét gazdagítják.
4.6.18. vers: A mangófák, a priyāla, madhuka és iṅguda fák, a vékony bambusz, a kīcaka és a többi bambuszfajta szintén hozzájárulnak Kailāsa-hegy vidékének szépségéhez.
4.6.19-20. vers: A lótuszvirágnak is számos faja nyílik arrafelé, például a kumuda, az utpala és a śatapatra. Az erdő feldíszített kerthez hasonlatos, és kicsiny tavai édes hangon csicsergő madaraknak adnak otthont. Más állatok is élnek itt: őzek, majmok, vaddisznók, oroszlánok, ṛkṣák, śalyakák, erdei tehenek és szamarak, tigrisek, apróvadak, bivalyok és seregnyi más állat, mind-mind teljes boldogságban élvezve az életet.
4.6.21. vers: Különféle őzfajok is élnek erdeiben: a karṇāntra, az ekapada, az aśvāsya, a vṛka, valamint a kastūrī őz, ami pézsmát termel. A hegyoldalak apró tavait csodálatos banánfák övezik.
4.6.22. vers: Van ott egy Alakanandā nevű kis tó, amelyben hajdanán Satī gyakran fürdött, s amely így különösen áldott. A félistenek ámulva látták a Kailāsa-hegy rendkívüli szépségét és gazdagságát.
4.6.23. vers: A félistenek aztán a megpillantották Alakā csodálatos vidékét a Saugandhika — „illatos” — erdőben. Ezt az erdőt tengernyi lótuszvirága miatt nevezik Saugandhikának.
4.6.24. vers: Szemük elé tárult a Nandā és az Alakanandā folyó is. Ezt a két folyót az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Govinda lótuszlábának pora szenteli meg.
4.6.25. vers: Kedves Kṣattām, Vidurám! A mennyei leányok repülőiken érkeznek e folyók partjára férjeikkel együtt. A szerelem boldog élvezete után megmártóznak a vízben, s nagy örömmel locsolják a vizet férjeikre.
4.6.26. vers: A mennyei bolygók leányai megfürdenek, s a víz sárga és illatos lesz a testüket díszítő kuṅkumától. Így amikor az elefántok jönnek, hogy megfürödjenek párjaikkal, a nőstényelefántokkal, isznak a vízből, noha nem is szomjasak.
4.6.27. vers: A mennyek lakóinak repülőit igazgyöngy, arany és számtalan drágakő díszíti, ők maguk pedig az égen úszó felhőkhöz hasonlatosak, melyeket az időnként felvillanó villámok ékesítenek.
4.6.28. vers: Útjuk során a félistenek átrepültek a Saugandhika erdő fölött, amely telis-teli van a legkülönfélébb virágokkal, gyümölcsökkel és kívánságteljesítő fákkal, s látták Yakṣeśvara birodalmát is.
4.6.29. vers: Ebben a mennyei erdőben piros nyakú madarak sokasága élt, melyeknek édes hangja a méhek dongásával keveredett. A tavakat tengernyi daloló hattyú és erős szárú lótuszvirág díszítette.
4.6.30. vers: E környezet feltüzelte a szantálfa erdőben csapatosan járó erdei elefántokat, s a szellő egyre inkább vágyat ébresztett a leányok elméjében is a szerelem élvezetére.
4.6.31. vers: A félistenek látták, hogy a fürdő-ghāṭák és lépcsőik vaidūrya-maṇiból készültek, s hogy a vizet lótuszvirágok borítják. Aztán a tavak mentén haladva egyszer csak egy hatalmas banyanfához érkeztek.
4.6.32. vers: A banyanfa nyolcszáz mérföld magas volt, s ágai több mint hatszáz mérföldre nyúltak ki. Kellemes árnyékot nyújtott, amely szünet nélkül enyhítette a hőséget, ám madarak hangját mégsem hallották.
4.6.33. vers: Látták az Úr Śivát, amint a fa alatt ült, amely képes volt tökéletességgel megáldani a misztikus yogīkat, s bárkinek megadhatta a felszabadulást. Komolynak látszott, akár az örök idő, s úgy tűnt, megszabadult minden dühtől.
4.6.34. vers: Szentek vették körül, köztük Kuvera, a guhyakák ura, valamint a négy Kumāra, akik ekkor már felszabadult lelkek voltak. Az Úr Śiva szentként és méltóságteljesen ült körükben.
4.6.35. vers: A félistenek látták, hogy az Úr Śiva a tökéletesség állapotában létezik: ura volt érzékeinek, mestere volt a tudásnak, a gyümölcsöző tetteknek, s jól ismerte a tökéletességhez vezető utat. Az egész világ barátja volt, s azzal, hogy mindenkit teljes szeretetével árasztott el, mindenkire áldást hozott.
4.6.36. vers: Őzbőrön ült, s a lemondás valamennyi formáját gyakorolta. Testét hamu borította, ezért esti felhőhöz hasonlított. Hajában a félhold jelképét viselte.
4.6.37. vers: Egy szalmagyékényen ült, és szavait a jelenlévők mindegyikéhez intézte, köztük a nagy bölcshöz, Nāradához is. Neki legfőképpen az Abszolút Igazságról beszélt.
4.6.38. vers: Bal lába a jobb combján nyugodott, bal keze a bal combján, jobb kezében pedig rudrākṣa gyöngyfüzért fogott. Ezt az ülőhelyzetet vīrāsanának hívják. E vīrāsana helyzetben ülve ujjait az érvelés mudrājában tartotta.
4.6.39. vers: Az Indra vezette bölcsek és félistenek összetett kézzel tiszteletteljes hódolatukat ajánlották az Úr Śivának. Az Úr Śiva sáfrányszínű ruhát viselt. Transzába mélyedve úgy tűnt, ő a legkiválóbb valamennyi bölcs között.
4.6.40. vers: Az Úr Śiva lótuszlábát a félistenek és a démonok egyaránt imádták. Amikor azonban a félistenek között megpillantotta az Úr Brahmāt, magas rangja ellenére azonnal felállt, majd a földre borulva, lábát megérintve úgy fejezte ki előtte tiszteletét, mint ahogyan Vāmanadeva ajánlotta tiszteletteljes hódolatát Kaśyapa Muninak.
4.6.41. vers: A bölcsek, akik az Úr Śiva körül ültek — köztük Nārada és sokan mások — szintén felajánlották tiszteletteljes hódolatukat az Úr Brahmānak. Amikor imádatukat befejezték, az Úr Brahmā elmosolyodott, s beszélni kezdett az Úr Śivához.
4.6.42. vers: Az Úr Brahmā így szólt: Kedves Úr Śivám! Tudom, hogy te vagy az egész anyagi megnyilvánulás irányítója, a kozmikus megnyilvánulás anyja és atyja egy személyben, valamint a kozmikus megnyilvánuláson túli Legfelsőbb Brahman is. Ekképpen ismerlek téged.
4.6.43. vers: Kedves uram! Személyiséged kiterjesztésével pontosan úgy teremted meg, tartod fenn és semmisíted meg ezt a kozmikus megnyilvánulást, ahogy a pók hozza létre, tartja fenn és pusztítja el hálóját.
4.6.44. vers: Kedves uram! Dakṣán keresztül te vezetted be az áldozatok rendszerét. Az embereknek így hasznukra lehet a vallás gyakorlása és az anyagi gyarapodás, és az általad felállított szabályozó elvek szerint a négy varṇa és āśrama intézményét is tiszteletben tartják. A brāhmaṇák éppen ezért fogadalmat tesznek, hogy hűségesen követik ezt a rendszert.
4.6.45. vers: Ó, áldást hozó úr! A mennyei bolygókat, a lelki Vaikuṇṭha bolygókat és a személytelen Brahman szféráját jelölted ki a jámbor cselekedeteket végzők végcéljaként. A bűnösök számára a rettenetes és elborzasztó poklokat rendelted el, ám néha mégis azt látjuk, hogy éppen ellenkező célhoz érnek el. Ennek az okát nagyon nehéz felismerni.
4.6.46. vers: Kedves Uram! Azok a bhakták, akik életüket teljesen lótuszlábadnak szentelték, kétségtelenül látják, hogy minden egyes élőlényben jelen vagy Paramātmāként, ezért nem tesznek különbséget közöttük. Minden élőlénnyel egyformán bánnak, és sohasem hatalmasodik el rajtuk a düh, mint az állatokon, akik mindent különbözőnek látnak.
4.6.47. vers: A gondviselés már végzett azokkal, akik mindenre megkülönböztetéssel néznek, akik egyedül a gyümölcsöző cselekedetekhez ragaszkodnak, akik hitványak, s akiknek fáj, ha látják mások gyarapodását, ezért durva és éles szavaikkal bántják őket. Nincs hát szükség arra, hogy újra elpusztuljanak egy olyan kiemelkedő személyiség keze által, mint amilyen te vagy.
4.6.48. vers: Kedves Uram! A materialisták, akiket teljesen megtévesztett a Legfelsőbb Istenség legyőzhetetlen illuzórikus energiája, néha sértéseket követnek el, egy könyörületes szent azonban ezt nem veszi a szívére. Tudja, hogy csupán azért követik el e sértéseket, mert az illuzórikus energia a hatalmába kerítette őket, ezért nem használja az erejét ellenük.
4.6.49. vers: Ó, uram! Téged sosem zavar meg az Istenség Legfelsőbb Személyisége illuzórikus energiájának szörnyű befolyása. Így aztán mindentudó vagy, s kegyesnek és könyörületesnek kell lenned azok iránt, akiket ugyanez az illuzórikus energia megtéveszt, s akik nagyon ragaszkodnak a gyümölcsöző tettekhez.
4.6.50. vers: Kedves Úr Śivám! Neked jogod van az áldozatból nyert áldás egy részéhez, és te vagy az, aki biztosítod az eredményt. A gonosz papok nem adták meg neked a jussodat, ezért elpusztítottál mindent, az áldozat pedig befejezetlen maradt. Most megteheted azt, amire szükség van, s elveheted jogos részedet!
4.6.51. vers: Kedves uram! Kegyedből hadd keljen újra életre az áldozat bemutatója (Dakṣa király), és hadd kapja vissza Bhaga a szemét, Bhṛgu a bajszát, Pūṣā pedig a fogait!
4.6.52. vers: Ó, Úr Śiva! Kegyedből hadd gyógyuljanak ki sebeikből a félistenek és a papok, akiknek katonáid minden csontjukat összetörték!
4.6.53. vers: Ó, áldozat elpusztítója! Kérlek, fogadd el részedet az áldozatból, s kegyedből hadd fejeződjön be a szertartás!