HU/SB 10.11: Krsna gyermekkori kedvtelései
10.11.1. vers: Śukadeva Gosvāmī folytatta: „Ó, Parīkṣit Mahārāja! Amikor a yamala-arjuna fák kidőltek, a rettenetes hang hallatán a környék tehénpásztorai, akik villámcsapástól tartottak, mind a helyszínre siettek.”
10.11.2. vers: Ott aztán a földön meglátták a kidőlt yamala-arjuna fákat, de zavarba jöttek, mert bár saját szemükkel látták, hogy a fák kidőltek, nem tudtak rájönni, hogyan történhetett.
10.11.3. vers: Kṛṣṇa egy kötéllel hozzá volt kötve az ulūkhalához, a mozsárhoz, amit Maga után húzott. De hogyan tudta kidönteni a fákat? Ki tette ezt igazából? Mi volt az egésznek az oka? E megdöbbentő dolgokat végiggondolva a tehénpásztoroknak kétségeik támadtak, és zavarba jöttek.
10.11.4. vers: A tehénpásztorfiúk ekkor így szóltak: „Kṛṣṇa tette! Amikor a két fa közé ment, a mozsár keresztbefordult. Kṛṣṇa húzta a mozsarat, a két fa pedig kidőlt. Ezután két gyönyörű férfi lépett ki a fákból. Saját szemünkkel láttuk mindezt!”
10.11.5. vers: Mély szülői szeretetüknek köszönhetően a tehénpásztorok, akiket Nanda Mahārāja vezetett, nem tudták elhinni, hogy Kṛṣṇa ilyen csodálatos módon képes volt kidönteni a fákat, ezért nem hittek a kisfiúk szavainak. Néhányan azonban kételkedni kezdtek: „A jóslat az volt, hogy Kṛṣṇa olyan lesz, mint Nārāyaṇa — gondolták. — Lehet tehát, hogy mindez az Ő műve volt.”
10.11.6. vers: Amikor Nanda Mahārāja meglátta kisfiát a famozsárhoz kötözve, amit Maga után húzott, elmosolyodott, és kiszabadította Kṛṣṇát a kötelek közül.
10.11.7. vers: A gopīk azt szokták mondani: „Ha táncolsz, kedves Kṛṣṇám, adok Neked egy fél cukorkát!” Így biztatták Őt szavaikkal vagy tapsukkal a gopīk, mindannyian más és más módon, Kṛṣṇa pedig, noha Ő volt a leghatalmasabb Istenség Személyisége, mosolygott és táncolt, ahogy ők akarták, mintha egy fabábu lenne a kezükben, s néha a kérésükre nagy hangon énekelni kezdett. Így végül teljesen a gopīk irányítása alá került.
10.11.8. vers: Yaśodā anya és barátnői, a gopīk néha azt mondták Kṛṣṇának: „Hozd ide ezt! Hozd ide azt!” Néha megkérték, hogy vigyen oda nekik egy deszkát, vigye oda a facipőket vagy a fa mérőedényt, és Kṛṣṇa mindig megpróbálta teljesíteni az anyák utasítását. Néha azonban úgy tett, mintha nem tudná felemelni a kért dolgokat, ezért aztán csak megérintette őket, s állt mellettük. És hogy örömet okozzon rokonainak, néha a mellét verte, hogy megmutassa, hogy elég erős.
10.11.9. vers: A világ tiszta bhaktáinak, akik megértették cselekedeteit, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa megmutatta, mennyire legyőzhetik Őt bhaktái, szolgái, s így gyermekkori tetteivel egyre fokozta a vrajavāsīk boldogságát.
10.11.10. vers: Egyszer egy gyümölcsárus asszony így kiáltozott: „Ó, Vrajabhūmi lakói, ha gyümölcsöt akartok venni, gyertek ide!” Amikor Kṛṣṇa ezt meghallotta, nyomban megragadott néhány szem gabonát, s ment, hogy elcserélje, mintha épp gyümölcsre lett volna szüksége.
10.11.11. vers: Miközben Kṛṣṇa nagy sietve a gyümölcsárus felé igyekezett, a legtöbb rizsszem kihullott a kezéből. A gyümölcsárus azonban telerakta Kṛṣṇa kezét gyümölcsökkel, gyümölcsöskosara pedig nyomban megtelt drágakövekkel és arannyal.
10.11.12. vers: A yamala-arjuna fák kidöntése után egyszer Rohiṇīdevī elindult, hogy hazahívja Rāmát és Kṛṣṇát, akik mindketten a folyópartra mentek, s a többi fiúval együtt mélyen elmerültek a játékban.
10.11.13. vers: Kṛṣṇa és Balarāma túlságosan ragaszkodtak ahhoz, hogy a többi fiúval játsszanak, így aztán nem tértek haza Rohiṇī hívására. Rohiṇī ezért Yaśodā anyát küldte, hogy hívja haza Őket, mert Yaśodā anyát erősebb szeretet fűzte Kṛṣṇához és Balarāmához.
10.11.14. vers: Kṛṣṇa és Balarāma nem tudtak elszakadni játékuktól, így hát tovább játszottak a többi fiúval, annak ellenére, hogy már nagyon késő volt. Yaśodā anya ezért ebédelni hívta Őket, s Kṛṣṇa és Balarāma iránt érzett eksztatikus szeretetében és ragaszkodásában a tej is kicsordult a melléből.
10.11.15. vers: Yaśodā anya így szólt: „Drága kisfiam, Kṛṣṇa, ó, lótuszszemű Kṛṣṇa, gyere és idd tejemet! Kedvesem, nagyon kimerült lehetsz az éhségtől és attól, hogy oly sokat játszottál. Már nincs szükség több játékra”.
10.11.16. vers: „Drága Baladevám, családunk gyöngyszeme, kérlek, gyere rögtön öcséddel, Kṛṣṇával együtt! Reggel volt, amikor utoljára ettetek, s most már ennetek kell.”
10.11.17. vers: „Nanda Mahārāja, Vraja királya szeretne már enni, és csak Rátok vár, ó, drága fiam, Balarāma! Kérlek hát, gyertek haza, hogy örömet okozzatok nekünk! A fiúknak, akik Veled és Kṛṣṇával játszanak, mind haza kell most menniük.”
10.11.18. vers: Yaśodā anya aztán így szólt Kṛṣṇához: „Kedves fiam, egész áldott nap játszol, s testedet por és homok borítja. Gyere most haza, végy fürdőt, és tisztálkodj meg! Ma a Hold együtt áll születésed szerencsés csillagával. Légy tehát tiszta, s ajándékozz teheneket a brāhmaṇáknak!
10.11.19. vers: „Nézd csak, Veled egykorú pajtásaid mind milyen tiszták, s milyen gyönyörű ékszerekkel díszítette fel őket a mamájuk! Gyere most ide, s miután megfürödtél, megetted az ebédedet és felékesítettelek, újra játszhatsz a barátaiddal!”
10.11.20. vers: Kedves Parīkṣit Mahārājám! Erős szeretete és ragaszkodása miatt Yaśodā anya, Kṛṣṇa mamája azt gondolta, hogy Kṛṣṇa, aki minden fenség csúcsa volt, a saját fia. Kézen fogta hát Kṛṣṇát Balarāmával együtt, s hazavitte Őket, ahol eleget tett kötelességeinek: tetőtől talpig megfürdette, felöltöztette és megetette Őket.
10.11.21. vers: Śrī Śukadeva Gosvāmī folytatta: „Később egyszer, miután Bṛhadvanában tanúi voltak a veszélyes háborgatásoknak, az idősebb tehénpásztorok Nanda Mahārājával az élen mind összeültek, s azon kezdtek tanakodni, mit tegyenek, hogy véget vessenek a Vraját érő örökös zaklatásoknak.”
10.11.22. vers: Ezen a gyűlésen, melyre Gokula minden lakója eljött, egy Upānanda nevű tehénpásztor, aki korát és tudását tekintve a legérettebb volt, aki nagyon tapasztalt volt, s aki mindig tudta, mit kell tenni az időnek, a körülményeknek és a helynek megfelelően, Rāma és Kṛṣṇa érdekében egy javaslattal állt elő.
10.11.23. vers: Így szólt: „Kedves barátaim, tehénpásztorok! Ha jót akarunk ennek a helynek, Gokulának, el kell hagynunk, mert örökké számtalan támadás éri, csupán azért, hogy Rāma és Kṛṣṇa elpusztuljon.
10.11.24. vers: Ez a gyerek, Kṛṣṇa az Istenség Legfelsőbb Személyisége kegyéből valahogy megmenekült a rākṣasī, Pūtanā kezétől, aki eltökélte, hogy megöli Őt. Aztán a Legfelsőbb Istenség kegyéből történt az is, hogy a kézikocsi nem esett Rá.
10.11.25. vers: Aztán Tṛṇāvarta démon egy forgószél formájában magával vitte a gyermeket a veszélyes égbe, hogy megölje Őt, de egy kősziklára zuhant. Kṛṣṇa az Úr Viṣṇu vagy társai kegyéből most is megmenekült.
10.11.26. vers: Sőt, egy pár napja, amikor a két fa kidőlt, sem Kṛṣṇa, sem a pajtásai nem haltak meg, pedig mind ott álltak a fa közelében vagy épp közöttük. Ezt szintén az Istenség Legfelsőbb Személyisége kegyének kell tekintenünk.
10.11.27. vers: Ezeket a zavaró eseményeket egy ismeretlen démon okozza. Kötelességünk, hogy amíg a veszély el nem múlik, a fiúkkal valahová máshová menjünk, még mielőtt a démon újra idejön, hogy háborgasson bennünket.
10.11.28. vers: Nandeśvara és Mahāvana között terül el Vṛndāvana. Ez a hely éppen megfelelő lenne, mert dúsan nő a fű, és cserjék s más növények burjánzanak a tehenek és a többi jószág számára. Gyönyörű kertek és magas hegyek övezik, s minden lehetőséget megad, hogy a gopák, a gopīk és jószágaink mind boldogok legyenek.
10.11.29. vers: Menjünk hát még ma oda! Nincs értelme tovább várakozni. Ha elfogadjátok javaslatomat, készítsük elő az ökrösszekereket, s a teheneket magunk előtt hajtva induljunk útnak!”
10.11.30. vers: Amikor a tehénpásztorok meghallották Upānanda tanácsát, mind egyetértettek vele. „Úgy van! Nagyon jó!” — mondták. Így aztán összecsomagolták háztartásukat, ruháikat és többi holmijukat szekerekre rakták, s azonnal elindultak Vṛndāvanába.
10.11.31-32. vers: A tehénpásztorok az öregeket, a nőket és a gyerekeket mind az ökrösszekerekre ültették, ahová háztartásuk tartozékait is felrakták, a teheneket pedig a szekerek elé terelték. Nagy gonddal kézbe vették íjaikat és nyilaikat, megfújták bivalykürtjeiket, s aztán, ó, Parīkṣit király, a kürtök hangjára, amely körös-körül mindent betöltött, a papok kíséretében útnak indultak.
10.11.33. vers: A tehénpásztorok feleségei, akik az ökrösszekereken utaztak, csodálatos ruhákat öltöttek magukra, testüket pedig — különösen a mellüket — friss kuṅkumapor díszítette. Útközben nagy örömmel Kṛṣṇa kedvteléseiről kezdtek mesélni.
10.11.34. vers: Yaśodā anya és Rohiṇīdevī, hogy egy pillanatra se szakadjanak el Kṛṣṇától és Balarāmától, ugyanarra az ökrösszekérre szálltak Velük. Végtelen boldogsággal hallgatták kedvteléseik történetét, s mindannyian nagyon gyönyörűek voltak.
10.11.35. vers: Így érkeztek meg Vṛndāvanába, ahol az élet minden évszakban kellemes. Maguk körül félhold alakban felállították ökrösszekereiket, s ezzel kialakítottak egy átmeneti lakóhelyet.
10.11.36. vers: Ó, Parīkṣit király! Amikor Rāma és Kṛṣṇa megpillantották Vṛndāvanát, a Govardhanát és a Yamunā folyó partját, mindkettőjüket nagy boldogság töltötte el.
10.11.37. vers: Kṛṣṇa és Balarāma kisfiúkként viselkedtek, s ezzel, valamint gyermeki beszédükkel transzcendentális örömet okoztak Vraja népének. Idővel aztán mindketten olyan nagyra nőttek, hogy már a borjakról is gondoskodni tudtak.
10.11.38. vers: Lakhelyüktől nem messze Kṛṣṇa és Balarāma a legkülönfélébb játékokkal játszottak a többi tehénpásztorfiú társaságában, s most már a kisborjakat is őrizni kezdték.
10.11.39-40. vers: Néha fuvolájukon játszottak, néha köteleket és köveket dobáltak, hogy gyümölcsöt szedjenek a fákról, néha csak kövekkel dobálóztak, néha pedig, miközben bokacsengettyűik egyre csilingeltek, bael és āmalakī gyümölcsökkel futballoztak. Néha takarókkal borították be Magukat, hogy utánozzák a teheneket és a bikákat, s hangos üvöltéssel vívtak egymással, máskor meg az állatok hangját utánozták. Így élvezték játékukat, akárcsak két közönséges emberi gyermek.
10.11.41. vers: Egy napon, miközben Rāma és Kṛṣṇa pajtásaikkal együtt a borjakat őrizték a Yamunā folyó partján, egy újabb démon jelent meg, arra vágyva, hogy megölje Őket.
10.11.42. vers: Amikor az Istenség Legfelsőbb Személyisége látta, hogy a démon egy borjú alakjában jelent meg, s elvegyül a többi borjú között, megmutatta Baladevának: „Itt egy másik démon!” Aztán nagyon lassan egyre közelebb ment hozzá, mintha mit sem tudott volna szándékáról.
10.11.43. vers: Śrī Kṛṣṇa a hátsó lábánál és a farkánál fogva megragadta a démont. Nagy erővel addig pörgette az egész testét, amíg el nem pusztult, s aztán egy kapittha fa tetejére dobta, mire a kapittha fa a démon testével együtt, aki ekkor egy hatalmas testben jelent meg, kidőlt.
10.11.44. vers: A démon holttestét látva a tehénpásztorfiúk felkiáltottak: „Jól csináltad, Kṛṣṇa! Nagyon jó, nagyon jó! Köszönjük!” A felsőbb bolygórendszerben a félistenek elégedettségükben mind virágesőt szórtak az Istenség Legfelsőbb Személyiségére.
10.11.45. vers: A démon megölése után Kṛṣṇa és Balarāma befejezték reggelijüket, és a borjakat őrizve az egész környéket bebarangolták. Kṛṣṇa és Balarāma, az Istenség Legfelsőbb Személyiségei, akik az egész teremtésről gondoskodnak, most úgy vigyáztak a borjakra, mintha tehénpásztorfiúk lennének.
10.11.46. vers: Egy napon a fiúk, akik között Kṛṣṇa és Balarāma is ott voltak, saját borjaikat hajtva a jószágokat egy tóhoz terelték, mert meg akarták itatni őket. Miután az állatok ittak, a fiúk is szomjukat oltották a vízzel.
10.11.47. vers: Közvetlenül a tó mellett a fiúk egy hatalmas testet pillantottak meg, amely egy villám sújtotta, letört hegycsúcsra hasonlított. Már a hatalmas élőlény látványától is megijedtek.
10.11.48. vers: A hatalmas testű démont Bakāsurának hívták. Hegyes csőrű daru testében jelent meg, s amikor odaért, nyomban elnyelte Kṛṣṇát.
10.11.49. vers: Amikor Balarāma és a többi fiú látta, hogy Kṛṣṇát felfalta az óriási daru, szinte elájultak, s olyanná váltak, mint az élettelen érzékek.
10.11.50. vers: Kṛṣṇa, aki az Úr Brahmā apja volt, de úgy cselekedett, mintha egy tehénpásztor fia lett volna, olyan lett, mint a tűz, s égetni kezdte a démon torkának gyökerét, mire Bakāsura démon azonnal kihányta Őt. Amikor a démon látta, hogy Kṛṣṇának annak ellenére, hogy lenyelte Őt, a haja szála sem görbült, nyomban újra rátámadt hegyes csőrével.
10.11.51. vers: Amikor Kṛṣṇa, a vaiṣṇavák vezére látta, hogy Bakāsura démon, Kaṁsa barátja meg akarja támadni Őt, karjával csőre két felénél megragadta őt, s a tehénpásztorfiúk szeme láttára könnyedén ketté tépte, ahogy egy gyermek tép szét egy vīraṇa fűszálat. A démon megölésével Kṛṣṇa nagy örömet okozott a mennyek lakóinak.
10.11.52. vers: Ekkor a felsőbb bolygórendszer égi lakói mallikā-puṣpát szórtak Kṛṣṇára, Bakāsura ellenségére, olyan virágokat, melyek Nandana-kānanában nőnek. Mennyei üstdobjaikat és kagylókürtjeiket is megszólaltatták, hogy köszöntsék Őt, s imádkozni kezdtek Hozzá. Amikor a tehénpásztorfiúk ezt meglátták, nagyon elcsodálkoztak.
10.11.53. vers: Ahogy az érzékek békélnek meg, amikor visszatér beléjük a tudat és az élet, a tehénpásztorfiúk Balarāmával együtt mind úgy érezték, az életüket kapták vissza, amikor Kṛṣṇa megszabadult e veszedelemtől. Magukhoz térve megölelték Kṛṣṇát, majd összeterelték borjaikat, s visszatértek Vrajabhūmiba, ahol aztán fennhangon mesélni kezdték a történteket.
10.11.54. vers: Amikor a tehénpásztorok és feleségeik meghallották, hogy Kṛṣṇa megölte Bakāsurát, nagyon elcsodálkoztak. Miután megpillantották Kṛṣṇát, s meghallgatták a történetet, nagy lelkesedéssel fogadták Őt, s úgy vélték, Kṛṣṇa és a többi fiú a halál szájából tért vissza. Néma szemekkel nézték hát Kṛṣṇát és a kisfiúkat, s most, hogy már biztonságban voltak, nem akarták levenni a szemüket róluk.
10.11.55. vers: A tehénpásztorok Nanda Mahārājával az élen tanakodni kezdtek: Milyen megdöbbentő, hogy noha ez a fiú, Kṛṣṇa oly sokszor szembenézett már a halál különböző okaival, az Istenség Legfelsőbb Személyisége kegyéből mégis a félelem ezen okai pusztultak el Őhelyette!
10.11.56. vers: A halál okai, a daityák nagyon ádázak voltak, mégsem tudták megölni ezt a fiút, Kṛṣṇát. Ehelyett — mivel szándékuk az volt, hogy ártatlan kisfiúkat öljenek meg — ők maguk pusztultak el, amint a közelébe értek, akárcsak a legyek, melyek megtámadják a tüzet.
10.11.57. vers: Azoknak a szavai, akik tökéletesen ismerik a Brahmant, sohasem bizonyulnak valótlannak. Mily csodálatos, hogy mindazt, amit Gargamuni megjósolt, most minden részletében a valóságban is tapasztaljuk!
10.11.58. vers: A tehénpásztoroknak Nanda Mahārājával az élen nagy transzcendentális örömet és élvezetet okoztak a Kṛṣṇa és Balarāma kedvteléseiről szóló elbeszélések, és semmit sem éreztek az anyagi lét megpróbáltatásaiból.
10.11.59. vers: Így telt Kṛṣṇa és Balarāma gyermekkora Vrajabhūmiban, ahol gyermeki játékaikba merültek: bújócskáztak, játékból hidat építettek az óceán fölé, s úgy ugráltak ide-oda, mint a majmok.