HU/SB 4.30: A Pracetak tettei
4.30.1. vers: Vidura megkérdezte Maitreyától: Ó, brāhmaṇa! Korábban beszéltél Prācīnabarhi fiairól, és elmondtad nekem, hogy elégedetté tették az Istenség Legfelsőbb Személyiségét az Úr Śiva dalának éneklésével. Mit értek el ezzel?
4.30.2. vers: Kedves Bārhaspatyám! Mit értek el Barhiṣat király fiai, a Pracetāk azután, hogy találkoztak az Úr Śivával, aki oly kedves az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, a felszabadulás adományozójának? Biztosan eljutottak a lelki világba; de mit értek el ebben az anyagi világban, ebben az életükben vagy a következőben?
4.30.3. vers: A nagy szent, Maitreya így szólt: Prācīnabarhi király fiai, a Pracetāk szigorú lemondásokat vállaltak a tenger mélyén, hogy végrehajtsák apjuk utasítását. Újra és újra a mantrákat énekelték, melyeket az Úr Śivától kaptak, s ezzel elégedetté tették az Úr Viṣṇut, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét.
4.30.4. vers: Miután a Pracetāk tízezer évig végezték szigorú vezekléseiket, az Istenség Legfelsőbb Személyisége megjelent előttük szépséges alakjában, hogy megjutalmazza őket lemondásaikért. Ez meghatotta a Pracetākat, s kárpótolta őket vesződséges lemondásaikért.
4.30.5. vers: Az Istenség Személyisége Garuḍa hátán érkezett, és olyan volt, akár egy felhő a Meru-hegy ormán. Transzcendentális testét vonzó sárga ruha borította, nyakát pedig a Kaustubha-maṇi ékszer díszítette. Testének sugárzása minden sötétséget eloszlatott az univerzumban.
4.30.6. vers: Az Úr arca csodálatosan szép volt. Fejét arany díszek ékesítették, s egy fénylő sisakot viselt, mely káprázóan ragyogott, s nagyon szépen állt Neki. Nyolc karjában egy-egy fegyvert tartott. Félistenek és nagy szentek vették körül, más társaival együtt, akik valamennyien Őt szolgálták. Garuḍa, aki a hátán röpíti az Urat, szárnycsapásaival védikus himnuszokat zengett az Úr dicsőítésére, és olyan volt, mint a Kinnaralokaként ismert bolygó lakói.
4.30.7. vers: Az Istenség Személyisége nyakát egy térdig érő virágfüzér ölelte körül. Nyolc erős és hosszú karját ez a virágfüzér díszítette, mely vetekedett a szerencse istennőjének szépségével. Az Úr kegyesen rápillantott Prācīnabarhiṣat király fiaira, akik oly nagyon meghódoltak Neki, és égzengéshez hasonlatos hangján megszólította őket.
4.30.8. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Kedves királyfiak! Nagyon elégedett vagyok, hogy valamennyien barátok vagytok. Mindannyian ugyanazt teszitek — odaadó szolgálatot végeztek. Olyan elégedett vagyok kölcsönös barátságotokkal, hogy azt kívánom, a szerencse legyen mindig veletek. Most kérhettek Tőlem egy áldást.
4.30.9. vers: Az Úr így folytatta: Akik minden áldott nap estéjén rátok emlékeznek, baráti kapcsolatban lesznek fivéreikkel és minden más élőlénnyel is.
4.30.10. vers: Akik reggel és este eléneklik Nekem az Úr Śiva imáit, azokat megáldom. Ily módon beteljesülhetnek vágyaik, és kiváló intelligenciára is szert tehetnek.
4.30.11. vers: Örömmel fogadtátok szívetekbe apátok parancsait, és hűségesen végrehajtottátok őket, ezért vonzó tulajdonságaitokat az egész világon ünnepelni fogják.
4.30.12. vers: Lesz egy szép fiatok, aki semmilyen tekintetben sem lesz alacsonyabb rendű az Úr Brahmānál. Híre bejárja majd az egész univerzumot, fiai és unokái pedig benépesítik a három világot.
4.30.13. vers: Ó, Prācīnabarhiṣat király fiai! Pramlocā, a mennyei társasági hölgy Kaṇḍu lótuszszemű leányát az erdei fák gondjaira bízta, majd visszatért égi bolygójára. A leány Pramlocā, az apsarā és a bölcs Kaṇḍu frigyéből született.
4.30.14. vers: A kislány, akit anyja a fák gondjaira bízott, éhségében sírni kezdett. Ekkor az erdő királya, aki nem volt más, mint a Hold bolygó uralkodója, szánalomból a gyermek szájába dugta az ujját, melyből nektár csordogált. A gyermek így a Hold királyának kegyéből nőtt fel.
4.30.15. vers: Valamennyien nagyon engedelmesen tesztek eleget utasításaimnak, ezért most arra kérlek benneteket, hogy azonnal vegyétek feleségül ezt a lányt, aki nagyon szép, és kiváló tulajdonságokkal rendelkezik. Nemzzetek utódokat vele, ahogy apátok parancsolta!
4.30.16. vers: Fivérek vagytok, és hasonló a természetetek, hiszen mind bhakták vagytok, és apátok engedelmes fiai. Ilyen ez a lány is, és emellett valamennyiőtök híve. Ő és ti, Prācīnabarhiṣat király fiai, azonos szinten álltok, s egy közös elv egyesít benneteket.
4.30.17. vers: Aztán az Úr megáldotta a Pracetākat, így szólván: Kedves hercegeim! Kegyemből e világ és a mennyek minden örömét élvezhetitek. Egymillió mennyei esztendőn át, erőtök teljében lehet ebben a zavartalan élvezetben részetek.
4.30.18. vers: Ezután hozzáláttok majd tiszta odaadó szolgálatomhoz, és megszabadultok minden anyagi szennytől. Teljesen közömbössé váltok majd minden olyan anyagi élvezet iránt, amelyben az úgynevezett mennyei bolygókon és a pokolbolygókon lehet része az embernek, s hazatértek, vissza Istenhez.
4.30.19. vers: Akik az odaadó szolgálat áldásos tetteit végzik, azok kétségtelenül megértik, hogy minden cselekedetnek és azok gyümölcseinek végső élvezője az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Bármit tesznek, eredményét felajánlják az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, s életüket úgy töltik, hogy annak minden pillanata kapcsolatban van az Úrral. Az ilyen emberekre még akkor sincsenek hatással tetteik eredményei, ha családi életet élnek.
4.30.20. vers: A bhakták mindig az odaadó szolgálat tetteit végzik, és minden cselekedetüket egyre frissebbnek és újabbnak érzik. A mindentudó Felsőlélek, aki a bhakta szívében él, mindent egyre frissebbé tesz. Az Abszolút Igazság ismerői ezt Brahman helyzetnek nevezik. Ebben a felszabadult állapotban [brahma-bhūta] az embert semmi sem téveszti meg, és nem bánkódik vagy ujjong szükségtelenül. Ez a brahma-bhūta helyzetnek köszönhető.
4.30.21. vers: A nagy szent, Maitreya így szólt: Amikor az Istenség Legfelsőbb Személyisége elhallgatott, a Pracetāk imákat kezdtek zengeni Neki. Az Úr ad meg minden sikert az életben, és Ő a legfelsőbb jótevő. Ő a legfelsőbb barát is, aki eltávolít minden szenvedést, amiben a bhaktának része van. A Pracetāk az eksztázistól elcsukló hangon imákat kezdtek zengeni Hozzá. Megtisztította őket az Úr jelenléte, aki ott állt velük szemben.
4.30.22. vers: A Pracetāk így szóltak: Kedves Urunk! Te véget vetsz minden anyagi szenvedésnek, és szent neved, valamint nagylelkű, transzcendentális tulajdonságaid mindenki számára áldásosak. Ez egy régen eldöntött igazság. Gyorsabban jársz az elme és a szavak sebességénél — Téged nem lehet anyagi érzékekkel felfogni. Újra és újra tiszteletteljes hódolatunkat ajánljuk hát Neked!
4.30.23. vers: Kedves Urunk! Könyörgünk, hadd ajánljuk Neked hódolatunkat! Amikor az elme Rajtad nyugszik, a kettősségekkel teli világ értelmetlennek tűnik, annak ellenére, hogy az anyagi élvezet helye. Transzcendentális alakodat transzcendentális boldogság hatja át. Tiszteletünket ajánljuk hát Neked! Az Úr Brahmāként, az Úr Viṣṇuként és az Úr Śivaként a kozmikus megnyilvánulás megteremtése, fenntartása és elpusztítása érdekében jelensz meg.
4.30.24. vers: Drága Urunk! Tiszteletteljes hódolatunkat ajánljuk Neked, mert léted teljesen független minden anyagi befolyástól. Te mindig megszabadítod a bhaktákat a gyötrelemtől, mert elméd csak azon jár, hogyan tegye ezt. Paramātmāként mindenhol jelen vagy, ezért Vāsudevaként ismernek. Vasudevát apádként fogadtad el, és Kṛṣṇa néven lettél híres. Olyan kegyes vagy, hogy örökké növeled a bhakták befolyását.
4.30.25. vers: Ó, Urunk! Tiszteletteljes hódolatunkat ajánljuk Neked, mert a Te hasadból sarjad a lótuszvirág, minden élőlény eredete. Mindig lótuszvirágokból készült füzér ékesít, lábad pedig az illatos lótuszvirágra emlékeztet. Szemeid is olyanok, mint a lótuszvirág szirmai; ezért mindig tiszteletteljes hódolatunkat ajánljuk Neked!
4.30.26. vers: Kedves Urunk! A ruha, melyet viselsz, sárgás színű, mint a lótuszvirág sáfránya, ám nem anyagból készült. Mindenki szívében jelen vagy, ezért közvetlen tanúja vagy az élőlények minden cselekedetének. Újra és újra tiszteletteljes hódolatunkat ajánljuk Neked!
4.30.27. vers: Kedves Urunk! Bennünket, feltételekhez kötött lelkeket a testi életfelfogásban mindig tudatlanság fed be, s így mindig az anyagi lét gyötrelmes helyzetét választjuk. Hogy kiszabadíts bennünket e gyötrelmes körülmények közül, alászálltál ebben a transzcendentális alakban. Ez bizonyítja, hogy határtalan indokolatlan kegyeddel áldasz meg bennünket, akik ekképpen szenvedünk. Mit mondhatnánk akkor a bhaktákról, akikkel mindig olyan jóindulattal bánsz?
4.30.28. vers: Kedves Urunk! Te elpusztítasz minden kedvezőtlen dolgot, és arcā-vigraha kiterjedéseden keresztül könyörületes vagy szegény bhaktáidhoz. Úgy kell gondolnod ránk, mint örök szolgáidra.
4.30.29. vers: Amikor az Úr természetes együttérzéssel bhaktájára gondol, csupán ettől a kezdő bhakta minden vágya beteljesül. Az Úr minden élőlény, még a legjelentéktelenebb szívében is benne van. Mindent tud az élőlényről, s így ismeri minden vágyát. Elenyészően parányiak vagyunk, ám miért ne tudna az Úr a vágyainkról?
4.30.30. vers: Ó, univerzum Ura! Te vagy az odaadó szolgálat tudományának igazi tanítója. Nagyon örülünk, hogy Te vagy az életünk végső célja, és imádkozunk, hogy légy elégedett velünk. Számunkra ez jelenti az áldást. Nem vágyunk semmi másra, egyedül a Te teljes elégedettségedre.
4.30.31. vers: Kedves Urunk! Imádkozni fogunk az áldásodért, mert Te vagy a Legfelsőbb, aki fölötte állsz minden transzcendenciának, és mert fenséged nem ismer határokat, s ezért Ananta néven váltál híressé.
4.30.32. vers: Drága Urunk! Ha egy méh egyszer a pārijātának nevezett mennyei fa közelébe kerül, bizonyosan nem hagyja el soha többé, hiszen semmi szükség rá, hogy így tegyen. Így van ez velünk is: milyen áldást kérhetnénk még, miután végre elértük lótuszlábadat, és elnyertük menedékét?
4.30.33. vers: Drága Urunk! Azért imádkozunk, hogy míg anyagi szennyezettségünk miatt ebben az anyagi világban kell maradnunk, és egyik testből a másikba, egyik bolygóról a másikra kell vándorolnunk, addig azoknak a társaságát élvezhessük, akik örökké kedvteléseidről beszélnek. Imádkozunk, hogy bármilyen testben és bármilyen bolygón legyünk is, élet élet után elnyerjük ezt az áldást.
4.30.34. vers: Még ha valaki eljut a mennyei bolygókra, vagy ami még ennél is több, tökéletesen felszabadulva a Brahman-sugárzásba merül, azt sem lehet összehasonlítani azzal, ha akár csak egyetlen pillanatot is eltölt egy tiszta bhakta társaságában. A testük elhagyására és halálra ítélt élőlények számára a tiszta bhakták társasága a legnagyobb áldás.
4.30.35. vers: Amikor a transzcendentális világ tiszta témáiról esik szó, a hallgatóság egy időre elfelejti minden anyagi vágyát. Emellett nem is irigykednek többé egymásra, és nem szenvednek aggodalomtól és félelemtől sem.
4.30.36. vers: A Legfelsőbb Úr, Nārāyaṇa jelen van az Istenség Legfelsőbb Személyisége szent nevét hallgató és éneklő bhakták között. Az Úr Nārāyaṇa a sannyāsīk, a lemondott rendben élők végső célja, és Őt imádják a saṅkīrtana mozgalommal azok is, akik mentesek az anyagi szennyeződéstől. Valamennyien újra és újra a szent nevet ismételgetik.
4.30.37. vers: Drága Urunk! Társaid, bhaktáid a világot járják, hogy megtisztítsák még a szent zarándokhelyeket is. Nem teszi-e hát elégedetté ez a tett azokat, akik rettegnek az anyagi léttől?
4.30.38. vers: Kedves Uram! Annak köszönhetően, hogy egy pillanatig az Úr Śiva társaságát élvezhettük, aki nagyon kedves Neked és nagyon bensőséges barátod, abban a szerencsében részesültünk, hogy elérhettünk Téged. Te vagy a legtapasztaltabb orvos, aki képes meggyógyítani az anyagi lét gyógyíthatatlan betegségét. Nagy szerencsénk van, hogy menedékre találtunk lótuszlábadnál.
4.30.39-40. vers: Ó, Urunk! Tanulmányoztuk a Védákat, elfogadtunk egy lelki tanítómestert, és tiszteletünket ajánlottunk a brāhmaṇáknak, a fejlett bhaktáknak és a rangidős személyiségeknek, akik magas lelki szinten állnak. Tiszteletünket ajánlottuk nekik, és nem irigykedtünk egyetlen fivérre, barátra és senki másra sem. Szigorú lemondásokat is vállaltunk a vízben, és hosszú időn keresztül nem ettünk. E lelki kincseinkkel egyedül a Te elégedettségedet akarjuk szolgálni. Csak ezért az egy áldásért imádkozunk, semmi másért.
4.30.41. vers: Drága Urunk! Még a lemondásaik és tudásuk következtében oly fejlett szinten álló hatalmas yogīk és misztikusok, akiknek léte tökéletesen tiszta, valamint a nagy személyiségek, amilyen Manu, az Úr Brahmā és az Úr Śiva, sem tudják teljesen megérteni dicsőséged és energiáid. Mégis imáikat zengtek Hozzád, amennyire képességeik engedték. Hozzájuk hasonlóan mi is imáinkat ajánljuk Neked tehetségünkhöz mérten, noha sokkal alacsonyabb szinten állunk náluk.
4.30.42. vers: Ó Urunk! Neked nincsenek ellenségeid vagy barátaid, ezért mindenkivel egyenlően bánsz. Bűn nem szennyez, és transzcendentális alakod örökké az anyagi teremtés fölött áll. Te vagy az Istenség Legfelsőbb Személyisége, mert mindenhol, minden létezésben jelen vagy, s ezért Vāsudevának neveznek. Tiszteletteljes hódolatunkat ajánljuk Neked!
4.30.43. vers: A nagy bölcs, Maitreya folytatta: Kedves Vidurám! Miután a Pracetāk így szóltak az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez, a meghódolt lelkek védelmezőjéhez, és ekképpen imádták Őt, az Úr így válaszolt: „Teljesüljön mindaz, amiért imádkoztatok!” E szavakkal szólt a legyőzhetetlen hatalmú Istenség Legfelsőbb Személyisége, és távozott. A Pracetāk nem akartak elválni Tőle, hiszen nem tudtak betelni látványával.
4.30.44. vers: Ezek után a Pracetāk mind kijöttek a tenger vizéből. A szárazföldre érve azt látták, hogy a fák hatalmasra nőttek, mintha el akarnák zárni az utat a mennyei bolygók felé, s az egész Földet beborították. A Pracetākat elöntötte a düh.
4.30.45. vers: Kedves királyom! A pusztításkor az Úr Śiva dühében tüzet és levegőt fúj a szájából. A Pracetāk, hogy a föld felszínét teljesen megszabadítsák a fáktól, szintén tüzet és levegőt bocsájtottak ki szájukból.
4.30.46. vers: Amikor az Úr Brahmā látta, hogy a föld felszínén minden fa, hamuvá ég, azonnal Barhiṣmān király fiaihoz sietett, és logikus érveivel megnyugtatta őket.
4.30.47. vers: A megmaradt fák nagyon féltek a Pracetāktól, ezért az Úr Brahmā tanácsára azonnal átadták nekik leányukat.
4.30.48. vers: Az Úr Brahmā parancsát követve a Pracetāk feleségül vették a leányt, akinek méhéből megszületett az Úr Brahmā Dakṣa nevű fia. Dakṣának azért kellett megszületnie Māriṣā méhéből, mert nem engedelmeskedett az Úr Mahādevának [Śivának], és tiszteletlenül viselkedett vele. Emiatt kétszer kellett elhagynia a testét.
4.30.49. vers: Előző teste elpusztult, de ő, ugyanaz a Dakṣa, a Legfelsőbb Úr ösztönzésére megteremtette valamennyi kívánt élőlényt a Cākṣuṣa manvantarában.
4.30.50-51. vers: Amint Dakṣa megszületett, testének rendkívüli ragyogása elhomályosította mindenki más testének fenségét. Nagyon jól értett a gyümölcsöző cselekedetekhez, ezért a Dakṣa nevet kapta, aminek a jelentése: „aki nagyon ügyes”. Az Úr Brahmā az élőlények létrehozásával és fenntartásával bízta meg Dakṣát, aki idővel más prajāpatiknak [ősnemzőknek] adta át a szaporítás és fenntartás feladatát.