HU/SB 9.6: Saubhari Muni leesése
9.6.1. vers: Śukadeva Gosvāmī így szólt: Ó, Parīkṣit Mahārāja! Ambarīṣának három fia volt: Virūpa, Ketumān és Śambhu. Virūpának egy Pṛṣadaśva, Pṛṣadaśvának pedig egy Rathītara nevű fiúgyermeke született.
9.6.2. vers: Rathītarának nem voltak fiai, és ezért megkérte Aṅgirāt, a nagy bölcset, hogy nemzzen helyette fiúgyermekeket. Kérésére Aṅgirā fiakat nemzett Rathītara feleségének méhébe. Minden fiú brahminikus erővel megáldva jött a világra.
9.6.3. vers: A fiúk mind Rathītara feleségének méhéből születtek, ezért Rathītara családjaként tartották őket számon, mivel azonban Aṅgirā magjából származtak, Aṅgirā dinasztiájának is tekintették őket. Rathītara utódjai közül ők voltak a legkiválóbbak, mert születésüknek köszönhetően brāhmaṇának számítottak.
9.6.4. vers: Manu fia Ikṣvāku volt. Amikor Manu egyszer tüsszentett, Ikṣvāku született meg az orrnyílásából. Ikṣvāku királynak száz fia volt, akik közül Vikukṣi, Nimi és Daṇḍakā voltak a legkiemelkedőbbek.
9.6.5. vers: A száz fiú közül huszonöten Āryāvarta nyugati részének királyai lettek, amely a Himalája és a Vindhya-hegyek között terül el. Huszonöten Āryāvarta keleti területén lettek királyok, a három legfőbb fiú pedig a közöttük húzódó területen uralkodott. A többiek mind más és más helyek királyai lettek.
9.6.6. vers: Január, február és március hónapban az ősatyáknak szóló felajánlásokat aṣṭakā-śrāddhának hívják. A śrāddha szertartást a hónap sötét kéthetében tartják. Amikor Ikṣvāku Mahārāja e szertartás alkalmából felajánlásait végezte, megparancsolta fiának, Vikukṣinak, hogy azonnal menjen az erdőbe, és hozzon tiszta húst.
9.6.7. vers: Ezután Ikṣvāku fia, Vikukṣi az erdőbe ment, és számtalan olyan állatot elejtett, amelyek alkalmasak voltak arra, hogy felajánlják őket. Amikor azonban elfáradt és megéhezett, megfeledkezett küldetéséről, és megevett egy nyulat a zsákmányból.
9.6.8. vers: Vikukṣi a maradék húst Ikṣvāku királynak adta, aki Vasiṣṭhához vitte, hogy az megtisztítsa. Vasiṣṭha azonban azonnal rájött, hogy egy részét Vikukṣi már megette, s ezért kijelentette, hogy nem alkalmas arra, hogy a śrāddha szertartásban használják.
9.6.9. vers: Amikor Ikṣvāku király Vasiṣṭhától tudomást szerzett arról, hogy mit tett fia, Vikukṣi, rettentő haragra gerjedt. Megparancsolta Vikukṣinak, hogy amiért megszegte a szabályozó elveket, hagyja el az országot.
9.6.10. vers: A kiváló és művelt brāhmaṇa, Vasiṣṭha tanácsára — aki az Abszolút Igazságról beszélt — Ikṣvāku Mahārāja a lemondás útjára lépett. A yogīk elveit követve anyagi teste elhagyása után kétségtelenül elérte a legmagasabb szintű tökéletességet.
9.6.11. vers: Apja eltávozása után Vikukṣi visszatért az országba, s ő lett a király. Ő uralkodott a Föld bolygón, és különféle áldozatokat végzett, hogy elégedetté tegye az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Vikukṣi később Śaśādaként vált híressé.
9.6.12. vers: Śaśāda fia Purañjaya volt, akit Indravāhának, néha pedig Kakutsthának is neveznek. Kérlek, hallgasd meg, hogyan kapta különféle neveit különféle tettei miatt!
9.6.13. vers: Egyszer rég pusztító háború dúlt a félistenek és a démonok között. A félistenek vereséget szenvedtek, ezért felfogadták segédükként Purañjayát, s így legyőzték a démonokat. Ezért nevezik e hőst Purañjayának, ami azt jelenti: „aki meghódította a démonok lakhelyeit”.
9.6.14. vers: Purañjaya azzal a feltétellel egyezett bele, hogy megöli az összes démont, hogy Indra lesz a hordozója. Indra büszkeségében nem tudta elfogadni ezt a javaslatot, ám később a Legfelsőbb Úr, Viṣṇu parancsára mégis beleegyezett, és Purañjaya hatalmas bikája lett.
9.6.15-16. vers: Kellőképpen felvértezve, harci vágyban égve Purañjaya megragadta transzcendentális íját és hegyes nyilait, s miközben a félistenek fennen magasztalták, a bika [Indra] hátára pattant, s a púpjára ült. Ezért hívják őt Kakutsthának. Az Úr Viṣṇu, a Felsőlélek és a Legfelsőbb Személy felhatalmazásából Purañjaya a hatalmas bikán ült, ezért Indravāhának nevezik. Indravāha a félistenek gyűrűjében nyugaton megtámadta a démonok birodalmát.
9.6.17. vers: A démonok és Purañjaya heves csatát vívtak, s harcuk olyan ádáz volt, hogy aki csak hall róla, borzongani kezd. Azokat a démonokat, akik elég vakmerőek voltak ahhoz, hogy Purañjaya szeme elé kerüljenek, nyilaival Purañjaya nyomban mind Yamarāja hajlékára küldte.
9.6.18. vers: Amikor a hadsereg nagy része elesett, az életben maradt démonok inuk szakadtából menekültek otthonaik felé, hogy megmeneküljenek Indravāha lángoló nyílvesszőitől, amelyek a korszak végén pusztító tűzvészhez voltak hasonlatosak.
9.6.19. vers: Amikor diadalmaskodott az ellenség felett, a szent Purañjaya király mindent a villámot hordozó Indrának adott, még az ellenség kincseit és feleségeit is. Emiatt Purañjaya néven lett híres. Különféle tetteinek megfelelően különféle neveken ismerik őt.
9.6.20. vers: Purañjaya fiát Anenānak, Anenā fiát Pṛthunak, Pṛthu fiát Viśvagandhinak hívták. Viśvagandhi fia Candra, Candra fia pedig Yuvanāśva volt.
9.6.21. vers: Yuvanāśva fia Śrāvasta volt, aki a Śrāvastī Purī nevű várost emelte. Śrāvasta fiát Bṛhadaśvának hívták, az ő fiát pedig Kuvalayāśvának. Ily módon gyarapodott a dinasztia.
9.6.22. vers: A rettentő hatalmú Kuvalayāśva a bölcs Utaṅkā kedvében akart járni, ezért megölte a Dhundhu nevű démont. Mindezt huszonegyezer fiának segítségével tette.
9.6.23-24. vers: Ó, Parīkṣit Mahārāja! Kuvalayāśvát ezért Dhundhumāraként [„Dhundhu megölője”-ként] ünneplik. Három kivételével azonban az összes fia hamuvá égett a tűzben, amely Dhundhu szájából áradt. Az életben maradt fiúk Dṛḍhāśva, Kapilāśva és Bhadrāśva voltak. Dṛḍhāśvától egy Haryaśva nevű fiú született, akinek fia Nikumbha néven vált híressé.
9.6.25. vers: Nikumbha fia Bahulāśva, Bahulāśva fia Kṛśāśva, Kṛśāśva fia Senajit, Senajit fia pedig Yuvanāśva volt. Yuvanāśvának nem születtek fiúgyermekei, így aztán visszavonult a családi élettől, s az erdőbe ment.
9.6.26. vers: Bár Yuvanāśva száz feleségével együtt vonult az erdőbe, mindannyian nagyon szomorúak voltak. Az erdei bölcsek azonban nagy kegyben részesítették a királyt, ezért rendkívüli gonddal és körültekintéssel egy Indra-yajña bemutatásához láttak, hogy a királynak fia születhessen.
9.6.27. vers: Egy éjjel a király megszomjazott, s az áldozati arénába lépett. Amikor látta, hogy a brāhmaṇák mind ott feküsznek, megitta azt a megszentelt vizet, melyet a feleségének kellett volna meginnia.
9.6.28. vers: Amikor a brāhmaṇák felébredtek, s látták, hogy a vizeskorsó üres, megkérdezték, ki itta meg azt a vizet, amely arra szolgált, hogy hatására egy gyermek foganjon.
9.6.29. vers: Amikor a brāhmaṇák megtudták, hogy a legfelsőbb irányító sugallatára a király volt az, aki megitta a vizet, mindannyian felkiáltottak: „Ó, jaj! A gondviselés ereje valódi erő. Senki sem képes szembeszállni a Legfelsőbb hatalmával.” Így aztán tiszteletteljes hódolatukat ajánlották az Úrnak.
9.6.30. vers: Idővel aztán Yuvanāśva király hasa alsó részének jobb oldalából egy fiú született, aki egy nagy hatalmú király minden kiváló jellemvonásával rendelkezett.
9.6.31. vers: A gyermek annyira sírt az anyatej után, hogy a brāhmaṇák egytől egyig nagyon boldogtalanok voltak. „Ki fogja gondját viselni ennek a csecsemőnek?” — kérdezték. Ekkor Indra lépett elő, akit e yajñával imádtak, s megnyugtatta a gyereket. „Ne sírj!” — mondta, majd a mutatóujját a csecsemő szájába tette, s így szólt: „Ihatsz engem!”
9.6.32. vers: Mivel Yuvanāśvát, a gyermek atyját a brāhmaṇák megáldották, nem esett áldozatul a halálnak. A történtek után szigorú lemondásokat végzett, és ott, azon a helyen elérte a tökéletességet.
9.6.33-34. vers: Māndhātā, Yuvanāśva fia rettegésben tartotta Rāvaṇát és a többi aggodalmat okozó tolvajt és rablót. Ó, Parīkṣit király! Mivel féltek tőle, Yuvanāśva fiát Trasaddasyuként ismerték. Ezt a nevet Indra király adta neki. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége kegyéből Yuvanāśva fia oly hatalmas volt, hogy amikor királlyá koronázták, egyedül uralkodott a hét szigetből álló világ felett, másik uralkodó nélkül.
9.6.35-36. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége nem különbözik a hatalmas áldozatok áldásos részeitől, amelyek nem mások, mint az áldozat kellékei, a védikus himnuszok vibrálása, a szabályozó elvek, az áldozat végrehajtója, a papok, az áldozat eredménye, az áldozati aréna és az áldozat ideje. Az önmegvalósítás elveit ismerve Māndhātā ezt a transzcendentális helyzetű Legfelsőbb Lelket, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, az Úr Viṣṇut imádta — aki Magában foglalja a félistenek mindegyikét —, s emellett gazdagon megajándékozta a brāhmaṇákat is. Így végezte a yajñát az Úr imádata érdekében.
9.6.37. vers: Onnan kezdődően, ahol a Nap ragyogó sugárzással felkel a látóhatáron, egészen addig, ahol nyugovóra tér, minden föld a híres Māndhātānak, Yuvanāśva fiának a tulajdona.
9.6.38. vers: Māndhātā három fiúgyermeket nemzett Bindumatī, Śaśabindu leánya méhébe. Ezek a fiúk Purukutsa, Ambarīṣa és Mucukunda — a nagy misztikus yogī — voltak. A három testvérnek ötven nővére volt, akik mindannyian Saubharit, a kiváló bölcset választották férjüknek.
9.6.39-40. vers: Saubhari Ṛṣi a Yamunā folyó vizének mélyén végezte lemondásait, amikor egyszer ívó halakat pillantott meg. Megérezte a nemi élet örömének ízét, s e vágytól indíttatva Māndhātā királyhoz ment, hogy egyik leányáért könyörögjön. A király így válaszolt a kérésére: „Ó, brāhmaṇa, minden leányom saját maga választhat férjet magának!”
9.6.41-42. vers: Saubhari Muni így tűnődött: Az öregkor erőtlenné tett. Hajam megőszült, bőröm ráncos, fejem pedig mindig remeg. Emellett yogī vagyok, ezért nem tetszem a nőknek. Mivel a király visszautasított, úgy fogom megváltoztatni a testemet, hogy még a mennyek hölgyei is vágyakozzanak utána, a földi királyok leányairól nem is beszélve.
9.6.43. vers: Amikor aztán Saubhari Muni egy ifjú és délceg férfivá változott, a palota hírnöke a hercegnők fényűzően gazdag lakhelyére vezette őt. Mind az ötven hercegnő elfogadta őt férjének, noha csupán egyetlen férfi volt.
9.6.44. vers: A hercegnők között amiatt, hogy vonzódni kezdtek Saubhari Munihoz, megszakadt a testvéri kapcsolat, s így civakodtak egymással: „Ez a férfi hozzám illik, s nem hozzád!” Nagy viszály támadt közöttük emiatt.
9.6.45-46. vers: Saubhari Muni jól értett a mantrák tökéletes vibrálásához, ezért szigorú lemondásainak eredménye egy pompás otthon volt ruhákkal, díszekkel, jól öltözött és felékszerezett szolgálólányokkal és inasokkal, tiszta vizű tavakkal teli ligetekkel és kertekkel. A kertekben, ahol számtalan virág ontotta illatát, hivatásos énekesekkel körülvéve madarak csiripeltek, méhek zsongtak. Saubhari Muni otthona bővelkedett az értékes ágyakban, ülőalkalmatosságokban, díszekben, fürdőhelyekben, és számtalan fajta szantálfapép, virágfüzér és ízletes étel állt rendelkezésükre. Ilyen fényűzésben élvezte a muni a családi életet számos felesége társaságában.
9.6.47. vers: Māndhātā, a hét szigetből álló világ királya döbbenten látta Saubhari Muni házának pompáját. Lemondott hát arról a hamis tekintélyről, melyet a világ uralkodójának helyzetében élvezett.
9.6.48. vers: Így élvezte az érzékek örömét Saubhari Muni az anyagi világban, ám egyáltalán nem volt elégedett, ahogyan a tűz sem szűnik meg lobogni, ha szüntelenül zsírt csöpögtetünk bele.
9.6.49. vers: Egy napon aztán, amikor Saubhari Muni — aki jól értett a mantrák vibrálásához — épp egy magányos helyen üldögélt, elgondolkodott leesésének okán, ami nem volt más, mint hogy tanúja volt a halak nemi életének.
9.6.50. vers: Ó, jaj! Miközben lemondást végeztem a víz mélyén, és betartottam a szentek követte valamennyi szabályt, elvesztettem hosszú lemondásaim eredményeit pusztán amiatt, hogy a halak ívását figyeltem. Mindenkinek látnia kell bukásomat, és tanulnia kell belőle.
9.6.51. vers: Annak, aki meg akar szabadulni az anyagi béklyóktól, le kell mondania az olyan emberek társaságáról, akiket a nemi élet érdekel, és nem szabad az érzékeit külsőleg lefoglalni [látással, hallással, beszéddel, járással stb.]. Éljen mindig egy elhagyatott helyen, rögzítse az elméjét teljesen a határtalan Istenség Személyisége lótuszlábára, és ha társaságra vágyik, barátkozzon azokkal, akik hasonlóan élnek.
9.6.52. vers: Kezdetben egyedül voltam, és a misztikus yoga lemondásait végeztem, de később a nemi életet élő halak társaságának hatására meg akartam házasodni. Ekkor ötven feleség férje lettem, s mindegyiküknek száz fiúgyermeket nemzettem. Családomnak ezzel ötezer tagja lett. Az anyagi természet kötőerőinek hatására leestem, és azt gondoltam, boldog leszek az anyagi életben. Az élvezetre irányuló anyagi vágyaimnak így nincs határuk sem ebben az életben, sem a következőben.
9.6.53. vers: Így töltötte idejét egy darabig családi életet élve, ám később megvált az anyagi élvezettől. Hogy lemondjon az anyagi társulásról, a vānaprastha rendbe lépett, és az erdőbe vonult. Odaadó feleségei követték, hiszen férjükön kívül nem volt más menedékük.
9.6.54. vers: Amikor Saubhari Muni, aki jól ismerte az önvalót, az erdőbe vonult, szigorú lemondásokat végzett. Ily módon, a halál idején a tűzben végül az Istenség Legfelsőbb Személyisége szolgálatába merült.
9.6.55. vers: Ó, Parīkṣit Mahārāja! Saubhari Muni feleségei, akik látták férjük lelki fejlődését, a muni lelki erejének köszönhetően szintén beléphettek a lelki világba, ahogy a tűz lángjai is megszűnnek, amikor a tűz kialszik.