HU/SB 3.21: Manu és Kardama beszélgetése

Revision as of 11:45, 2 September 2020 by TattvaDarsana (talk | contribs) (Srimad-Bhagavatam Compile Form edit)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)
Śrīmad-Bhāgavatam - Harmadik Ének - HUSZONEGYEDIK FEJEZET: Manu és Kardama beszélgetése


3.21.1. vers: Vidura így szólt: Svāyambhuva Manu dinasztiája nagyra becsült dinasztia volt. Ó, imádatra méltó bölcs, könyörgöm, beszélj nekem erről a fajról, melynek utódai szexuális kapcsolat által sokasodtak!

3.21.2. vers: Svāyambhuva Manu két nagyszerű fia    —    Priyavrata és Uttānapāda    —    a vallásos elvek szerint uralták a hét szigetből álló világot.

3.21.3. vers: Ó, szent brāhmaṇa, ó, bűntelen! Beszéltél leányáról, akit Devahūtinak hívtak, s aki a bölcs Kardamának, a teremtett lények urának felesége volt.

3.21.4. vers: Hány utódot nemzett a nagy yogī a hercegnőnek, aki szert tett a yoga nyolc tökéletességére? Könyörgöm, beszélj erről, úgy vágyom rá, hogy hallhassam!

3.21.5. vers: Ó, szent bölcs! Mondd el, hogyan nemzettek gyermekeket az imádatra méltó Ruci és Dakṣa, Brahmā fia, miután elnyerték feleségeik, Svāyambhuva Manu másik két leánya kezét!

3.21.6. vers: Maitreya, a nagy bölcs így válaszolt: Az Úr Brahmā parancsára, hogy nemzzen gyermekeket a világnak, az imádatra méltó Kardama Muni tízezer évig vezekelt a Sarasvatī folyó partján.

3.21.7. vers: Vezeklése során a bölcs Kardama transzban, odaadó szolgálatával imádta az Urat, s elnyerte az Istenség Személyisége kegyét, aki nagyon hamar megad minden áldást azoknak, akik Hozzá menekülnek védelemért.

3.21.8. vers: Aztán a Satya-yugában a lótuszszemű Istenség Legfelsőbb Személyisége elégedettségében felfedte Magát Kardama Muni előtt, kinyilvánítva transzcendentális formáját, melyet csak a Védákon keresztül lehet megérteni.

3.21.9. vers: Kardama Muni az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, aki mentes az anyagi szennyeződéstől, örök formájában pillantotta meg, amely oly ragyogó, mint a nap. Az Úr fehér lótuszokból és vízililiomokból készült virágfüzért viselt, testét makulátlan sárga ruha fedte, lótuszarcát fényes, sötét, göndör hajfürtök keretezték.

3.21.10. vers: Korona és fülbevalók ékesítették, három kezében jelképeit, a kagylókürtöt, a csakrát és a buzogányt tartotta, a negyedikben pedig egy fehér liliomot fogott. Ő, kinek látványa minden bhakta szívét rabul ejti, boldogan mosolyogva pillantott körül.

3.21.11. vers: Arany csíkkal a mellkasán s a híres Kaustubha drágakővel a nyakában állt a levegőben, lótuszlábait Garuḍa vállára helyezve.

3.21.12. vers: Amikor Kardama Muni valóban meglátta az Istenség Legfelsőbb Személyiségének személyes formáját, nagyon elégedett volt, mert transzcendentális vágya teljesült ezzel. Fejét a földhöz érintve leborult, hogy felajánlja hódolatát az Úr lótuszlábának. Szívét természetéből adódóan az Isten iránti szeretet töltötte el, s összetett kezekkel imákat zengve tette elégedetté az Urat.

3.21.13. vers: Kardama, a nagy bölcs így szólt: Ó, legfőbb, imádott Úr! Szemem most elégedetté vált, mert elértem azt a legfőbb tökéletességet, hogy megpillanthattalak Téged, ki minden létezés forrása vagy. Emelkedett yogīk vágynak arra sok életen át tartó mély meditációjukban, hogy megláthassák transzcendentális formádat.

3.21.14. vers: Lótuszlábad az a megbízható csónak, mellyel átszelhetjük az anyagi tudatlanság óceánját. Csak akiket a megtévesztő energia varázsa megfosztott minden értelmüktől, azok imádják ezeket a lábakat az érzékek csekély és pillanatnyi öröméért, amiben még a pokolban rothadóknak is részük lehet. Te azonban, ó, Uram, olyan kegyes vagy, hogy még őket is megáldod kegyeddel!

3.21.15. vers: Ezért arra vágyva, hogy feleségül vegyek egy hozzám hasonló jellemű leányt    —    aki valóban olyan lenne házaséletemben, mint az a tehén, amely mindent megad    —,    érzéki vágyaim teljesülése érdekében én is lótuszlábad menedékét kerestem, amely mindennek a forrása, hiszen Te olyan vagy, mint egy kívánságteljesítő fa.

3.21.16. vers: Ó, Uram, Te vagy minden élőlény ura és vezére! A feltételekhez kötött lelkek, mintha kötél kötné őket, a Te irányításod alatt merülnek el örökké vágyaik kielégítésében. Őket követve, ó, vallás megtestesülése, én is felajánlásokat teszek Neked, aki az örök idő vagy!

3.21.17. vers: Azonban akik maguk mögött hagyták a változatlanul ismétlődő világi ügyeket s azok állatias követőit, s akik menedéket kerestek lótuszlábaid ernyőjénél azzal, hogy egymással beszélgetve tulajdonságaid és cselekedeteid mámorító nektárját isszák, megszabadulhatnak az anyagi test alapvető követeléseitől.

3.21.18. vers: Kereked, melynek három kerékagya van, az elpusztíthatatlan Brahman tengelye körül forog. Tizenhárom küllője, háromszázhatvan illeszkedése és hat pereme van, számtalan rávésett levéllel. Bár forgása megrövidíti az egész teremtés létét, e rettenetes gyorsaságú kerék az Úr bhaktái életének hosszára nem hat.

3.21.19. vers: Kedves Uram, Te egyedül teremted meg az univerzumokat. Ó, Istenség Személyisége! Ahogy a pók is saját energiájával szövi meg, majd vonja vissza hálóját, úgy arra vágyva, hogy létrehozd ezeket az univerzumokat, megteremted, fenntartod, és újra visszavonod őket saját energiáid által, amelyek második energiád, yogamāyā irányítása alatt állnak.

3.21.20. vers: Drága Uram! Noha nem vágysz rá, mégis megnyilvánítod ezt a durva és finom elemekből álló teremtést, csupán érzékeink elégedettsége érdekében. Szórd reánk indokolatlan kegyed, hiszen megjelentél előttünk örök formádban, melyet tulasī levelek ragyogó füzére díszít!

3.21.21. vers: Újra és újra tiszteletteljes hódolatomat ajánlom lótuszlábadnak, mely érdemes arra, hogy az ember menedéket keressen nála, hiszen Te minden áldást megadsz a jelentékteleneknek. Saját energiáiddal kiterjesztetted ezt az anyagi világot, hogy Téged felismerve minden élőlény megváljon a gyümölcsöző cselekedetektől.

3.21.22. vers: Maitreya folytatta: Az őszinte, Őt magasztaló szavakra az Úr Viṣṇu, aki gyönyörűen ragyogott Garuḍa vállán, nektárian édes szavakkal válaszolt. Ahogy szeretetteljes mosollyal a bölcsre pillantott, szemöldöke kegyesen táncolt.

3.21.23. vers: A Legfelsőbb Úr így szólt: Tudtam, mi jár az elmédben, s már elrendeztem, hogy megkapd, aminek elérése érdekében elméd és érzékeid fegyelmezésével megfelelően imádtál Engem.

3.21.24. vers: Az Úr folytatta: Kedves ṛṣim, ó, élőlények vezére! Azokat, akik odaadással szolgálva imádnak Engem, s főként azokat, akik mindenüket Nekem áldozták, mint te, sohasem érheti csalódás.

3.21.25. vers: Az Úr Brahmā fia, Svāyambhuva Manu, az igazságos tetteiről híres uralkodó, kinek székhelye Brahmāvartában van, ott uralkodik a Földön és annak hét óceánján.

3.21.26. vers: Ó, brāhmaṇa! Az ünnepelt uralkodó, aki kiválóan ért minden vallásos tetthez, holnapután idelátogat királynőjével, Śatarūpāval, mert látni akar téged.

3.21.27. vers: Van egy fekete szemű, felnőtt, eladósorban lévő leánya, aki kiváló jellemmel rendelkezik, s minden jó tulajdonság jelen van benne. Éppen egy megfelelő férjet keres. Kedves uram! Szülei eljönnek majd hozzád, aki éppen illesz leányukhoz, hogy kezét odaadják neked.

3.21.28. vers: Ó, szent bölcs! Ez a hercegnő éppen olyan lesz, mint akire a hosszú évek során gondoltál szívedben. Hamarosan tiéd lesz, és szolgálni fog, elégedetté téve szívedet.

3.21.29. vers: Kilenc leányt fog világra hozni a magból, amelyet benne elvetsz, s az általad nemzett leányokkal, idővel a bölcsek fognak gyermekeket nemzeni.

3.21.30. vers: Parancsomat megfelelően teljesítve szíved megtisztul, s minden tetted gyümölcsét Nekem áldozva végül elérsz majd Engem.

3.21.31. vers: Minden élőlény iránt könyörületet érezve önmegvalósításra teszel majd szert. Mindenkinek biztonságérzetet nyújtva megpillantod magad és az univerzumokat Bennem, Engem pedig magadban látsz majd.

3.21.32. vers: Ó, nagy bölcs! Feleségeden, Devahūtin keresztül fogok megjelenni teljes részemként kilenc leányod mellett, s tanítani fogom Devahūtinak azt a filozófiai rendszert, amely a végső elvekkel, illetve kategóriákkal foglalkozik.

3.21.33. vers: Maitreya folytatta: Így szólott Kardama Munihoz az Úr, aki csak annak tárja fel Magát, akinek érzékei Kṛṣṇa-tudatba merülnek, s elhagyta a Bindu-sarovara tavat, melyet a Sarasvatī folyó ölelt körül.

3.21.34. vers: Miközben a bölcs csak állt és nézte Őt, az Úr távozott azon az úton, amely Vaikuṇṭhára vezet, s melyet minden nagy felszabadult lélek magasztal. A bölcs állt, s hallgatta, amint az Úr hordozója, Garuḍa szárnycsapásai a Sāma Véda lényegét alkotó himnuszokat vibrálják.

3.21.35. vers: Az Úr távozása után az imádandó bölcs, Kardama a Bindu-sarovara tó partján maradt, arra a napra várva, amelyről az Úr beszélt.

3.21.36. vers: Svāyambhuva Manu feleségével együtt arannyal ékesített hintójára szállt. Leányukat maguk mellé ültették, s útnak indultak, hogy bejárják a Földet.

3.21.37. vers: Ó, Vidura! Megérkeztek a bölcs kunyhójához, aki éppen azon a napon, melyet az Úr megjósolt, befejezte vezeklését.

3.21.38-39. vers: A szent Bindu-sarovara tavat, melyet a Sarasvatī folyó vize táplált, kiváló bölcsek seregei látogatták. Szent vize nemcsak áldásos volt, de olyan édes is, mint a nektár. Bindu-sarovarának azért nevezték, mert könnycseppek hullottak bele az Úr szeméből, akit végtelen együttérzés fogott el a védelmét kereső bölcs iránt.

3.21.40. vers: A tavat jámbor fák és bokrok szegélyezték, melyeket minden évszakban tengernyi gyümölcs és virág borított el, s melyek menedéket nyújtottak a jámbor, számtalan nyelven megszólaló állatoknak és madaraknak. Gyönyörű erdei ligeteivel nagyon csodálatos hely volt.

3.21.41. vers: A környék boldog madarak dalaitól visszhangzott. Bódult méhek rajzottak oda, mámoros pávák táncoltak büszkén, s elragadtatott kakukkok szólongatták egymást.

3.21.42-43. vers: A Bindu-sarovara tavat virágzó kadamba, campaka, aśoka, karañja, bakula, āsana, kunda, mandāra, kuṭaja fák és fiatal mangófák díszítették. A levegőt kāraṇḍava kacsák, plavák, hattyúk, halászsasok, vízimadarak, darvak, cakravākák és cakorák kellemes éneke töltötte be.

3.21.44. vers: Partján szarvasok, vaddisznók, tarajos sülök, gavayák, elefántok, babuinok, oroszlánok, majmok, monguzok és pézsmaszarvasok sokasága élt.

3.21.45-47. vers: Amint Svāyambhuva Manu, az első uralkodó leányával együtt belépett e legszentebb helyre, s a kunyhójában ülő bölcshöz közeledett, látta, hogy az épp a szent tüzet engeszteli ki, felajánlásokat szórva bele. Teste ragyogóan sugárzott, s noha hosszú ideig szigorú vezeklést végzett, mégsem soványodott le, mert az Úr rávetette szeretetteljes pillantását, s mert hallhatta az Úr holdhoz hasonlatos szavaiból áradó nektárt. A sudár termetű bölcs szemei olyan nagyok voltak, mint a lótusz szirmai. Fejét kusza hajfürtök borították, testén rongyokat viselt. Amint Svāyambhuva Manu közelebb lépett hozzá, látta, hogy olyan piszkos, mint egy csiszolatlan drágakő.

3.21.48. vers: Amikor a bölcs látta, hogy az uralkodó látogatott el kunyhójába, s leborul előtte, áldással üdvözölte, s illő tisztelettel fogadta.

3.21.49. vers: A király fogadta a bölcs üdvözletét, majd szótlanul leült. Kardama visszaemlékezett az Úr utasításaira, s a következőképpen szólt a királyhoz, kedves szavaival örömet okozva neki:

3.21.50. vers: Ó, uram! Bizonyára az erényesek megvédelmezése és a démonok elpusztítása utazásod célja, hiszen Śrī Hari védelmező energiáját testesíted meg.

3.21.51. vers: Ha arra van szükség, magadra vállalod a napisten vagy a holdisten, Agni, a tűzisten, Indra, a mennyek ura, Vāyu, a szélisten, Yama, a büntetés istene, Dharma, a vallás istene és Varuṇa, a vizeken uralkodó istenség szerepét. Minden hódolatom neked, aki nem különbözöl az Úr Viṣṇutól!

3.21.52-54. vers: Ha nem szállnál győzedelmes, drágakövekkel kirakott hintódra, melynek puszta jelenléte rémülettel tölti el a bűnösöket, ha nem keltenél félelmetes hangokat íjad megpendítésével, s ha nem járnád a világot, mint a ragyogó nap, hatalmas hadsereget vezetve, melynek dübörgő lépteitől megremeg a föld, akkor a gonosztevők és a gazemberek áthágnák a varṇák és āśramák életét szabályozó erkölcsi törvényeket, melyeket Maga az Úr alkotott.

3.21.55. vers: Ha nem törődnél a világ helyzetével, az igazságtalanság virágozna, mert nem állna semmi azoknak az útjában, akik csak pénzre vágynak. Ezek a bűnösök támadásba lendülnének, s a világ elpusztulna.

3.21.56. vers: Mindezek ellenére, ó, hős király, megkérdezem: Mi jöveteled célja? Bármi legyen is akaratod, fenntartás nélkül teljesíteni fogom.