HU/SB 3.26: Az anyagi természet alapelvei
3.26.1. vers: Az Istenség Személyisége, Kapila így folytatta: Kedves anyám! Most beszélek neked az Abszolút Igazság különféle kategóriáiról, melyeket ismerve bárki megszabadulhat az anyagi természet kötőerőinek befolyásától.
3.26.2. vers: A tudás az önmegvalósítás végső tökéletessége. Elmagyarázom neked azt a tudományt, amely elvágja az anyagi világhoz fűződő ragaszkodás csomóit.
3.26.3. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége a Legfelsőbb Lélek, akinek nincsen kezdete. Transzcendentális a természet anyagi kötőerőihez képest, s az anyagi világ létezése fölött áll. Mindenhol érzékelhető, mert önragyogó, s önragyogó sugárzásával fenntartja az egész teremtést.
3.26.4. vers: Kedvteléseként, ugyanaz az Istenség Legfelsőbb Személyisége — a legnagyobb a hatalmasok között — elfogadta a finom anyagi energiát, amely a természet három kötőerejével van felruházva, s Viṣṇuval áll kapcsolatban.
3.26.5. vers: Az anyagi természet, melyet a három kötőerő tesz változatossá, megteremti az élőlények formáit, az élőlényeket pedig ennek láttán megtéveszti az illuzórikus energia tudást befedő hatása.
3.26.6. vers: Feledékenysége miatt a transzcendentális élőlény az anyagi energia befolyását fogadja el, mint tettei mezejét, s így cselekvésre késztetve a tetteket tévesen sajátjának tekinti.
3.26.7. vers: Az anyagi tudat az élőlény feltételekhez kötött életének oka, melynek során az anyagi energia feltételeket kényszerít rá. Noha a szellemi lélek nem cselekszik, s transzcendentális a tettekhez képest, a feltételekhez kötött élet ekképpen hat rá.
3.26.8. vers: A feltételekhez kötött lélek anyagi testének, érzékeinek, valamint az érzékek uralkodó istenségeinek, a félisteneknek, az anyagi természet az oka. A bölcsek megértik ezt. A természetéből eredően transzcendentális lélek boldogság- és szenvedésérzetét maga a szellemi lélek okozza.
3.26.9. vers: Devahūti így szólt: Ó, Istenség Legfelsőbb Személyisége! Kegyesen beszélj a Legfelsőbb Személy és energiái jellemzőiről, mert e kettő az oka a megnyilvánult és a megnyilvánulatlan teremtésnek!
3.26.10. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: A három kötőerő megnyilvánulatlan, örök kombinációja a megnyilvánult állapot oka, s pradhānának nevezik. A lét megnyilvánult állapotában prakṛtinek hívják.
3.26.11. vers: Az elemek összessége, vagyis az öt durva elem, az öt finom elem, a négy belső érzék, az öt tudásszerző érzék és az öt külső, cselekvő szerv pradhānaként ismeretes.
3.26.12. vers: Öt durva elem van, a föld, a tűz, a víz, a levegő és az éter, s öt finom elem, az illat, az íz, a szín, az érintés és a hang.
3.26.13. vers: A tudásszerző érzékekből és a cselekvő szervekből tíz van: ezek a hallás, az ízlelés, a tapintás, a látás, a szaglás; a beszélőszerv, a munkavégzés szerve, a járás, a nemzés és az ürítés szervei.
3.26.14. vers: A belső, finom érzékeknek négy formáját tapasztaljuk az elme, az intelligencia, az ego és a szennyezett tudat alakjában. Különbséget csak különféle funkcióik alapján tehetünk közöttük, mivel mindannyian különböző jellemzőket képviselnek.
3.26.15. vers: Mindezeket tulajdonságokat öltött Brahmannak tekintik. A vegyítő elem, amelyet idő néven ismernek, a huszonötödik elemnek számít.
3.26.16. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének befolyását az időtényezőben lehet érzékelni, amely az anyagi természettel kapcsolatba került, megtévesztett lélek hamis egójának köszönhetően halálfélelmet okoz.
3.26.17. vers: Kedves anyám, ó, Svāyambhuva Manu leánya! Ahogy elmondtam, az időtényező az Istenség Legfelsőbb Személyisége, akitől a teremtés származik a semleges, megnyilvánulatlan természet működésbe lendítésének eredményeképpen.
3.26.18. vers: Energiáinak megnyilvánításával, az Istenség Legfelsőbb Személyisége rendezi el e különféle elemeket, belül maradva, mint Felsőlélek, s kívül létezve, mint idő.
3.26.19. vers: Miután az Istenség Legfelsőbb Személyisége megtermékenyíti az anyagi természetet belső energiájával, az anyagi természet világra hozza a kozmikus intelligencia teljességét, melyet Hiraṇmayának neveznek. Ez akkor megy végbe az anyagi természetben, amikor a feltételekhez kötött lelkek sorsa működésre készteti őt.
3.26.20. vers: Így a sokféleség megnyilvánulása után a ragyogó mahat-tattva, amely magában foglalja valamennyi univerzumot, amely minden kozmikus megnyilvánulás gyökere, s amely nem pusztul el a megsemmisüléskor, elnyeli a sötétséget, ami a megsemmisüléskor a ragyogást eltakarja.
3.26.21. vers: A jóság kötőereje, ami az Istenség Személyisége megértésének tiszta, józan állapota, s amit általában vāsudevának, tudatnak neveznek, megnyilvánul a mahat-tattvában.
3.26.22. vers: A mahat-tattva megnyilvánulása után ezek a vonások egyidejűleg jelennek meg. Ahogy a víz természetes állapotában, mielőtt kapcsolatba kerülne a földdel, tiszta, édes és nyugodt, úgy a tiszta tudat jellemzője is a teljes nyugodtság, tisztaság és zavartalanság.
3.26.23-24. vers: Az anyagi ego a mahat-tattvából sarjad, ami az Úr saját energiájából alakult ki. Az anyagi ego legfőképpen háromféle — jó, szenvedélyes és tudatlan — aktív energiával van felruházva. Ebből a háromféle anyagi egóból fejlődnek ki az elme, a felfogó érzékek, a cselekvő szervek és a durva elemek.
3.26.25. vers: A hármas ahaṅkāra — a durva elemek, az érzékek és az elme forrása — azonos ezekkel, mivel ahaṅkāra az okuk. Saṅkarṣaṇa néven ismeretes, aki közvetlenül az ezer fejű Úr Ananta.
3.26.26. vers: Ezt a hamis egót, mint a cselekvőt, mint eszközt, és mint okozatot jellemzik. Továbbá békésnek, aktívnak, illetve eltompultnak írják le, attól függően, hogyan befolyásolja a jóság, a szenvedély vagy a tudatlanság kötőereje.
3.26.27. vers: A jóság hamis egójából egy másik átalakulás származik. Ebből fejlődik ki az elme, melynek gondolatai és tükröződései vágyat ébresztenek.
3.26.28. vers: Az élőlény elméjét Aniruddha néven ismerik, aki nem más, mint az érzékek legfelsőbb ura. Kékesfekete teste az őszi lótuszvirághoz hasonlít. Ő az, akire a yogīk fokozatosan rátalálnak.
3.26.29. vers: Ó, erényes hölgy! A szenvedély minőségében lévő hamis ego átalakulásával megszületik az intelligencia. Az intelligencia szerepe az, hogy segít meghatározni a tárgyak természetét, amikor azok a látómezőbe kerülnek, és segít az érzékeknek.
3.26.30. vers: A kétséget, a téves felfogást, a helyes megértést, az emlékezőképességet és az alvást, melyeket különféle funkcióik határoznak meg, úgy ismerik, mint az intelligencia egyedi jellemzőit.
3.26.31. vers: A szenvedély minőségében gyökerező egoizmus kétféle érzéket hoz létre, a tudásszerző érzékeket és a cselekvő érzékeket. A cselekvő érzékek az élő energiától, a tudásszerző érzékek pedig az intelligenciától függnek.
3.26.32. vers: Amikor a tudatlanságban lévő egoizmust az Istenség Legfelsőbb Személyiségének nemi energiája működésre készteti, megnyilvánul a finom hang elem, a hangból pedig létrejön az éteri ég és a hallás érzéke.
3.26.33. vers: A tanult, valódi tudással rendelkező bölcsek meghatározása szerint a hang az, ami egy dolog fogalmát hordozza, jelzi a beszélő jelenlétét, aki nincs szemünk előtt, s az éter finom formáját alkotja.
3.26.34. vers: Az éteri elem működése és jellemzői abban figyelhetőek meg, hogy helyet biztosít az összes élőlény belső és külső létezésének, nevezetesen az életlevegő, az érzékek és az elme tevékenységei mezejének.
3.26.35. vers: Az éteri létből, ami a hangból jön létre, az idő ösztönzésére végbemegy a következő átalakulás, és így az érintés finom eleme, majd a levegő és az érintés érzéke válnak uralkodóvá.
3.26.36. vers: A lágyság és a keménység, a hideg és a forróság az érintés megkülönböztető sajátsága, amely a levegő finom formája.
3.26.37. vers: A levegő működése a mozgásban és a keveredésben mutatkozik meg, valamint abban, hogy lehetővé teszi a hang és a többi érzékfelfogás tárgyainak megközelítését, s biztosítja minden más érzék megfelelő működését.
3.26.38. vers: A levegő és a tapintásérzékelés kölcsönhatása révén, az ember különféle formákra tesz szert sorsának megfelelően. E formák kialakulása során létrejön a tűz, a szem pedig különféle színes formákat lát.
3.26.39. vers: Kedves anyám! A forma jellemzőit a dimenzió, a minőség és az egyéni jelleg által érthetjük meg. A tűz formáját ragyogása révén látjuk.
3.26.40. vers: A tüzet a fénye, valamint főző, emésztő, hideget elpusztító, párologtató, éhséget, szomjúságot, evést és ivást előidéző képessége alapján érzékeljük.
3.26.41. vers: A tűz és a látásérzékelés kölcsönhatása révén, egy felsőbbrendű elrendezés következtében, létrejön az íz finom eleme. Az ízből létrejön a víz, és megnyilvánul a nyelv is, ami az ízt érzékeli.
3.26.42. vers: Bár az íz eredetileg egy, sokfélévé válik – fanyar, édes, keserű, csípős, savanyú és sós lesz – annak köszönhetően, hogy kapcsolatba kerül más anyagokkal.
3.26.43. vers: A víz jellemzői a következőképpen nyilvánulnak meg: benedvesít más anyagokat, kicsapódást idéz elő különféle keverékekben, elégedettséget okoz, fenntartja az életet, meglágyít dolgokat, elűzi a meleget, szüntelenül áramlik a tavakba, s a szomjúságot csillapítva felfrissít.
3.26.44. vers: Annak következtében, hogy a víz kölcsönhatásba lép az íz érzékelésével, egy felsőbbrendű elrendezésnek köszönhetően létrejön az illat finom eleme. Aztán megnyilvánul a föld és a szaglóérzék, ami által a föld illatát tapasztalhatjuk számtalan módon.
3.26.45. vers: Bár az illat egy, többé válik — kevertté, kellemetlenné, kellemessé, gyengévé, erőssé, savanyúvá és így tovább —, aszerint, hogy milyen arányban vannak jelen a társuló anyagok.
3.26.46. vers: A föld funkcióinak jellemzőit a Legfelsőbb Brahman megformálásával érzékelhetjük, lakhelyek építése, vizeskorsók elkészítése stb. által. Más szóval a föld minden elem fennmaradásának a helye.
3.26.47. vers: Azt az érzéket, amelynek érzéktárgya a hang, hallóérzéknek, azt pedig, melynek érzéktárgya az érintés, tapintóérzéknek nevezik.
3.26.48. vers: Az érzék, amelynek érzéktárgya a forma, megkülönböztető jellemzője a tűz, nem más, mint a látóérzék. Az érzéket, amelynek az érzéktárgya az íz, megkülönböztető jellemzője a víz, úgy ismerik, mint ízlelőérzéket. Végül pedig azt az érzéket, amelynek érzéktárgya az illat, megkülönböztető jellemzője a föld, szaglóérzéknek nevezik.
3.26.49. vers: Mivel az ok létezik annak hatásában is, ezért az ok jellemzőit megfigyelhetjük a hatásban is. Ezért van az, hogy egyedül a földben van jelen valamennyi elem sajátossága.
3.26.50. vers: Amikor ezek az elemek vegyítetlen állapotban voltak, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, a teremtés eredete az idővel, a tettel és az anyagi természet kötőerőinek jellemzőivel behatolt az univerzumba a hét részből álló teljes anyagi energiával.
3.26.51. vers: Ebből a hét elvből, amelyeket az Úr jelenléte cselekvésre serkentett és egyesített, egy intelligenciával nem rendelkező tojás jött létre, amelyből megjelent az ünnepelt Kozmikus Lény.
3.26.52. vers: Ezt a kozmikus tojást, a tojásformát öltött univerzumot az anyagi energia megnyilvánulásának nevezik. Ennek víz, levegő, tűz, éter, ego és mahat-tattva rétegei fokozatosan vastagodnak. Mindegyik tízszer vastagabb az előzőnél, s a külső réteget a pradhāna fedi. Ebben a tojásban van az Úr Hari kozmikus formája, akinek a tizennégy bolygórendszer testének részét alkotja.
3.26.53. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, a virāṭ-puruṣa elhelyezkedett ebben az arany tojásban, amely a vízen lebegett, és számtalan részre osztotta azt.
3.26.54. vers: Először egy száj jelent meg Benne, majd létrejött a beszéd szerve, s azzal együtt a tűz istene, az istenség, aki e szerv fölött uralkodik. Aztán megjelent két orr nyílás, bennük a szaglóérzékkel, valamint a prāṇa, az életlevegő.
3.26.55. vers: A szaglóérzék létrejöttekor megjelent a szélisten, aki e fölött az érzék fölött uralkodik. Ezek után egy szempár jelent meg a kozmikus formában, bennük a látás érzékével. Amikor ez az érzék felébredt, megnyilvánult a napisten, aki fölötte uralkodik. Ezután megjelent Benne egy pár fül, s azokban a hallóérzék. Amikor az létrejött, megjelentek a Dig-devatāk, azok az istenségek, akik az irányok felett uralkodnak.
3.26.56. vers: Akkor az Úr kozmikus formája, a virāṭ-puruṣa megnyilvánította a bőrét, ezek után pedig megjelent a haj, a bajusz és a szakáll. Ezek után megnyilvánult az összes gyógynövény és gyógyszer, majd megjelentek a virāṭ-puruṣa nemi szervei is.
3.26.57. vers: Ezek után megjelent a sperma (a nemzőképesség) és az istenség, aki a vizek felett uralkodik. Aztán megjelent egy végbélnyílás és az ürítőszervek, majd a halál istensége, akitől az egész univerzum retteg.
3.26.58. vers: Ezek után az Úr kozmikus formájának két keze nyilvánult meg, és velük együtt a képesség arra, hogy megragadjon, illetve eldobjon dolgokat, majd ezután megjelent az Úr Indra. Ezt követően a lábak nyilvánultak meg, s velük együtt a mozgás folyamata, és utána megjelent az Úr Viṣṇu.
3.26.59. vers: Megnyilvánultak a kozmikus test erei, majd a vörös vértestek, azaz a vér. Utánuk következtek a folyók (az erek felett uralkodó istenségek), aztán pedig egy gyomor.
3.26.60. vers: Aztán felébredt az éhség és a szomjúság érzése, s megnyilvánultak az óceánok. Aztán megnyilvánult egy szív, a szív létrejöttekor pedig az elme.
3.26.61. vers: Az elme után megjelent a hold. Következőként az intelligencia jelent meg, majd az Úr Brahmā. Aztán megjelent a hamis ego, majd az Úr Śiva. Az Úr Śiva után pedig a tudat és a tudat felett uralkodó istenség.
3.26.62. vers: Amikor a félistenek és a különféle érzékek uralkodó istenségei így megnyilvánultak, fel akarták ébreszteni megjelenésük eredetét. Ám mivel nem jártak sikerrel, egymás után újra behatoltak a virāṭ-puruṣa testébe, hogy felébresszék Őt.
3.26.63. vers: A tűz istene behatolt a virāṭ-puruṣa szájába a beszéd szervével, de nem tudta Őt felébreszteni. Akkor a szélisten hatolt be orrlyukaiba a szaglóérzékkel, de a virāṭ-puruṣa még ekkor sem kelt fel.
3.26.64. vers: A napisten behatolt a virāṭ-puruṣa szemébe a látás érzékével, de a virāṭ-puruṣa még mindig nem ébredt fel. Az irányok uralkodó istenségei szintén behatoltak a fülébe a hallás érzékével, Ő azonban nem kelt fel.
3.26.65. vers: A bőr, a gyógynövények és a fűszernövények uralkodó istenségei behatoltak a virāṭ-puruṣa bőrébe a szőrszálakkal együtt, de a Kozmikus Lény továbbra sem ébredt fel. A víz felett uralkodó istenség behatolt a nemzőszervébe a nemzőképességgel, azonban a virāṭ-puruṣa továbbra sem kelt fel.
3.26.66. vers: A halál istene behatolt végbélnyílásába az ürítőszervvel, de a virāṭ-puruṣát nem tudta cselekvésre késztetni. Indra isten behatolt a kezekbe azzal a képességgel, amivel meg tudnak ragadni és el tudnak dobni dolgokat, de a virāṭ-puruṣa még ekkor sem kelt fel.
3.26.67. vers: Az Úr Viṣṇu behatolt lábába a helyváltoztatás képességével, de a virāṭ-puruṣa nem állt fel még ekkor sem. A folyók behatoltak vérereibe a vérrel és a keringőképességgel, de a Kozmikus Lényt nem tudták tettre késztetni.
3.26.68. vers: Az óceán behatolt a hasába a szomjúsággal és az éhséggel, de a Kozmikus Lény nem kelt fel. A holdisten behatolt szívébe az elmével, a Kozmikus Lény azonban nem ébredt fel.
3.26.69. vers: Brahmā is belépett a szívébe az intelligenciával, de a Kozmikus Lényt nem lehetett rávenni arra, hogy felébredjen. Az Úr Rudra szintén belépett szívébe az egóval, de a Kozmikus Lény még most sem mozdult.
3.26.70. vers: Abban a pillanatban azonban, amikor a belső irányító, a tudat felett uralkodó istenség belépett a szívbe az értelemmel, a Kozmikus Lény felkelt az okozati vízről.
3.26.71. vers: Amikor egy ember alszik, egyetlen anyagi kincse — vagyis sem az életenergia, sem a tudásszerző érzékek, sem a cselekvő érzékek, sem az elme, sem az intelligencia — nem képes felébreszteni őt. Csak akkor ébred föl, ha a Felsőlélek segít neki.
3.26.72. vers: Ezért az embernek odaadással, lemondással és a lelki tudásban elért fejlődéssel, melyre a figyelmes odaadó szolgálat következtében tett szert, ezen a Felsőlelken kell meditálnia, ahogyan jelen van ebben a testben, noha ugyanakkor különálló tőle.