HU/SB 4.24: Az Úr Siva dala
4.24.1. vers: Maitreya, a nagy bölcs így folytatta: Vijitāśva, Pṛthu Mahārāja legidősebb fia lett az uralkodó, aki ugyanolyan híres volt, mint az apja. Öccseit nagyon szerette, ezért megbízta őket a világ különböző területeinek kormányzásával.
4.24.2. vers: Vijitāśva Mahārāja a világ keleti részét Haryakṣa nevű öccsének, a déli részt Dhūmrakeśának, a nyugati részt Vṛkának adta, az északi területeket pedig Draviṇának ajánlotta fel.
4.24.3. vers: Egyszer rég Vijitāśva Mahārāja örömet okozott a mennyek királyának, Indrának, és ezért az Antardhāna címet kapta tőle. Felesége, akit Śikhaṇḍinīnek hívtak, három kiváló fiat adott neki.
4.24.4. vers: Antardhāna Mahārāja három fiát Pāvakának, Pavamānának és Śucinak hívták. Korábban mindhárman a tűz félistenei voltak, azonban Vasiṣṭha, a nagy bölcs megátkozta őket, s így Antardhāna Mahārāja fiaiként születtek meg. Emiatt épp olyan hatalmasak voltak, mint a tűzistenek, s a misztikus yogaképesség végcélját elérve újra a tűz félistenei lettek.
4.24.5. vers: Antardhāna Mahārājának volt egy másik felesége is, Nabhasvatī, akitől nagy örömére szintén fia született, Havirdhāna. Antardhāna Mahārāja rendkívül nagylelkű volt, s nem ölte meg Indra félistent, amikor az ellopta apja lovát az áldozat idején.
4.24.6. vers: Amikor Antardhānának, a legfelsőbb királyi hatalomnak adót kellett szednie, meg kellett büntetnie alattvalóit, vagy szigorú bírságot kellett kivetnie rájuk, nem szívesen tette. Visszavonult hát e kötelességek végzésétől, és különféle áldozatokat végzett.
4.24.7. vers: Antardhāna Mahārāja önmegvalósított lélek volt, s így annak ellenére, hogy áldozatokat mutatott be, nagyon okosan odaadó szolgálatot végzett az Úrnak, aki eloszlatja bhaktái minden félelmét. Így imádta a Legfelsőbb Urat, s ezért eksztázisba merülve könnyedén eljutott az Úr bolygójára.
4.24.8. vers: Havirdhānának, Antardhāna Mahārāja fiának volt egy felesége, Havirdhānī, aki hat fiút hozott a világra, akiket Barhiṣatnak, Gayának, Śuklának, Kṛṣṇának, Satyának és Jitavratának hívtak.
4.24.9. vers: Maitreya, a nagy bölcs így folytatta: Kedves Vidurám! Havirdhāna nagy hatalmú fia, Barhiṣat rendkívül jól értett a különböző gyümölcsöző áldozatok bemutatásához és a misztikus yoga gyakorlataihoz. Kitűnő képességei miatt prajāpatiként vált ismertté.
4.24.10. vers: Barhiṣat Mahārāja szerte a világon számtalan áldozatot bemutatott. Kuśa füvet szórt a földre, oly módon, hogy a fűszálak hegye kelet felé nézzen.
4.24.11. vers: Barhiṣat Mahārājának — akit a továbbiakban Prācinabarhinak nevezünk — a legfőbb félisten, az Úr Brahmā azt parancsolta, hogy vegye feleségül az óceán leányát, Śatadrutit. A leány maga volt a tökéletes szépség, s még nagyon fiatal volt. Illendő öltözet díszítette, s amikor az esküvői arénába érkezett s körbejárta, a tűzisten, Agni olyannyira vonzódni kezdett hozzá, hogy vágyni kezdett a társaságára, épp úgy, ahogy korábban Śukīval vágyott az élvezetre.
4.24.12. vers: Az esküvő idején a démonokat, Gandharvaloka lakóit, a nagy bölcseket, Siddhaloka, a földi bolygók és Nāgaloka lakóit mind elbűvölte Śatadruti bokacsengettyűinek csilingelése, noha mindannyian kiváló személyiségek voltak.
4.24.13. vers: Prācīnabarhi király tíz gyermeket nemzett Śatadrutinak. Mindegyikük egyformán vallásos volt, s Pracetāknak nevezték őket.
4.24.14. vers: Amikor apjuk úgy rendelkezett, hogy a Pracetāknak meg kell nősülniük és gyermekeket kell nemzeniük, mindannyian az óceán mélyére merültek, ahol tízezer évig lemondásokat és vezekléseket végeztek. Így imádták minden lemondás Urát, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét.
4.24.15. vers: Amikor Prācīnabarhi fiai elhagyták otthonukat, hogy lemondásokat végezzenek, találkoztak az Úr Śivával, aki nagyon kegyesen az Abszolút Igazságra tanította őket. Prācīnabarhi fiai nagy gonddal és figyelemmel meditáltak szavain, ismételték és imádták őket.
4.24.16. vers: Vidura így kérdezte Maitreyát: Kedves brāhmaṇám, miért találkoztak a Pracetāk útközben az Úr Śivával? Kérlek, mondd el, hogyan történt a találkozás, hogyan tették az Úr Śivát oly elégedetté, és miképp tanította őket! Az ilyen beszélgetések minden bizonnyal nagyon fontosak, ezért arra kérlek, légy kegyes hozzám, s mondd el nekem ezeket!
4.24.17. vers: Vidura, a nagy bölcs így folytatta: Ó, legkiválóbb brāhmaṇa! Egy anyagi testbe zárt élőlénynek nagyon nehéz személyes kapcsolatba kerülnie az Úr Śivával. Még a minden anyagi ragaszkodástól mentes nagy szentek sem találkozhatnak vele, noha örökös meditációba mélyedve próbálják elnyerni személyes társaságát.
4.24.18. vers: Az Úr Śiva, a leghatalmasabb félisten, aki fölött egyedül az Úr Viṣṇu áll, önellátó. Noha semmi sincs, amire vágyakozna az anyagi világban, az anyagi világban élők érdekében mindenfelé szorgosan tevékenykedik veszélyes energiái, köztük Kālī és Durgā istennők kíséretében.
4.24.19. vers: A nagy bölcs, Maitreya így folytatta: Drága Vidurám! Jámbor természetüknek köszönhetően Prācīnabarhi fiai mind nagyon komolyan, szívükből elfogadták, amit apjuk mondott, és szavait a fejükre helyezve nyugat felé indultak, hogy teljesítsék parancsát.
4.24.20. vers: Útjuk során a Pracetāk egyszer egy tavat pillantottak meg, ami csaknem olyan hatalmasnak tűnt, mint az óceán. Vize oly nyugodt és csöndes volt, mint egy nagy lélek elméje, lakói, a vízi élőlények pedig végtelenül békésnek és boldognak látszottak e tó védelmét élvezve.
4.24.21. vers: A hatalmas tóban számtalan lótuszvirág nyílt. Némelyik kék volt, némelyik piros. Volt, amelyik éjszaka bontott szirmot, volt, amelyik nappal, s némelyik este, mint az indīvara lótuszvirág. Az egész tavat betöltötték, olyannyira, hogy a tó egy hatalmas virágbányának látszott. Ennek köszönhetően a parton hattyúk, darvak, cakravākák, kāraṇḍavák és más szépséges vízimadarak álldogáltak.
4.24.22. vers: A tó partján mindenhol a legváltozatosabb fák és cserjék nőttek, melyeket őrült méhek döngicsélték körül. A méhek kedves zümmögése felvidította a fákat, a levegőben pedig sáfránypor szállt, ami azelőtt a lótuszvirágok mélyén rejtőzött. Mindez együttesen olyan légkört teremtett, mintha vidám ünnep zajlana.
4.24.23. vers: A király fiai nagyon elámultak, amikor hirtelen dobok és üstdobok szólaltak meg, és ritmusos, fülbemászó zene csendült fel.
4.24.24-25. vers: A Pracetāk olyan szerencsések voltak, hogy láthatták az Úr Śivát, a félistenek vezérét, amint társaival kiemelkedik a vízből. Teste úgy ragyogott, mint az olvadt arany, torka kék volt, és három szemével nagyon kegyesen nézett híveire. Számtalan zenész kísérte, akik mind őt dicsőítették. Amint a Pracetāk megpillantották, nagy ámulatukban azonnal hódolatukat ajánlották neki, s lótuszlábához borultak.
4.24.26. vers: Az Úr Śiva nagyon elégedett volt a Pracetākkal, mert ő a jámbor és udvarias emberek védelmezője. A hercegek nagy örömet okoztak neki, ezért a következőképpen szólt hozzájuk.
4.24.27. vers: Az Úr Śiva így szólt: Tudom, hogy mindannyian Prācīnabarhi király fiai vagytok. Minden jó szerencsét kívánok nektek! Azt is tudom, mire készültök, ezért megjelentem előttetek, hogy kegyemben részesítselek benneteket.
4.24.28. vers: Az Úr Śiva így folytatta: Bárki, aki meghódolt az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, Kṛṣṇának, aki mindennek az irányítója — az anyagi természetnek éppúgy, mint az élőlénynek —, az valóban nagyon kedves nekem.
4.24.29. vers: Aki a kötelességét száz életen keresztül megfelelően végzi, az alkalmassá válik arra, hogy betöltse Brahmā hivatalát, és ha tovább fejlődik, megközelítheti az Úr Śivát. Aki vegyítetlen odaadó szolgálattal közvetlenül meghódolt az Úr Kṛṣṇának, Viṣṇunak, az azonnal a lelki bolygókra kerül. Az Úr Śiva és a többi félisten az anyagi világ pusztulása után jutnak el ezekre a bolygókra.
4.24.30. vers: Mindannyian az Úr bhaktái vagytok, ezért tisztában vagyok vele, hogy ugyanolyan tiszteletre méltóak vagytok, mint Maga az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Tudom, hogy a bhakták is tisztelnek engem és kedves vagyok nekik, ezért senki sem lehet olyan kedves a bhakták számára, mint én.
4.24.31. vers: Most elmondok egy mantrát, amely nemcsak transzcendentális, tiszta és áldásos, hanem a legjobb ima is azok számára, akik el akarják érni az élet végső célját. Kérlek, hallgassatok nagy figyelemmel, amikor ezt a mantrát éneklem!
4.24.32. vers: Maitreya, a nagy szent így szólt: Indokolatlan kegyéből a magasztos személyiség, az Úr Śiva, az Úr Nārāyaṇa nagy bhaktája folytatta szavait a király fiaihoz, akik összetett kézzel álltak.
4.24.33. vers: Az Úr Śiva ezzel az imával fordult az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez: Ó, Istenség Legfelsőbb Személyisége, minden dicsőséget Neked! Te vagy a legkiválóbb minden önmegvalósított lélek közül. Mindig szerencsét hozol az önmegvalósítottakra, ezért azt kívánom, hogy hozz szerencsét rám is. Tökéletes utasításaid miatt imádandó vagy, s Te vagy a Felsőlélek, ezért tiszteletteljes hódolatomat ajánlom Neked, a legfelsőbb élőlénynek!
4.24.34. vers: Uram! Köldöködből egy lótuszvirág hajt ki, ezért Te vagy a teremtés eredete. Te vagy az érzékek és az érzéktárgyak legfelsőbb irányítója, és Te vagy a mindent átható Vāsudeva is. Végtelenül békés vagy, s önmagában ragyogó léted miatt a hatféle átalakulás nem zavarhat meg.
4.24.35. vers: Kedves Uram! Te vagy a finom anyagi összetevők eredete, minden összekapcsolódás és minden felbomlás ura, a Saṅkarṣana nevű uralkodó Istenség. Te vagy minden intelligencia ura, aki nem más, mint Pradyumna uralkodó Istenség. Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom hát Neked!
4.24.36. vers: Uram! A legfelsőbb irányító Istenségként, Aniruddhaként Te vagy az érzékek és az elme ura, ezért újra és újra hódolatomat ajánlom Neked! Anantának és Saṅkarṣaṇának is ismernek, mert a szádból áradó lángoló tűzzel képes vagy az egész teremtést elpusztítani.
4.24.37. vers: Uram, ó, Aniruddha! Te vagy az a hatalom, akinek szavára megnyílnak a felsőbb bolygórendszerek és a felszabadulás kapui. Mindig az élőlény tiszta szívében lakozol, ezért hódolatomat ajánlom Neked. Tiéd a férfiak magja, mely olyan, akár az arany, s így a tűz formájában segíted a cātur-hotrával kezdődő védikus áldozatokat. Hódolatomat ajánlom neked!
4.24.38. vers: Uram! Te gondoskodsz a Pitṛlokákról és valamennyi félistenről. Te vagy a Hold uralkodó istensége, és Te vagy a három Véda ura. Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom Neked, mert Te vagy minden élőlény elégedettségének eredeti forrása.
4.24.39. vers: Drága Uram! Te vagy a hatalmas kozmikus forma, amely tartalmazza minden élőlény egyéni testét. Te vagy a három világ fenntartója, és így Te gondoskodsz az elméről, az érzékekről, a testről és a bennük keringő életlevegőről is. Tiszteletteljes hódolatom ajánlom hát Neked!
4.24.40. vers: Kedves Uram! Transzcendentális vibrációdat kiterjesztve megnyilvánítod minden dolog valódi értelmét. Te vagy a mindent átható éter kívül és belül, és Te vagy az ebben az anyagi világban és az azon túl végrehajtott jámbor cselekedetek végső célja. Ezért újra és újra tiszteletteljes hódolatom ajánlom Neked!
4.24.41. vers: Drága Uram! Te ügyelsz a jámbor cselekedetek eredményeire, Te vagy a hajlandóság, az idegenkedés és az ezekből következő cselekedetek. Te vagy a nyomorúságos életkörülmények oka, melyet a vallástalanság okoz, ezért Te vagy a halál is. Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom Neked!
4.24.42. vers: Drága Uram! Te vagy az áldást adók közül a legkiválóbb, Te vagy a legidősebb lény, s a legfelsőbb élvező minden élvező közül. Te vagy a világ minden metafizikai filozófiájának mestere, mert Te vagy minden ok legfelsőbb oka, az Úr Kṛṣṇa. Te vagy a leghatalmasabb minden vallásos elv közül, Te vagy a legfelsőbb elme, akinek agyát sohasem korlátozza semmilyen körülmény. Újra és újra hódolatomat ajánlom Neked!
4.24.43. vers: Drága Uram! Te vagy a cselekvőnek, az érzéki cselekedeteknek és ezek eredményeinek [a karmának] a legfelsőbb irányítója, ezért Te irányítod a testet, az elmét és az érzékeket. Te vagy az egoizmus legfelsőbb ura is, akit Rudraként ismernek, Te vagy a tudás, valamint a Védák elvei szerint végrehajtott tettek forrása.
4.24.44. vers: Drága Uram! Ugyanabban az alakodban szeretnélek látni, amelyet legkedvesebb bhaktáid imádnak. Számtalan más alakod is létezik, ám én azt szeretném látni, amit különösképp kedvelnek a bhakták. Kérlek, légy kegyes hozzám, és mutasd meg azt a formád, melyet ők imádnak, mert egyedül ez adhat tökéletes elégedettséget az érzékeknek!
4.24.45-46. vers: Az Úr szépsége az esős évszak sötét felhőjére emlékeztet. Ahogy az eső csillog, úgy csillognak az Ő testi vonásai is, és Ő minden szépség tárháza. Négy karja van, arca pedig a lótusz szirmaira emlékeztető szemeivel, csodálatos, ívelt orrával, elmét vonzó mosolyával, gyönyörű homlokával és ugyanilyen gyönyörű, felékesített fülével maga a tökéletes szépség.
4.24.47-48. vers: Nyílt, kegyes mosolya és a szeme sarkából a bhaktáira vetett pillantása végtelenül csodálatossá teszik. Hullámos fekete haja van, és ruhái, melyek lobognak a szélben, olyanok, akár a lótuszvirágból kirepülő sáfránypor. Csillogó fülbevalója, ragyogó sisakja, karkötői, virágfüzére, bokacsengettyűi, öve és testének többi ékessége a kagylókürttel, a koronggal, a buzogánnyal és a lótuszvirággal együtt megsokszorozzák a mellén viselt Kaustubha gyöngy természetes szépségét.
4.24.49. vers: Az Úr vállai olyanok, akár az oroszláné, s örökké csillogó virágfüzérek, nyakláncok és vállpántok díszítik. Mellettük a Kaustubhamaṇi gyöngy is végtelenül szép, az Úr sötét mellét díszítő vonalakkal együtt, amelyeket Śrīvatsának neveznek, s melyek a szerencse istennőjének a jelei. Ragyogásuk túlszárnyalja az aranyvizsgáló kő arany barázdáinak szépségét is, s magánál az aranyvizsgáló kőnél is szépségesebb.
4.24.50. vers: Az Úr hasát három redő teszi széppé. Hasa kerek, s a banyanfa levelére emlékeztet, amikor pedig ki- és belélegzik, e redők rendkívül csodálatosan mozognak. Az Úr köldökének tekervényei olyan mélyek, hogy úgy tűnik, az egész univerzum belőle hajtott ki, és ismét vissza akar térni.
4.24.51. vers: Az Úr derekának alsó része sötét színű, és sárga ruhát, valamint egy arany hímzéssel díszített övet visel rajta. Szimmetrikus lótuszlába, lábikrája, combja és lábának minden ízülete különlegesen szép. Egész teste sudár és jó felépítésű.
4.24.52. vers: Drága Uram! Két lótuszlábad annyira szép, hogy az őszi lótuszvirág két nyíló szirmához hasonlít, s még körmei is olyan erős fényt árasztanak, hogy nyomban eloszlatnak minden sötétséget a feltételekhez kötött lélek szívében. Drága Uram! Kérlek, mutasd meg nekem azt az alakodat, amely minden sötétséget elűz a bhakta szívéből! Ó, Uram! Te vagy mindenki legfelsőbb lelki tanítómestere, ezért mint lelki tanítómester, megvilágosodást adhatsz minden feltételekhez kötött léleknek, akit a tudatlanság sötétsége borít.
4.24.53. vers: Drága Uram! Akik szeretnék megtisztítani a létüket, azoknak mindig lótuszlábadon kell meditálniuk, amelyről beszéltem. Akik komolyan veszik és teljesítik kötelességeiket, s meg akarnak szabadulni a félelemtől, azoknak hozzá kell látniuk a bhakti-yoga e folyamatához.
4.24.54. vers: Drága Uram! A mennyei birodalom királya is arra vágyik, hogy elérje az élet végső célját — az odaadó szolgálatot. Éppen így Te vagy a végső célja azoknak is, akik Veled azonosítják magukat [ahaṁ brahmāsmi], nekik azonban nagyon nehéz elérniük Téged, míg egy bhakta nagyon könnyedén eljuthat Hozzád.
4.24.55. vers: Drága Uram! A tiszta odaadó szolgálatot még a felszabadult lelkeknek is nehéz végezniük, de Téged csakis az odaadó szolgálat tehet elégedetté. Ki az, aki az önmegvalósítás más folyamatához fordulna, ha valóban komoly szándékában, hogy elérje az élet tökéletességét?
4.24.56. vers: Ő, a legyőzhetetlen idő pusztán szemöldökét felemelve képes azonnal elpusztítani az egész univerzumot. A félelmetes idő azonban nem férkőzhet annak a bhaktának a közelébe, aki teljes menedéket keresett lótuszlábadnál.
4.24.57. vers: Ha valaki véletlenül akár csak a pillanat tört részéig egy bhakta társaságát élvezheti, többé nem fogják csábítani a karma vagy a jñāna eredményei. Hogyan érdekelnék hát a félistenek áldásai, akik mind engedelmeskedni kényszerülnek a halál törvényeinek?
4.24.58. vers: Drága Uram! Lótuszlábad minden áldás oka s a bűn minden szennyének elpusztítója. Ezért könyörgöm Hozzád, Uram, hogy áldj meg bhaktáid társaságával, akik lótuszlábadat imádva teljesen megtisztultak, s akik oly kegyesek a feltételekhez kötött lelkekhez! Úgy érzem, az lesz igazi áldásod, ha megengeded, hogy az ő társaságukba kerüljek.
4.24.59. vers: Azt a bhaktát, akinek az odaadó szolgálat teljesen megtisztította a szívét, s aki Bhaktidevī kegyeit élvezi, nem zavarja meg a külső energia, amely olyan, mint egy sötét kút. Megtisztulván minden anyagi szennytől nagy boldogságban megértheti neved, dicsőséged, formád, cselekedeteid és minden mást.
4.24.60. vers: Drága Uram! A személytelen Brahman mindenhová kiterjed, mint a napfény vagy az éter. Ez a személytelen Brahman, amely áthatja az egész univerzumot, s amelyben az egész univerzum megnyilvánul, Te vagy.
4.24.61. vers: Drága Uram! Sokféle energiád van, melyek sokféle formában nyilvánulnak meg. Ezekkel az energiáiddal teremtetted ezt a kozmikus megnyilvánulást is, és végül ezekkel semmisíted meg, annak ellenére, hogy fenntartod, mintha állandó lenne. Noha Téged sohasem zavarnak meg az efféle változások és átalakulások, az élőlények megzavarodnak tőlük, s így a kozmikus megnyilvánulást Tőled különbözőnek vagy különállónak hiszik. Uram! Te mindig független vagy, s én tisztán látom ezt a tényt.
4.24.62. vers: Drága Uram! Kozmikus formád az öt elemből, az érzékekből, az elméből, az intelligenciából, a hamis (anyagi) egóból és a Paramātmāból, részleges kiterjedésedből áll, aki mindennek az irányítója. Azok a yogīk, akik nem bhakták — vagyis a karma-yogīk és a jñāna-yogīk —, saját helyzetükben, saját cselekedeteikkel imádnak Téged. A Védák és a Védákat kiegészítő śāstrák egyaránt leírják, sőt mindenhol az áll, hogy egyedül Te vagy imádandó. Ez a Védák szakavatott magyarázata.
4.24.63. vers: Drága Uram! Te vagy az egyetlen Legfelsőbb Személy, minden ok oka. Az anyagi világ teremtése előtt anyagi energiád szunnyadó állapotban marad. Amikor anyagi energiád mozgásba lendül, a három kötőerő — a jóság, a szenvedély és a tudatlanság — működésbe lép, s ennek eredményeképpen megnyilvánul a teljes anyagi energia: az egoizmus, az éter, a levegő, a tűz, a víz, a föld és minden más félisten és szent. Így jön létre az anyagi világ.
4.24.64. vers: Drága Uram! Saját energiáiddal teremtesz, majd négyféle formában belépsz a teremtésbe. Az élőlények szívében lakozol, ezért ismered őket, és tudod, hogyan élvezik az érzékkielégítést. Az anyagi teremtés állítólagos boldogsága éppen olyan élvezetet okoz, mint a méheknek a méz, amit összegyűjtöttek a lépben.
4.24.65. vers: Drága Uram! Abszolút hatalmadat nem lehet közvetlenül észlelni, de a világ működésének láttán sejthetjük, hogy idővel minden elpusztul. Az idő befolyása nagyon erős, és mindent elpusztít valami — ahogy az egyik állat falja fel a másikat. Akárcsak a szél a felhőket, úgy oszlat el mindent az idő is.
4.24.66. vers: Drága Uram! Ebben az anyagi világban mindenki őrült módjára örökké tervez valamit, és mindenkit örökké hajt a vágy, hogy tegyen valamit. Mindez a fékezhetetlen mohóságnak köszönhető. Az anyagi élvezet utáni mohóság mindig jelen van az élőlényben, de Te, Uram, mindig éber vagy, és a kellő időben lecsapsz rá, ahogyan a kígyó fogja el az egeret, s nyeli le könnyedén.
4.24.67. vers: Drága Uram! Minden művelt ember tudja, hogy ha nem imád Téged, élete hiábavaló. Ennek tudatában hogyan tudna lemondani lótuszlábad imádatáról? Még apánk és lelki tanítómesterünk, az Úr Brahmā is elszántan imádott, és a tizennégy Manu követte nyomdokait.
4.24.68. vers: Drága Uram! Az igazán bölcsek a Legfelsőbb Brahmanként és a Felsőlélekként ismernek Téged. Noha az egész univerzum fél az Úr Rudrától, aki végül mindent elpusztít, a tanult bhakták számára Te vagy mindenki félelemtől mentes végcélja.
4.24.69. vers: Kedves királyfik! Végezzétek királyi kötelességeteket tiszta szívvel! Zengjétek ezt az imát, elméteket az Úr lótuszlábára szegezve! Ez minden áldást meghoz majd számotokra, mert az Úr nagyon elégedett lesz veletek.
4.24.70. vers: Ó, királyfik! Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Hari mindenki szívében jelen van. A ti szívetekben is ott lakozik. Zengjétek hát az Úr dicsőségét, és szünet nélkül, örökké meditáljatok Rajta!
4.24.71. vers: Kedves hercegeim! Ebben az imában ismertettem veletek a szent név éneklésének yogafolyamatát. Mindannyian jól jegyezzétek meg ezt a fontos stotrát, s ígérjétek meg, hogy nem feledkeztek meg róla, hogy így nagy szentekké válhassatok. Kövessétek ezt a folyamatot a nagy szentek némaságával, figyelemmel és tisztelettel!
4.24.72. vers: Ezt az imát először az Úr Brahmā, minden teremtő ura mondta el nekünk. A teremtőknek, akiknek élén Bhṛgu állt, azért tanította ezeket az imákat, mert mindannyian teremteni vágytak.
4.24.73. vers: Amikor az Úr Brahmā meghagyta nekünk, prajāpatiknak, hogy teremtsünk, ezeket az imákat énekeltük az Istenség Legfelsőbb Személyisége dicsőségéről, és teljesen megszabadultunk minden tudatlanságtól. Ezek után képesek voltunk megteremteni a különféle élőlényeket.
4.24.74. vers: Az Úr Kṛṣṇa bhaktája, akinek elméje mindig Benne merül el, s aki nagy figyelemmel és tisztelettel énekli ezt a stotrát [imát], az hamarosan eléri az élet legtökéletesebb szintjét.
4.24.75. vers: Az anyagi világban sok mindent elérhet az ember, ám minden eredmény közül a tudást tartják a legfontosabbnak, mert az élőlény csakis a tudás hajóján szelheti át a tudatlanság óceánját — másképp lehetetlen átkelni rajta.
4.24.76. vers: Noha az Istenség Legfelsőbb Személyiségének odaadó szolgálata és imádata rendkívül nehéz, ha valaki elénekli vagy csupán elolvassa ezt az általam írt és elénekelt stotrát [imát], nagyon könnyen elnyerheti vele az Istenség Legfelsőbb Személyisége kegyét.
4.24.77. vers: Minden kedvező áldás középpontjában az Istenség Legfelsőbb Személyisége áll. Az az emberi lény, aki ezt az általam elénekelt dalt énekli, elégedetté teheti Őt. Az ilyen bhakta, aki rendíthetetlenül végzi az Úr odaadó szolgálatát, a Legfelsőbb Úrtól mindent megkaphat, amire csak vágyik.
4.24.78. vers: Az a bhakta, aki korán reggel felkelvén összetett kézzel elismétli az imát, melyet az Úr Śiva énekelt, valamint másoknak is lehetőséget ad arra, hogy hallják, minden bizonnyal megszabadul a kötelékektől, melyek a gyümölcsöző cselekedetekhez láncolják.
4.24.79. vers: Kedves királyfik! Az imák, melyeket elszavaltam nektek, arra szolgálnak, hogy elégedetté tegyék az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, a Felsőlelket. Azt ajánlom nektek, hogy zengjétek ezeket az imákat, melyek épp olyan hatásosak, mint a nagy lemondások. Amikor érettek lesztek, életetek sikeressé válik, és nem férhet hozzá kétség, hogy mindent elértek majd, amire csak vágytok.